Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek

Bölcs/balga boldog(talan)ok  Emberélet-minőség ABC – I.

Írta: Nagy Jenő · 2025. november 19.

kb. 23 perc olvasás

Eugéniusz:

A boldog/boldogtalan élet – I.

Létrontás és/vagy javítás ABC

Szellemi segítség lélekbátor keresőknek

Az ön/emberismeret-szeretet igaz tükre

pppppppppppppppp

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan ember

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva

ppppppppppppppppppp

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki-testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

pppppppppppppppppppppp

Két kicsi kecske

Két kicsi kecske baktat a hegyre,

Friss hegyi gyepre fel.

Az egyik jobbról jön, a másik balról jön.

Két kicsi kecske, táncos a kedve,

S így mekeg egyre: meeeeee,

De jó lesz majd a reggeli zöld mezőn!

[Hej-hó, (hej-hó,) hollári-hoppla-hó!

Zöld rét (zöld rét) füvében volna jó (volna jó)!

Így szól (így szól), ha jártál arra már(arra már)

Fenn a hegy tetején, hol selymes pázsit vár!]

Két kicsi kecske friss patakocska partjait éri el,

A víz oly gyorsan fut, a habja csakúgy zúg,

Széles a medre, két kicsi kecske, ugrani egy sem mer,

De ott egy palló, ott vezet át az út.

[Hej-hó, (hej-hó,) hollári-hoppla-hó!

Zöld rét (zöld rét) füvében volna jó (volna jó)!

Így szól (így szól), ha jártál arra már(arra már)

Fenn a hegy tetején, hol selymes pázsit vár.]

Két kicsi kecske szembe sietve máris a pallón jár,

De csak középig ér, mert sajnos szűk a tér,

S két kicsi kecske, nagy fenekedve állanak szemben már,

Itt egymás mellett két gida el nem fér.

[Hej-hó, (hej-hó,) hollári-hoppla-hó!

Zöld rét (zöld rét) füvében volna jó (volna jó)!

Így szól (így szól), ha jártál arra már(arra már)

Fenn a hegy tetején, hol selymes pázsit vár.]

Egy kicsi kecske vissza, ha menne baj sose lenne ám,

De egyikben sincs ész, csak farkas szemet néz.

Két kicsi kecske szarvait szegve ölre is megy most lám,

Míg mind a kettő vízbe potyog és kész.

[Hej-hó,(hej-hó,)hollári-hoppla-hó!

Zöld rét (zöld rét) füvében volna jó (volna jó)!

A két kis kecske tudja már,

Hogyha nincs aki enged, végül bajjal jár.]

Meeeeeeeeeeee.

https://songbook.hu/lyrics/20804/ket-kicsi-kecske

Benedek Elek

Kecske a városban

Egyszer egy kecske

Betévedt Pestre,

Ment, mendegélt,

Szépen eregélt;

Nézett erre is,

Nézett arra is.

Mi mindent látott,

Szemet, szájat tátott!

De ím egyszerre csak,

Az útból félrecsap

S az esztelen

Nagy hirtelen

Se szó, se beszéd

Egy ablak üvegét

Betöri. Mivel?

Tán a kezivel?

Nem, a szarvával.

Na meg a lábával!

Minden ami jó,

Megenni való,

Van előtte, de mit ér?

Csurog szájából a vér.

S míg vére csepeg,

Jajgatva mekeg

És futva-fut,

Míg ki nem jut

A mezőre, ki,

Ott jó őneki!

p 1

p Aki

p egy világmegváltó

p nagyokat álmodozó ifjúból

p lett egy álmos, sőt „alvajáró” ,

p napi gondoktól görnyedő adófizető

p Akin

p egyénisége uralkodik:

p ha előrejut, pöffeszkedővé,

p ha lemarad, ronggyá válik.

p S aki egyéniségén uralkodik:

p valójában nem érinti

p a szerencse és a balsors.”

p (Weöres Sándor)

p Aki

p ön-féltve,

p gyáván kerüli a küldetését:

p ezért nem is fejlődhet tovább így

p az ő fő kincstára: a tulajdon lelke…

p Akinek

p nincs keresett/

p megtalált Élet-Dolga,

p nem – jól – gyakorolja szent hivatását

p és így csak egy megalkuvó kishitű (el)kallódó…

p Aki

p a lelki

p nemesedését

p kiváltképpen törékeny teste

p rafinált-tartós gyötrésétől váró „aszkéta” …

p Aki

p egy talmi

p évezeteket, kéjeket

p halmozó, sőt hajhászó,

p majd megcsömörlött,

p és kiégett kéjenc…

p Aki

p egy blazírt

p az érzéki gyönyöröktől,

p élvezetektől csömört kapva,

p minden jó nemes törekvéssel

p szemben közönyössé vált léha,

p unott, egykedvű, fásult…

p Aki

p nem veszi fel

p az őt építő, erősítő keresztet,

p (mert teher alatt nőne a pálma) –

p vagy éppen túl sokat, még a másokét is,

p ezért görnyedt, és így a magáé se édes…

p Aki

p elmenekül

p a családalapítás Élet-kihívásai elől:

p pl. pályatévesztett pap, apáca, szingli stb.

p (nem ritkán egy cölibátusban élő parázna)

p Aki

p érzi/tudja, hogy

p ma rossz napja van,

p de mégis kimegy a jégre,

p lehetőleg a vékony részre,

p és így még bizonyítja is, hogy

p ő tényleg maga a peches ember…

p Aki

p nem

p – jól – keresi,

p így nem is találja meg

p a – nem tolvaj – kulcsot

p az előszerettei lelkéhez,

p (pedig az a kulcs nincsen

p a tenger mély fenekére dobva)

p Aki

p egy körtét

p hasonlítgat össze az almával –

p pedig a csirkék közt „rút kiskacsa”

p a maga helyén egy szép hattyú lenne

p Aki

p Isten kör/gömb

p alakú helyét, az élethajón a léket

p négyszögletes idomokkal töltené ki,

p ezért, az istenpótlékok miatt elsüllyed

p Teher alatt

p nőne a pálma –

p de ő nem veszi fel

p az őt építő, erősítő keresztet,

p vagy éppen túl sokkal cipekedik,

p még a másokét is, ezért görnyedt

p Aki

p a jó

p borának stb.

p soha semmilyen,

p vagy csak egy rossz,

p kontraproduktív cégért készíttet

p Aki

p a jogos

p és köteles

p test(ület)i-szellemi

p (ott)honvédelem helyett

p csak egy gyáva dezertáló

p Aki

p vesztére

p a sok laikus

p véleménye után futkos –

p de aki pont az egy mérvadóéra nem ad

p Aki

p a tévéből,

p vagy „okostelefonjából”

p tudja meg azt is, hogy most

p éppen milyen idő van a lakóhelyén,

p és hogy milyen front és virágzás miatt

p kell neki magát ma is rosszul éreznie…

p Akinek

p nincs már,

p mert elsorvadt

p isteni humorérzéke –

p vagy ami van, az csak

p a(z ön)gyilkos gúny és irónia

p Volt,

p de már nincs

p teljes élete, egészsége:

p hivatásról/otthonról végleg lemondó,

p egy szellemi, testi és lelki hiánybeteg

p Aki

p már korán és

p végleg lemondott

p alapvető életdimenziókról:

p hivatás, család, barátság, játék,

p remekműélvezet, ének-tánc stb. –

p aki már egyszer s mindenkorra

p feladta, hogy teljesértékű élete legyen…

p Akinek

p a cinikus

p álbölcs életvezető

p Oscar Wilde-től átvett,

p fitogtatott aranyköpése:

p „Csak a kísértésnek nem tudok ellenállni…”

p Aki

p az ép elméjét

p túl sok alkohollal megbontó:

p a kijózanodásig szándékosan őrült…

p Eközben helyrehozhaatlan károkat csinál…

p Aki

p olyan

p nagy, óriási

p őrültséget csinál részegen,

p amitől majd józanon holtig koldulhat

p Aki

p non stop

p panaszkodik

p a mostoha szüleire,

p pedig ő pontosan ebből

p a rá szabott próbatételből tudna

p a kakiban aranyat találva épülni,

p és akár még az utolsóból első lenni

p Aki

p hiszi és véli, hogy

p ő egy elcserélt gyerek,

p koldus helyett királyfi lett volna.

p Vagy olylan rosszak az örökölt génjei,

p hogy eből semmi jó sem sülhet ki, csak csőd…

p Aki

p nem hiszi el,

p mert ez őneki

p gyáván nem ment,

p hogy mások éppen a halmozott

p hátrányos helyzetből lettek a legelsők…

p Aki

p a legkisebb

p képzelt/lehetséges

p szenvedéstől/fájdalomtól is irtózó:

p ő így inkább akkor nem is szül gyereket…

p Aki

p ön-kímélve,

p alakját féltve

p béranyát fogad,

p s így nem élheti át az isteni,

p ráadásul megszépítő anyaság-csodát

p Aki

p egy fájdalomfóbiás,

p nemcsak a műtétkor,

p de örökre ön-érzéstelenítő:

p inkább gyönyört se érez ő, se élvez ő…

p Aki

p az isteni,

p természetes sajátját

p egy műszívre cserélő új-gazdag:

p hisz így az akkor már nem is fájhat neki!?

p Aki

p magát „büntető”:

p idegenbe szakító, száműző,

p szülőföldje gyökereitől elvágott:

p nem csak hazát, de szívet is cserél…!?

p Aki

p úgymond

p „idegenbe szakadt” –

p nagy szellemi kincsét,

p édes anyanyelvét redukálva

p és akcentussal, törve beszélő

p (pláne: egy vegyesházasságban

p angol konyhanyelven közlő és értő…)

p Aki

p vehemensen,

p megszállottan

p csakis a fizikai-

p biológiai testét kultiváló

p látványsportos testépítő agybajnok

p Aki,

p ha éppen

p nem gyarapítja a vagyonát,

p akkor retteg, hogy elszegényedik –

p neki soha soha nincs semmiből elég!?

p Maga teszi magát egy örök elégedetlenné…

p Aki

p nem kockáztat,

p nem merül mélyre

p a lelki igazgyöngyért,

p csak könnyűbúvárkodva

p beéri a felszíni hamissal is

p Aki

p magáról

p „árulkodó” –

p ahogy a magyar közmondás

p tartja az ún. emberszólásról:

p aki mondja másra, az mondja magára…

p Akinek

p a mese,

p vagy prédikáció

p mindig másról szól,

p máson nevet/szörnyülködik,

p s csak másnak kellene változnia

p Aki

p minden áron

p egy őt csak lehúzó,

p de semmiben nem emelő

p csoporthoz, körhöz tartozna,

p másként egy senkinek érzi magát,

p egészen az önfeladásig, leépülésig…

p (Korpa közé keveredik, felfalják a disznók)

p Aki

p társfüggő:

p ill. behódoló –

p az ő élettársa,

p főnöke, mestere stb.,

p neki a mindene, istene,

p aki nélkül ő életképtelen,

p akit szinte vakon imád és követ,

p önleértékelten alárendeli/veti magát…

p Aki

p az „öngyilkos”

p áldozati, balek szerepre

p magát akár mindörökre és

p önként predesztináló, ebben tetszelgő

p Aki

p a kakukk-

p anya által kilökött

p édes, sajátjai helyett

p kakukkfiókákat buzgón,

p áldozatosan stb. etető

p Akinek,

p mint senkinek sem,

p az elhízása nem fáj:

p az elhagyott, önleértékelő,

p további esélyrontó bánatzsíros nő/férfi…

p Aki

p mindenekelőtt/

p vagy csak pont

p a saját fészkébe rondít,

p és az ún. családi szennyest

p teregeti ki az utcára, köztérre…

p Aki

p a házon belül

p nem mos, mosogat stb.,

p nem teszi tisztába a dolgokat,

p vagy pedig csak úgy, ahogyan

p egy ún. szerecsenmosdató…

p Aki

p túléli

p önmagát, becsületét:

p nem lesz ön- „gyilkos”,

p marad egy bűzös erkölcsi hulla

p Aki

p partra vetett

p halként vergődő,

p aki jó hálapénzt is

p fizet az őt simogatónak

p Csak a vízbe, az éltető

p közegébe ne dobja vissza

p (a „diliház” lesz az otthona…)

p x

Móricz Zsigmond:

Kecskéék és a farkas

Domboldalon kicsi ház,

ott lakik a kecske,

felesége otthon várja,

vele van a két gidája.

Hanem közel a berek,

hol a farkas tekereg!…

– Jaj de kár – szól Kecske néni –,

énnekem is el kell menni,

vigyázzatok, jó fiaim,

ha nem leszek itthon,

erre jár a gonosz Farkas,

be ne jöjjön titkon.

A két gida megígéri,

s így folytatja Kecske néni:

– Az ajtót jól bezárjátok,

senkinek ki ne nyissátok.

Nézd csak, fehér az én lábam,

majd én ezt bedugom,

hogyha megint hazajövök,

nektek a kulcslyukon.

Megérti a két kisgida

s így folytatja Kecske mama:

– Ha valaki dörömbözne,

kiáltsatok, hogy: Nem jössz be!

De ha édesanyánk vagy,

dugd bé a fehér lábad!

Ha bedugom, kinyitjátok,

nem jut be farkas hozzátok!

A gidák ígérik roppant,

Kecske anyó vígan toppant.

De most jön a farkas, s fülel

a kulcslyukon hosszú füllel!

– Megismertek, ha szólok is,

édes nektek a hangom is!

Ezt mondom én majd odakinn:

tele van a tőgyem tejjel,

tele van a szarvam vajjal,

eresszetek be, fiaim!

Megöleli két gidáját,

megcsókolja szemét, száját,

Farkas koma elsompolyog,

és a bokorban mosolyog!

Kecske néni eltávozik,

és egy cseppet sem aggódik!

Jön mindjárt a Farkas koma,

vastag hangon ezt mormogja:

– Anyátok vagyok idekinn,

tele van a tőgyem tejjel,

tele van a szarvam vajjal,

eresszetek be, fiaim!

A két gida csodálkozik,

ezt a hangot nem ismerik!

– Ha a mi jó anyánk vagy,

dugd bé a fehér lábad!…

Juj, fekete, farkas vagy!

Nem a mi jó anyánk vagy!

Hű! A farkas ámul-bámul,

az ajtóról rögtön tágul.

Most már ugyan mihez fogjon,

hogy a gidákon kifogjon?

Elsiet a szemétdombra,

ráakad egy fehér rongyra.

Abba csavarja a lábát,

hogy rászedje a két gidácskát!

Újra zörget a kis házba,

és rákezd a mondókára:

– Itt van anyátok idekinn,

tele van a tőgyem tejjel,

tele van a szarvam vajjal,

eresszetek be, fiaim!

– Ha a mi jó anyánk vagy,

dugd bé a fehér lábad!

Farkas koma be is dugja,

a két gida megbámulja,

mit tegyenek, hiszen fehér,

az ő eszük nem messze ér!

Kinyitják neki az ajtót,

benn a farkas gonosz fattya,

Mind a kettőt hamm, bekapja!

És azt mondja: Ej de jó vót!

Magára zárja a házat,

úgy vackol magának ágyat.

És kényelmesen elhasal,

a kémény alatt nagy hassal!

Jön a kecskeanyó végre,

zörget az ajtón így kérve:

– Anyuskátok van idekinn,

tele van a tőgyem tejjel,

tele van a szarvam vajjal,

eresszetek be, fiaim!

Hát morog-dörmög az ordas,

csalogat a gonosz farkas:

– Ha a mi jó anyánk vagy,

dugd bé a fehér lábad!

Kecske néni megijed,

hát odabent mi lehet!

Meglátja a kulcslyukon,

farkas fekszik a suton.

Friss eszével egyet gondol:

– No, farkas, te csak dorombolj!

Jó helyen vagy kémény alatt!

Evvel a tetőre szaladt,

s két gidától dagadt hasra,

le is ugrott a farkasra.

Az ordasnak megesett,

hogy a kecske ráesett.

Abb’ a percbe kipukkant,

két kisgida kipottyant.

A kis bohók kigurultak,

azt se tudták, hogy hol voltak.

Azt hitték, hogy most ébredtek,

ásítoztak és szepegtek:

– Anyukám még ne kőts fel,

úgy aludtam, mint a tej.

De bezzeg anyjok örül,

S jár két fia körül!

Hogy volt, mi volt, nincs-e baj?

Egy karcolás sincs, sebaj!

Apjuk is jön, Kecske bátya,

a kipukkant farkast látja.

Elmondják, hogy-mint ese.

Kacajnak nincs vége se,

így végződik a mese.

Romhányi József:

Kecskére káposztát

Egy kecskére bíztak egy szép fej káposztát.

Nem nyúlt hozzá, nehogy a gazdái átkozzák.

Hogy küzdött magával, és mit tett legvégül,

elmondom kecskéül!

Mekk!

Egyelek meg, de remek kerek!

Nem! Hess, becstelen kecskeszellemek!

Egyenes jellemek benneteket elkergetnek!

Mekk!

De szerfelett kellenek keblemnek e levelek.

Egyet lenyelek! Nem! Rendesen legelek…

Mekk!

De eme repedezett fedeles levelek,

melyeket emberek nem esznek meg,

nekem teljesen megfelelnek, ezeket nyelem le.

Belembe lemehetnek.

Mekk!

Ejnye! Erre eme beljebb elhelyezett levelek

lettek fedelek.

Ezek e melegben egyre epedeznek, meg-megrepedeznek.

Nem tehetek egyebet, egy rend levelet lenyelek.

Mekk!

De erre eme bentebb szerkesztett levelek

egyre feljebb keverednek, rendre fedelek lesznek,

melyeket szemetes vederbe tesznek.

Erre teremtettek benneteket?!

Mekk!

Elengedhetetlen meg kell ennem e fejben lelt leveleket.

Le veletek! Nyekk!

Te fej! Ne feledd: meg nem ettelek, de megmentettelek!

Mekk!

Kosztolányi Dezső:

KÉT KECSKERÍM

Volt rajta egy rémes zergekabát

és evett egy krémes kergezabát.

Bármennyi embert ölök rakásra,

nem teszek szert egy öröklakásra.

1931

p 2

p Aki,

p ha őt egyszer

p még gyerekként

p botfülűnek mondták,

p akkor az életben többet ő már nem énekel…

p Aki

p mindent,

p de tényleg

p mindent tudni akar,

p ezért számolgatja még

p a haja- vagy a rét fűszálait is

p Aki

p ördögi kör foglya:

p ő azért iszik, mert bánatos –

p és azért oly bánatos, mert iszik…

p Aki

p túl a csúcson

p nem lép hátra,

p nem vonul vissza:

p már csak szánalmasan

p és közröhejesen vergődő

p Aki

p egy trükk-mester,

p aki olykor, sokszor

p még önmagát is szeretné

p becsapni, illúzióba ringatni

p Aki

p egy kvázi

p színpadi kellékes

p aki fifikásan spórolva

p az éltető táplálék helyett

p csak a saját kamu ételét-italát „eszi-issza”

p Aki

p kontraproduktív:

p a túlevés, a falánk zabálás

p erősítés helyett gyengíti erőnlétét,

p és a melegágya más lelki/testi bajoknak…

p Aki

p önkímélő, gyáva,

p vagy „erőszakmentes” alkalmatlan:

p aki az ön- és honvédelem kötelessége alól

p egyszer és mindenkorra felmentette magát…

p Aki

p előbb csak

p a menetjegy fizetést,

p majd később meg már

p az elemi kötelességei teljesítését is

p „bátran” és nagy ravaszul elblicceli..

p Aki

p egy ún. humorzsák:

p aki ontja magából a sok „viccet”,

p de nem észleli: csak őrajta nevetnek…

p Aki,

p mint a legtöbb dilettáns,

p igen nagyon termékeny is:

p havonta nagyoperát rak le az asztalra

p (ahonnan örökre az asztalfiókba kerül…)

p Aki

p egy mániás

p ajándékozgató,

p egy lekötelező vesztegető:

p így gyűjtené, vásárolná az ún. baráti kört

p Aki

p nem ismer optimumot,

p de kényeztetni szereti magát:

p az egyre több pihenésnek, alvásnak:

p egyre kisebb a hatásfoka-élvezeti értéke,

p sőt: akár éppen az ellenkező eredménye lesz…

p Aki

p az a flegma

p aki szerint őneki

p az adott alkatában gyökeredzik

p az érdektelenség, a hideg nyugodtság,

p az egykedvű, közönyös nemtörődömség stb.

p Aki

p nem zökken ki

p flegma, közönyös nyugalmából:

p nem az övé, csak a szomszéd háza ég

p (majd meg már későn kapkod, ha az övé is)

p Aki

p borzongva élvezi,

p ha szörnyűség történik,

p és örül, hogy ez nem vele:

p egy ún. katasztrófa turista

p Aki

p maga szerint

p egy „jelentéktelen” –

p és ezért bármire kész

p az öt perces hírnévért,

p piti botránytól lesz hírhedt:

p pl. pucéran berohan a pályára…

p Aki

p nem lát előre:

p amire most még büszke,

p mert az ördög hipnotizálta,

p azt majd évekig szégyellni fogja…

p (előszeretteit is kínos helyzetbe hozva)

p Aki

p úgy akar

p híres hős lenni, hogy

p a folyóba lök/felgyújtja házát,

p hogy majd onnan embert kimentsen:

p így akar életmentő érdemrendet kapni

p Aki

p rövidlátó:

p egy-két nap

p dínom-dánom,

p világra szóló, erőn felüli lagzi stb. –

p majd sok-sok hónap szánom-bánom…

p Aki

p pont

p a segítőre,

p a tűzoltóra/

p baktériumra gyanakvó:

p mindig ott van a tett helyszínén,

p nem ő gyújtogat/okoz gyulladást!?

p Aki

p csupán

p a nemi szerve mérete,

p ill. ezzel kapcsolatos tévhite miatt

p egy kisebbségi komplexusos agglegény:

p így marad neki a nem választott magány,

p és esetleg az önkielégítés szex nyomora…

p Akinek

p a szexuális élet

p csak egy szükséges rossz,

p mert nélküle nincs gyermekfogantatás

p (legszívesebben a gyereknemzésre korlátozná)

p Aki

p az extrém prűd:

p jobb neki a mesterséges:

p a természetes megtermékenyítés

p szerinte gusztustalan és undorító dolog…

p Aki

p az ún. házastársi

p kötelessége teljesítéséhez

p a házi béke kedvéért jó képet vágó…

p Ő ezt juttatja magának a nemi élet

p istenadta örömei, gyönyörei helyett…

p A szex-tabu,

p a családi prüdéria ellen lázadó,

p de csak a másik végletbe átcsapó,

p szabadszájú és kicsapongó életű nő…

p Akinek

p erkölcsileg „indokolt”,

p tudományosan „alapozott”

p sziklaszilárd elve egy dogma:

p ő még akkor sem eszik húst,

p ha netán az élete(d) függ ettől

p (szükségből sem bont „törvényt” …)

p Aki

p szükségből

p sem bont „törvény” –

p inkább hagyja meghalni a nőt,

p de nem húzza le a blúzát stb.,

p ha ez kellene az újjáélesztéséhez…

p Aki

p a szükségből

p képtelen előnyt kovácsolni:

p nemhogy leleményes lesz ettől,

p de csak egy tehetetlen kétségbeesett

p Aki

p a természetet,

p illetve az embervilágot

p örökre varázstalanító felvilágosult:

p minden tündért, manót stb. „szellemirtó”

p Az ész-istent imádó magányos materialista…

p Cilinderből

p nyulat varázsló?

p Ő nem „csak” egy bűvész:

p ő természetfelettit produkáló…

p A bénákat, a beépített embereit

p a színpadon csodásan meggyógyító…

p Aki

p az a kontár

p „bűvész/varázslóinas”:

p aki a Mester távollétében

p a palackba zárt szellemet

p saját/mások vesztére kiengedi

p Aki

p egy balek,

p a forró gesztenyét

p mindig csak másnak,

p akár ellenségének is kikaparó,

p sőt egy bőven termő bamba diófa,

p aki manipulálva elemi érdeke ellen tesz…

p A

p tudva-

p tudatlan

p gusztustalan,

p más étvágyát elvevő stb.,

p aki magát így diszkvalifikálja

p még az ünnepi családi ebédről is…

p Aki

p nagy tétben

p fix török győzelemre fogad,

p a mennyiséget/papírformát néző,

p s mert gyáva, léha magából indul ki,

p nem számol az egri várvédők szellemével

p Akinek

p a boldogság

p egy ritka, egyszeri,

p soha vissza nem térő pillanat:

p ezért ezt örökre, fagyasztaná, hibernálná

p (csak még boldogtalanabb lenne, ha sikerülne…)

p Aki

p úgy érzi,

p és így úgy éli meg,

p hogy szegény rokonként

p csak kegyelemkenyéren él –

p egy kihangosított ön-sajnáltató mimóza…

p Akinek

p a hőn vágyott

p édes „otthona”

p egy luxus szálloda,

p ahol ő egy VIP vendég…!?

p Ha egyetlenegyszer kipróbálhatta volna,

p vagy lenne elég olvasottsága, képzelőereje,

p akkor inkább szerény kunyhóját otthonosítaná…

p Aki

p az „Uram,

p nem vagyok méltó,

p hogy hajlékomba jőj…”

p alázatoskodó attitűdű,

p istengyermeki voltát nem érző-értő…

p (akkor tudná: benne is ott az isteni Lélek)

p Aki

p kicselezi ugyan

p az idomító-hülyítő-

p alattvalósító stb. Iskolát,

p de mindeközben nem képezi önmagát,

p marad csak renitens, bliccelő, szabotőr stb.

p Aki

p az iskolai

p agymosásnak ellenáll,

p de ezzel bőven megelégszik,

p nem lesz magánszorgalmú autodidakta

p Aki

p tényleg

p „holtig tanul”:

p így egy soha nem

p felnövő, alkotó, dolgozó,

p és családot nem alapító –

p ő csak egy vizsgákat halogató,

p közben lumpoló vén diák marad

p Aki

p az iskolákat

p ugyan jól kijáró,

p egy eminens, sőt stréber,

p de így bölcsesség-vesztő,

p idomított hülye-gyerek lett

p Aki

p bölcs-ő-ben született,

p de isteni ajándékávaival

p olyan rosszul sáfárkodott,

p hogy a bölcsészkarról már

p egy nagy életbalga megy ki…

p Aki

p a szakmájából stb.

p már mindent tud/ért,

p csak azt nem, hogy ki ő,

p s így mire van rendeltetve

p és hogy ő miért nem boldog…

p Akinek

p bőven elég

p a „nagy életek”

p bulvársajtós, szappanoperás kukkolása

p (és a zaftos pletykákon való csámcsogás stb.)

p Akinek

p a „kis élete”

p nem sokat számít,

p „eleve elrendelten”

p ő lehet-maradhat lúzer,

p csak a focicsapata nyerjen…

p Aki

p főleg/csak

p az ún. kemény magban,

p a drukker gyűrűben érzi magát Valakinek,

p akik közül ugyan szinte senkit sem ismer,

p de akikkel hideg/meleg háborúba is sodródik…

p Aki

p a Peer Gynt

p ún. hagymaembere:

p csak sok-sok héj van rajta,

p de sehol egy szilárd kőkemény mag…

p Semmi állandó, csak esetlegesen változó…

p x

Kányádi Sándor:

Kecske

Nem jött az este haza a kecske.

Hiába várta hiába leste

szegény gazdája, nem jött a restje.

Erre a gazda dolgát ott hagyta, s vesszőt nyesve

kósza kecskéjét keresni kezdte.

Ide belesve, oda belesve,

itt is kereste ott is kereste,

de csak nem találta.

Kiment a határba.

Fekete volt az este,

fekete volt a kecske.

Mindent, de mindent feketére feste a csillagtalan este.

Ha ott lett volna se találja.

Ború szállott a gazdára.

Bizonyára kóbor, ordas, éhes farkas lehetett a veszte.

S drága kecskéjét sajnálni kezdte:

drága kecske, jó kis kecske, volt tejecske, nincs tejecske.

Mennyit adott reggel, este, s gazdáját is hogy szerette!

Így kesergett hazáig a kecske nélkül maradt gazda.

De egyszerre furcsa neszre lett figyelmes,

közelebb lépett a kerthez

S hát a halvány, akkor kelő Hold világán látta

Hogy a drága kecske fényes teste ágaskodik az ágakig.

Egész este a gazda oltványait nyeste.

Megállj kecske!- így a gazda.

Egyik szarvát megragadta, s a vesszővel melyet nyesett,

kecskéjének nekiesett, s nyeste, nyeste

és a kecske sírt, mekegett egész este.

Kányádi Sándor

Kilenc kecske

Kilenc kecske jön

me-ke-ke,

talárjuk talpig

fekete.

Állukon hegyes

kis szakáll,

szemük meg ide-

oda jár.

Jönnek méltóság-

teljesen,

koppan a körmük

csendesen.

Legelöl lépdel

Ághegyi,

aki a többit

vezeti.

Mögötte mindjárt

Nyájesze,

aki vigyáz a

többire.

Harmadiknak jő

Háncsoló,

negyediknek meg

Rügyfaló,

majd káposztaföldek

rettegett

Káposztási-ja

lépeget.

Hatodik: Bokrász,

s hetedik:

Tilosi, róla

mekegik,

hogy nincsen az a

kerítés,

melyen átal ne

szökne, és

nincs az a védett

csemete,

mely ne lenne neki

csemege.

Utána Kajtár

ódalog,

az a hír járja

róla, hogy

farkas-kézben is

mekegett

s félfüle akkor

ottveszett,

félfüle árán

szabadult,

de az intésből

nem tanult,

és amikor csak

teheti,

a kecske-törvényt

követi.

Bokrász-szal, vagy csak

egyedül

sokszor órákra

odaül,

becserkészi a

félhatárt,

csinálva egyre

kárra kárt.

Még most sem fér a

bőriben,

nemhogy menne a

többivel

ó is méltóság-

teljesen,

szeme ott jár az

ághegyen,

kilép a sorból

untalan

kétlábra áll és

boldogan

el-elkap egy-egy

levelet,

rügyet, hajtást vagy

ághegyet,

mígnem az öreg

Bakk-apó,

az utolsónak

baktató

jól oldalba nem

tiszteli

s gorombán azt nem

mekegi:

vissza a sorba

szemtelen.

És ez hazáig

így megyen.

Otthon aztán a

nyolc sutát

megfejik. Csöndes

jóccakát

mekegnek,

s illedelmesen

kérődznek mind a

fekhelyen.

pppppppppp

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

Önmagamtól

majd a „jóbarátaimtól”

védjen megengem az Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is…!?

p A legeslegtöbbet balgán én árthatom magamnak –

p a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.

p De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…

p Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

p .

p Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

p az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

p A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

p A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

p .

p A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

p Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

p De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

p anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

p .

p A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

p akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

p és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

p ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk

p .

p Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

p akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

p edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

p a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

p .

p És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

p akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

p és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

p A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.

p .

p És végül és utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

p a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

p Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

p egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és az ún. háttérhatalomtól

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák –

p csupa jó szánsékkal van kövezve a földi pokolba vezető út….

p Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

p s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

p de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

p akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p x

ppppppppppppppppppppppppppppp