kb. 22 perc olvasás

Eugéniusz
Pár mondatos létrontás ABC – III.
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan
Táltos paripából egy állatorvosi ló
Istengyermekből ördög/sátánfajzat
Édenkerti aranykorból vaskori pokol
Szellemi, lelki, testi és társas élet/halál
Szándék és következmény, ok és okozat
Tünetek – bajok – diagnózisok – terápiák
Elv/tettðmagatartásðjellemðbalsors

A gyógyulás kezdete a baj felismerése.
Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:
a mese nem másról, de pont rólad szól –
ismerj magadra és változtass életeden…

Légy szorgalmatos.
– Magyar közmondásokban. –
Eszed bunkójára adnám mostan szavam,
Ha falra nem hánynám a borsót hasztalan,
S te hátad mögé nem hányod beszédemet;
A hallgatás ugysem töri be a fejed.
Vigyázz tehát: külömb ember légy apádnál,
Több eszed legyen az esküdt sapkájánál;
Kárán bolond tanul, vesd okosan latra,
Mit ma elvégezhetsz, ne halaszd holnapra.
Idejében fogd meg fülét a dolognak,
Üstökén ragadd a kedvező alkalmat,
Hogy ott is arathass, a hol nem vetettél,
A ki korán kel fel, könnyen aranyat lél.
Kit nyúl után bottal vernek, mint agarat,
Ha Bécsbe hajtják is, az csak ökör marad,
Ki naphosszat legyet ver csak a lábszáron,
Amit a réven nyer, elveszti a vámon.
Akinek minden nap: szent Heverdel napja,
Restelni is restel, a falat támasztja;
Nem győzi czérnával, más tüzénél fütöz,
S kapkod majd, mint Bernát egykor a ménkühöz.
Azért legelőbb az öreg Á-t ismerd meg,
Ne légy téli diák, nyári kocsis, gyermek!
Mer különben ugyan téli lészsz üressel,
Az érett ész nem egy napi munka, hidd el.
Magról kel a cserfa, s mi nagy! nézni öröm,
Hangya-nyom idővel megtetszik a kövön,
De hűbele Balázs, lovat ad az Isten,
Akár füstöt faragj, nem ér az annyit sem.
Törd meg a diót, ha belére van vágyad,
Ugy vetsz életednek jó, nyugalmas ágyat,
Csak akkor mondj hoppot, ha túl vagy az árkon,
Amit el nem fogtál, ne melleszd, barátom.
Légy magadnak bátyja! s okosan előre.
Kinek bő az idő, még kifogy belőle,
Vedd fontolóra, hogy a rest kétszer fárad,
A sült galambra meg szád hiába tátod.
Véges-végezetre: egy szó annyi, mint száz,
Embernél a munka, Istennél az áldás,
Tégy, s sohsem tudod meg, mily nagy ur a szükség,
Mert bölcseséged lesz legjobb utiköltség.
Mindszenthy Gedeon

?
Akik
a múzeumok
raktárába raknák
a nagy világvallásokat,
de spiritiszta szeánszokon,
manipulálva, szemfény-vesztve stb.
keresik kapcsolatukat a szellemvilággal…
?
Akik
minden istennek,
minden oltáron áldoznak,
még az ismeretlen istenén is,
(egyikükhöz nem elkötelezve…)
hátha mégis van benne valami,
és akkor az egyik majd csak bejön…
?
Akik
hitelpénzből
minden lehetséges
lottószámot megjátszanak,
hogy teljesen biztosak legyenek:
övék lesz a halmozódó főnyeremény…
Az övék lesz, de kevés lesz törleszteni…
?
Akik
istenkáromlóan háborognak,
vagy szentimentálisan nyavalyognak
a halandóságuk, s így véges életük miatt,
de már koradélután dögunalomtól szenvednek,
magukat is szörnyen unják és mást is untatnak…
?
Akik
annyira szeretnének
a legbiztosabb három-lábon állni,
hogy felépülésük után sem dobják el
a fizikai-lelki-szellemi mankóikat…
?
Akik
vagy nem tudnak
kellő mértéket tartani
a nemes alkoholokból,
és így önkéntes őrültek –
vagy a saját gyengeségüket,
látens, kísérthető alkoholizmusukat
szinte már-már erényként tüntetve fel
tüntetően, mell-döngetően Absztinensek…
?
Akik azt hiszik, hogy
egyszer s mindenkorra kigyógyultak,
pedig életük végéig szenvedélybetegek,
(alkohol, drog, gyógyszer, szerencsejáték,
munka, szex, pénz, vásárlás és a többi…)
és így játszi könnyen visszaeshetnek oda,
vagy mélyebbre, s végleg feladják a játszmát…
?
A szenvedély a „betegnél”
elveszti tápláló, feltöltő szerepét,
és a személyiség építése helyett
átveszi az uralmat és eredeti szerepéből
kikerülve ellenkezőleg, pusztítóan kezd el hatni.
Valamely szer, szokás kizárólagos uralma
jelenti a személyiség korlátozottságát, rabságát,
mert nélküle az élet sivár, és kietlen a számára…
?
Aki balgán, önfejűen
rosszul és rosszba kezdtek,
majd a garantált kudarcok után
apátiába süllyednek és öngazolásként,
(jobb ügyhöz méltó buzgalommal, a nekik
rendelt Feladatok megtalálása helyett…)
hiábavalóként cinikusan ki is gúnyolnak
minden emberi lelkesedést, szenvedélyt…
?
Az a cinikus álbölcs,
aki egy csalódottan lenéző,
aki nem hisz az emberi jóságban
és őszinteségben – kiábrándult és
ezért bizalmatlan és örök gyanakvó:
minden nagy, nemes tett mögött
csak silány emberi önzést lát(tat)…
Az újgazdagoknak
van ugyan sok pénzük,
de nincs stílusérzékük,
s nem tudják elfogadni, hogy
egy csóró az ízlésüket formálja.
Vagy pedig éppen ellenkezőleg:
olyan parvenük, úrhatnám polgárok,
akik a sznobságuk miatt mindenre vevők,
ami által ők is az előkelő társaságba léphetnek…
?
Akik életfogytiglan
olyan társ után vágyakoznak,
akik nem is létezhet, egy tökély,
mely mércének senki nem felelhet meg…
Ezért maradnak magukra, áldatlan magányban.
(Amúgy kellemetlen meglepetés érné őket,
ha mégis létezne egy ilyen angyali lény,
aki nem egy esendő-gyarló ember,
mert kegyetlen lenne hozzájuk…)
?
Vajon miért
nem János apostolra,
de Péterre bízta Jézus az egy-házat,
hisz e „kőszikla” már az első próbán
elbukva háromszor is megtagadta Őt…
Épp ezért, mert saját esendőségét tudva
már nem lehetett irgalmatlan másokhoz…
?
Akik rideg-hideg
családban/intézetben nőttek fel
és szeretetéhségükben elmennek
a legelsővel, aki rájuk mosolyog…
Lehet ez cukros bácsi, de lehet
ez egy prostikat futtató strici is…
?
Aki másnak vermet ás,
vagy horribile dictu, kimondani
is szörnyű: taposóaknát telepít,
de a végén vagy ő maga esik bele,
vagy éppen a saját gyereke lép rá…
?
Aki az álomfejtőhöz tartva
vért izzadva gyötri az agyát,
hogy a lehető legteljesebben
felidézhesse az éjszakai álmait,
ami így egyre jobban ködösül,
ami miatt kétségbe is esik…
?
Aki egyáltalán
nem veszi komolyan álmait –
azok nem tartoznak az életéhez,
nem segíthetnek életét javítani,
nem figyelmeztethetik a bajaira –
ezek csak badar, hazug mesék,
az „agya” öncélú játszadozása…
?
Akik nem két órát
dolgoznak létfenntartásukért,
mint pl. a „primitív” busmanok,
és mégse élnek olyan minőségű,
értsd: olyan egész, teljes életet…!
Az egésznapos robot leépíti őket,
és az ún. szabad idejük zöme sem
szabadon választott ténykedésű,
vagy – szellemi – drogos kábított…
?
Akik annyira
szeretik a meglepetést,
és ezért szinte zsákbamacska
módjára vesznek maguknak feleséget –
vagy „mind egy” alapon elveszik az elsőt,
aki hajlandó hozzájuk menni, mert hisz
„sötétben minden tehén fekete” …
?
Akik,
ha már verembe estek,
maguk akarnak kimászni,
a segítő kézbe harapnak –
majd ott berendezkednek,
majd mindenki odacsalnak,
esetleg be is rántanak, hogy
legyenek önigazoló sorstársaik…
?
Akik szinte
minden tudhatót tudnak
a nevetésről és a humorról,
hogy ez mily sajátosan emberi,
de még életükben nem nevettek,
nem kacagtak egy jóízűt, legfeljebb
ha egy fanyar mosolyt csaltak arcukra…
?
Akik pont azokat gondolják
a legjobb barátjuknak, akik hízelegnek,
és azokat ellenségként elvadítják maguktól,
akik olykor-olykor fájó igazságot is mondanának,
jó eseteben humoros formában, fádalom-csillapítva…
Nem tudnak bűnüktől szörnyülködve-nevetve szabadulni!
?
Aki olyannyira retteg a fájdalomtól,
neki a legkisebb is már elviselhetetlen,
hogy inkább örökre érzésteleníti magát,
hogy inkább semmit se, élvet se érezzen –
mint akinek pl. lebénul a karja, és még
azt se érzi, ha égetik vagy vagdossák…
?
Aki
a kutyaharapást
nem az ő szőrével,
a szerelmi bánatot
nem új szerelemmel,
de csak evéssel, ivással,
vagy pénzért vett „szerelemmel”,
s más káros pótcselekvéssel „kúrálja” …
?
Aki nem tudja, hogy
mire való a karja-keze:
és ezeket nem is használja,
akkor elsatnyulnak, elsorvadnak…
Ugyanez állhat a lelki adottságaira,
képességeire is: a „szívére”, eszére,
képzelőerejére, transzcendencia-
fogékonyságára, a benne is élő
Isten érzésére-értésére is…
?
Korcs
Pesszimista szóhasználatban
olyan személy, csoport, amely
az ősök, elődök jó tulajdonságait elvesztette,
testileg vagy lelkileg elfajzott, elsatnyult…
Fejletlen vagy elzüllött, tönkrement, hitvány,
elfajzott, egészségtelen, torz példány, egyed.
A fejlődés egészséges módjától elütő, beteges,
helytelenül keletkező; torz: korcs divat, nyelv, szó.
?
Aki
könnyen haragszik,
nehezen csillapul a háborgása,
sőt ne adj isten: örök haragot tart,
az más bűnéért tulajdonképpen
saját magát, a vétlent bünteti meg,
esetleg nem is egyszer, de akár
folytatólagosan/életfogytiglan…
És a haragtól kér-kap tanácsot,
amivel új bajokat zúdít magára…
?
Akin pont az általa gyártott
selejtes munkatermék áll bosszút,
mint anno az oktatófilmben „Latyin”
az érzelmes tánc és udvarlás, lehet,
hogy épp a szerelmi vallomása közben
köznevetségre lecsúszó felsőnadrág…
(A „Fekete Péter” cseh filmben is éppen
csajozás közben csúszkál le a klottgatya…)
Akin
úgy áll az új ruhája,
mint a tehénen a gatya,
de nincs, aki szóljon neki,
hogy a háta mögött kinevetik
(vagy épp ennek örül „barátnője”)
És akin nincs ruha, csak ő hiszi,
mint az a császár, akinek csak
a gyerekszáj mondta ki:
meztelen!
?
Akik
csak a kályhától
indulva „tudják” a tánclépéseket,
akiknek teljesen oda minden tudományuk,
ha elrepül a papír, amire más írta a beszédet,
vagy amiből puskázna, mint a készületlen diák…
?
Aki
mindaddig azt hiszi,
hogy tudja/érti azt az Igét,
amit már annyiszor hallott és ő is szajkózott,
amíg nem találkozik egy más fordítással,
vagy nem kell gyerekével megértetnie,
aki még nem ájult tisztelettel hallgatja…
?
Akik
„nominalista”
és nem realista felfogásúak –
pl.: akiket a fizetés számjegye
és nem a vásárlóereje érdekel.
Mondhatni, hogy mindig csak
a mennyiséget látják, mint pl.
aki inkább 1000 milliméteres, és
nem 2 méteres kolbászt választ…
Akik
örülnek
a semminek is,
és azt jól megfogják…
A szólás abból a gyermekjátékból keletkezett,
amikor a gyerekek a két markukat összeszorítják,
mintha kincset őriznének és egymásnak átadják…
?

Benedek Elek
Emlékversek I.
1. Nézd a hangyát, mily szorgalmas,
Parancs nélkül dolgozik,
Reggel kezdi, este végzi,
Sohasem unatkozik.
S rendes az ő munkája:
Járj tanulni hozzája.
2. Szeretnéd, ugye hogyha volna
Egy aranyszőrű kis lovacskád?
De azt ugyebár nem szeretnéd,
Ha volna benne nagy makacsság?
3. A bátorság nagy ékesség,
Ha jár vele szívnemesség.
Enélkül a bátorságod
Jóra csak ritkán használod.
4. Szép tulajdonság a figyelmesség,
Csak semmi folt rajta ne essék,
Vigyázz, hogy többet rád ne mondhassák:
Van egy folt rajta: a makacsság.
5. A munka a lelket nemesíti,
Száraz kenyeret megédesíti.
Ki dolgozik, édes a pihenése,
Édes az álma, az az ébredése.
6. A szeretet drága kincs,
Földön ennek párja nincs.
Oszd meg mással, mégse fogy,
Sőt így lesz az még nagyobb.
7. Az alattomosság nagy szégyen,
Szavad s tetted hát nyílt légyen.
Bármit teszel, Isten látja,
Légy az igazság barátja.
8. Szolgálatkész vagy: no, ez szép dolog,
Ám ehhez én valamit gondolok:
Szívből s nem színből vagy az, ugyebár?
Dicséret néked úgy méltán kijár.
9. A madár sem repdes céltalan,
Az ő útjának mindig célja van.
Reggel, ha ébredsz, mondd: ma jó leszek.
De légy is az. Meglásd, hasznát veszed.
10. A folyó vize lassan folydogál,
Szép csendesen foly, soha meg nem áll,
Mossa a partot, merre elhalad,
Lásd, munkát végez, habár nem szalad.
11. Kék ibolyácska a bokor tövében,
Elbújik, mint gyermek anyja ölében;
Ott áll szerényen, nem beszél magárul,
S te mégis rátalálsz az illatárúl.
12. Nem az a szegény, kinek pénze nincs,
Hanem kinek munkára kedve nincs.
Ki dolgát végzi szépen, rendesen,
Gazdag lesz, mert elégedett leszen.
13. Szépben, jóban előljárni,
Nógatásra sosem várni:
Hogyha ennyit megtanulsz,
Az életben boldogulsz.
14. Maradj kitartó a szorgalomban,
S haladsz előre jobban és jobban.
Így tesz a méh is, pedig, óh, nézzed,
Másoknak gyűjti a lépes mézet.
15. Hogyha teszel szívességet,
Úgy tedd, hogy jól essék néked.
Mert bizonyos, mint a halál:
Mi szívből jön, szívhez talál.
16. Szófogadó gyermek
Kedves Isten előtt,
Éjjel-nappal nézi
Nagy szeretettel őt.
17. Feneketlen sár a hazugság,
Nehéz kimászni ám belőle.
Jó emberek, ha ki is húzzák,
Sáros marad örökre tőle.
18. A szamár lusta állat, de mert rúgni tud,
Azt hiszi a bolond, megél rugásbúl.
Az ám! Rúg a ló is, de ha kell futni: fut.
De meg is él ám a ló futásból!
19. Az igazi erős ember nem verekszik,
Másnak az útjából kitérni igyekszik.
Az az ő erénye, hogy a gyengét védi:
Isten ezért adta a nagy erőt néki.
20. Gyenge tehetség is erős szorgalommal
Hogyha szövetkezik, siker jár nyomába.
Ne félj, ha a siker nem látszik azonnal,
Te csak tanulj, fiam, nem tanulsz hiába.
21. A makacs gyakran árt magának,
Ellensége saját javának.
Baj bajra éri, nem tudja, mért.
Megsúgom én: makacs volt, azért.
22. Csendes gyermeknek kevés a szava,
De e kevésnek van aztán sava!
Sokkal többet ér ám egy-két okos szó,
Mint az üres beszéd, bárminő hosszú.
23. Gazdagság, szépség mind mulandó,
Fitogtatni ezt nem érdemes…
Csak a jóság a maradandó,
Örök ez, vége sohase lesz.
24. Nem vagy első, sem utolsó,
Középen állsz. Jól van így.
Nem ér téged akkor zokszó,
Nem bánthat meg az irigy.
25. Oly érdekes, oly szép ez a világ,
Oly sok szépséget láthat, aki lát.
Ne hunyd be szemed, bátran nézz körül,
S meglátod majd, a szíved mind örül.
26. Hiába mutatod magad többnek,
Mint vagy valóban,
Hibát az emberben is felfödnek,
Nemcsak a lóban.
27. A szerényt később veszik észre,
Mint azt, ki sárt dob a fehér mészre.
Jó sokáig meg nem látják,
Jó messziről elkerülik,
De hogyha egyszer meglátják,
Annál jobban megbecsülik.
28. Sok beszédnek sok az alja,
Megunja ám, aki hallja.
A jóból is sok a sok:
Így tartják az okosok.
29. Mondják, finom vagy, kedves, előzékeny,
Igaz gyönyörűség hallani ezt néked.
Mert csak aki látott sok durvaságot,
Tudja megbecsülni az ildomosságot.
30. Volt egyszer egy kis lány,
Ki a dolgot unta.
Az volt a vallása:
Ne dicsérd, ha munka.
De a hanyagságot
Végre megunta,
S ez lett a vallása:
Nincs jobb, mint a munka.
(a folytatása lejjebb..)
?
Nesze semmi, fogd meg jól
Nagy hangon felajánlott, de
valójában értéktelen, hasznavehetetlen
adománynak, segítségnek a gúnyolása…
Jóindulatot mutató, de semmit sem adó,
kétszínű, nagyképűen ígérgető emberre utaló
?
Aki
azt mondja, hogy
„Legyen meg Isten akarata!”,
de mégis a neki kényelmes,
legtöbb sikerrel kecsegtető
utakat és módokat választva
mégsem prostikat evangelizál,
hanem egy vödörben halászik,
más gyülekezetből csábítgat…
?
Aki
kígyót
melenget a keblén,
aki kitúrja a házából
és szétbomlasztja családját,
kiforgatja a vagyonából stb.,
mert a papolásával elvakítja…
Ahogyan ezt Moliere művében
az Álszent, vagyis Tartuffe teszi…
?
Aki
bőven
megelégszik azzal,
hogy életében a főszerep
eljátszása helyett csak statisztáljon,
a nagy tömegjelenetekben létszám-növelő…
Vagy egy fontos, de rossz szerepet oszt magára:
az intrikusét, a cselszövőét, vagy a szépnek tűnő,
de öngyilkosét: pl. az áldozatét, illetve a megmentőét…
?
Aki annyira látni vágyik,
hogy ezért magába a Napba néz,
ami miatt elveszítheti szeme világát,
és ezután már semmit sem fog látni…
És aki azt hiszi, hogy ő maga világít,
pedig ő csak egy visszavert visszfény,
mások fényében sütkérező mihaszna…
?
Aki
ahelyett, hogy
az anyanyelvében lubickolna,
annak szépségei, árnyalatai,
bölcsességei lelkét építhetnék,
szinte kerékbe töri még magát is,
ahogy idegen nyelven próbálkozik,
akár mert idegenbe „száműzött”,
akár mert vegyes házasságban él,
és kell egy közvetítő „világnyelv” …
?
Aki
a filozófusok között
messze a legjobb focista,
és a balga sporttársak között
a legfigyelemreméltóbb bölcselkedő:
aki a szakmájában, a hivatásában nem,
ill. nem a mindenséggel méreti meg magát,
mert joggal tart attól: könnyűnek találtatik…
?
Aki
nem akar lusta,
vagy tétlenségre
kárhoztatott lenni/maradni,
és maga gyújt fel házat/erdőt,
csakhogy tűzoltómunkát végezhessen…
Mint amikor a betegekből jól élő orvos
akarva-akaratlan, de maga is gyártja,
fenntartja és akár súlyosbítja a bajukat…
?
Aki
a család nemtője,
aki akár még életét is
feláldozná a családjáért,
ha netán tűzvész/árvíz lenne,
de ha nincs semmi rendkívüli helyzet,
akkor rá aprócseprő napi teendőkben
ne számítsanak…! (Ő meg arra számít:
e nagy fogadalmának nem lesz próbája…)
?
Aki szegény
nyomorultnak érzi
magát a gyülekezetben,
mert nincs egy fölös forintja,
pedig van épp oly értékes kétfillérje,
hiszen az ő szűkös anyagi helyzetében
ez viszonylag még nagyobb adomány…!
?
Aki semmit
nem bíz a véletlenre,
ezért előbb megbánt,
megsebzi a lelked, hogy
ő a bocsánatkérést gyakorolja,
(és te meg a megbocsájtást…) –
vagy aki előbb a mély vízbe lök, hogy
így életmentő érdemérmes hős lehessen,
vagy főként neked imponálva bizonyítsa,
hogy mire képes érted: méltó a kezedre…
?
Akinek,
Hűbele Balázsnak
a szeme előtt van az igazi,
akit maga Isten teremtett neki,
de ő hátat fordít neki, mögötte lesz –
leánykérés helyett ő inkább megkerüli
és bejárja érte az egész Földgolyóbist…
…és mire visszatér, a lány már másé,
és már csak ocsmány erőszakkal
próbálja magáévá tenni…
*
Akinek
a képmutatása
a bűn hódolata az erény előtt,
de legjobb lelki erői elfecsérlődnek
a jóság látszatának a fenntartására,
bűneit titkolja, álcázza, bagatellizálja,
az erényes-jótékony tetteit nagydobra veri –
de ő meg se most, se később nem tér meg…
?
Aki
hallott már
könnyű és súlyos testi sértésről,
és hallott már a hangágyúról is –
de fel nem foghatja, hogyan lehet
a szó, pár artikulált emberi hang is
veszélyes fegyver: verbális bántalmazás
Nem is nagyon ügyel a szavaira, hisz ezek
úgyis elszállnak a légben, a végtelenben,
nem is marad nyomuk, mint az írásnak…
… „legfeljebb” a társa sebzett lelkében…
?
Aki
előbb szól,
és csak azután
kezd gondolkodni,
és csodálkozik, hogy
az eldobott követ már
nem hívhatja-szívhatja vissza…
Ezen önuralom-hiányos sorrend-
tévesztésnek végzetes következése lehet…
Toldi így ölt embert, másfelől viszont ezért
kellett elbujdosnia, s így indult be pályafutása…
?
Aki
annyira
csak a szemének,
nézőpontjának hisz,
ill. nem vesz tudomást
a perspektíváról, a távról,
hogy így a távolból közeledő,
dübörgő vad elefántcsordát
csak egy kisegér-csapatnak veszi…
?
Aki
nem tudja,
hogy mi az optimális távolság,
hogy milyen kellő perspektívából
lehet pl. egy festményt látni-érteni:
vagy túl közel áll hozzá, és akkor
a szeme előtt minden egybefolyik,
vagy túl messze, és akkor is
elmosódnak a „részletek” …
?
Akinek nincs
kellő időbeli távolsága,
amelyből valamely eseményt,
az elmúlt dolgot láthatna, megítélhetne.
Ítélkezik, amikor még minden kavarog benne…
Nem alszik rá egyet, nem hagyja ülepedni a dolgot
Már a másnapi perspektívából másképp látná ugyanazt.
?
Aki
a pillanat
fogságában van,
beszűkült a látóköre,
nem képes maga elé képzelni,
teremtő igézni-idézni, varázsolni
a lehetőségekkel kecsegtető távlatot,
mintha az már itt is lenne, megvalósulna –
a pozitív perspektíva/jövőkép nélküli lény…
Aki
csak azt hiszi el,
ill. csak azt véli tudni,
amit közvetlenül érzékel,
amit a saját szemével lát,
így nem hiszi, hogy a Föld
gömbszerű, és nem lapos,
amíg nem ült űrrepülőben,
pláne azt se, hogy van lélek…
És ráadásul így áldozata lesz
az ún. érzéki csalódásoknak is…
?
Aki
mindig
az utoljára hallott, értett
véleményhez/elváráshoz igazodik,
mert nincs benne semmi állandó,
csak ez a szélkakas természet,
vagy annyira öntörvényű, önfejű,
„se hall, se lát” elvakult fanatikus,
mint egy viharban elszabadult hajóágyú…
?
Aki
ma már
nem vállal
felelősséget
a tegnapi tettiért,
hisz az nem is ő volt,
azt nem is ő követte el,
mert időközben annyi minden
változott benne és körülötte is…
?
Aki
önigazolásra
pazarolja energiáit,
éles eszét és jó szívét,
hogy jobbnak mutassa magát,
hogy nagyot mondva blöfföljön,
mintha mindig az ellenség előtt
kellene takargatnia a saját gyengéit.
Mintha valaki még az orvosa előtt is
leplezné a fájó pontjait, hiányait stb.
?
Aki
allergiás,
magát/lelkét
rosszul túlérzékenyíti
vagyis bármin megsértődik,
mert így érzi magát elemében,
csak így tud a központba kerülni,
és az áldozat szerepben tetszelegni…
?
Aki egy outsider,
aki nem érzi-tudja magát
avatott, hivatott tojásvizsgálónak,
mivel ő maga még sohasem tojhatott
idáig egyetlen egy jó/rossz tojást sem…
Hogy is mondhat ő mérvadó ítéletet arról,
hogy melyik a jó és melyik a záptojás…
?
Aki
a gyereke
oktatása és nevelése
gondterhének viselését
az egésznapos iskolákra
állami intézményekre bízza,
ugyanakkor ráadásul otthon
igen aktív a tanári tekintély
aláásásában, rombolásában…
?
Aki olyan válaszokat magol,
amikhez nem voltak kérdései,
és amíg gyermeki kíváncsi volt,
azt pont a saját tudatlanságukat,
vagy netán a rosszul tudásukat
szégyellő/rosszul kezelő tanítók
még idejekorán kiölték belőle…
?

Benedek Elek
Emlékversek – II.
(folytatás)
31. Ha lát az Isten hanyag gyermeket,
A fényes kék ég fellegbe borul.
És szól búsan a fellegek megett:
Óh, gyermek, mért élsz ilyen botorul!
32. A finom lelkű mind érzékeny,
Elrejti búját, nem közlékeny;
Komoly, ahol kacagnak mások,
Nem érti őt meg, aki vásott.
Faóriásként messze látszik,
A villám csak körötte játszik;
Nem csak játszik, le is csap rája,
Mert ő az erdő legszebb fája.
33. Az igazi szeretetért rendszerint
Igaz szeretettel fizetnek.
Ápold magadban ezt a szép erényt,
Boldog, ki szeret, s kit szeretnek.
34. Ha kővel dobnak, dobd vissza kenyérrel,
Amit jónak gondolsz, attól ne térj el.
Ha bánt a rossz szívű, te őt ne bántsad,
Isten feljegyzi ezt, s jó lesz irántad.
35. A jóért mindig jóval fizetni,
Ki velünk jót tesz, híven szeretni:
Kevesen tudják ennek titkát.
Annál szebb erény, mennél ritkább.
36. A sok beszéd még nem bölcsesség,
Vigyázz, nehogy szemedre vessék:
Beszélni beszél sokat, de sokat,
Tenni keveset tesz, azt sem okosat.
37. Szegény vagy gazdag: mindegy őneki,
Az Írás ezt így magyarázza.
Csak arra néz: jó vagy-e? A jót szereti,
De a kevélyt, azt megalázza.
38. Nem erdő az erdő, hogyha nincsen fája,
Szomorú, ha nincsen dalos madárkája.
Mi a kert fa nélkül? S ha nincs madár benne?
Nálok nélkül ez a világ de szomorú lenne!
39. Áldjad a jó Istent, ki bő kegyelmébűl
Ésszel, szorgalommal megáldott gazdagon.
Ne feledd, hogy az ő segedelme nélkül
A legjobb földek is maradnak parlagon.
40. Árva bizony, árva, kinek anyja nincs,
Árvább bizony, árvább, kinek apja sincs.
Sokkalta árvább az, kinek nincs hite.
Ez az igaz árva. Nincsen semmije.
41. A hűséges, a hálás természet
Sok egyéb gyengét szépen eltakar.
Vesse őt akárhová a végzet,
Szeretik, mert látják, hogy jót akar.
42. Tátongó örvényhez, amely feneketlen,
Hasonló a lélek, amely érzéketlen
Minden iránt, mi jó, minden iránt, mi szép.
Boldoggá nem lehet az ilyen semmiképp.
43. Nézz a szemembe bátran, ne félve,
Hadd nézhetek én is a tiédbe.
Magyar embernek ez a szokása,
Nincs is a földön seholse mása.
44. Otthon, szabadban munkál serényen,
Ha szólnak hozzá, felel szerényen,
A rossztól ő elfordul iszonnyal:
Az ily gyermek nagy áldás bizonnyal.
45. Csak oda menj, ahová hívtak téged,
Így nem lesz teher soha az ottléted.
Csak ott beszélj, hol helye van beszédnek,
Akkor minden szavad találják szépnek.
46. Ha jó hírét hallod valakinek,
Örülj azon s mondd el azt másnak is.
Rossz hírét ám ne költsed senkinek,
Mert abba kerülsz akkor magad is.
47. Szegénységedet ne szégyelljed,
Hisz elsők közt van a te helyed.
Szegény vagy bár a földiekben,
Annál dúsabb vagy egyebekben.
Hol fel, hol le forog a kerék,
Isten forgatja szegény emberét.
A gazdagét is fel s lefelé;
S ha érdemes volt, akkor elé
Szegény is gyakran juta már,
S hátul maradt a gazdag szamár.
48. Imádod Petőfit. Tudod ki volt ő?
Egész világon a legnagyobb költő.
Honszerelem nem volt üres szó nála,
Bús bizonyság erre dicső halála.
49. A magyar földből, hajh, többet nem nő ki
Ily óriás, minő nagy volt Petőfi!
Foglald imádba nevét este, reggel,
Napot nem kezdhetsz s végezhetsz te szebbel.
50. Ki a dolgában nem serénykedik,
Csudákban hiába reménykedik,
Mert az idő, hajh, gyorsan elrepül,
Feje felett a sok baj összegyűl,
Aztán kapkodhat jobb és bal felé,
Későn látja, hogy nem juthat elé.
51. Ha magadban nem, hát kiben bízol?
Mit más ad, azon meg nem hízol.
Bízzál magadban, magad erejében,
S bizton haladni fogsz előre szépen.
52. Jó vagy hallom, szorgalmas is,
De szeretnél hatalmas is
Lenni társaid felett.
Így hallottam egy madártúl,
Vagy Tiszán túl, Dunán túl,
S én azt mondanám: nem lehet!
Hatalmaskodás jósággal,
Szorgalmatos tanulással
Éppúgy össze nem talál,
Mint az élet s a halál.
53. Nyughatatlan a te véred,
Az erődet összeméred
Mással néha oktalan.
Hát ennek mi haszna van?
Gondolj csak a jövendőre,
Szükséged lesz az erőre.
Mérsékeld magad kisnyég,
Kell az erő holnap is még.
54. A középút a legsimább bizonnyal,
Hogyha rajta jársz, jársz akkor haszonnal.
De az út végén a cél ott álljon,
S útközben csüggedés meg ne szálljon.
55. Arany híd megy földről fel az égbe,
De csak kinek szívében lakik béke,
Ki felebarátjával megfér szépen,
Engedi az Úr, hogy e hídra lépjen.
56. Testi erő, szép arc, lelki tehetség:
Nincs ember, akinek mindez ne tessék.
De azt, kiben ez vagy az nincsen, nem szabad
Lekicsinyleni, mert mindent Isten ad.
57. Ha néha-néha észrevennéd,
Hogy nem hajlasz jóra, se szépre,
Állj meg, mielőtt megkezdenéd
A rosszat, s jó lesz a vége.
58. Kérdezd meg magadtól, miért szeretnek
A társaid most? S kérdezzed azt is, hogy elébb
Mért nem szerettek? Mi volt az oka ennek?
Te hallgatsz. Jól feleltél. Elég, fiam, elég.
59. Beszélni ezüst, hallgatni arany,
Beszélj, de csak akkor, ha van
Ok s alkalom rá, mert bizony a nélkül
Magad s a más feje is beleszédül.
60. Kinek szíve, lelke sok erénnyel ékes,
Aki e világon minden szépre képes,
Király lányának is méltó irigysége,
Tündér szépségénél nagyobb a szépsége.
A kisbaconi iskolás gyermekeknek, 1911.

p Plusz vagy mínusz: végtelen lehetőségek…
p
p A legtöbbet – nyilván!? – én használhatok/árthatok magamnak.
p Szabadságra vagyok teremtve, és ezt újra és újra megszerezve,
p felelősségem nem hárítva nekem kell választani jó és rossz között.
p Mások akár meg is ölhetnek, de a lelkemben kárt nem tehetnek…
p
p A legnehezebb a saját önáltatásainkon, élethazugságainkon stb. átlátni –
p különösen, ha nincs bennünk lelki bátorság a bajlátásra és változtatásra,
p ha nincs figyelmeztető jóbarát, csak a semminél rosszabb hízelgő álbarát,
p és nem élünk a műalkotások bűntudatra ébresztő, tisztulást segítő erejével…
p
p A barátaimtól védjen meg az isten, az ellenségeimmel elbánok én is!?
p Ahogy, ha épp nem őrültem meg, nem akarhatok magamnak rosszat,
p úgy az előszeretteim se, és mégis a legtöbb kárt előszeretteink és
p az ún. jóbarátaink okozhatják a legjobb szándékkal (út a pokolba…)
p
p Ráadásul életünk egy meghatározó szakaszában, a kis-gyerekkorban
p vagyok éppen a legvédtelenebb, hisz ősbizalommal kellene viseltetnem
p mindenekelőtt a drága jó édesanyámhoz, aki pl. az ún. majomszeretetével
p több és súlyosabb kárt okozhat, mint egy mesebeli gonosz mostoha anya…!?
p
p Az viszont már csak rajtam múlik, hogy bemenekülök-e a nehéz gyerekkor,
p a halmozottan hátrányos helyzet és az önsajnáltatás öngyilkos csapdájába,
p és meg sem próbálok a legtöbb szarból akár még aranyat is csinálni, illetve
p éppenséggel életre-valótlan mamahotel-lakóként élvezem a kényeztetést…
p
p Szellemi éretten észre kell vennünk, ha a nekünk rendelt hivatásos segítő,
p a pap, a tanár, az orvos stb. akarva-akaratlan nem a mi javunkat szolgálja…
p Gondoljunk csak a protokoll rab orvosra, aki a rossz tudást jól elsajátítva,
p lelkiismeretesen alkalmazva épen a betegség fenntartója/súlyosbítója…
p
p Persze sokan éppen a lelki bajok medikalizálásában érdekeltek,
p nem akarnak életükön változtatni, és belenyugszanak a „betegségbe”,
p vagy éppenséggel keresik ezt az életfelmentő/szeretetzsaroló szerepet,
p vagy „csak” vakhitből szenvedik el kori halálukig a hivatalos sarlatánokat…
p
p És a velünk rejtve-nyíltan hideg/meleg-háborúzó ellenség károkozása?
p A bölcsnek több haszna van ellenségeiből, mint az ostobának barátaiból.
p Sokszor, csak ő mond rólunk igazat, s ha nem gyűlöljük, segíthet nekünk.
p Edzésben tart, fontosságunk tudatára ébreszt, ösztönöz – Muszáj Herkules…
p
p És ahol zsarnokság van: mindenki szem a láncban: minden „kisember” is…
p a passzív-aktív ellenállás hiányában, a hallgatólagos beleegyezéssel, sőt
p az aktív közreműködésünkkel tud csak a gonosz háttér-hatalom működni,
p láttuk, hogy nemrég milliók mentek önként/gyáván „védőoltást” kérni…
p
p Végzetes kár lenne véges szellemi-lelki-testi erőidet arra vesztegetni,
p hogy azt próbáld magad és mások előtt igazolni, hogy miért élsz mások,
p a múltad, a politikai-gazdasági rendszer stb. hibájából boldogtalanul…
p Ne a halálos ágyadon döbbenj rá, hogy ha mertél volna, nyertél volna…
p
p p.s.:
p A sok-sok érzékenyítő, elképzeltető, megértető,
p elemzendő-újra összerakandó, tovább gondoltató,
p megítélendő, igaz/hamis-vizsgálat alá helyezendő,
p értékelendő, súlyozandó, eszméltető stb. közmondás,
p ige, példabeszéd, életkép, tanmese, bölcsesség és vers
p mind rólad szól: ismerj magadra és változtass életeden
