kb. 33 perc olvasás
BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE
ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA
SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK
PETŐFI SÁNDOR
HOGY VOLNA KEDVEM..
Hogy volna kedvem, örömem nekem,
Midőn távol vagy, édes kedvesem!
Hiszen sötét van, ha a nap lemén.
De emléked velem jött és marad,
Az vet reám bús halvány sugarat;
Emléked a hold, sorsom éjjelén.
+
Nyílik körűlem itt-ott egy virág,
Nézek busúlva, szívszakadva rá,
Mert harmat reszket mindenik felett.
Nézek busúlva, szívszakadva rá,
Azt gondolván: a harmatos virág
Felémtekintő könnyező szemed.
+
Tudom, tudom, hogy sokszor megsiratsz,
Könnyektül ázik ama kedves arc,
Amelyet annyiszor csókoltam én.
Most víz van ott, hol egykor tűz vala!
Igy áll a záporfelhők fátyola
Az elenyészett csillagok helyén.
+
Sirass, sirass, egy kis vigasztalás
A bús sziveknek a könnyhullatás,
Sírj, s könnyeid megkönnyebbítsenek.
Miért ne sírnál? férfi vagyok én,
S véres csatáknak állok küszöbén,
És mégis néha én is könnyezek.
+
Miért szégyelném én megvallani,
Hogy folynak olykor könnyem árjai,
Ha bennem elválásunk kínja dúl;
Azért, hiszem, megállok a csatán!
Az oroszlán legrettentőbb talán,
Midőn elvesztett párjáért busúl.
.
Debrecen, 1848. október vége – november 16.
*
SZERETLEK, KEDVESEM!
Szeretlek, kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Szeretem azt a kis
Könnyű termetedet,
Fekete hajadat,
Fehér homlokodat,
Sötét szemeidet,
Piros orcáidat,
Azt az édes ajkat,
Azt a lágy kis kezet,
Melynek érintése
Magában élvezet,
Szeretem lelkednek
Magas röpülését,
Szeretem szivednek
Tengerszem-mélységét,
Szeretlek, ha örülsz
És ha búbánat bánt,
Szeretem mosolyod
S könnyeid egyaránt,
Szeretem erényid
Tiszta sugárzását,
Szeretem hibáid
Napfogyatkozását,
Szeretlek, kedvesem,
Amint embernek csak
Szeretnie lehet.
Kivűled rám nézve
Nincs élet, nincs világ,
Te szövődöl minden
Gondolatomon át,
Te vagy érzeményem
Mind alva, mind ébren,
Te hangzol szivemnek
Minden verésében,
Lemondanék minden
Dicsőségrül érted
S megszereznék érted
Minden dicsőséget,
Nekem nincsen vágyam,
Nincsen akaratom,
Mert amit te akarsz,
Én is azt akarom,
Nincs az az áldozat,
Mely kicsiny ne lenne
Éretted, hogyha te
Örömet lelsz benne,
S nincs csekélység, ami
Gyötrelmesen nem sért,
Hogyha te fájlalod
Annak veszteségét,
Szeretlek, kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Mint ember még soha,
Sohasem szeretett!
Oly nagyon szeretlek,
Hogy majd belehalok,
Egy személyben minden,
De mindened vagyok
Aki csak szerethet,
Aki csak él érted:
Férjed, fiad, atyád,
Szeretőd, testvéred,
És egy személyben te
Vagy mindenem nekem:
Lyányom, anyám, húgom,
Szeretőm, hitvesem!
Szeretlek szivemmel,
Szeretlek lelkemmel,
Szeretlek ábrándos
Őrült szerelemmel!…
És ha mindezért jár
Díj avvagy dicséret,
Nem engem illet az,
Egyedül csak téged,
A dicséretet és
Díjat te érdemled…
Mert tőled tanultam
Én e nagy szerelmet!
.
Debrecen, 1848. november
*
ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN UJRA…
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
+
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
+
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
+
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
+
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
+
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
+
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –
+
Kedvesem, te űlj le mellém,
Ülj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
+
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
.
Erdőd, 1848. november 17-20.
*
Hagyjátok veszni az aranyművest! –
avagy Homokra épített hazugságvilág
Úgy tűnik tényleg elindult valami. A minap – legnagyobb csodálkozásomra – Pap Gábor művészettörténész tartott előadást, ráadásul a videó tanúsága szerint mindjárt két részest, az Echo TV Civil Akadémia című sorozatában. Mondok magamnak: Mi a szösz? Mi történt gyerekek? Cenzoréknál szabadságolás van a Seychelles-szigetekre, vagy szimplán csak elaludtak Big Brotheréknél?
Mindenesetre több mint elgondolkodtató, hogy azt az embert, akiről hivataloséknál eddig tudomást sem akartak venni, egyszer csak képernyőre engedik egy országos médiában. És ez még akkor is így van, ha történetesen azon a csatornán, amit az ámerikás hangzású szolgáltató jó ideje már levett a csatornakiosztásomról. Ha kell, vegyem meg a drágább, digitális változatot, amiről természetesen nem tudsz felvenni külső adathordozóra. Ja kérem, ki van ez találva!
No, miután lefutottak laza bemelegítő körünket, itt van mindjárt két érdekes apróság a fenti szituésünök elegáns kiküszöbölésére szolgáló világhálóról. Pusztán jelzésértékűen, csak a szemléltetés kedvéért.
*
Előadó:
Pap Gábor művészettörténész.
Téma:
Bölcsesség és hatalom. A Szent Korona üzenete.
http://www.echotv.hu/videotar.html?mm_id=66&v_id=14111
*
SPORT ÉS/VAGY HÁBORÚ
A Foci EB kínai reklámfilmje
http://video.eurosport.pl/pilka-nozna/wtf-chinas-now-tv-promo_vid231714/
*
Rózsa-Flores Eduardo:
Che Guevara partizánháborúja: mítosz és valóság
.
Exkluzív interjú Gary Prado Salmón tábornokkal, a bolíviai hadsereg főtisztjével, aki elfogta a castro-kommunista partizánt az őserdőben
http://eduardorozsaflores.blogspot.hu/2009/02/rozsa-flores-eduardo-che-guevara.html
*
Tharan-Trieb Marianna:
Magyar tanítás – de hogyan!
1. rész
Jászó Anna szükségét érezte, hogy a Magyartanítás c. folyóirat idei első számában a finnugrizmus védelmében írjon cikket. Azt a lerágott csontot veszi védelmébe, amely 150 év óta nem sok újat mutatott fel: egy megkövesedett, bebetonozott elmélet jól körülbástyázott szerkezetébe újat hozni nem lehet, mert fennáll a veszély, hogy az egész összeomlik.
Ezért a finnugrizmus terén érdemi kutatás nem is folyhat, következésképpen új felfedezésekkel sem kecsegtet. Viszont újra és újra alkalmat nyújt azon kutatók nevetségessé tételére, kigúnyolására, debilnek nevezésére, akik a 150 évesnél régebbi forrásokra, írott anyagra, népi emlékezetre, régészeti feltárásokra, jelek és képek elemzésére támaszkodva jelentkeznek újabb kutatási eredményekkel. Ők csak a fantazmagóriák birodalmában álmodoznak – és ez a legkedvesebb minősítés. Minden új eredményben van bizonyos tévedési lehetőség, az értelmezés lehet, hogy csak 80 %-ban áll meg. De innét továbblépve, szakmai kritikával, új következtetéssel tud a kutatás tovább haladni. Nyelvészeti érvet érvvel kellene cáfolni. Nyelvészeti érveket. Sajnovicsot és Budenzet, és más svéd, amerikai tudósok érveit. Először is, Sajnovics derék csillagász volt, mondhatnánk, mit keres a nyelvészet területén – netalántán ő is délibábos?
„Maradjunk abban, hogy nyelvünk finnugor eredetű, egyáltalán nem nyert tudományos bizonyítást nyelvünk nem finnugor eredete”. (Jászó Anna, a továbbiakban: JA írja nevezett cikkében) – Így néz ki egy nyelvészeti érv. Érvként lehet kérdezni: Hol és hogyan nyert tudományos bizonyítást nyelvünk finnugor eredete? És itt az eredet szóval van a baj! Mert ha azt mondanák, hogy egy közös nyelvcsaládba tartoznak – mondjuk a turáni nyelvcsaládba – akkor a dolgok mindjárt a helyükre mennének. Akkor itt lennének érvek, leletek – de a kikövetkeztetett finnugor ősnyelvre eddig semmilyen lelet nincs, (már a neve is elárulja, hogy csak feltételezett – ami bizonyítéknak elég soványka) a finnugor őshazát meg ki ide teszi, ki oda (a finn Wiik pl. Finnországba), viszont régészeti lelet eddig egyiket sem támasztotta alá.
A finnugor elmélet atyjának Sajnovics Jánost tekintik. Akkor nézzük meg kicsit közelebbről a jó csillagász művét, amelyben bizonyítja, hogy a lapp és a magyar nyelv azonos. DEMONSTRATIO IDIOMA UNGARORUM ET LAPPONUM IDEM ESSE
( http://www.nemenyi.net/doc/01magyarla.doc ).
A sokáig titokban tartott latin művet ma már az interneten is olvashatjuk magyarul, és mindjárt kiderül, hogy miért kellett ilyen sokáig rejtegetni könyvtárak mélyén. Tudvalévő, hogy 1990 előtt még latinul sem adták oda az érdeklődő olvasónak.
A történelmi környezet az volt, hogy „vita alakult ki a jezsuita és a többi szerzetesrendek (sic) között a magyar nyelv rokonságáról” (JA). Erről jó lenne többet megtudni, mert miféle hitbeli kérdés tisztázásához volt fontos a magyar nyelv rokonsága, miért voltak a jezsuiták más véleményen, ill. honnét származott az ő elkötelezettségük egy más vélemény mellett. Feltétlenül tisztázandó! Akár a Magyartanítás c. folyóiratban is. Hell Miksa, a bécsi udvari csillagvizsgáló igazgatóját meghívta a dán király megfigyelések végzésére, Hell Miksa pedig hívta Sajnovicsot mint csillagászt és magyarul tudó embert, hogy bizonyítsa be a magyar-lapp azonosságot.
„HELL tisztelendő atya mély sejtelmét és feltevését, melyet mint előbb mondtam, SCHEFFER és BÜSCHING szerint ötlött, nevezetesen hogy a finn és a lapp népek a magyarral viszonyban állnak; ettől kezdve egész idő alatt szakadatlanul hevesen bíztatott, bátorított, kért és sürgetett, hogy kutassam ki a magyar és lapp nyelv szorosabb egyezését, mivel ő fontosabb feladatokkal volt elfoglalva.” (Irja Sajnovics János – a továbbiakban SJ – az idézett műben.)
Az atya mély sejtelme is jött valahonnét:
Schlözer_Ágoston_Lajos_levele_Hell_Miksához_1772._febr._29. Történeti Tár XXVIII. évf. (1905), 143–147. o. Röviden, Sajnovics mögött a nyelvészeti elképzeléseit illetően valójában a szász Höll (Hell) állott, aki instrukcióit – Gyarmathyhoz hasonlóan – egyenesen Göttingából kapta, a „magyarfaló” Schlözertől.
(http://forum.index.hu/Article/showArticle?go=97762598&t=9137082)
És itt van mindjárt a fő felbujtó is:
„Maga a legfennségesebb CSÁSZÁRNŐNK és KIRÁLYNŐNK MÁRIA THERÉZIA, amikor több értesülést kapott HELL tisztelendő atyától, nem kételkedett e dolgot Magyarország számára megtisztelőnek nevezni, és kegyelmesen megbízta a magyar írókat, hogy szorgalmasan kutassák ki, akármi is a rokonsághoz tartozik, akár nyelvben, akár eredetben, és tegyék közzé a magyar nép dicsőségére.” (SJ)
(Ha a fenséges Mária Terézia valamit a magyar nép dicsőségére óhajtott, az már eleve gyanakodóvá tesz!)
„Nem tudom, van-e hazai könyvtörténetünkben még egy olyan tudományos munka, amely egy éven belül két kiadást ért meg.” (JA)
Én sem tudom, lényegtelen is, mert ez sem érv egy tudományos vitában.
(…)
*
Péter M. László
Tanársorssal verve, áldva
Tartalom
AJÁNLÁS
BEVEZETŐ
VISSZATEKINTÉS
A harmincas évek
A negyvenes évek
A menekülés
Jönnek az oroszok
Jönnek a kommunisták
A kilakoltatás
A kisbéres
Sztálin 70. születésnapja
AZ ÖTVENES ÉVEK
A tanítóképzőben
A káderező bizottság előtt
A kerek iskola
1956. októbere
A tanárképzőben
A HATVANAS ÉVEK
A békéscsabai III. sz. általános iskolában
A lányok, a lányok…
Férjül vesznek
A KISZ-lakás
A Rózsa Ferenc Gimnázium
A HETVENES ÉVEK
Én választok feleséget
A NYOLCVANAS, KILENCVENES ÉVEK
A szövetkezeti panellakás
Magánházba költözünk
Az úttörő csapatvezető
A kiváló gyerekek osztálya
AZ ÚJ ÉVEZRED ÉVEI, NYUGDÍJASKÉNT
Tanítok tovább – másutt még hat évig
A GYEREKEKRŐL, AZ OKTATÁS LEGFŐBB SZEREPLŐIRŐL
Az én iskolám
Milyen volt régen, és milyen ma az iskola?
Az én rektor bácsim
Az én családi köröm
Miért vagyunk a világon?
Hol szeretnék élni?
Politikusok
Mit tudok Rákosi Mátyásról?
Mit tudok 1956-ról?
Mit tudok a pártokról?
Két régi írás
A TANÁROKRÓL, AZ OKTATÁS MÁSIK LEGFONTOSABB SZEREPLŐIRŐL
A pályakezdő
Mire jó az ellenőrző?
A törtető tanár
TŰRNI KELL HIVATALOK PACKÁZÁSAIT!
A békekölcsön
A tanyai olimpia
Az iskola vagyona forintban
Új irányelvek
Néhány szó a tankönyvekről
ELISMERIK A MUNKÁMAT
Az énekórák
A testnevelés órák
Az egyetemisták
NEVET AZ OSZTÁLY
A cigánykocsma
A fűrészelés technikája
A „szaporodik” milyen ige?
Borivóknak való
A vőlegény „mögigéri”
A kecskerímek
ALKOTÓI TEVÉKENYSÉGEM
A sport
A művészetek
Az oktatógépek
Az amatőrfilmezés
ZÁRSZÓ
TANÍTVÁNYAIM
Ajánlás
Kedves Olvasó! Ez a könyv egy olyan tanár tapasztalatait, véleményét mondja el a magyar iskolarendszerről, aki ötvenkét évet dolgozott benne köztanárként (ahogy Dr. Virágh Ferenc kollégám mondta), szolga tanárként. Nem lesz benne körmönfont tudományosság, nem lesz benne elrejtve az igazság elvont szakszavak mögé, közérthetően, elsősorban jellemző példákkal fogja a véleményt, gondolatot elmondani. Konklúziót, vagyis elvonatkoztatást majd az olvasó levon az esetek bemutatása után.
Személyes történeteim ajánlom egykori tanítványaimnak, tanár kollégáknak, a pedagógia ügye iránt érdeklődőknek, akik nem idegenkednek az olvasástól.
A pedagógusoknak még védőszentjük sincs, nem úgy, mint a tűzoltóknak (Flórián), az olajbányászoknak (Borbála), börtönőröknek (Adorján). Nem hallottam a tanárok védőszentjéről, így fohásszal talán csak Báró Eötvös Józsefhez, gróf Klebelsberg Kúnóhoz fordulhatnék, azokhoz, akik a magyar oktatásügyet megalapozták, felemelték. Az 1920-as években a legfontosabb volt az ország életében, s ez hozta meg a negyvenes években az ország felemelkedését. Akkoriban a kultúra, az iskolafejlesztés a költségvetés 20 %-át kapta, ma már odajutott, hogy még a 2 százalékot sem adják erre a célra. A pedagógia ügyének lecsúszását személyesen láttam, tapasztaltam, a legfelső és legalsó szinten hivatalnokként regnáló oktatásszervezők ostoba rendeleteitől szenvedtem.
Ötven évig aktív pedagógusa, szolgája voltam a közoktatásnak, tanítottam alsó- és legfelső fokán, kezdve az elsős írni-olvasni tanulótól a felsőoktatásban tanuló hallgatókig (nem megfeledkezve az esti iskolákban tanuló negyven éven felüliekről sem), a legjobb helyről – mint Molière színházában a király – belülről láttam ennek a jól átgondolt és jól szervezett oktatásnak a szétverését sok „dicső politikusunk és főtisztviselőnk” által.
Talán ez az írás segít abban, hogy a később következő pedagógiai folyamatok másképp alakuljanak.
http://mek.niif.hu/10700/10760/#
A MEK-ben található kapcsolódó dokumentumok
Kun József: Szép volt (Egy pedagógus visszaemlékezései)
http://mek.oszk.hu/09700/09737/
+
Szucsák Elemér: A tanító visszanéz
http://mek.oszk.hu/08100/08175/
*
32 vagyok, de anyám mossa az alsómat
csaladhalo.hu
A szakirodalom „gyernőtteknek” vagy Pán Péter-szindrómásoknak hívja őket, mások egyszerűen aberrált, életképtelen fiatalnak gondolják őket. Milyen okokból él valaki 30 éves kora körül is a szüleivel, miért nincs önálló élete, esetleg családja? Fiatalokat kérdeztünk.
A jelenség annyira valóságos, hogy nem is olyan régen tudományos műhelyet alapítottak a leginkább érintett generáció tagjai, a 80-as években születettek. A Kontra Műhely fiataljai – kutatók, művészek – arra keresik a választ, vajon miért húzódik el felnőtté válásuk.
De vajon mitől különlegesek vagy mások az 1980 után, 1990 előtt születettek? Ők lennének a szocializmus megszűnésének igazi kárvallottjai? Szakemberek szoktak hivatkozni a „referenciapontok elvesztésére”, a hirtelen jött szabadság, a lehetőségek ugrásszerű bővülésének nehézségére, a család mint társadalmi egység válságára, a nemi szerepek megváltozására.
A nyolcvanasok természetesen számtalan merőben új jelenség tette, teszi próbára. Az általunk megkérdezett fiatalok egyike sem klasszikus prototípusa a „gyernőttnek”, válaszaikból mégis kibontakozik valami egység.
(…)
http://csaladhalo.hu/cikk/hatter/32-vagyok-de-anyam-mossa-alsomat
*
Vérehulló fecskefű
A fecskefű-lében található alkaloidok száma majdnem harminc, igaz, vannak köztük mérgezőek éppúgy, mint gyógyhatásúak.
Gyógy- és gyomnövény, – ha bárhol (szárát vagy levelét) megtörjük, sajátságos sárga nedvet bocsát ki: „vérzik”.
Megfigyelték,hogy a növény gyógyító hatását még az állatok is ismerik. A fecskék állítólag a fű kicsorduló tejnedvével gyógyították meg vak fiókáikat.
Egy ókori tudós, a görög Dioscorides feljegyzései szerint a fecskék a fecskefű tejnedvéből táplálkoznak, és ez erősíti a látásukat.
A mákfélék (latinul: Papaveraceae) családjába tartozó fecskefű kedves tölgyfalevélre emlékeztető leveleket és aranysárga kis virágokat nevel. Sajnos sokan csak közönséges gyomnövényként ismerik az erdők szélein, akácosokban, parlagon, utak, és kerítések mentén, törmelékes helyeken, valamint kertekben is gyakran előforduló fecskefüvet, vagy ami rosszabb, azt terjesztik, hogy még véletlenül se alkalmazzuk, mert mérgező.
A „fecskefű-lé” egy bonyolult kémiai összetétel eredménye, a benne található alkaloidok száma majdnem harminc! A hatóanyagok között valóban akadnak erős hatású, valamint erősen mérgező vegyületek (pl. szangvinarin és keleritrin). Figyelembe kell azonban venni, hogy ezek hatása a mennyiségtől függ. Paracelsus szerint: „Minden méreg, és semmi sincs méreg nélkül, csupán a mennyiségtől függ, hogy valami méreg-e, vagy sem.” Ez a megállapítás a gyógynövényekre is igaz.
Gyógyít vagy mérgez?
Szórhatják bár a rágalmakat erre a „gyomnövényre”, az idő eddig mindig a pártolóinak adott igazat. Mondják a vérehulló fecskefűről, hogy érintése kontakt dermatitiszt (érintkezés útján létrejövő bőrgyulladást) válthat ki, mégis, a népi gyógyászat a kicsorduló sárgás nedvet (mely egyébként a levegőn rendkívül gyorsan narancsos-okkeres színűre változik) szemölcsirtásra és különböző bőrbajokra, például rosszul gyógyuló sebek, vagy elvakart, elfertőződött bőrsérülések, az impetigo (ótvar), daganatok és tyúkszemek gyógyítására használja évszázadok óta sikerrel.
Külső alkalmazásra hatásos a friss nedvéből készült kenőcs, de a száraz levélpor használata is. Tudományos kutatások során fény derült arra is, hogy szemölcsirtásra a növény fehérjebontó enzimei és kelidonin tartalma miatt alkalmas. Az állatkísérletek a növény gyulladáscsökkentő, antibakteriális és rákellenes hatását is igazolták.
A népi gyógyászat belsőleg alkalmazva használta még máj- és epebántalmakra (főleg sárgaságra, epegörcsre és epekőre), fájdalomcsillapító és felfúvódás elleni szerként is. A homeopátiás gyakorlatban a fecskefüvet szintén máj- és epebántalmak kezelésére alkalmazzák, de manapság korunk egyik népbetegségére, a refluxra is ajánlják frissen préselt levét.
Láss csodát: a tudományos kísérletek bebizonyították, hogy a vérehulló fecskefű kelidonin alkaloidja, sőt az egész növény kivonata fájdalomcsillapító és görcsoldó hatású a felső-emésztőtraktus görcseinél, mitöbb, képes gyógyítani az epekövet, stimulálja a gyengén működő epét! Manapság a hivatalos orvoslás a belőle kivont keleritrin sósavas sóját fájdalomcsillapítónak, gyomor-, epe- és vesebántalmak esetén használja.
Nem ért azonban még véget ennek az alábecsült növénynek az érdemlistája; ki kell emeljük, hogy gyökérkivonata például megakadályozza a szérumkoleszterinszint emelkedését, vagy hogy nagy jövője van a neurológiai és viselkedési zavarok kezelésében, mivel a benne levő protopin „GABA-erg” anyag – ez pedig az idegrendszerünk fő ingerület átvivő anyaga!
Azt is tudjuk, hogy ásványi anyagokban és C-vitaminban rendkívül gazdag, vérképző és vértisztító tulajdonságokkal is rendelkezik, Maria Treben például csalánnal és bodzahajtással együtt leukémiára ajánlaná, bár maga is hozzáteszi, hogy ebből legalább 2 liter kellene naponta a siker érdekében.
Ezeken túl pedig se szeri, se száma a vérehulló fecskefű javasolt felhasználásainak. Már az ókorban fogfájás ellen rágcsálták gyökerét, de ajánlották fülzúgásra, a 19. században altesti és végbél-bajokra, szifiliszre, vagy látásjavításra a nedvéből tejjel vagy vízzel készült szemcseppet. Maria Treben hozzáteszi; a megmosott levelet szétmorzsolva úgy kenjük szemzugunkba, hogy közben szem csukva legyen! A friss lé pedig állítólag a látóhártya leválása és bevérzése esetén is segít, de ugyanígy ajánlja szürkehályogra, gyengénlátásra vagy megerőltetett szemre.
Természetesen mindenki másképp reagál gyógyító szerekre, hatóanyagokra, így csak óvatosan kísérletezzünk a házipatika e tagjával. Vegyük figyelembe azt is, hogyha kis mértékben is, de a fecskefű mérgező, így ne vigyük túlzásba használatát! Kismamák, magas vérnyomásban szenvedők és gyermekek gyógyításánál is kerüljük alkalmazását, illetve kérjük ki orvos tanácsát! Ha azonban ezeket a tanácsokat betartjuk, nyugodtan használhatjuk és élvezhetjük jótékony hatásait.
Fontos még arra ügyeljünk, hogy a gyűjtés során (ami egyébként áprilistól októberig tart általában) ne keverjük össze más növénnyel. A vérehulló fecskefű ugyanis meglehetősen hasonló több más gyógynövényhez, többek között emlékeztet a fekete mustárra (latinul: Brassica nigra), a vadkáposztára (latinul: Brassica oleracea), és kissé a közönséges orbáncfűre (latinul: Hypericum perforatum) is.
Szárát megtörve azonban rögvest rájöhetünk, hogy fecskefűvel van-e dolgunk. Aki mégsem olyan biztos magában, az látogasson el egy nyílvános vagy zártkörű gyógynövénytúrára, ahol a gyűjtés és alkalmazás minden trükkjét elsajátíthatja, mindezt egy kellemes kirándulás közben.
• Szemölcsirtásra: törjünk le két-három szárat majd kenjük be az érintett bőrfelületet a kicsorduló nedvvel! Ismételjük naponta több alkalommal, legalább két hétig! A kúrát akkor is 2 hétig folytassuk, ha már az első napon elmúlt a szemölcs.
• Alkoholos kivonat máj- és epebetegségre: 50 g friss vagy szárított növényt öntsünk le 100 g koncentrált alkohollal, 8 napi állás után préseljük ki, szűrjük le, majd ezt egészítsük ki 100 g-ra. Naponta 2-4-szer 15-20 cseppet használjunk. Kis adaggal kezdjük!
• Tea máj-, epe-, vagy idegrendszeri bántalmakra: 1 kávéskanál növényt 1 csésze vízzel leforrázunk, 10 perc állás után fogyasztjuk napi 3 alkalommal (Ez napi maximum 2-5 g növényt jelent!)
*
Kiss Dénes:
A “TITOKZATOS” MAGYAR NYELV TÖRVÉNYEI ÉS JÁTÉKAI
Aligha véletlen,hogy azt mondták vagy írták a magyar nyelvről: olyan, mintha a Marsról hozták volna. Amikor a magyarok beszélgetnek, mintha szórakoznának. Ugyanis a szóragozó lehet szórakozó is, a szórakozás pedig szóragozás. Nem csupán játék ez, hanem a magyar nyelv törvénye. Mert a magyar nyelv lényeges tulajdonságait tekintve
ELTÉR A VILÁG LEGTÖBB NYELVÉTŐL!
Aki magyarul gondolkodik, sajátos rendszerben és eredeti logika szerint működő nyelvvel képes erre. A világon mintegy 3000-3500 nyelvet tartanak nyilván, a nyelvjárásokkal együtt. Illetőleg, pontosabb, ha azt mondjuk: ilyen számura becsülik a valaha volt és a mostani nyelvek összességét. Ha ez a szám éppen háromezer, akkomso-spacerun: yes;r a magyar nyp style=elv, alapvető rendszerét, legfontosabb tulajdonságait tekintve eltér a világ kétezerkilencszáz-kilencve nkilenc nyelvétől! Kissé egyszerűsített jelzés ez – arányosítás – a magyar nyelv “marsi” származásával kapcsolatban.
Melyek azok a tulajdonságok, amelyek a magyar nyelvet elkülönítik – kisebb-nagyobb mértékben, általában jelentősen! – a világ legtöbb nyelvétől?
1./ A magyar, ragozó – aglutináló – nyelv. Ez azt jelenti, hogy a szavakhoz RAG-okat, – képzőket, jeleket, toldalékokat – RAG-asztgatunk, RAK-osgatunk. (Igy szó-rak-oz-unk!). Ám nem csak a szavak végéhez, hanem azok elejéhez, sőt a közepéhez is. A RAG jelentése maga is rész. A háztetőnek azt a részét – eresz-rész – eresztékét nevezik ragnak például Zalában, ahova a kulcsot s egyéb kisebb tárgyat “eldugtak”. De benne van – s lehet! – több szavunkban a “rag” szórész, például a sa-ROG-lya szóban, amelynek jelentése, a kocsi vagy szekér megtoldása, öblös, keretes farésszel. Azaz maga a saroglya is toldalék! (De föltételezhető, hogy benne van a nyelvfejlődés korábbi idejére utalva, például a farag, fa-rag, s tán reg-gel stb. szavainkban?)
E nyelvi alapelemek – rag, képző, jel – ide-oda rak-os-gat-ha-t-ók. Látható, hogy a rakosgat szavunk ragozása, pontosabban a “rak” szavunké milyen érdekes. De mondhatunk más példát is. Íme:
meg-hí-v-at-tat-hat-ná-tok
valakit valahova. Ezt a világ legtöbb nyelvén legkevesebb négy-hét szóval fejezik ki! A magyar is tudná így is: “Szóljatok, hogy hivattassanak meg engem.” Vagy: “Mondjátok meg, hogy ők (valakik!) hívjanak meg engem.” stb.
Lássunk példát a rag-képző szóhoz kapcsolódó lehetőségeire:
SZER – SZOR – SZÖR
egy-SZER, SZER-ez, több-SZÖR-öz, rend-SZER-int, sok-SZOR, SZOR-galom, stb. Csak egy logikai példát arra nézve, hogy e szó-elemekkel valóban azonos vagy közeli jelentéstartalom jelenik meg a szóban: sok-SZOR. Ebben az esetben a SZOR a szó végén található, és azt jelenti a szó, hogy valaki valamit folyamatosan vagy gyakori ismétléssel tesz. S ha a szó elején: SZOR-galom, találjuk a SZOR-t, akkor az előbbi, a sokszor jelentése világlik elő ebből a szóból is. Hiszen az a szorgalmas, aki valamit sokszor, rendszeresen vagy folyamatosan csinál! De e szótagok, részek jól látszanak a több-ször-ös-en szavunkban is. (Szándékosan választjuk el a szavakat a későbbiek folyamán is, hogy az olvasó lássa, lát-ha-s-sa, lát-ha-tó legyen nyelvünk ragozó jellege – lám: jel-leg! – mert leg-es-leg így leg-én-ked-he-t-ünk nyelvünkkel.) Később még mutatunk példákat a -ra-re, -ban-ben, -tól-től, -nak-nek stb. ragokkal s tán még kép-zők-kel – kép-ző-k-vel, vel-ük – is.
2./ A magyar nyelvben a mássalhangzók hordozzák a jelentéstartalom legalább kilencven százalékát s azt inkább csak árnyalják a magánhangzók. Jó példa erre a következő verssor:
Tilpri migyir hi i hizi
vagy: Hözödnök röndölötlönöl
Az olvasó hamarosan rájön, különösen, ha csupa e-vel, majd csupa a-val stb. próbálkozik. Rendszerint a harmadik magánhangzó “összekötés” elővilágítja az eredeti szöveget. Persze mindehhez az szükséges, hogy a magyar mondatban az eredeti helyükön hagyjuk a mássalhangzókat. (Ez csupa mássalhangzós, ősi, magyar rovásírás titka is.) Akar falyamatasan as lahat magyaral baszalna, i misik migyir migis migirti, higy mit is ikirink möndönö ö mösök mögyörnök…..
3./ A magyar nyelvben az ábécé minden hangzója – kivétel x, y, q, – önmagában, másod- vagy harmadmagával külön tisztségviselő is lehet! A már említett “ rag-ok” lényege is ez. Például a fej-em-re szóban három “e” hangzó található, de az első jelenti az eredeti, alaki értéket, a második már a birtokos rag “összekötője”, a harmadik pedig a helyhatározó ragé. Ám lehet még egy zárt “e” kérdőszócskaként: fej-em-re-e? Tehát a magyar ábécé hangzóinak nemcsak alaki, hanem helyi értéke is van. Így például a “k” – a sok szavunkból elvontan! – a többes szám jele. A “t”, amely a tárgy jele, tán nem véletlenül szerepel a “tárgy” szavunkban? De lehet igék esetében az egy vagy két “té” a múlt idő jele is. Alapszó a “vala”-ból kialakult “volt”! Ezért múltból “jövő” bizonyíték a “voltaképpen” szavunk, hiszen azt jelenti, hogy: igazában, valójában.
4./ A magyar, beszéd közben, a mondatban az első szót, a szóban az első szótagot hangsúlyozza. Ez is természeti törvény szerint való. Ugyanis a beszéd kezdetekor van a legtöbb levegő a tüdőben, s akkor létezik a legnagyobb nyomás is. Így az első hangzó lesz nyomatékosabb, ha természetesen beszélünk. Itt említjük meg azt a fontos, talán még zenei törvénynek is nevezhető nyelvi megnyilvánulást, amit magánhangzó-összhangnak neveznek. A lényege, ha a szótőben magas hang “szólal” meg, például “ég”, akkor bármelyik értelemről, jelentésről is van szó, magas hangú lesz a toldalék: égre vagy égés, égő. Ám átváltozhat a szóeleji “é” hangzó “e”-re, ha például így változtatjuk az eredeti ég, égbolt jelentését: egesedik. Költői nyelvben lehetséges: “Fölénk egesedik a kékség.” stb. De a magánhangzó illeszkedés törvénye megmarad. A mély hangú szótövek esetében pl. “haj”, a toldalék, rag: hajra, hajon, hajjal stb. De ha már tovább képződik a szótő: hajadon, akkor ebben az esetben is megmarad a mély hangú toldalék: hajadonnak, hajadonnal, stb. Ám ha önálló jelentésű szórész kapcsolódik a szóhoz: haj+lék – lak-héj! – akkor is mély hangú lesz általában a toldalék: hajlékra, hajlékom, sőt, a képzett hajlékony szóhoz is mély hangú ragok társulnak: hajlékonyan, hajlékonyra, de már ha új, önálló jelentéssel bíró nyelvi elem járul hozzá, akkor kissé fölmagasul a szó vége: hajlékony-ság! (A ság-ség képző minden bizonnyal a “sok” szavunkból lágyultan alakult, formálódott. Hiszen nagyítja, nagyobbítja, erősíti a képet: hegy – hegység, katona – katonaság, bátor – bátorság. De igazában így értékelhető a feltételezés ereje: sok a sok = sokaság.) Külön érdekesség az “i” hangzónak, hogy jaját “szabálya” van. Mert például víz-re, íz-re, tíz-zel, stb. De már síppal, híd-ra, át-hid-al, de sikolt, s lehet sikít, sikoly, sikoltás. Vagy: hig-ít, de hig-ul, sim-ul, simít. Az “i” tehát külön vizsgálandó, iz-gal-mas, iz-ga-tó kérdés.
5./ A magyar nyelv szókincsét és működési rendszerét is meghatározza a hangutánzó jelleg uralma. Valamint a be-CÉ-ző gyermeknyelv jelenléte. Így aztán a magyar szavak nemcsak – ok-os – jelentésükkel, de sajátos tárgyi “emlékezetükkel” is részt vesznek a közhírlésben, a közlendőknek nemcsak eszközei, hanem többszörös hordozói. Azt mondhatjuk, hogy valójában a magyar nyelv minden szava hatással van a magyar nyelv minden szavára! S ha az ősi szógyököket nézzük, a kezdeteket, akkor ennek logikai – számtani! – útja megrajzolható. Jó példa erre a földönfutó szavunk! Most már néhány érdekes és sajátos példa következik arra nézve, hogy nyelvünk a legvalósabb valóság ősi kifejezője is.
Az említett FÖLDÖNFUTÓ szavunk pedig azért jó példa – noha nem egyedülálló! -, mert egyszerre jellemzi a magyar nyelv valósághoz való szoros és ősi kötődését, valamint a szó dokumentum jellegét. Ugyanis, ha ezt a szót használja a magyar, akkor hozzágondol kimondatlanul is néhány jelzőt. Mégpedig a következőket: szegény, szerencsétlen, hazátlan stb. Ezek a jelzők mint valami szóárnyék követik ezt a szót. Mi ennek az oka? Egyetlen logikus válasz lehetséges, hogy lovon ülő nép szemszögéből, akinek még lova sem volt – két-három-ötezer éve! – az félhetett, hogy bármikor kell menekülni, harcolni stb., ő hátrányos helyzetbe kerül! Így azután a “megjárta” szavunk, ami szintén gyaloglásra utal, ugyancsak mellékjelentést kapott, mert azt jelenti: hogy rosszul járt, valami baja-gondja lett stb. Vagy a nyilallik szavunk jelentése: belénk szúrt éles fájdalom! Belénk nyilallt! Nem kell mondani, hogy igen régi tapasztalat, a nyíllövés. A nyíl okozta fájdalom emlékét őrzi ez a pontos kifejezés. Nem minősítés, de jegyezzük meg: az angol “földönfutó” szóban – homeless – nincs benne a “föld”! Noha ez a szó magyarul azt jelenti, amit az összetétel szavai is jelentenek: föld+ön fut valaki. Máshol nem is futhatott valóságosan. Ahogy a nyíl angolul “arrow”, és a nyilallik: (fájdalom, mi más nyilallna?) shoot, a nyilalló shooting, stabbing pedig inkább hangutánzó, a suhanást halljuk belőle! A nyílpuskában már egyik szó sincs benne. Újra hangsúlyozzuk, ez nem minősítés, csupán a magyar nyelv mássága! De ez a másság megnevezhető: az ősi valóságra emlékezi a magyar nyelv a szavaiban. Nos, még egy példa arra nézve, hogy bizonyos nyelvekben bizonyos szavak nem eredendőek, hanem átvételek: A német nyelvben das Pferd a ló. Lovagolni azonban reiten. Így hát a lovagolni szóban nincs benne a ló! Erre több nyelvet is említhetnénk példaként. Mindez arra is mutat, hogy a ló hasznosítása e földrészen – Eurázsia – keletről nyugatra terjedt el.
E kiragadott példák arra is mintát nyújtanak, hogy a nyelvünk emlékezete több ezer évre nyúlik vissza. A magyar nyelv szavai, akár a föld rétegei, őrzik elmúlt korok eseményeit, valamint a társadalmi és földrajzi környezetre is utalnak. Kis túlzással az is állítható, hogy a magyarság története benne van a magyar nyelvben, csak képesség kell annak elolvasásához.
Végezetül néhány sajátos magyar nyelvi példát mutatunk be. Mindezek meghatározzák a ragozó nyelv működését: a ra-re ragok megtalálhatók a rá, reá, rája – sőt pl. a haj-rá! – stb. szavainkban. A hajrá alighanem vadászati kiáltás is volt, nemcsak harci. A “Huj! Huj! Hajrá!” arra szólította föl a lovon vadászókat, hogy a vadász sólymot, a rárót engedjék rá a vadra:
“Ti is rárószárnyon járó hamar lovak,” (Balassi Bálint)
E verssorban két dolog is utal a gyorsaságra, előbb a ráró szárnya, majd a “hamar” kifejezés, amelyben benne rejtőzik a “mar”, például a kígyómarás gyorsaságára utaló szavunk. (De létezik az elmarja előle, azaz elkapja, elveszi kifejezés is. Valamint pl. a marakodik s tán a Maros gyors folyásáról kapta a nevét?)
Lássunk néhányat az ingó-bingó, majd be-CÉ-zett, csecse-becsés szavainkból: az ingyom-bingyom, egyedem-begyedem, ugra-bugrál, stb. egy sem található a szótárakban! Holott minden magyar szóval lehet “hintázva” hasonlóan játszani: igen-bigen, székem-békem, stb. Használjuk az ákom-bákom kifejezést és még sok ezret, aminek az egyik szóikre nem hordoz külön jelentést, csak hangulatfestőt, érzelmit, játékost. Ám vannak olyanok is, amelyeknek mindkét szavát külön is használjuk: anya-banya, ácsi-bácsi, maci-baci, (bocs, paci, csacsa stb.), ezek be-CÉ-zett szavak, becirmosodik a “c” hangzó és cuki-buki hangulatot kölcsönöz ez a gyerekek-csecsemők: csecs+emlő! szopás közben százezerszer hallott cuppantó, cicin csüngő hangzója, ami benne van a kece-bece és még sok szavunkban, ám a “kece” már csak népdalban őrződött meg: “kis kece lányom fehérben vagyon…” Ki az a “kis kece” lány? A fehér ruhás, kecses, karcsú menyasszony!
Ám szerepet kap a ka-ke-kó kicsinyitő – ke-d-vesitő képző is, amely aligha véletlenül van jelen, a régies kee, kend, majd kegyelmed, őkelme, ke-d-ves stb. szavainkban. (A kedves-ke idétlensége bizonyítja, hogy a szó elején már betöltötte a szerepét a “ke”!) De például a kedves, kis madár neve CIN-KE, egyrészt hangutánzó cin-cin szóból és a kedvesítő képzőből áll össze. A FECS-KE a fecsi-locsi-csicsvegő hangutánzó szóból, valamint a jellegzetes fic-kándozó repülésből adódhat össze. Ezek csak kiragadott példák hiszen a csi-kó szavunkban benne van a ki-CSI szó “csi” része, illetve az említett mélyhangú “kó” képző. Éppen ezért, a nyelvi rákérdezés igazolja, hogy felesleges ezeket a szavakat tovább kedvesíteni – kicsinyíteni! Íme: cin-ke-ke, fecs-ke-ke, csi-kó-ka… És így tovább.
A logika jelenléte meghatározza a magyar nyelv rendszerét! E rendszer fölismerését pedig az segíti, hogy a magyar nyelv a tiszta hangzók nyelve. Azt írunk, amit ejtünk és azt ejtjük, amit írunk! Ezért elkülöníthetők a tiszta hangzók, amelyek mássalhangzó “képletei” általában már a szótőben meghatározzák a jelentéstartalmat. Íme:
a K+R – G+R példái jól mutatják mire gondolunk:
K+R = kar, karéj, karol, (karó: rákarolódik a növény, mert a nyelv logikája “visszafelé” is igaz!), kard, kerek, kerék, kerget, (űz, miközben bekerít: KER+GET, gat-get gátol!), kerge birka, kert, kerít, kerül, korona, karima, KÖR! Hiszen mindezek a jelentéstartalmak, – és még száz! – körre, kerekre, görbére, stb. utalnak. Folytassuk a példákat: karám, karom, köröm, stb.
Majd a lágyult gé-vel: G+R: garat, görbe, görnyeg, gerinc, görgő, görbül, gurul, guriga – karika! – íme a kicsinyítő képző is lágyul, a “ka”-ból “ga” lesz! Hely hiányában, noha kidolgoztunk a nyelv egészének rendszerét, csak kevés példát említhetünk! De megjegyezzük, hogy a “nyelvpörgetéssel” ejtett-formált “R” hangzó jelenléte a döntő! Ezt más nyelvek is igazolják pl. az ír, ró, rajzol – g-r-afit, car-bon, kara-gara, korom! – szavakban is és a jelentések, még sok más hasonló “eR-res” szóban körre, görbeségre, forgásra utalnak. Például a finnben a piri=kör, de a napapiiri = napkör, azaz sarkkör! Magyarban ireg-forog-pörög vagy a forgatag-fergeteg stb. összefüggései bizonyítják ezt.
Általános nyelvi logika a vízszintes és a függőleges. (Tény-leg, vég-leg, mér-leg: leg és leg, lám így is leg-én-ked-het-ünk nyelvünkkel!)
A “vízszintes” logika példája a jobb és bal testrészeink, valamint oldalunk megnevezésének történeti-tapasztalati összegzése:
A MAGYAR NYELVBEN A JÓ OLDAL A JOBB OLDAL! Vagyis nincs külön szó a jó kézre, ennek fokozása a jobb kéz, ami egyúttal jobb a bal kéznél! Ősi tapasztalat ugyanis, hogy az emberek legtöbbjének a jó keze a jobb keze. Az a jó a szerszámhoz, a fegyverhez, stb. S a bal keze a rosszabb keze: bal-og, bal-ga, bal-lada, stb. jelentések is erre utalnak!
Példa a “függőleges” logika jelenlétére: a “fej” szavunk jelentése még: fő, koponya. “Hajadonfőtt”, kalap, sapka nélkül. “Jó fej, nagy koponya.” – mondják így is. Akinek fő a feje, annak a fejnek, főnek kell használni a koponyáját, azaz gondolkodnia kell! De hol van a fő? Fönt. Fölül. Ebből képződött a főnök, fönnség, fölség, fennséges, stb. A fej-ből a fejedelem, fejes, fejlődés, fejlődik, stb. (Az anyaméhben a fej fejlődik ki előbb, aránytalanul jobban, mint a test! Nomád népek ezt látták nemcsak az embernél, hanem állati magzatoknál is!) Mert a nyelvekre, és nyelvtanra a valóság volt a legnagyobb hatással!
Sajátos logikát képviselnek például az égtájak megnevezései a magyar nyelvben:
KELET – ott kel-kél a nap, kikeletkor kel ki a földből a fű, a mag, kelés keletkezik a bőrön, “kikel-ünk” magunkból, fölkelünk ágyból, székből, vagyis a fölfelé való törekvést fejezi ki s kelt azon a napon, amikor a nap kelt – ez a “keltezés”. (Dátum.)
DÉL: az északi féltekén , déli 12 órakor, bárhol is állunk, Európában vagy Amerikában a nap tőlünk déli irányban van. Vagy dél felé haladva egyre inkább a fejünk fölé kerül, azaz: delel. S mi életünk delén – magasán! – vagyunk daliák, délcegek, deli legények. (Jól tudom pl. a deli török szár-mazású szó, ám had soroljam ide, ahova a magyar nyelv törvénye állítja!) S a “déli” szavunkban benne van az “él”, például az étel: eledel! stb.
NYUGAT: al-kony-atkor a nap le-kony-ul, elnyugszunk, lenyugszunk, nyugalom, nyugodalom terül ránk: a nyugalom és megnyugvás függ össze e jelentéssel.
ÉSZAK: az éj és éhség szaka – szak-szeg, szeglet, szegély, csík! – vagyis a rideg égtáj iránya!
E magyar nyelv rend-SZER-ében a ragok, képzők ide-oda való RAK-os-GAT-ása – gat-get: gát-ol-gat – a tárgyi dologból képzéssel cselekedet lesz: gát-o align=l, s a folyamato/span class=s cselekvést éppen a “gát” újra szóhoz való kapcsolásával szüntetjük meg, gátoljuk: gát-ol-gat!
A BAN-da szavunkban aligha a “da” képző adja a jelentést! Sokkal inkább a “-ban” helyhatározó rag! S így van ez a ban-dita, bandérium szavakban is! A magashangú “-ben” helyhatározóból is képezhetünk szót: ben-dő! Állatgyomor, embergyomor. Belül – bévül, bél! – helyezkedik el. Valóságos akár a fennhéjázó szavunkban a “héja”. De így már: bensőségesen elbeszélgettünk, átjárta egész bensőmet, stb. elvont fogalommá válik ez a szavunk is! S a magyar nyelv lényegi jellemzője, hogy az elvont fogalmakat így vissza lehet vezetni a valóságos fogalmakhoz, tárgyakhoz, amelyeket nyelvünk sokkal előbb megnevezett – s minden nyelv! -, mint az elvont fogalmakat! (Gondoljuk meg, miként mutatja ki “fogafehérét” a “fog” szavunk kettős: tárgyi és cselekedeti vonatkozásban!) De mindezek csak jelzésként kiragadott példák nyelvünk minden más nyelvtől eltérő sajátságaiból. Végezetül ugyancsak nem közönséges mutatványt nyújtunk: a magyar nyelv mértani ábrát, majd épületet tervezett!
A mellékelt ábra minden sora jobbról balra, balról jobbra, alulról fölfele s felülről lefele olvasható. A hosszabb soroknak több lehetséges olvasata van. Az ábrában minden hangzó ék alakban helyezkedik el. A magyar rovásírás ismerői észlelik, hogy a rombusz alak az ősi rovásírásunk “eK”, azaz “k” írásjelét adja. Minő véletlen?!
KÉK EKÉK ÉKE KÉK
K Néhány olvasati lehetőség
= Kék ék
= Kék ekék – Kék-e? Kék!
= Kékek ekék – Kék ekekék
= Kékek éke kék
= Kék ekék éke kék stb.
K É K
K É K É K
K É K E K É K
K É K E K E K É K
K É K E K É K E K É K
K É K E K É K É K E K É K
K É K E K É K E K É K
K É K E K E K É K
K É K E K É K
K É K É K
K É K
K
E KÉKEK ÉKEK ÉKE
E Néhány olvasati lehetőség
= Ekék éke
= E kékek éke – Ekék ekék-e
= Ekék ekekéke stb.
E K E
E K É K E
E K É K É K E
E K É K E K É K E
E K É K E K E K É K E
E K É K E K É K E K É K E
E K É K E K E K É K E
E K É K E K É K E
E K É K É K E
E K É K E
E K E
E
A lehető leghosszabb sor: E KÉK EKEKÉKEK ÉKE KÉK EKÉK EKEKÉKE s ez visszafelé is ugyanezt jelenti! Ebből a sík ábrából nőtt az épület.
Miért lehetséges ezt az ékeskedő ábrát létrehozni? Mert miként említettük, a magyar ábécé hangzóinak nemcsak alaki jelentésük, hanem helyi értékük is van, azaz: többféle tisztsége is lehet hangzóinak. Az “e” és “é” hangzók alaki jelentésükön túl birtokos ragok és kérdőszók is lehetnek. Ez a “titok”! De ez teszi lehetővé, hogy magyar, beszéd közben: négy, csak magánhangzóból álló szót is használhassunk! Íme: betűket festünk és kérdezünk: “Ez a kék szín Jóska áié-e? Vagy Pista béié lesz?” Más példa, a sok magánhangzóra: övéiéiéi…. Valamint: fiaié-e?
Másfajta játék és törvény:
DÚS+KÁL
KOL+DÚS
A magyar nyelvben ilyen szó “dusk” nincs, nyilvánvaló, hogy a létező “dús” szóhoz kapcsolódik a “kál” szórész. S ennek van is saját jelentéstartalma, ami kifejti hatását a szóban, ha előre kerül! A “káló” maradékot jelent, de ebből származhat pl. a kallódik kifejezés. Vagyis ha szó elejére kerül: dúskál, akkor gazdagságról van szó, ha koldus, akkor szegénységről. A BAL+jós szavunkban hiába van a “jó” – hiszen a jósnő, jósol, javasasszony: jója valaminek a java! – hogyha a “bal” megelőzi. Így a baljós jelek, egyértelműen rossz jelek. Az élő nyelv sajátos logikája ez.
De hát a nyelv tengernyi! Mégis tán elég megkóstolni néhány csöppjét, hogy ráérezzünk az egész ízére!
A témáról bővebbet és részletesebbet lehet megtudni az író Játék és törvény, Ősnyelv – nyelvŐS?, valamint az ŐSEGY titka és hatalma avagy a magyar nyelv tana c. munkáiból.
+
Kiss Dénes
A magyar nyelv és az ősnyelv
http://www.youtube.com/watch?v=Z0U5o5dP-A4&feature=related
*
Erdélyi János
Magyar szólások és közmondások
8713.
Nem gondol a jobbágy ur dolgával.
8714.
Jót a jobbért el szokták hagyni
8715.
Jobb helyre jobb kell, ide ez is jó.
8716.
Csak az nem szereti a jót, a ki nem érti.
8717.
Nem jó roszabb mint a semmi.
8718.
Ott se volt, a hol a jó.
8719.
Szárad mint a Jónás töki.
8720.
Lányágra szállott jószágnak nincsen maradása.
8721.
Ha egy pénz a jövedelmed, kettőt ne költs.
8722.
Elballag a juh, de ritkán tér maga vissza.
8723.
Ha nincs furó, kalapács, nincs a purdénak kalács.
8724.
Szegény kalmár, ki tartani sem tudja portékáját.
8725.
Szürben szedett pénzét kamukában elitta.
8726.
Kardot köszörül s békeséget kér. K.
8727.
Nem kilenczven esztendős kézbe való a kasza.
8728.
Rosz katona, ki el nem birja fegyverét.
8729.
Egy kárból két kár.
8730.
Hamar kárt vall, ki a kincses ládát nyitva tartja.
8731.
Ki szinével, mutatja kártyáját, a legjobb játékot is elveszti.
8732.
Felfordult kártyával játszani se haszon se mulatság. K.
8733.
Kecskének ágon a szeme. (7298.)
8734.
Kinek mi kedvére, nincsen az terhére.
8735.
Mit jó kedvvel tészsz, nem esik nehezen.
8736.
Egy órai tojás, egy napi kenyér, tiz esztendős hal, hat esztendős bor, tizenöt esztendős leány, harmincz esztendős jóakaró, kellemetes. F.
8737.
Elvesztette a kengyelt.
8738.
Ha kenyered nincs, kalácsot egyél.
8739.
Kenyér mellé turó is kell.
8740.
Kenyértörésre kerül.
8741.
Csuszik a kereszthez.
8742.
Hol fel a talpával a kerék, hol alá.
8743.
Nem a kert alatt van az. (2334.)
8744.
Ki keserüt nem kóstolt, nem érdemli az édeset.
8745.
Két kevély nehezen alkuszik meg egymással.
8746.
Hol a kémény nem füstölög, nehezen lesz ott nagy ebéd. K.
8747.
Jobb kéz a balnak segitője.
8748.
Mézes madzag helyett kigyót talált.
8749.
Nem lenne jó királynak.
8750.
Fél mint koldus a garastól. F.
8751.
Komondor nem sokat törődik vele, ha megugatja is a pumi.
8752.
Megrágják a konczot, ebnek vetik a csontot. F.
8753.
Kondér nem sokat hányhat szemére fazéknak.
8754.
Nem hegedüszóval kormányozzák az országot. K.
8755.
Királyi korona száll néha nádhajlékba.
8756.
Ki többet költ mint a jövedelme, hamar szegénységre jut.
8757.
Hogy középszerüt nyerj, nagyra iparkodjál.
8758.
Közvényes ember sokat gondolkozik.
8759.
Kurvatartás tékozlással jár.
8760.
Mig a kutya sz..ik, elfut addig a nyul. K.
/spanfont-family:span style=centertext-align: center; tab-stops: 63.0pt; border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; padding: 0cm; mso-padding-alt: 0cm 0cm 1.0pt 0cm;