Krónika az magyaroknak viselt dolgairól: Mint jöttek ki a nagy Szkítiából Pannoniában, és mint foglalták magoknak az országot: és mint bírták azt hercegről hercegre és királyról királyra, nagy sok tusakodásokkal és számtalan sok viadaljokkal.

Krónika az magyaroknak viselt dolgairól:

Mint jöttek ki a nagy Szkítiából Pannoniában,

és mint foglalták magoknak az országot:

és mint bírták azt hercegről hercegre

és királyról királyra,

nagy sok tusakodásokkal és számtalan sok viadaljokkal.

Melyet

Heltai Gáspár

megírta magyar nyelven, és ez rendbe hozta az Bonfinius Antalnak nagy könyvéből
és egyéb históriás könyvekből nem kicsin munkával.

Actor: 17.: „Az Isten egy vérből csinálta az mindenféle embereket,
és elrendelte őket, és határt tött nekik, hol mindenik lakjék. Üdőt is végzett nekik.”

Kolozsvárott végezé Heltai Gáspárné

Anno 1575.

Mikoron írnának Krisztus urunknak születésének utána 1486., és immár Mátyás király az ő királyságában nagy sok hadakat viselt volna, és egyébképpen is sok jeles dolgokat cselekedett és véghöz vitt volna, bekülde Francországba, és Németországba, és mindenütt megkeresteté az jeles tudós népeket, és behozatá azokat nagy költséggel, és bőv füzetésre Magyarországba; mert látja vala, hogy a magyarok barbarusok, és csak bárdolatlan parasztok volnának, és semmi egyébre igen jelesek nem volnának, hanem csak az egy nagy vitézségre. Ennek okáért hozá be a sok tudós embereket Magyarországba. Ezek mellett egyébféle sok jeles műves mestereket külemb-külembféle tudományokban és mesterségekben, hogy az magyarok meglátnák azoknak szép tudományokat, nagy emberséges voltokat, és az ő bölcs mesterségeket: ők is megszelídnének, és a régi ostobaságból kitérnének, és tanulnának naponként szép emberséges és bölcs tudományokat és mesterségeket; hogy az ő országa is megépülne, és megékesülne. Miért kedig Mátyás király igen nagy tisztességkívánó is vala, nem akará, hogy az ő jeles cselekedeti, jeles hadai, nagy győzedelmi, és az ő sok jeles lött dolgai, avagy az ő nagy vitéz atyjának dolgai, jeles cselekedeti és ennyi sok diadalmi véle egyetembe meghalnának, és felejtségbe jutnának; hanem hogy renddel megírattatnának, és az írásnak vagy krónikáknak olvasása által esmeretbe lönnének, és megmaradnának az jövendő embereknél: hogy eképpen emléközetbe maradna mindenkoron az ő nevek mind az egész világban. Ezért hívatá Olaszországból ezt az Bonfinius Antalt is.

Olasz volt ez okáért ez Bonfinius Antal, Asculán várasbeli polgár, mely a Picenti tartományba vagyon, és ékesenszóló és író a deák nyelvben volt; a görög nyelvet is igen nagy mesterségesen tudta. Volt kedig özvegy ember akkoron, mikoron Mátyás király őtet kihozatá hozzája. Vala kedig szegény ember, és maradtanak vala néki feleségétől két hajadon leányi, házasságra alkalmatosok. Mikoron ez okáért Mátyás királyhoz jött volna, szép írásokat hoza néki; hoza kedig az ő írási és szép versei közett egyníhány kenyvet is, melyeket görög nyelvből deák nyelvre tolmácsolt vala. Mikoron látta volna ez okáért Mátyás király a Bonfiniusnak nagy bölcs voltát, igen örüle néki. És miérthogy hallotta vala szegény voltát, és hogy öreg kiházasító leányai volnának, őmagát ezer arany forinttal megajándékozá, mindenik leányt is ezer-ezer forinttal, hogy ez lönne jegyruhájok. Mert Olaszországban olyan törvény vagyon, hogy az atya először kihirdeti az ő leányának törvényét, mert anélkül senki nem kéri, és senki sem veszi el. Úgy marada annak utána Bonfinius Mátyás királynál.

Meghagyá kedig Mátyás király mind a püspekeknek, mind apáturaknak, és mindenféle deákoknak, hogy elkeresnék mind az egész országot, minden káptolonbeli libráriákat, és minden kalastromokat, és egybegyűjtenének minden jegyzéseket, írásokat és minden históriákat, és azokat behoznák, hogy megláthatná azokat az Bonfinius rétor, és egymás után szép rendre hozhatná, és szép ékes deák szókkal megírhatná azokat.

És mikoron eképpen lett volna, Bonfinius a sok jegyzésekből, és külemb-külembféle írásokból mind egy könyvbe szörzé mind az egész históriát, kezdettől fogva mindvégig. Annak utána Mátyás király mind az egész országból gyűjte az urak és főrendek közül huszonnégy véneket, és Visegrádon azok előtt és a király előtt mind kezdettől fogva végig elolvasá Bonfinius a könyvet, és úgy szóltanak renddel minden cikkelyekhöz, és megmondották, mint hallották ők azon dolgokat az ő ősöktől. Úgy készült meg az Bonfinius krónikája Mátyás királyig. Mátyás király üdejébe Bonfinius mind véle volt, és együtt járt véle a táborokban, és füleivel meghallotta és szemeivel meglátta mind az dolgokat, és úgy írta meg azokat szép renddel.

Mátyás király után is élt Bonfinius, és László király udvarában volt. László király is nagy fizetést tött néki, és arra fogadta, hogy az ő üdejebéli dolgokat Mátyás király üdejétől fogva megírja. Meg is írta, és annak utána az egész krónikát dedikálta és ajánlotta László királynak. De a könyv nem volt nyomtatva, hanem csak írva; és a püspekek annak utána kiki mind magának megíratta. De miérthogy a könyv nagy és hosszú, restelték megírnyi mind a könyvet. Ezért egyik egy részét írta, másik a másikat, harmadik az harmadikat: e sok darabokból annak utána mü üdőnkbe egybeszedegettük, és rendre hoztuk mind az egész könyvet nagy munkával, és nagy nehezen: mert az egész könyv elveszett Bonfiniusnál és László királynál. Mátyás királynak köszenjük ez okáért ezt, hogy nálunk vagyon az magyar krónika, és hogy Bonfinius azt bölcs és ékes deák szóval megírta. Mert ha Mátyás király oly bőv füzetést nem tött volna, és viasz fazékban és somfánál főzett volna, mint az mostani fejedelmek és urak, bizony egy csöpp krónikánk sem volna, és nem tudná senki, mint jöttenek az magyarok be, és honnét jöttenek be az országba; kik voltanak fejedelmek és királyok kezdettől fogva az országban etc. Köszenet volna ebbe az jámboroknál: méltók is volnának ezek böcsületre, kik ebben munkálkodtanak, és munkálkosznak, hogy az magyarok az ő nyelvekben megláthassák az ő elejeknek jeles históriáit: de kevesen találtatnak, kik valami hálaadóssággal lönnének az szegény jámborokhoz. Mit tehetünk? Olyan volt mind kezdettől fogva az világ. Ám légyen minden az ő kívánsága szerént.

(…)

Krónika az magyaroknak viselt dolgairól (Részletek)

*

HELTAI GÁSPÁR MŰVEI
A válogatás és a szöveggondozás Nemeskürty István munkája

Budapest : Neumann Kht., 2000