kb. 25 perc olvasás
Eugéniusz:
Önsors-rontás/javítás ABC – V.
pppppppppppppp
Emberélet mennyiség/minőség
Szócikk-csíra/vázlat gyűjtésem:
A létjavítás/rontás Jenciklopédiája
pár magyar mondatos előmunkálatai
pppppppppppppppp
Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár
ppppppppppppppppppp
Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
pppppppppppppppppppppp
FAZEKAS MIHÁLY VERSEI
*
Ki a bóldog?
Bóldog, ki fákat űltet, ólt
Ifjú legény korában,
Osztán azokra gondja vólt,
Hogy nőjjenek bujábban,
Hernyó, bogár ne bántsa,
Nyúl, kecske meg ne hántsa.
.
Kivált ha nem róvják azért,
Hogy a kéménnye füstöl,
Dézmát nem ád, se taxabért,
Nem tarthat a becsűstől,
Nem korhelyes, se kényes,
Be bóldog egy legény ez.
.
Amely leányzó nem hever
Virága szép korában,
De sütni, főzni, varrni szer,
S nem módiz a ruhában,
Vídám, eszes, serény, jó,
Be bóldog egy leányzó.
.
Midőn az ilyen bóldogok
Egymás eránt hevűlnek,
Azon az égiek magok
Előre már örűlnek,
Látván, hogy a teremtés
Itt is lehet szerencsés.
.
Tisztán verő jó szíveket
Egymással egyesítik,
Szeplőtelen hűségeket
Áldással ékesítik.
Úgy-é bizony, hogy e’ már
Valóba bóldog egy pár.
.
Ők a világi terheket
Fogódzva hordogatják,
A homlokon gyűlt cseppeket
Csókkal leszárogatják;
Gyűl a gyerek, de nő is,
Gyűl a segítgető is.
.
Már a fiú az ölyvöket
Riasztja a csibéktől,
Csergetve a gyümőlcsöket
Megőrzi a verébtől,
A fára már fel is mász,
Anyjának ért epert ráz.
.
A kisleány már enni hint
A tyúknak és rucának,
De csakhamar bé-bétekint
S nagyot visít anyjának:
Jöjjön ki! a kakassa
A tyúkot eltapossa.
.
Mindennemű szükségeket
A szorgalom beszerzi,
Rakásra gyűlt élelmeket
A gondos ész megőrzi,
Szintúgy dologho’ nyúlnak
A gyermekek, s tanúlnak.
.
A jó szülői nyomdokon
Hogy ékesen nyitának,
A jól nevelt leányokon
Minden szemek kapának.
Elhordta a szerencse,
Már mindenik menyecske.
.
Három fiok kinőtt: eme’
Törvénytudó, ama’ pap,
Egynek vitézi érdeme
Véres jutalmakon kap.
Csak egy maradt a háznál,
Az ősi gazdaságnál.
.
Jó kis segítő is kerűlt
Menyűl a jó anyának,
Hordozni a nagyobbra gyűlt
Terhét a ház bajának.
Gondos, serény, eszes, jó,
Napához úgy hasonló.
.
Gyakorta a két öszveűlt
Szépen megért öregnek
Körűlte már a kertbe gyűlt
Másod rajok csevegnek.
Egyik csapat cicázik,
Egy báboz, egy cocózik.
.
Némely’k após combjára űl,
Némely’k alatta bújkál,
Kis lyány kereng anyós körűl,
Egy a fején babirkál.
Igy múlat olykor-olykor
A kétszeres gyerekkor.
.
Egy kis legény a fára mász,
Keres gyümőlcs puháját,
Vagy elterűlt ponyvára ráz,
S megrakva inge alját,
Hogy kedveket találja,
A véneket kinálja.
.
Héj! mond após, midőn kezem
E fákat óltogatta,
Egy vén dudás, emlékezem
Biz erre, mondogatta:
Hogy bóldog, aki fába
Ólt kis legény korába.
*
A megelégedés
Jövel, magad légy óh megelégedés!
Mértékzsinórom, sőt vezetőm, mikor
A nagyvilág tövisses útján
És szövevénnyei közt nyomozlak. –
.
Bé voltam a szent hellyekig, és egész
A borzadásig telve-telék kegyes
Áhítozással s tisztelettel,
A szeretet kimeríthetetlen
.
Nagy kútfejének színe előtt: kinek
Mindenttudó bölcs lelke belát egész
A titkokat fedő vesékig.
Boldogok, akik ezen nagy Úrnak
.
Szolgái, mondék: megvetik a világ
Csalóka fénnyét és megelégszenek,
Hahogy szelid erkölcsök által
Jóra vezérlhetik a veszendőt. –
.
Meghökkenék és hátraesém, mivel
A tisztelendő égi libériák
Alatt sok ördögök cselédit
Kelle valóba előtalálnom.
.
Hol vagy! kiálték, óh, megelégedés!
Hisz a ravaszság, a dühös üldözés,
A nagyravágyás és irígység
Nem lakozik veled egy tanyába.
.
Rezgő inakkal lépegeték odébb. –
Atyám, ne kísérts, sőt szabadíts meg a
Gonosz kezektől. A te fényes
Képviselődhö’ megyek keresni
.
A lelki békét. – Hát ti kemény falak!
Feszes vitézek! fegyverek! és arany
Jármú cselédek! tán tirátok
Bízta csudállatos őrizését.
.
Uram, bocsáss meg, kötve hiszek, gyanús
Amott az együgy; itt ez az úri fény. –
Sok a porig nyomattatott nép,
Nem lehet addig az ő királlyok
.
Boldog. – Fogadd fel, kedves Atyánk! ügyét
Az elgalázolt jó fiaidnak, és
Mutass palánkot a kevélynek
S tiltsd meg az emberi vérszopókot:
.
Majd akkor aztán a megelégedést
Rajtad tanuljuk, mert ki-ki űzheti
Közjóra célzó hivatalját
Akkor egész az elégedésig.
.
Addig bocsáss meg, jó megelégedés,
Hogy nem kereslek. Mert ki találja ki,
Mely’k láncokon vagy mely’k üregbe
Mézeled a letapodt igaznak
.
Mérgelt falatját. – Boldog az, aki a
Másolhatatlan sors dühödése közt
Tisztán verő szivét tapintván
Símogató kezed ott találja.
*
Exsurge cor meum
Szívem, emelkedjél
Míg ügyed ártatlan,
Légy tántoríthatatlan;
A rossz szerencsének
S rendetlenségének
Pálmát ne engedjél,
Szívem, emelkedjél.
.
Ne szünj reményleni,
Szélvész után mindég
Kellemetesebb az ég;
Majd ha jól kiderűl,
S a bús tenger leűl,
Szép lesz rajta menni,
Ne szünj reményleni.
.
Csak dühösködjetek,
Menyköves fellegek,
Szórjatok lángot, egek,
Mindég nem tartatok,
Majd más csillagzatok
Lenyomják mérgetek,
Csak dühösködjetek.
.
Reménylek, míg élek,
A nagy lélek nem fél,
Akármint fújjon a szél.
A hab ha rám dűl is,
Hajóm elmerül is:
Úszva is reménylek,
Reménylek, míg élek.
.
Szívem, békével élj,
Mert ha nem tántorog,
Reménységem győzni fog;
Amit sok átkozott
Esztendő nem hozott,
Megád egy perc, ne félj;
Szívem, békével élj!
Vakhit
Aki ún. jó-
barátként, vagy
tanácsadóként stb.
szétaggályoskodja
a legjobb terveidet is,
amúgy meg hülyeségre biztat,
istenkísértésbe visz/hajszol bele,
mert te szinte vakon megbízol benne,
mert ő a Te szellemi (szekta)vezéred…
Megteheti, ha szellemi kiskorú maradtál…
Éberség altató
A tüntetően nyájaskodónak hiszel,
Pedig ő ezzel csak figyelmedet altatja,
mert közben rút orvtámadásra készül,
téged ölelgetve, neked hízelegve stb.
kutatja gyengéid, s gyűjti a munícióját
A kevesebb több
Az egyiknek van barátja,
a másiknak épp most nincs –
de ennél még jóval rosszabb,
ha most azt hiszi, hogy van,
pedig csak szesztestvére
vagy álbarátja van, ami
csak az éles helyzetben,
megpróbáltatás idején,
betegen, eladósodva,
derül ki/borul be…
Éltető
vagy mérgező?
Amilyen nagy, sőt
pótolhatatlan kincs
egy igaz jóbarát,
pont annyit árthat egy álbarát,
aki nem a javunkat akarja,
(vagy csakis azt akarja
és meg is szerzi, el is veszi)
De az a lehetőség is fennáll,
hogy te a jóbarátom vagy,
de én nem annak, hanem
a rosszakarómnak látlak.
mert én csak a hízelgést,
a kényeztetést várnám el Tőled,
s nem szembesítést bűneimmel,
önáltatásaimmal, élethazugságaimmal
Kórosan naiv
Emberismeret
Akit a mai napig
legjobb barátodnak hittél,
vagy éppen a Nagy Szerelmed,
akit minden titkos tervedbe is beavattál,
arról szinte már csak te nem tudod,
mert eleve kizártnak tartottad,
hogy ő – volt – a te spiclid…!?
El sem tudtad képzelni, hogy
valaki nem a lelki értékeidért
kötődik ő oly szorosan hozzád…
„Kedves vendég”
Miután elment az, aki
amúgy állítólag jóbarát,
már úgy nézel önmagadra,
mint egy született vesztesre,
és a lakásodra, az otthonodra,
ahogy ő látta és láttatta veled:
mint egy szegényszagú szükséglakásra,
pedig előtte pont úgy rendezted át,
hogy neki imponálj vele…
Vendég-
barátságtalan
Vendégségbe hívja,
de ott úgy bánik vele
mintha ingyen-konyhára
jött volna egy potyaleső,
vagy más hívatlan vendég –
még ahhoz is feltételt szab,
hogy odalökje neki a kegyelemkenyeret.
Pl.: az ő szája íze szerint el kell mondani egy imát.
A sárkány
és a papucs
Miért mindig a nők azok a mesékben,
akinek semmi nem elég, akik telhetetlenek,
mint annak a halásznak a felesége,
aki kifogta a tengerből az aranyhalat,
és akitől egyre többet és többet kér,
mert küldi az erős akaratú asszony –
míg el nem veszítik a mértéket…
És most már úgy jutnak
vissza oda, ahol voltak,
hogy már tudták, milyen fent,
illetve egy kicsit feljebb a nyomornál…
De miért lett/maradt ilyen papucs a férj?
(amilyen például már az 1945 előtti
magyar filmek túlnyomó részében is –
kocsmában hőbörgő, otthon hunyászkodó)
szerencséből bal
A mesék ősi és örök
bölcsessége szerint
a szerencse forgandó
és nem személyválogató,
mindenkit meglátogat,
csak jól kell tudni élni vele,
mert a bölcsnek hasznára van,
a bolondnak még kárára is lehet.
Igaz ugyan, hogy az aranyhal
a telhetetlen feleség miatt
a halászt a viskójába rakta vissza.,
a kiinduló helyzetébe,
de ez már nem ugyanaz volt,
mert megtapasztalta a jobbat,
és tudja, hogy mit veszített…
balszerencse
Egy taoista történet szerint
volt egy öregember, aki már
sok-sok éve keményen dolgozott a gabona földjén.
Egy nap a lova elszökött,
és mikor ezt a szomszédjai meghallották
együtt érzően azt mondták:
micsoda szerencsétlenség.
Az öreg csak annyit válaszolt: talán.
Másnap reggelre a ló megkerült,
és magával hozott három vadlovat is.
Milyen nagyszerű, kiabálták a szomszédok.
Az öreg annyit válaszolt: talán.
A következő nap az öreg fia
megpróbálta betörni az egyik vadlovat,
mire az ledobta magáról, így eltörött a fiú lába.
A szomszédok ismét eljöttek, hogy elmondják,
mennyire együtt éreznek egy ilyen szerencsétlenségben.
Az öreg annyit mondott: talán.
A rákövetkező nap katonák jöttek,
hogy fiatal fiúkat vigyenek a seregbe.
Látva a törött lábát, a fiút békén hagyták.
A szomszédok most gratuláltak
a dolgok szerencsés alakulásához.
Talán, mondta az öreg…
Csak
egyetlen egy
lányt szeret(het)tél,
Ő volt/lett volna az Igazi,
de ő mégis máshoz ment –
ezek után mi más vár rád:
agglegénysors/kútba ugrás,
vagy megölni a riválist: börtön?
A pedáns asszony
Ő egy tisztaságmániás,
aki az őrületbe kergeti családját –
aki egy olyan „otthont” varázsol,
ahol szinte minden életjel tilos,
mert megbontja az ő Rendjét,
ami nem, az viszont kötelező…
Kohlhaas Mihály
Legyen akkor is igazság,
ha akár belepusztul is a világ,
de a családja minden bizonnyal…
Az ő megsértett igazáért,
annak teljes jóvátételért
bármit, mindent, mindenkit,
még előszeretteit is feláldozó…
Irgalmatlan
Az igazsággal még
a hitvesét, jóbarátait is (magától) elverő
Igazat mond, de rosszkor, rossz helyen, rosszul…
Indiszkréten, tapintatlanul, kegyetlenül stb. stb.
Mert ő nem kertel, beszél mellé – nem hazudik…
Ő az úgynevezett szalonképes szadista is,
aki még felettébb büszke is magára –
nem ismeri a kegyes hazugságot…
Aki álságosan
őszinte véleményt kér
az élettársától vagy a barátjától,
de mikor hallja a fájva gyógyító igazat,
akkor azon nyomban már ellene fordul,
és a rosszindulatú ellenségének mondja…
Mert igazából csak a(z élet)hazugságait
nem leleplező hízelgéseket várja el tőle…
(mint ahogyan pl. a zsarnok is a kegyenc
az udvari bölcstől/bolondtól, tanácsostól)
A büszke
munkaalkoholista,
akinek ezért nincs is betegségtudata,
akinek ez a non stop heroikus pótcselekvés
a – bánatára meg nem értett – szeretetnyelve,
és még a környezete is tisztelettel adózik neki –
és nem érti: s.k. felépített háza nem lesz otthona,
addigra szörnyen és végérvényesen magára marad…
Más helyett bűnhődő
(Én voltam, 1942. magyar film)
Egy vállalatnál eltűnik tízezer schilling.
A gyanú Köhlerre terelődik. Menyasszonya,
Vanda, aki gépírónőként dolgozik mellette,
szerelmét mentendő magára vállalja a bűntettet.
Az igazi tolvaj megkönnyebbülten nyugtázza,
hogy Vandát egy évre elítélték.
Ha Köhler, mint Vanda véli, bűnös lenne,
tudnia kellene, hogy a lány nem bűnös,
és akkor tisztában lenne annak áldozatával.
Köhler azonban nem bűnös,
ezért a bűnt felvállaló Vandát
valóban bűnösnek véli,
és meg sem látogatja a börtönben.
Csak kiszabadulása után derül ki az igazság,
A lány ekkor jön rá: heroikus áldozata hiábavaló volt….
Aki
jogosnak tartja a társai,
vagy a társadalom bűnbak igényét,
hogy ne magukban keressék a hibát –
sőt: ő maga jelentkezik is rá, mert ő
jobb híján így akar ismert valaki lenni,
vagy szeret(ne) áldozat lenni, mártírkodni…
Vagy álkeresztény megfontolásból vállalja, hogy
ő a család érdekében lemond a boldogságáról
(és ezt nemcsak érezteti, de még hangoztatja is,
amivel a gyerekeiben alakít ki káros bűntudatot…)
Aki a haszonban részesült,
ugyanaz viselje a károkat is –
gyönyörködsz a rózsában,
élvezed a színét, illatát stb.,
de ne téged szúrjon meg tövise,
mert akkor reklamálsz, panaszkodsz…
Ahogy még a feleséged is visszaküldöd,
ha kiderül róla valamely fogyatkozása…!?
Aki
addig-
addig válogat,
mert senki sem méltó hozzá,
hogy a végén már annak örül,
ha egyáltalán lesz valaki,
már szinte akár bárki,
aki még őt választja,
s nem lesz vénlány,
vagy agglegény…
Rigócsőr királyfi
A
rátarti királylány,
akinek egyik kérő sem volt jó,
mindegyiket gúnyolta-csúfolta,
míg apja ezt megelégelte, és
így el kellett mennie azzal
az első bekopogó kérővel,
aki persze a mesében egy
(álruhás király) koldus volt…
Aki a makrancost a kunyhóban
azután alázatossá szelídítette…
Aki
egy mindig
a távolba, mindenhova-
sehova vágyódó kincskereső,
itt és most nyomorultul érzi magát
aki nem látja a szemétől/eszétől, hogy
a háza tája egy feneketlen aranybánya!
Mint aki egy filmen látott (színész)nő után
reménytelenül epedve nem látja a szomszédot…
Test-
beszédes
Társas, páros
táncában annyi az erotika,
mintha a nagymamival „ropná”
az öregotthonban, vagy elfekvőben…
Vagy soha nem is táncol, kihagyja ezt
a mással pótolhatatlan „próbaházasságot”
(amiben megérezhetné társa izzadt-illatát is,
s így már hagyhatná magát orránál fogva vezetni)
Skatulya
Ha egyszer már őt
valahol és valakik, „tekintélyek”
pl. botlábúnak mondták, csúfolták,
akkor egy életre lemond a táncról,
a zene-lélek-test együttrezgéséről,
az önkifejezés, társhoz kapcsolódás,
udvarlás stb. egyik alapdimenziójáról…
Párosodás
Ha igen keresi,
akkor megtalálja
a zsák az ő foltját…
Az egymásnak hízelgés
és bűneink bagatellizálása
kapcsolja össze egy ideig,
ideig-óráig a dongákat hordóvá,
de lassan-biztosan szétrohad az egész…
A hidakat felégető
Aki az ex szerelmével,
az édes gyermekei anyjával
az ő vélt/részigazságát védve
hidegháborús válópereskedő
A párbeszéd folytatását pont
a gyerekek rovására is nehezítő,
vagy akár még el is lehetetlenítő…
Aki szinte semmiben nem enged,
és akinek így a gyermeke is szenved…
Aki
státusz
szimbólumként
egy jóval fiatalabb nőt vesz feleségül,
és ezért a korkülönbség relatíve egyre nő,
de az ágyban helytállna, bizonyítási kényszeres,
és bedől a gyógyszer-reklámok szlogenjeinek –
és így még elemi pisilési gondjai is lesznek…
Az
önleértékelő,
aki oly elégedetlen az alakjával –
mások hamis elvárásainak felelne meg,
így próbálva szeretetéhségét csillapítani…
Testkép-zavaros anorexiás és a bulimiás
(aki akár halálra is éheztetheti magát…)
Ha
éppen
nem tudja elérni,
amire pedig vágyik,
akkor hamar, hamisan,
olcsón meg is vigasztalódik:
Még nagyon savanyú ez a szőlő…
Még kicsi/már kurva ez a lány/nő…
Pedig csak a kudarc kockázatát kerülve
nem is mert egyértelműen kezdeményezni.
Vagy indokoltan kosarazták ki, örülhetne is,
mert számára is pokol lett volna ez a frigy…
A bölcs
Függetlenségében lél a bölcs nagyságot,
S neveti az arany jármos uraságot;
Ő a természetet szabadon vizsgálja,
A képzelt jót, szépet s igazat útálja,
Ő a legnagyobb úr az egész világon,
Felyül ragyog lelke a múlandóságon,
Gyűjt ő kincset, hanem csupán csak magából,
A valóságnak quintessentiájából;
Mert minden vagyonját szép tudományjába
Tartja, s megnemesült szíve jóságába,
Melyet a sors, légyen édes vagy mostoha,
Tőle el nem csalhat, el nem lophat soha.
*
127. dícséret
Óh, mely nagy az oly ember bóldogsága,
Kinek igazán gyűlt minden jószága;
Ki híven jár a magáé körűl,
És a hamisan jöttnek nem örűl.
Bóldog, aki az álnok nyereségre
Átkot mer kérni, felnézvén az égre,
És kinek jó lelkiismérete
Útján mégyen szüntelen élete.
De jaj! akinek az Isten törvénnye
Nyilván mondja, hogy hamis keresménnye!
Romlást okoz felebarátjának,
Kárhozatot gyűjt önnönmagának.
Jaj annak, kinek szerzett gazdagsága
Csalárd lelkének tanúbizonysága,
Kit elhagyott lelkiesmérete,
S a baromhoz hasonló élete.
Óh Isten! áldd meg foglalatosságom,
Melyben szent tetszésed által nem hágom;
Vezéreld hozzád vágyó lelkemet,
Hogy tőled várjam nyereségemet;
Azt tartván hasznos vevésnek, adásnak,
Melyben nem csaltam s kárt nem tettem másnak,
Melyért szent orcádnak ítélete
Előtt nem bánt lelkem esmérete.
*
A boldogtalan
Ki homályos magafelejtésben,
Bús gondok közt bolygó tévelygésben
Űzi nyugtát, mely régen eltűnt:
Az paradicsomától távozott,
Annak még lakhelye is átkozott,
Mert reménye pislogni megszűnt.
.
Liliomi kényének, kedvének
Elkorhódtak; édes érzésének
Rózsáit a szélvész levágta,
Megelégvésének ibolyáit,
Becsületének zöld borostyánit
Egy kártékony féreg kirágta.
.
Ti példái a hív barátoknak!
Kik környékét erős honotoknak
Fűszerezitek látatlanúl,
Violák! nem vidul balzsamtoktól,
Minden gyönyörködtető tárgyaktól
Végbúcsút vett irgalmatlanúl.
.
Csak az elfelejtett temetőkben,
A szomorú estike gőzökben
Kornyadoz tövisbokros útján,
Vagy egy példázgató gyászfűzfánál,
Az emlékezet esthajnalánál
Tűnődik örömnapja után.
.
Elgázolta minden dicsőségét,
Nyereségét és gyönyörűségét,
Közűlök nagy harccal kirontott,
Vége szeretetnek, barátságnak,
Bizodalomnak és kivánságnak,
Minden boldogságról lemondott.
„Csintalan”
Ő úgy szép, ahogy van –
semmi frizura, szép ruha,
fölösleges minden dísz, ékítés,
test/arcápolás, csinosítgatás…!?
Ami őt még szebbé tenné, illetve
a meglevő szépségét kidomborítaná…
Úgy szeressék, ahogy ő most kinéz,
még ha akár madárijesztő is lehetne…
Piperkőc – dendi
Külsejével, főleg ruházatával
visszatetsző v. nevetséges módon
sokat törődő és divatmajom módjára
kínos eleganciával öltözködő (férfi).
„Öltözködik tisztán, szerényen,
De nem piperkőc, nem majom.”
(Vajda János)
Pípesen,
nyalka rátartian, hetykén,
peckesen, büszkén járókelő,
aki közben köznevetség tárgya,
mert úgy néz ki, mint egy bazári majom:
egy feltűnést keltő módon öltözködő személy
Színészkedő
Szerelmes levele,
de élőszavas bókja is hamis/hazug:
könyvből olvas, mögötte áll a súgó stb.
Ha elrepül a papírja, elromlik a súgógép,
akkor oda minden tudománya, mondandója
Aki alkalmilag, vagy akár életfogytiglan is,
magát másnak adja ki, mint aki ő valójában –
ez utóbbi esetben viszont sosem tudja meg,
hogy ki lehetett volna belőle istenigazából…
Idő és/vagy
helytévesztő
Az előadás után is
még Napóleont játszó,
otthonában is csak parancsolgató,
akár az egész országot irányítani akaró,
és így egykönnyen a bolondokházában végző…
Kirakatpolitikus
Színházi díszletekből
ún. Patyomkin falut építő,
sőt esetleg még ebben is lakó…
Vagy: a kirakatban egy búgó gerlicepár,
a zárt ajtó mögött meg testi/lelki marakodás
Vagy a „Fenn az ernyő, nincsen kas” életvitelű,
a gazdagság látszatát a nyomorgás árán is fenntartó…
Aki egy ledér,
a szerelmi/nemi életében
könnyelmű, feslett, laza erkölcsű,
egy időben többel kacérkodó, csapodár nő,
akit majd mindenki megbámul, megkíván stb.,
de aki komoly hitvesül már senkinek sem kell…
Ledér –
megesett fiatal lány
Vörösmarty Csongor és Tünde c. drámájában.
A nevével is jellemzett leány csak vonakodva
adja magát eszközül a boszorkány mesterkedéseihez.
Rossz útra térését a költő résztvevő megértéssel festi,
lőlegezve a bukott lányt piedesztálra emelő perdita poézist.
Mirigy felékesítette a Tünde hajából levágott fürttel,
és daliás szép ifjú hódolót ígért neki, abban a hitben,
hogy ~ olcsó szerelmével Csongort sikerül eltérítenie céljától.
Aki
szinte már
tüntet is vele, hogy
ő mennyire nem kiszámítható,
hogy ő mennyire különcködően szeszélyes
(ezért is alkalmatlan bármily csapatjátékra)
Aki úgy véli, hogy az az ő nőiességének a jele,
hogy olyan, mint nálunk az áprilisi időjárás…
Naponta
számolgatod,
könyveled élettársad érdemeit:
már/még mennyire méltó-e Ő Terád,
s ha már nagyon nem, akkor fel is út…
Ha tényleg te is azt kapod, amit érdemelsz –
hiszen te ezt kérted és nincs kegyelem,
akkor az akasztófán végezd, ha nincs
egy olyan lény, aki úgy fogad el téged,
ahogy itt és most vagy!
Abortusz…
Aki egy idegen,
orvosi latin szóval,
egy „eufemizmussal”
szépítgetne magzatgyilkosságot
(előbb ő önáltatóan bagatellizál,
később a sorsa majd dramatizál)
Aki bagatellizálja az abortuszt,
például csak kaparásnak mondja,
majd jön a drámai rádöbbenés:
bűntárs volt a magzatgyilkosságban…
Aki
egy ideig
a „teherbeeséstől” retteg,
testileg-lelkileg védekezik,
mindent megtesz ellene, sőt
a „bajban” magzatot is ölet,
majd meg a „meddősége” gyötri,
mert anno nem akart anya lenni,
és mindenféle tortúráknak veti alá magát…
Ő
előbb
minden anyagi
feltételt megteremt,
ideális körülményeket,
majd jöhet-ne a gyerek…
Nem érti, hogy miért meddő.
Nem bízik az isteni gondviselésben:
ahová bárányt ad Isten, oda legelőt is ad…
Vagy maximum csak egykéje van, hogy
úgymond mindent megadhasson neki,
de ő meg már semminek nem örül…
Gyűjtő-halmozó
Mindenekelőtt azt szerzi be,
ami mulandó, könnyen elvehető „érték”.
Amit lophat, rabolhat, vagy pénzért vehet
Pedig a legjobb dolgok „ingyen” vannak…
Van nagy ruhatára, de nem tud táncolni stb.
Van háza, sőt palotája, de nincsen otthona
Van kitartott szeretője, de nem szerelmes
Vannak humoros könyvei, de nincs humorérzéke
stb. stb. stb.
A
nagyon nem
alkalmazkodó –
aki a kompromisszumra szinte képtelen,
aki okosan semmi mellékesből nem enged,
igazodjon hozzá a hűségesküs házastársa is,
de inkább szamárként tartósan-nagyon szenved
Az
elvi engedményeket tevő –
a megalkuvását elmismásoló, átnevező
Pl. a becses neje kedvért a hivatását feladó,
vagy a lelkiismeretét „jó pénzért” bérbe adó,
vagy a jóbaráti körét teljesen leépítő stb. stb.
Akinek,
mint a rókának
az ismert fabulában
még savanyú a szőlő,
ha ő most nem éri el –
aki önvizsgálat helyett
például menten rondának,
frigidnek vagy kurvának
lát(tat) és tart egy nőt,
ha ő tőle épp kosarat kap…
Borúlátó –
a ráoperált fekete
szemüveges ős-pesszimista…
Most ugyan még süt a Nap, de
majd egész biztosan be fog borulni…
Így hát akkor minek is lehetne örülni…?
Ha szemüvegén piszok van, piszkos a világ…
Akinek mindig félig üres, és nem teli a pohár…
Az optimistákat csacska infantilisekként lenézi…
De titkon mégis azt várja, adják vissza derülátását…
Szerelembe esve minden fekete színesre varázsolódna…
Aki
egy hangulatember,
aki egy rapszodikus,
hangulati szélsőségek
között ingadozó, csapongó,
egy kiszámíthatatlanul szeszélyes,
kiegyensúlyozatlan személy…
Az egyik nap kenyérre kenhető,
a másikon meg tüskés, harapós…
Milyen és meddig lehet vele együtt élni?
Szálka és gerenda
Az élettárs hibáját felnagyító,
viszont a magáét kicsinyítő
Fejlett kritikai készségét is
csak máson kamatoztató:
így önkritikája így elsatnyul
(Ő nem is szorul rá erre…)
Mások bűne szemünk előtt,
a magunké a hátunkon –
mások szemében a szálkát is,
a magunkéban még a gerendát
sem látjuk, ha nincs jó tükrünk
(szó szerint és átvitt értelemben:
rólunk szóló mese, jóbarát szeme stb.)
Ítél
és ítéltetik
A folyamatos lesújtó,
ismeret- és empátiahiányos
elhamarkodott kemény ítélkezése
akarata ellenére önleleplező, öneláruló:
aki mondja másra, az mondja magára –
mint mindenki, ő is magából indul ki,
ki amint él, úgy ítél…!?
Freudi elszólás
Amikor az igazság
akaratod ellenére kibukik,
mert megbotlik a nyelved –
de persze nem véletlenül,
és nem is akárhogyan: elszólod magad,
pont a takargatott igazat vallod így be…
(pl. a heves szeretkezés „önkívületében”
titkos szeretőd nevét súgod nejed fülébe)
Lebukás
Egy délutáni
szeretkezés közben
az asszony ijedten hallja,
hogy egy kocsi fékez a ház előtt.
– Jó ég, ez a férjem lesz! Tűnj el gyorsan!
A pasas sietve felráncigálja a nadrágját,
és riadtan iszkol az erkélyajtó felé,
majd hirtelen megtorpan.
– Hülye vagy? Én vagyok a férjed!
Ha
most úgy érzi,
hogy nagyon gyűlöli azt,
akibe úgymond halálosan szerelmes volt,
akkor ez még nem reménytelen állapot
a kapcsolat, a házasság feltámadására.
E kettő még oly közel van egymáshoz,
de a közöny, a közömbösség már
a végleges eltávolodás kijelzője…
Rossz végletes
Az ellenkezőjébe,
a másik rossz végletbe
átcsapó viselkedésű lény
Aki például a kocsmában
egyre ittasabb állapotban
egy „bátrabb” szókimondó,
hőbörgő és hőzöngő nagylegény,
de azután kijózanodva már otthon
és a munkahelyén meghunyászkodó,
nem ellenkező, nem „visszapofázó” …
Meghunyászkodó
A behódoló viselkedés
Behúzni füled, s farkad
Mindenben – őt dicsérve –
a Másikhoz alkalmazkodni
(de azért persze a háta mögött
itt-ott egy kicsit morogni, hőbörögni,
állandó belső ellenállással, ami egy
egyenes út a krónikus cukorbetegséghez…)
Zsákba-
macska
Csak otthon és
már túl későn éri
a kellemetlen meglepetés:
rádöbben, hogy „jól bevásárolt”,
a zsákban csak egy kóbor
és veszett macska van…
(egy elrontott leányvásár –
nem nézted meg az anyját)
Aki
abban
a tévképzetben él,
hogy a gazdag nő meghódítása,
és annak hozománya őt boldoggá,
és nem egy papucsférjjé tenné…
Vagy elmegy a hozomány,
de megmarad a rossz nő…
A
házi béke
időzített bombája:
az ún. papucsférj és a házisárkány
egy ideig jól működő párosa, amikor
mindig a férjé az utolsó szó: -Igenis!
A csak titkon ellenálló férj cukorbeteg,
a gyerek meg esetleg „meleg”
vagy szintén papucs lesz!?
Aki szerint
minden eladó
és így vehető is!? –
A pénz mindenhatóságában hívő,
a tudást/képességet, barátot, szerelmet
és a többit pénzért vevő nagy csalódása…
Hisz éppen a legjobb dolgok ingyen vannak…
A pénzen vett szerelemnek ecet lesz az alja…
A játékot is eleve elrontja, ha pénzre/vérre megy…
Aki
részegen köt
házassági vagy
(hitel)szerződést,
vagy ír alá egy üres papírt –
de ugyanakkor színjózanul,
minden lépést előre kiszámítva stb.
„mulat”, „játszik”, „szerelmeskedik” …
Finnyás
válogató, turkáló,
akinek semmi/senki nem elég jó,
de akinek így majd csak a maradék jut,
illetve végül hoppon, vagyis magára marad.
Vagy aki igénytelen: ha ló nincs, szamár is jó:
sötétben minden tehén fekete – csak luk legyen…
Hortobágyi dal
Óh, te áldott Kanahám,
Hortobágy mellyéke!
Beh sok szegény legénynek
Vagy te menedéke,
Jó paripán ugratod,
Pénzt adsz erszényébe,
Szép menyecskét karjára,
Jó bort a kezébe.
Itt a szegény legénynek
Uraság a dolga,
Heverészhet kedvére,
Nem lebernyés szolga,
Van húsa, szalonnája,
Öt őrü bundája,
Szép zöldellő mezőben
Legel a marhája.
Óh én édes Istenem!
Adj jó békességet,
Fordíts el országunkról
Döghalált, inséget,
Hogy ehessük békével
Zsíros kenyerünket,
Áldj meg uram, teremtőm!
Jó borral is minket.
Csaplárosné, galambom!
Tölts bort a kupába,
A szegény magyar legény
Hadd igyon búvába;
Pajtás! Isten áldjon meg,
Őrizzen a kártól,
Vármegyétől, fiscustól,
Töröktől, tatártól.
*
A sok baj
Héj, jó fiúk! be sok bajt
Kell érni e világon;
Meg hány ezernyi bosszút
Kell nyelni a becsüllet
Útján bakácsolónak.
Csak végye gondolóra
Akárki, úgy találja:
Hogy sok cudar gazember
Csupádokonn azért van
E jó világra csapva,
Hogy másokat gyötörjön.
Hogy a gutába nem tud
Az a goromba csürhe
Békével ellegelni?
Jobban körültekintvén
Itt léte kurtaságát,
Mely oly hamar lerusszan,
Mint szinte egy csupor bor
A porbelepte gégén.
Fiúk! örömbe töltsük
Rövidre tött időnket.
Szeressük a barátot,
Nevessük a bolondot;
Hát a töméntelen bajt
Hová tegyük nyakunkról?
Biz’ azt, fiuk, az egymást
Váltó palack borokkal
Fecserljük el naponként.
*
Az önnönszeretet
Akik rettenetes Mársnak ölő szava
Dörgésére acél szívvel enyelgenek
A poklok kirohant durva cselédivel;
Egymásért nemesül ontani véreket
Készek, bár a halál ércfoga csattog is,
Torkából kiveszik néha barátjokat,
Áttörvén az ezerféle veszélyeken,
A sok bajba került kis nyereség felett,
Gyakran aki kiért halni akar vala,
Azt önnön maga kész vágni ezer felé.
Visszás gerjedelem! hol veheted magad
Egy szívhártya alatt? Úgy van az! úgy van az!
Óh, önnönszeretet! néha ha nyúgszol is,
Felrijjadsz csakugyan, s aki felugrata,
Fusson színed elől, mert te megökleled.
Óh, mit nem követett már ez az átkozott
Bűnnek mételye el? hány birodalmakat
Gyűrt vas térde alá, s hány ezerig való
Roppant városokat ronta s emészte meg!
Sőt míg érte siket lantomat izgatom,
Már hányféle veszélyt szűle csak addig is.
E mindent tehető durva tirannuson
Már sok móddal akart sok nyomorult erő
Bosszút állni, de jaj! múljon el életünk
Inkább, minthogy ezek fegyvere törje meg.
Sok bal vélelkedés lomha barátjai
Úgy csalnak bizonyos győzedelem felé
Bennünket, hogy elébb áporodott s hideg
Vérrel fojtjuk el a gerjedelem tüzét,
S oly megrészegedett szívet ajánlanak,
Mely a jót s gyönyörűt futva kerülje el,
S a rúton s keserűn kapva röhögje ki
A vídám örömöt, s a nevető reményt. –
A nyelv is sokezer kárt s bajokat szerez,
Légyek néma tehát? – Vagy hogy az értelem
Sok kétségre vezet: légyek azért buta?
Óh, nem, mert ezeket s minden egyéb nemes
Eszközt a kegyes ég úgy ada, hogy velek
Éltünknek meredek vagy köves útjait
Símítnánk, gyönyörű részeiben pedig
Kóstolnánk az öröm drága gyümölcseit.
Így önnönszeretet! téged is a komor
Egyűgyű hamisan tart csupa ördögi
Mételynek (pedig a durva daróc alá
Bújjon bár, egyedűl téged apolgat ott).
Óh nem vagy te az ég átka vagy ostora,
Sem pusztítni való dög, se pokol tüze,
Szent szikrádat azért adta az ég belénk,
Hogy sokféle nemes gerjedezéseket
Gyujts szívünkbe. Csupán csak te igazgatod
A nagy lelkeket a virtusok útjain.
A tőled jelesebb tárgyra hevíttetett
Átall a nyomorult sírba leszállani,
S készebb a meredek horpaszain is a
Szikláknak nyomokat törni az ég felé
Nagy tettével. Örűl a nyomorultakon,
Könnyebbítni, kiben tiszta tüzed lobog,
Mert kedvelli csupán jóba gyönyörködő
Lelkét. A maga jobb vólta egyengeti
A műves kezeit, s hasznokat úgy szerez
Embertársainak. Kész ki-ki vállait
A köz terhek alá vetni, ha érezi,
Hogy hasznát veszi majd fáradozásinak.
Minden dolgaiban hív s igaz, akinek
Belső nyúgodalom célja, s az angyali
Békesség. Koszorút kössetek, óh jeles
Lánggal gerjedező szűzek! emeljetek
Óltárt! s mirtusokat rakjatok a maga-
Kedvellésnek. Az ő lelke hevíti fel
Érző szíveteket, hogy nemes érdemű
Tárggyal tudja magát s virtusa díszeit
Kedveltetni. De majd messze repültök el
Lengő gondolatok. Lássuk, ezen csuda
Két színű s erejű szörnyeteget miként
Pusztíthat szilajon, és ugyan ő maga
Minden jó s gyönyörű célra miként vihet?
Őrzőangyala van mindenikünknek, ez
Kit-kit szívreható hangjaival tanít,
Ő megsúgja, miként kelljen ereszteni
Gyeplűjét s micsodás útra bocsátani.
Nem hágy ő soha el, s bár bedugod füled,
Még ujjával is int, merre keressed a
Jobb ösvényt, s ha bolond tévelyedésedet
Megbántad, kisegít, csak te fogadd szavát.
Erkölcs ő, ha ezen Mentor eszén viszen,
Ember vagy. Kiesen ballag az életed
A nyájas szeretet s a megelégedés
Rózsás sorjai közt, míg ezer esztelent
Önnön kényje cibál a keresett bajok
Vad tüskéje között, s kornyadoz életek
A lelket tagadó barna gyanú alatt.
Téged, bár az egek bóltja leroskad is,
A béhorpadozott föld düledéke közt
Sem rettent meg az ég rád lihegő fia.
pppppppp
Csakis az ember lehet
teljesértékű, boldog életű,
vagy egy ön/társ-sorsrontó,
a végsőkig boldogtalan lény…
.
Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…
Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…
Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…
Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:
hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?
.
Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
.
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
.
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….
.
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
.
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
.
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont
terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
ppppppppppppppppppppppppppp
