kb. 22 perc olvasás
Eugéniusz:
Bölcs vagy balga,
boldog vagy boldogtalan ember
arany vagy vaskora, akár pokla…
Életminőség vizsgálódás magyarán írva – II.

Talált-szerzett-javított/vesztett, rontott kincstár
Szellemi, lelki, testi és társas emberéletek-halálok
Szándékok és következmények és okok és okozatok
Elvek/tettekð magatartásokð jellemekð sorsok

A gyógyulás kezdete a baj felismerése.
Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:
a mese nem másokról, de pont Terólad szól,
ismerj magadra, az okra s változtass élteden…
p Babits Mihály
p Miatyánk
p
p (Egy bécsi műintézet által kiadott műlaphoz készült.)
p
p Miatyánk ki vagy a mennyekben,
p harcokban, bűnökben, szennyekben,
p rád tekint árva világod:
p a te neved megszenteltessék,
p a te legszebb neved: Békesség!
p Jöjjön el a te országod.
p Véres a földünk, háboru van,
p kezed sujtását sejtjük, uram,
p s mondjuk, de nyögve, szomoruan,
p add, hogy mondhassuk könnyebben -:
p Legyen meg a te akaratod!
p mint angyalok mondják mennyekben.
p Előtted uram, a hon java,
p s hulljon a lomb, csak éljen a fa:
p de vajjon a legkisebb lombot
p nem őrzi-e atyai gondod?
p nem leng-e az utolsó fürtön is
p áldva miképpen mennyekben,
p azonképpen itt a földön is?
p Megráztál, nem lehet szörnyebben,
p már most ami fánkon megmaradt
p őrizd meg őszig a bús galyat:
p mindennapi kenyerünket add
p meg nekünk ma, és gyermekeinket
p növeld békére: ha bűn, hogy lábunk
p ma vérbe csuszik meg: értük az!
p Bocsásd meg a mi bűneinket,
p miképpen mi is megbocsátunk
p ellenünk vétetteknek: a gaz
p tied, büntetni: mienk csak az,
p hogy védelmezzük a mieinket!
p És ne vigy a kísértetbe minket,
p hogy ártatlanságunk tudatát,
p mint drága páncélos inget
p őrizzük meg bár véresen,
p hogy át ne hasadjon sohasem.
p Jaj, aki ellenünk mozdul:
p megvívunk, készen, bármi csatát,
p de szabadíts meg a gonosztul,
p mert tiéd az ország,
p kezedbe tette le sorsát,
p s te vagy a legnagyobb erősség:
p ki neveden buzdul,
p bármennyit küzd és vérez,
p előbb vagy utóbb övé lesz
p a hatalom és a dicsőség!
p 1914.
p
p
p La Fontaine
p A farkas és a bárány
p
p Minden érv oly erős,
p Mint a képviselője:
p Bizonyítom, tanulj belőle.
p
p Szomját oltotta Barika
p Egy patak tiszta, szép vizében:
p S ott termett a csikasz, kalandvágyóan, éhen,
p Lesni, mihez juthatna a hasa.
p „Te pimasz, a patak sarát mért zavarod rám?!” –
p Kezdte dühösen a Toportyán, –
p „No, várj csak, vakmerő, most megfenyítlek!” –
p „Nagyuram”, – szólt amaz, – „kérem Felségedet,
p Ne méltóztassék tűzbe jönni,
p Sőt inkább tekintetbe venni,
p Hogy a hely, ahol én iszom,
p Bizony, bizony
p Húsz métert a fenti alatt van:
p Következésképp én zavarni semmiképp
p Nem tudnám Felséged vizét.” –
p „De zavarod,” – mordul a Gaz, most még vadabban, –
p „s tudom, tavaly a szád szórt rám gyalázatot.” –
p „De hisz én idei bárány vagyok!”
p Mondja a Bari, – „s szopnom még az anyám ád!” –
p „Ha nem te voltál, hát a bátyád.” –
p „Nincs bátyám” – „Hát valami rokonod!
p Az én népem szörnyen utálják
p A pásztorok s kutyáitok:
p Hallottam, és ideje bosszút állni!” –
p Azzal Barit a Gaz becipeli
p A sűrűbe, s minden további
p Szócséplés nélkül megeszi.
p
p /Ford.: Szabó Lőrinc/
p
p
p Civilizáció
p Ezelőtt a háborúban
p Nem követtek semmi elvet,
p Az erősebb a gyengétől
p Amit elvehetett, elvett.
p Most nem úgy van. A világot
p Értekezlet igazgatja:
p S az erősebb ha mi csinyt tesz,
p Összeűl és – helybehagyja.
p
p Arany János – 1877 körül
p
p
p A
p „Kinek
p van igaza” kérdést
p kar-birkózva eldöntő (szkander)
p Vagy aki ököljoggal érvényesíti igazát…
p Vagy „Az erősebb kutya baszik” alapon
p választaná ki, rabolná el az élete társát,
p és drákói szigorral, veréssel tartaná őt meg…
p
p
p Jól
p van dolga,
p neki nem parancsol senki,
p de akinek ki kell mennie,
p mikor mondják „Mars ki!”
p Aki csak akkor beszél csak,
p ha kérdezik: amúgy „Kuss!” a neve
p
p
p Cezarománia
p Hatalmaskodásra
p és parancsolgatásra,
p a hatalom adta lehetőségek
p önkényeskedő s nagyzoló kiélésére,
p élvezésére irányuló beteges hajlam…
p Óriásoknak vállán hőzöngő cezaromán,
p rögeszmésen hatalomvágyas kerti törpe,
p akiből egy pillanat alatt egy senki lesz…
p
p
p A
p magukat
p örök szolgaságra ítélők:
p a hódító nép idegen istenét imádók –
p pl. a mai zsidós keresztény vallás hívői,
p a szellemi-lelki „szelíd” önvédtelenek,
p akiket birkaként terel a kiválasztott nép.
p (már anno a hirtelen „megtért” Pál rabbi
p is a Jézus tanítvány apostolok élére állt…)
p
p
p Aki
p magát képezve
p és sokat gyakorolva
p igazi nagymesterévé vált
p a gonosz heccelésnek, a durva
p cukkolásnak, az ugratásnak stb.,
p jól tudja, ki az alkalmas célpont.
p Aki közönyös, vagy nem érzékeli
p az áldozat teherbírását – vagy épp
p azt élvezi, hogy ő így összeroppan…
p
p
p Aki egy
p alacsony önértékelésű,
p így túlérzékeny mimóza,
p aki rögtön megsértődik,
p és duzzogva ki/félrevonul,
p ha a fiúöltözőben mókásan
p zrikálják, tréfásan ingerlik,
p játékosan bosszantják stb. stb.
p
p
p Életfilm
p visszapörgetésekor
p detonációs rádöbbenő:
p ő csak egy statiszta volt,
p egy bárkivel helyettesíthető,
p egy névtelen „arc” a tömegben,
p aki nem a saját szerepét játszotta,
p aki nem tudta az érdekeit érvényesíteni…
p
p
p A
p Niagara
p vízesés felett
p „kötélen táncolva”
p akarod elkápráztatni a világot,
p akarsz imponálni a hölgyednek,
p de nem előre és föl, hanem hátra,
p sőt lefelé nézel és így le is zuhansz…
p
p
p Aki
p sem játékban,
p sem az életében
p nem él a meglepetés erejével,
p nem tud kellemes meglepetést
p szerezni pl. egy váratlan ajándékkal –
p minden következő lépése kiszámítható,
p mint egy előre programozott mosógépé…
p
p
p Aki
p szinte már
p tüntet is vele, hogy
p ő mennyire nem kiszámítható,
p hogy ő mennyire különcködően szeszélyes
p (ezért is alkalmatlan bármily csapatjátékra)
p Aki úgy véli, hogy az az ő nőiességének a jele,
p hogy olyan, mint nálunk az áprilisi időjárás…
p
p
p Aki
p mindig
p csak utólag,
p már túl későn okos,
p csak már kifelé menet,
p már csak a lépcsőházban jut eszébe,
p hogy mit is kellett volna bent mondania,
p és ezért majd otthon veri a fejét a falba,
p és haragszik magára/az egész világra…
p
p
p Aki
p folytonosan
p elvárja, hogy
p mindig csak élettársa,
p ill. a másik fél alkalmazkodjon hozzá,
p mintha pl. ő éppen nagybeteg volna,
p és így egy szükségállapot lenne:
p ezért körülötte mindenkinek
p Őhozzá kéne igazodni…
p
p
p Aki
p stip-stop
p a Nagybeteg
p lesz és marad, hogy
p ezzel terrorizálja-zsarolja
p non stop kivételes bánásmódért
p az állítólag szeretett családtagjait…
p (például: Moliere – A képzelt beteg)
p
p
p Aki
p mindig
p szándékosan
p „diplomatikusan”
p kétértelműen fogalmaz:
p így is, úgy is magyarázható lesz,
p akár éppen szöges ellentétesen is…
p „A királynét megölni nem kell félnetek
p jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.”
p (A központozáson múlik az igen-nem kérdése…)
p
p
p Aki
p semmit
p nem ad írásban,
p mert akkor azt nem
p tagadhatja akár rögtön is le,
p ha négyszemközt, tanú nélkül szól…
p (Mert a szó elrepül, az írás megmarad)
p
p
p Akinél
p nincs Gentlemen’s agreement,
p vagyis úriemberek megállapodása,
p azaz írásba nem foglalt, rögzített,
p az adott szóra épülő megegyezése…
p A feleségével is többkötetre rúgó
p ún. házassági szerződést köt…
p
p
p Aki
p semmitmondó –
p pedig túl sokat is beszél,
p de tényleg semmit nem mond…
p Mert például nem megválaszolja,
p hanem ravaszul megkerüli a kérdést…
p Vagy redundánsan ugyanazt ismételgeti,
p más-más formákban, azonos vagy
p rokon értelmű szavakkal…
p
p
p Aki
p semminek
p nem tud itt-most
p önfeledten örülni,
p neki mindig fenntartása van,
p mert ő úgymond oly körültekintő –
p hiába süt most a Nap, ő nem derül,
p mert akár már pár órán belül beborulhat az ég…
p
p
p Babits Mihály:
p Játszottam a kezével
p
p Még most is látom a kezét
p hogy ágazott az ujja szét,
p oly szeliden, mint ágtól ág
p vagy halkan elvál öt barát,
p kik váltan is segitgetik
p egymást egy messze életig.
p Még egyre látom csöpp kezét:
p ugy dolgozott mint csöppke gép
p a himzőtűvel vánkosán:
p tündérfogócska – igazán –
p s hogy gyenge ujját meg ne szurja,
p arany gyüszüt viselt az ujja.
p Ó álmodom már csöpp kezét
p kerek a halma, völgye szép:
p a völgye selyem, halma bársony:
p ó gyönyörű táj! ó csodás hon!
p Ott jártak szomjas ajkaim:
p arany homokon beduin!
p Nem vágy, nem álom, nem emlék:
p jaj milyen rég volt az a nemrég!
p Tiz gyenge ága nyult felém
p és én izenkint tördelém:
p ó arany ágnak arany íze,
p arany fa arany ízü méze!
p Hát a köröm, a kis köröm!
p Mennyi szépség, mily öröm:
p üveges kép selyemkeretbe,
p melyre a hajnal van lefestve
p vagy piros ablak méla esten
p vagy rózsaarc egy gyenge testen.
p Mert tündértest a pici kéz
p mely rózsás-meztelen igéz
p bús a hely hol összeömlik ága
p mint csöpp csipő hajlása drága
p vagy ujja láb és íze térd
p s akkor hogy arca hol? ne kérdd
p mert tündértest a kicsi kéz
p mely arca nélkül is egész.
p Még egyre álmodom vele:
p ó hogy oly messze közele
p s hogy minden e világon itt
p furcsa szirtekbe ütközik!
p Csak egyszer lenne még enyém
p s kedvemre csókkal önteném
p szivesen halnék azután
p nagyobb örömmel ontanám
p kis ujjáért a csobogó vért,
p mint száz királyért, lobogóért!
p
p
p Ne mondj le semmiről
p Ne mondj te semmiről. Minden lemondás
p egy kis halál. Ne mondj le semmiről.
p Minden halál gyilkosság (lélekontás):
p meghalni bűn, ne mondj le semmiről.
p Isten művét rongálja bármi rontás.
p meghalni bűn, ne mondj le semmiről:
p minden vágyad az Isten szava benned
p mutatva, hogy merre rendelte menned.
p Babits Mihály: Szimbólumok (stanzák)
p
p
p Aki
p szinte
p már csak
p egy élő halott,
p annyi mindenről
p mondott már le végleg:
p nem gyakorolja hivatását,
p nem szerelmes/házas/családos,
p nem barátkozik, ismerkedik, utazik,
p már nem énekel, nem táncol és mulat,
p nem játszik, nem mókázik s tréfálkozik,
p nem játszik hangszeren, nem ír naplót,
p nem jár társaságba, nem hív vendéget,
p nem vág bele szellemi kalandokba stb.
p
p
p Aki
p tényleg
p semmiről
p nem mond le végleg:
p egyszerre akar balett-táncos
p és női súlyemelő, bokszoló is lenni –
p így biztos, hogy egyik sem lesz belőle,
p illetve csak amatőr-dilettáns szinten…
p
p
p Aki,
p nem úgy,
p mint a nyuszi,
p büszke, vagy hitetlen,
p és nem is kéri meg a medvét:
p ugyan, törölje már őt a halállistájáról,
p így már ma nem eszik többet: őt eszik…
p
p
p Aki
p mindig
p idegen pályán
p ellendrukkerek
p ellenséges közegében
p játszaná le a meccseit,
p mert „szereti a kihívásokat”,
p szereti fokozni a nehézségeket,
p és csökkenteni a nyerési esélyeit…
p De azt is, ami ennél is fontosabb, hogy
p magából itt-most a maximumot hozza ki!
p
p
p Aki
p úgy él,
p mintha
p tetőtől talpig
p páncélruhában, sisakban
p menne a nudista strandra leselkedni –
p hogy ő mindenkit és mindent láthasson,
p de őt – inkognitóját is őrizve – senki sem…
p Nehezíti, sőt szinte ellehetetleníti, hogy
p megismerhessék/megszerethessék őt
p (és ő saját magát…)
p
p
p Aki
p elvből
p semmit
p nem akar élvezni,
p aki egy „aszkéta”,
p akinek bűntudata van,
p és szigorú önvizsgálatot tart,
p ha itt-most éppen nem szenved,
p mert akkor nem nemesedik a lelke…
p (Nem mellékesen a kereső ifjakat
p is elriasztva a „kereszténységtől”)
p
p
p Aki
p egy élveteg,
p vezérelve az élv –
p ő az a hedonista,
p az az „epikureus”
p aki mindent élvezni akar,
p aki vadul hajszol érzéki élveket,
p aki bűnösen hanyagolja elemi kötelmeit,
p ha azok nem illenek életművészkedésébe…
p „Jutalma” a kiégés, a csömör, a koravénség,
p a kínzó életuntság stb.
p
p
p A
p mazochista
p egy beteges hajlamú személy,
p aki megaláztatásban vagy fájdalom
p elszenvedésében találja meg (nemi) élvezetét.
p Eredetileg erotikus, nemi élvezetet jelentett,
p de a hétköznapi szóhasználat során egyszerűen
p „szeret szenvedni” értelemben használják.
p A mazochista lehet önkínzó, vagy élvezheti azt is,
p ha valaki más kínozza. Néha átvitt értelemben
p azokra használják, akik szó nélkül bármit eltűrnek.
p
p
p Aki
p egy szadista,
p aki pont azt élvezi,
p ha mást szenvedni lát,
p ha neki testi-lelki fájdalmat okozhat
p aki a kegyetlenkedésben, mások kínzásában,
p a gyötrelem szemlélésében nagy élvezetet,
p sőt akár még nemi kielégülést is talál…
p (peches, ha épp egy mazochistára talál…)
p
p
p Babits Mihály:
p ÁDÁZ KUTYÁM
p
p
p Ádáz kutyám, itt heversz mellettem.
p Amióta a gazdád én lettem,
p ez a hely a legjobb hely tenéked:
p nem érhet itt semmi baj se téged.
p Rajtam csügg a szemed, hív imádás
p együgyű szálán csügg, boldog Ádáz.
p
p Mert boldog ki jámborul heverhet
p valami nagy, jó hatalom mellett.
p S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád
p bosszújára megrablod a konyhát
p s csirkét hajszolsz vadul a salátás
p ágyakon át: jámbor, noha – Ádáz.
p
p Elcsavarogsz néha messze innen,
p el is tévedsz kóbor hegyeinkben;
p avagy titkos kalandjaid vannak.
p Ág tép, gondosz ebek rád rohannak,
p zápor is lep, szőröd-bőröd átáz:
p ázva, tépve jössz vissza, kis Ádáz.
p
p Visszajössz, mert ugyan hova mennél?
p Hol lehetne egyéb helyed ennél?
p Szimatokból ezer láthatatlan
p ösvény vezet téged mindenhonnan
p hívebben, mint bennünket a látás:
p minden ösvény ide vezet, Ádáz!
p
p Tudod, hogy itt valaki hatalmas
p gondol veled, büntet és irgalmaz,
p gyötör olykor, simogat vagy játszik,
p hol apádnak, hol kínzódnak látszik:
p de te bízol benne. Bölcs belátás,
p bízni abban, kit nem értünk, Ádáz.
p
p Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál,
p bizalommal tudnék én is Annál
p megpihenni, aki velem játszik,
p hol apámnak, hol kínzómnak látszik,
p égi gazda, bosszú, megbocsátás,
p s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz!
p
p
p Kutyasors
p Csak rémálom!?
p Úgy bánnak veled
p mint kivert kóbor kutyával,
p kővel dobálnak, elhajtanak,
p üldöznek és ütnek-vernek,
p vagy befognak kísérleti alanynak –
p legjobb esetben bezsúfolnak egy menhelyre…
p Ha a lelked halhatatlan és van lélekvándorlás,
p akkor nem kizárt, hogy ilyen lesz a következő,
p ha te itt és most így bántál valakivel, akárkivel…
p
p
p Aki
p semmit
p nem tud ingyen,
p kegyelemből elfogadni –
p mindenért azonnal fizetni akar,
p és mindig annak, akitől kapott valamit,
p szigorúan számon-tartva az egyenlegét…
p Elviselhetetlen kín például a számára,
p ha egy ismeretlen jótevő visszajuttatja
p az elveszett pénztárcáját, iratait…
p
p
p Aki
p soha nem
p bizalommal előlegez,
p csak kimérve, mint egy boltos,
p maximum viszonoz szeretet-
p megnyilvánulásokat:
p egy előszeretetlen…
p
p
p Aki
p senkiben
p nem bízva
p nem osztja meg
p másokkal a nagy munkáját,
p és így jó eséllyel beleszakad,
p vagy csak a végkimerülésig
p kényszer-ezermesterkedik,
p kontárkodik, mintha ő is
p egy Robinzon lenne…
p
p
p Aki
p elszántan,
p nagy lendülettel,
p de rossz szer-számokkal,
p vagy alkalmas eszköz nélkül
p gyürkőzik neki a nagy melónak,
p kis bicskával vágná ki a tölgyfát,
p vagy tollseprűvel takarítaná ki
p például Augiász istállóját…
p
p
p Aki
p semmit
p nem bíz a véletlenre:
p ő csak azért gyújtja fel,
p és nem biztosítási csalóként,
p vagy rombolja le s.k. a már kész házát,
p hogy a helyére egy vadonatújat építhessen,
p hogy a munkamániáját a végsőkig kiélhesse…
p
p
p Aki
p semmit
p nem koronáz meg,
p sose teszi ki az i-re a pontot,
p csak félig kész házak maradnak utána…
p Vagy aki csak udvarolgat, de nem nyilatkozik:
p nincs lánykérés, házasság, nász, gyerekutód stb.
p
p
p Idétlen
p Ügyetlen,
p ügyefogyott, ostoba’.
p Az idő régebbi idé- tövének
p fosztóképzős származéka,
p és ami eredetileg idő előttit,
p vagyis koraszülöttet jelentett.
p Az ilyen elmaradt a szellemi fejlődésben,
p így innen van a szó ma is eleven jelentése.
p
p
p Aki
p nem akar
p paternalista szülő lenni:
p csak semmi „szelíd” erőszak –
p inkább mindent ráhagy a gyerekre,
p nem vállalja a kockázatot, hogy
p a gyermeke érettebben majd
p maga is helyeselné döntését…
p Így csak azt éri el, hogy majdan
p pont a gyereke fogja számon-kérni,
p hogy miért nem volt erőszakosabb…
p
p
p Aki
p az a gazdag,
p aki nem büszke rá,
p hogy kiveszi arányos részét
p a közteherviselésből – ellenkezőleg,
p megideologizálja a durva adócsalásait…
p (a kormány rosszul gazdálkodik vele stb.)
p Miközben élvezi annak az előnyeit, hogy
p a szegények becsületesen adóznak…
p
p
p Aki
p úgy ítéli meg,
p hogy túl sok adót fizet,
p és ezt az igazságtalanságot
p a maga módján úgy kompenzálja, hogy
p folyamatosan nagyban lopja az áramot…
p (amit helyette a kisnyugdíjasok fizetnek meg)
p
p
p Aki
p nem engedi
p -engedélyezi,
p hogy a szükség
p törvényt bontson:
p nem ismer szabályt
p erősítő/próbáló kivételt…
p Vészhelyzetben sem eszik húst,
p ő inkább akkor elvhűen éhenhal…
p (horribile dictu a gyermekei is vele)
p
p
p Aki
p nem érzi
p elég fontosnak
p pl. a kapus posztot:
p elhagyja az őrhelyét,
p mert ő gólt is akar lőni,
p hogy a csapata nyerhessen,
p és pont így okozza a vesztét,
p az így üresen tátongó kapuval…
p
p
p Aki
p csalódott,
p ha rádöbben, hogy
p nem lehet bármi/minden belőle,
p férfi/nő, artista/zongoraművész stb.,
p és így magát tétlenségre kárhoztatva
p még a kapott egy/több talentumát is
p elvesztegetve semmi/senki lesz…
p
p
p Aki
p úgy véli/érzi, hogy
p ő nem kívánt gyerek volt,
p s ezért egész élete folyamatos
p nagy bizonyítás kényszer jegyében zajlik…
p Vagy ugyanúgy, ha valaki úgy érzi/véli,
p hogy ő Isten nem kívánt gyermeke,
p s ezért mindig túl kell teljesítenie…
p Őt csak akkor lehet szeretni,
p ha valami extrát produkál…
p
p
p Aki
p nem fogja fel
p a láthatatlanul is
p hatékonyan működő
p kasztendszert, nomenklatúrát,
p és az íratlan feketelistákat stb. stb.,
p és lelkileg ebbe akár bele is rokkan,
p mert címre-rangra, sikerre áhítozik…
p Vagy abba, hogy üldözési mániás lesz,
p és mindenkiben rosszakarót, ellenséget lát…
p
p
p Paradoxon
p Aki nem fogad
p embernek, hazának
p és Istennek örök hűséget,
p mert ő egy Szabad Ember,
p aki nem kötelezi el magát…
p Nála ezek ugyanis kizárják,
p nem pedig feltételezik egymást
p Így „csak” a Sátánnak köteleződik el…
p
p
p Aki
p nem győz
p sírni, vádaskodni,
p igazságtételt követelni,
p a világ romlására panaszkodni,
p ha ebül szerzett jószága ebül vész el,
p ha lopott szajréja nagy rabló zsákmánya lesz…
p
p
p Aki
p magát
p kis senkinek tartva
p azt sem hiszi el, hogy
p tényleg megbocsátottak neki,
p mikor egy főméltóságra tüsszentett,
p és újra megismételt bocsánatkérése
p a sértett felet felbőszítő zaklatás lesz,
p ami akár még tragikomikus véget is érhet…
p (Gogol – A csinovnyik halála)
p
p
p Nyújtsd a nyakad
p Vitából elmérgesedve veszekedés lesz,
p majd a veszekedés könnyen verekedéssé fajul,
p aminek akár végzetes kimenetele is lehet…
p Miért nem figyelünk állati tanítómestereinkre
p – no nem az ember által idomított harci kutyákra –
p és mi miért nem nyújtjuk oda nyakunkat?
p (Ma a legtöbb embert „szerettei” ölik meg!)
p
p
p Bocsánatkérés
p „A bocsánatkérés nem arravaló,
p hogy igazságot szolgáltasson
p megbántott félnek, de hogy
p helyreállítsa a szeretet légkörét.
p Ebből a szempontból tehát érdektelen,
p hogy ki kéri a másik bocsánatát,
p a megbántó fél, vagy az, akit megbántottak.
p Tehát a bocsánatkérés
p nem lehet többé presztízskérdés,
p hanem csakis a Jézusi béke eszköze”
p (Simon András)
p
p
p Kárhoztató lélek
p Aki még a bocsánatkérés,
p őszinte megbánás és jóvátétel
p után sem tud úgy tenni, mintha
p mi sem történt volna – örökké hánytorgató
p Örökké, naponta emlékszik és emlékeztet,
p nem ismeri a feledés jótékony homályát…
p Ezzel a másikat, de magát is lekötözi…
p
p
p Ön-
p kárhoztató
p Akinek az teszi
p pokollá az életét,
p hogy már egyedül
p csak ő maga nem tud
p saját magának megbocsátani!
p Pedig ezt már minden érintett,
p sőt: már Isten maga is megtette…
p
p
p A
p lényeg
p megragadása
p Ha egy marslakó
p megfigyeli életünket
p és megnéz mondjuk
p egy bocsánatkérést,
p akkor ő mit fog ebből érteni,
p hogyan fogja ő ezt visszaadni?
p Pont ugyanúgy lép be a szobába,
p hasonló távolságra, testtartásban,
p és mechanikusan ismétli a szavakat stb.,
p amik egy új helyzetben lehet,
p hogy csak újabb sértést jelentenek…
p – Hogy a Kovács egy becsületes ember?
p Már bocsánatot kérek!
p
p
p Aki
p nem izgatja magát
p a halmozódó bűnei miatt,
p mert cinikusan azt vallja,
p hogy Isten úgyis megbocsát,
p hiszen neki ez a mestersége…
p Az ún. bűnt amúgy is csak az
p amúgy is gyáva kisemberek
p önmegnyugtatására találták ki,
p akik nem mernek szabadon élni…
p A legrosszabb esetben is ő majd
p öregkorában megtér, addig tombol…
p
p
p Aki
p szerint
p az államvallás
p papjai találták ki,
p és rangsorolják a bűnöket,
p hogy az ún. örök kárhozattal
p ijesztegetve és megfélemlítve
p így tartsák kordában és szolgai
p engedelmességben a rabnépet…
p
p
p BABITS MIHÁLY:
p INTELEM VEZEKLÉSRE
p
p Mivel e földön jónak lenni oly nehéz –
p erényeid elhagynak mint az ifjuság,
p de bűneid utánadjönnek, mint a hű kutyák
p s ha netán elfáradva az uton leülsz,
p mind köribéd telepszik és arcodba néz
p nyugodtan, mintha mondanák: «Nem menekülsz!» –
p s ha néha egyet bottal elkergetsz és messzeversz,
p kicsit hátrábbhuzódik, és ha nem figyelsz,
p megint előjön, kezed nyalja, s mintha már
p lelked belső helyein és zugaiban
p kotorna nyelve ragadósan, síkosan,
p és érzed már hogy többé nem kergetheted
p s nem verheted hacsak magadat nem vered –
p verd! verd! ezer bün nyelve lobog benned mint a tűz
p és lelked már nem is egyéb mint ez a tűz:
p te csak a bűnök teste vagy, mely lábon jár
p s viszi és rejti mint legmélyebb lényegét
p s önbelsejét, az önzést és rossz vágyakat,
p mint a bélpoklos poklát mely benne rohad
p és őt is elrohasztja – viszi mint az őrület
p vak égését, ezt a sivár belső tüzet
p amelyben minden bölcs erő és fiatal
p erény ugy illan el, mint tűzben az olaj,
p légbe leng fel és híg egek felé enyész –
p mivel e földön jónak lenni oly nehéz!
p x

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
a pozitív vagy negatív végtelen lehetőségek tárháza

„Önmagamtól”
és a „barátaimtól”
védjen meg engem a Jóisten,
az ellenségeimmel majd csak
elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

1.
A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –
a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?
Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.
Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?
2.
Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,
az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.
A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.
A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.
3.
A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.
Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.
De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,
anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…
4.
A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,
akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,
és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,
ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.
5.
Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,
akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,
edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és
a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…
6.
És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,
akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal
és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.
A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …
7.
És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat
a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.
Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,
egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…
8.
De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,
avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,
a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,
ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.
9.
A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,
és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.
Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,
de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat
10.
Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása
nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,
hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,
mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.
11.
Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,
s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –
de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,
akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!
12.
Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:
hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,
humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,
gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…
13.
A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,
a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –
gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –
jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

![Erato - Az erotikus világköltészet remekei (Babits Mihály) [Könyv] - 2445 Ft - 9789632450797](https://cdgalaxis.hu/termekkepek/nagy/knv/knv-erato-az-erotikus-vilagkolteszet-remekei.jpg)
