Boldogság és életbölcsesség ABC - A teljes élet: poézis és bölcselet

Bölcs/balga lelkek, boldog/boldogtalan emberek arany/vaskori életminősége – IV.

Írta: Nagy Jenő · 2023. március 27.

kb. 20 perc olvasás

Eugéniusz: Bölcsðbalga lelkek

boldogðboldogtalan életű emberek – IV.

ppppppppppppppp

Táltos paripa helyett állatorvosi ló

Istengyermekből ördög/sátánfajzat,

Aranykor/Isten országa ðvaskor-földi pokol

Emberélet-minőség-vizsgálódások magyarán

ppppppppppppppppp

Amit egy ember akarva-akaratlan önmagának

és amit előszeretteinek és másoknak is árthat,

és amit jó/álbarátok, ellenségek árthatnak neki,

ha gyenge az ön- és emberismerete, az önvédelme

ppppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények, okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák

pppppppppppppppppp

Baranyi Ferenc:

Az ébrenlét a bátorság

Éjfélkor a sötét belémlát,

ilyenkor vallanak a némák,

és a süketek dobhártyája

beleremeg az éjszakába.

Nem könnyű a magunkba-nézés,

ítélőszékhez önidézés,

jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól,

ha ilyen éjszakán elalszol!

Az ébrenlét a bátorság itt:

lehurrogni lelked, ha ámít,

rágondolni, amire nem mersz,

akármilyen nehéz, keserves,

büntetni magad röstellt könnyel,

társ-nélküli, szegetlen csönddel,

nézni, midőn a képre fény száll,

amit az éj tükre elédtár.

Ó én tudom: a gyöngeségem

legláthatóbb a tükör-éjben,

s én látom legjobban, hisz éjjel

magam vagyok rossz számizével.

Nincs kínzóbb a felismerésnél:

hazugnak látni, mit beszéltél,

mondandónak, mit elhallgattál,

adandónak, amit nem adtál.

Magam vagyok magam fegyence,

bíráim legkegyetlenebbje,

s még az lehet csak, akin látszik,

hogy éjszakákat áttusázik,

aki velem éber az éjben:

legyen bírám s ha kell, pribékem,

de megítélni hogy merészel,

aki nyugodtan alszik éjjel?!

Legyen a bírám talpig ember,

magát-vizsgáló becsülettel,

s ítéljen el, egyazon szinten,

mint embert ember, istent isten,

mint ön-legyőző ön-legyőzőt,

miként legyőzöttet legyőzött,

de sárga törpék tű-sisakban

ne mocorogjanak alattam.

Ha számonkérő éjben alszol:

jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól!

Bár nehéz a magunkba-nézés,

ítélőszékhez önidézés,

de áldozzunk ennyit magunknak,

kiéjszakázott igazunknak,

s azoknak, akik tisztelettel

úgy neveznek minket, hogy ember.

p 1

p Aki

p törököt fog,

p egy török nőt fog,

p de az őt nem ereszti,

p és még mellé kap hármat…

p (három az igazság, egy a ráadás)

p Aki

p ugyan

p csak egyszer csap

p egy világra szóló lakodalmat –

p de amitől azután akár holtig koldul

p (nagy dínom dánom/szánom-bánom…)

p Aki

p egyszeri

p és végleges

p döntésnek hiszi

p az ő ún. megtérését –

p ő már elaltatta az ördögöt,

p többet nem fogja kísérteni őt…?

p Aki

p egy szúnyog-

p csípéstől is jajveszékel,

p oly kicsi „lett” a fájdalom-

p tűrése, faájdalomküszöbe stb.

p Aki

p az egy/

p kevés jó helyett

p a rossz(ab)ból vesz-

p esz-tesz sokkal többet

p (a mennyiségel „pótolt” minőség)

p Aki

p egy kis baj

p elől menekül,

p ész nélkül, fejetlenül és gyáván,

p de ezzel egy sokkalta nagyobba rohan bele

p (rettegve a méhcsípéstől felingerli az anyamedvét)

p Aki

p nem szól,

p sokáig csak tűr,

p pedig már javában főzik –

p majd amikor már a hőség

p elviselhetetlen, életveszélyes,

p akkor meg már nem tud kiugrani…

p Aki

p egy kis sziruppal

p bármit, a keserű pirulát,

p de még a békát is lenyeli

p (vagy nyögve nyeli, vagy

p se lenyelni, se kiköpni nem tudja…)

p Aki

p negédes

p magát kellető,

p mesterkélten finomkodó,

p szenvelgő <személy, magatartás.>

p Ilonka nyájas, víg, beszédes, …

p Sohsem kacér, sohsem negédes.

p (Gyulai Pál)

p Aki

p egy már

p réges-régen kihűlt

p szerelmet, barátságot

p próbál újralangyosítgatni

p (mintha töltött káposzta lenne,

p ami felmelegetítve egyre jobb lesz…)

p Aki

p egy mimóza,

p egy Rézbányai Győző,

p aki alig várja: megsértődhessen,

p ő akkor érzi magát az elemében…

p (Lázár E.: Szegény Dzsoni és Árnika)

p Aki

p az a jó tesvér,

p aki telepatikus:

p aki messziről is megérzi,

p ha a másik nagy bajba kerül –

p de segítség helyett otthon jajveszékel…

p (Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika)

p Aki

p egy komédiás –

p egy ripacskodó,

p művészietlen eszközökkel dolgozó,

p csak külső hatásokra törekvő színész.

p illetve egy tettető, képmutató, színészkedő ember

p Aki

p egy

p moralizáló

p szentfazék,

p egy erkölcscsősz,

p csak a füle nagyon kormos

p Külsőleg jámbornak, vallásosnak

p feltűnni akaró személy (lásd pl.:

p Tartuffe v. Mire megvénülünk…)

p Aki

p szemforgató,

p mint áhítatot,

p meghatódottságot,

p szenteskedő megbotránkozást

p kifejező képmutató megnyilvánulású

p Nagy szemforgatással imádkozik, mentegetődzik.

p Nagy szemforgatások közt allegálta [= bizonyítgatta],

p hogy ő mindent elkövetett barátja megszabadítására. (Jókai Mór)

p Aki

p egy képmutató:

p olyan magatartású

p vagy megnyilatkozású,

p amely erkölcsi v. anyagi haszonért,

p nemes érzelmeket, nemes jellemet színlel

p Akinek

p hamis, tettetett

p a könnyhullatása,

p képmutató a siránkozása, a sajnálkozása

p Aki nagy krokodilkönnyeket hullatott,

p pedig a szíve érzéketlen maradt.

p Aki

p egy farizeus –

p annak az ókori zsidó

p szektának a tagja, amely

p szenteskedő buzgósággal ügyelt

p a zsidó vallás törvényeinek

p a betű szerinti megtartására.

p Aki

p képmutató ugyan,

p de így ő még legalább

p ezzel közvetve hódol az erény előtt –

p ennél jóval rosszabb, amikor a bűn

p az erény ruháját öltve kelleti magát…

p Mint mikor valaki nem rejtve, szégyenkezve,

p de „bátran és büszkén vállalva” pedofil, perverz stb.

p Aki

p egy

p Nagy embernek,

p vagy egy divatos Izmusnak

p fogad/esküszik örök hűséget,

p és így már nem a Szentlélek hatja…

p Aki

p disznók elé

p szórta a drága gyöngyöt,

p aki méltatlanra pazarolta

p a java ifjúságát, a drága életét

p Aki

p arány-

p tévesztő:

p egy pohár tea

p megmelegítéséhez

p felgyújt, eltüzel akár egy fészert…

p Vagy aki ágyúval lő még a verébre is,

p ráadásul az éppen az ő háza tetején csiripel…

p Aki

p egy idő után

p megalkuvásból,

p de mintha őszintének hinné,

p teljesen azonosul az őt túszul ejtő

p terroristák, ill. diktátorok eszméivel

p Aki

p egy jó darabig

p csak elfojt és elfojt,

p majd óriásit robban (detonáció)

p Álszemérmes, prűd neveltetés,

p elfojtott nemi ösztönök stb. stb.

p hirtelen átcsapnak az ellenkezőjébe…

p Vagy amikor az otthon szolid kispolgár

p az egzotikus utazásán úgymond kitombolja magát…

p Aki

p egy hirtelen,

p szalmalángos fellángolással

p készítené el a mindennapi főtt ételt

p Akinek csak rövid ideig intenzív a lelkesedése,

p de képtelen az állhatatos, kitartó munkálkodásra…

p Aki

p egy ideig

p a teherbeeséstől retteg,

p nagyon nem akar anya lenni,

p majd meg azon szörnyülködik,

p hogy a „szervi meddőség” gyötri,

p és megalázó-kínzó „orvosi”

p tortúráknak veti alá magát…

p Aki

p egy

p hetero

p kudarc után

p átevez a ma

p egyre divatosabb,

p bujkálós-romantikus,

p vagy „bátor bevállalós” stb.

p még nem frusztráló homo vizekre

p (és ha nem vigyáz, akkor úgy is marad)

p Aki

p el is hiszi,

p hogy nemi orientációja

p eredendően, genetikailag kódolt,

p de szerencsére oly korban élhet,

p amikor a „másságát” nemhogy

p szégyellnie kellene, de már

p egyenesen büszke lehet rá…

p Aki

p egy fenékkel

p két lovon is ülne –

p aki egy időben két urat is szolgál…

p Egyszerre a Mammont és a Jóistent…!?

p Aki

p egy emberként,

p s nem társulva állna ellen

p a nem lebecsülendő ördögi hatalomnak

p (vagy azt eleve bagatellizálja: krampuszka)

p Akinek

p az obszcén,

p a szemérmet durván,

p közönséges módon sértő,

p arcpirítóan illetlen, trágár

p beszéde és/vagy viselkedése

p megbotránkoztatja a kisdedeket…

p (Obszcén adoma, beszéd, jelenet,

p rajz, szavak, tréfa, viselkedés…)

p Aki

p egy hosszú

p életen át próbálja

p kicsit, némileg korrigálni,

p amit a kisgyerekén nagy elrontott

p („Addig hajlítsd a fát, amig fiatal” –

p fiatal korában kell nevelni az embert,

p mert akkor még alakítható az emberi természet

p – a jó szokásokra fiatal korban kellene ránevelni…)

p Aki

p az édesanyja

p sok szép szavát

p dafke, „csak azért sem”

p fogadta meg soha…s most

p már hiába hull a könnye, mint az eső…

p Aki

p egy az egyben

p másolna egy sikeres pályát –

p de csakis a külalakban, a mellékes,

p és nem az alapvető-lényeges vonatkozásban

p Mintha valaki pl. egy zongoraművésznek csak

p a sztárallűrjeit utánozná, a napi gyakorlást nem…

p Aki

p csak

p azért irigykedik

p egy másik emberre,

p mert csak a felszínt nézi,

p amikor sikere van, díjazzák,

p és nem látja, hogy e-mögött

p milyen poklokat kellett járnia…

p Aki

p csak

p a végeredményt látja,

p az egyszerű-nagyszerű

p megoldást, dalt, művet stb.,

p és azt gondolja, hogy ezt bárki,

p akár még ő is kitalálhatta volna…

p Aki

p egészen önellátó,

p nem akar másra szorulni –

p ezért ő lesz önmaga vádlója,

p ügyének a védője, igaz tanúja

p és igazságos bírája is…

p Aki

p egész

p matuzsálemi

p hosszú életében

p csak egy örök beváltatlan

p nagy ígéret volt és maradt…

p (egy örök ifjú titán, akit mindig

p tovább-küldik: ti tán hasznát veszitek)

p Aki

p direkt

p olyannal dicsekszik,

p amiről úgy gondolja, hogy

p itt-most lehetetlen próba alá vetni –

p nagy a blama, a felsülés, ha mégis…

p Hic Rhodus, hic salta.

p Ezopus meséjében

p egy kérkedő azzal dicsekszik,

p hogy ő Rhodusban valamikor

p roppant nagyot ugrott, és tanukra

p hivatkozik, akik ezt látták.

p «Barátom, ha úgy van, nincs szükség tanukra.

p Itt van Rhodus, itt ugorj».

p Most mutasd meg, hogy mit tudsz.

p Aki

p obstruál,

p vagyis tanácskozáson,

p különösen a parlamentben

p obstrukciót alkalmaz, obstrukcióval él.

p Az ellenzék, sokszor csak öncélúan stb.,

p gyakran valaminek a megvalósulását,

p elvégzését hosszadalmas eljárásokkal halogatja….

p Aki

p szabotál –

p valamely közösségi tevékenységet,

p elvégzendő hivatalos, szolgálati munkát, feladatot

p szándékosan és rendszeresen nem végez el, nem teljesít,

p ill. rosszul, hibásan hajt végre, v. elvégzését, végrehajtását

p ártó szándékkal, kárt okozva akadályozza, gátolja

p x

Szabó Lőrinc:

Piszkosságok

Sokszor elszörnyedek magamtól,

hogy egy-egy rossz óra alatt

mi minden megfordul fejemben,

mennyi förtelmes gondolat;

s ha visszanézek tíz-húsz évre,

bűnökre – mennyi tévedés! –

majdnem revolvert ad kezembe

a kései szégyenkezés.

És lassan mégis belenyugszom:

ilyen voltam, hát mit tegyek?

Akárhogy bánom is ma ezt, azt,

megváltoztatni nem lehet.

És ez a megváltoztathatatlan,

amit most már vállalni kell,

azzal vezekeltet a rosszért,

hogy sohase felejtem el;

de vigasztal is, jóra oktat:

szeretni, ami emberi –

piszkosságaimból tanultam

másoknak megbocsátani.

1933

REMÉNYIK SÁNDOR

Ha számbavetted…

Ha számbavetted mind a vétkeid

Szemed ha metszőn önmagadba látott:

Az ismeretlen sok-sok bűnödért

Még mondj el egypár miatyánkot!

Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk,

Mert végtelen a vétkeinknek száma

S talán nem az a legölőbb csapás,

Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva.

A legsikoltóbb seb talán nem az,

Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán

S tán az se, mit suttogva, hátmögött

Ejtünk kajánul, titkon és orozván.

A legsikoltóbb, legégőbb sebek

Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet,

Mely indult jóakarat ösvenyén

És öntudatlan gúnyba tévedett.

A legszörnyűbb lavinák úgy lehet,

Indulnak egy elejtett szó nyomán,

Mit elhallgatni – véltük – nincs miért,

S mit elhallgatni jobb lett volna tán.

S mikor egy gyötrődő szív úgy eped

Egy szónkért, mely meg tudná váltani,

S virágoskertből sivataggá lesz,

Mert azt az igét nem mondottuk ki.

Mert elnéztünk a ködös messzeségbe,

A léptünk rajta döngve áthaladt,

Semmit se tettünk – csak nem vettük észre –

És eltapostuk, mint egy bogarat.

Oh végtelen a vétkeinknek száma,

Mi álomroncsba, tört reménybe járunk,

Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk,

Szüntelen egy virágot tör le lábunk.

Ha számbavetted mind a vétkeid,

Szemed ha metszőn önmagadba látott:

Az ismeretlen sok, sok bűnödért

Még mondj el egypár miatyánkot.

p 2

p Aki

p dupla

p vagy semmire/

p mínuszra játszik:

p sikeres bankrablás,

p és utána dolce vita,

p vagy a sok-sok évnyi börtön

p Aki

p egy fél

p életen át

p tervezi a tökéletes bűntettet –

p csak a banánhéjjal nem számol,

p amin elcsúszhat ez az emberi ésszel

p amúgy jól kigondolt „hadművelet”…!?

p Aki

p egy nap alatt

p pótolná mindazt,

p ami eddig szerinte

p olyannyira hiányzott

p az ő eddigi szegényes életéből,

p ami mulatást elmulasztott és azt

p egyenes úton soha nem is érhetné el –

p majd meg megy évekre a dutyiba…

p (Kis Valentino)

p Aki

p drága idejét

p feleslegesen és

p károsan pazarolja:

p jobb ügyhöz méltó buzgalommal

p feltalálná a meleg vizet s a csőben a lukat

p Aki

p örökkön örökké

p betegségekkel kínlódik,

p féléltű emberként szenvedve

p új csodadoktort-csodaszert vár,

p csak az életszemléletén/felfogásán,

p és így magán az életén ne keljen változtatni

p Aki

p úgy „boldogítja” magát,

p hogy mint katasztrófaturista nézelődik,

p és annak örül, hogy mindez nem vele esett meg

p (rosszabb esetben ezt még kárörömmel is fokozza…)

p Aki

p csekély

p és efemer előnyért

p elkótyavetyéli nomád,

p vagy önellátó/fenntartó

p életformájának az értékeit

p és földművesből panellakó

p havi béres ipari munkás lesz…

p Aki

p csak úgy tud,

p mert nagyon akar

p külön figyelmet kelteni,

p ha nem zseniális őrültséget tesz:

p magát felgyújtva 5 percre híres lesz…

p Aki

p csakis

p a testügyességben gyakorol –

p a szeretésben nem lesz mester

p Aki

p már csak akkor

p kér külső segítséget,

p amikor az már túlontúl késő lett,

p de akkor meg a „késlekedőket” szidalmazza…

p Aki

p csak

p sodródik a szennyárral,

p akit csak vonszol maga után a sors,

p de úgy tesz, mint aki magatehetetlen,

p és ezért nem is tehetett/tehet ez ellen semmit…

p Aki

p csak

p operettet néz,

p ahol fix a happy end

p és tuti, hogy nincs katarzis,

p nem ébresztik bűnei tudatára,

p és nem jön a műből felszólítás,

p hogy „Változtasd meg életed!”

p Aki

p amíg

p rosszul van,

p mindent megfogad,

p mint az ördög, aki amíg

p beteg volt, szerzetes akart lenni,

p de jobbulva hamar felejt és ugyanott folytatja

p Aki

p addig-addig

p piszkálódik, kötekedik,

p rángatja az oroszlán bajuszát,

p míg végül ki nem húzza a gyufát!

p Aki

p az a segítő

p oly „jó anyós”,

p aki takarítás címén

p átrendezi a menye lakását,

p és átszabná életformájukat is…

p Aki

p istenarcú,

p amikor megszületik,

p de el lesz temetve –

p ő nem tartja tisztán,

p hagyja rárakódni a sarat,

p túlélésből póker arcú lesz,

p vagy eltorzítja a sok grimasz

p és a non stop ádáz gyűlölet…

p Aki

p mindaddig

p nem ül le olvasni,

p vagy zenélni/zenét hallgatni,

p amíg a lakás nincs teljesen „kész” –

p hisz bármikor bárki jöhet, és mit szólna…

p Aki

p abból él meg,

p hogy fenyegetőzik,

p bennfentes titkokkal zsarol:

p Ha ő egyszer kinyitja a száját…!

p Így közvetve ő is cinkos pártolója,

p és a haszonélvezője lesz

p a leplezett stikliknek…

p Akinek

p már-már

p az agyára

p megy a jólét –

p a jódolgában lesz

p veszett a kutya és a nép is…

p Aki

p csak

p az első

p hosszú üdülésén

p döbben először rá:

p az élete párja neki

p nem szellemi társa…

p Aki

p csak enni

p szereti a holt betűket,

p a tésztaformából teste

p majd azokat új életre kelti…!?

p Aki

p nem földművelő,

p konyha/virágkertészkedő:

p max. egy erkélyi virágláda –

p ennyi ízelítőt juttat magának

p az életnek ebből az oly szép,

p oly istenközeli dimenziójából…

p Aki

p magát

p – panaszkodva

p vagy dicsekedve –

p „kétbalkezes” restnek” titulálja,

p hogy felmentése legyen barkácsolásból…

p bármilyen kézműves, javító-szépítő munkából…

p Aki

p a jó

p borának stb.

p soha semmilyen,

p külső, vonzó nevet,

p díszt, reklámot nem készíttet

p vagy pedig csak egy rossz cégért

p Akinek

p a cégére

p csak egy ürügy, álcázás;

p A híres tudósok, írók …

p inkább csak cégér voltak,

p a tanítást mi végeztük. (Tolnai Lajos)

p Nem vagy egyéb, mint férjed árulója;

p s az istennő csak bűnöd cégére.

p (Péterfy Jenő)

p Aki

p egy olyan személy,

p aki nyilvános botrányt okoz, kelt;

p aki botrányos, rossz hírbe keveredik.

p Cégérül teszi ki magát. Cégéres gaz…

p Ne legyek világ cégére, gazza, |

p hanem, minek érzem magamat, az.

p (Babits Mihály)

p Aki

p egy pecsovics

p A reformkortól kezdve

p a Habsburgok feltétlen, szolgai híve,

p konzervatív párti, aulikus felfogású személy.

p Aki nem volt Kossuth pártján,

p az mind pecsovics volt. (Vajda János)

p Az 1867. évi kiegyezéstől kezdve túlbuzgó kormánypárti,

p maradi ember, főleg politikus. Egy jöttment zsandárból,

p adószedőből, nyúzóból, a legnagyobb pecsovicsból…

p [legyen nekünk küldöttünk]? (Tolnai Lajos)

p Aki

p nem ismeri,

p nem használja

p az ún. ökölszabályt*,

p a lényegre törően megfogalmazott,

p egyszerű szabályt, amihez az ember

p tartani tudja magát – aki mindent

p maximálisan precízen csinálna:

p fölös-káros idő/erő-pocsékolás…

p *Tapasztalat és józan megítélés

p alapján kialakított gyakorlatias, bár

p nem teljesen pontos szabály vagy eljárás,

p amivel elfogadható eredményt érhetünk el.

p Aki

p a jogos

p test(ület)i-szellemi

p (ott)honvédelem helyett

p „erőszakmentes” kapituláló

p egy gyáva meghunyászkodó,

p vagy egy elmenekülő dezertáló

p Aki

p a sok

p laikus

p véleménye után

p futkos össze–vissza,

p de aki pont az egy-két

p mérvadóéra nem ad semmit…

p Aki

p a tévéből

p tudja meg azt is,

p hogy milyen idő van

p éppen most a lakóhelyén –

p és kételkedik önmagában,

p ha kilépve az ajtón, mást érez…

p Aki

p semmiben

p sem lehet biztos,

p mert tudásának keresi

p a „honnan tudod?” alapját

p egy végtelen bizonyítási láncban –

p pedig a keresett végső fundamentum

p nem egy másik, alap tudás/axióma, de

p más: tudom, hogy a sör hideg: mert érzem…

p Aki

p folyton

p azokat a „jó”

p mentségeket

p keresi és így találni is véli,

p hogy miért nem tett meg valamit

p Aki

p max. csak

p egy gittegyletben fontoskodik,

p miközben meg kéne védeni a grundot,

p amikor éppen nincsen legény a gáton stb.

p Aki

p (bele)érez is,

p gondolkodik is,

p és beszél is, csak-

p hogy sajnos bűn rossz,

p pont fordított sorrendben

p Aki

p gond-

p túlterhelt,

p mert minden nap

p kelni, öltözni-vetkezni és enni kell –

p nem is bírja tovább, mint a Hídavatás

p öngyilkos úrhölgye az Arany J. balladában

p Aki

p már eleve

p feltett kézzel,

p feltétlen kapitulálva

p – nem – áll ki a küzdelemre,

p de szégyenteljesen megfutamodik…

p Aki

p még valahogy

p felkapaszkodik

p ugyan a mags fára,

p de ott már igen reszket,

p mert lejönni már nem tud…

p Aki

p félszemével

p a vakok között

p egészen addig a király,

p de csak viszonylagosan,

p csak a fogyatékosokhoz mérve,

p amíg meg nem jön az egész/kétszemű…

p Aki

p nemileg

p és nem némileg

p felvilágosulatlanul

p előbb gyermek/lányanya,

p később bűntudatos magzat-

p vagy csecsemőgyilkos lehet/lesz

p Aki

p filléres

p látszathasznáért

p végleg hűtlenné válik

p a sarki fűszereséhez,

p ami így tönkre is mehet,

p és akkor a monopol multi

p szabadon emelheti az árakat…

p Aki

p étekfogótlan,

p mint egy kísérleti patkány

p önmagán tesztel gyanús eredetű

p és összetételű „élelmiszernek” látszó izéket…

p Aki

p filléres

p nyereségért

p nyomul, tolakszik,

p rohangál, tülekedik:

p mindig jól-legjobban járna,

p a lelki nyugalmát veszni hagyja,

p mintha az nem érne neki egy fityinget sem…

p x

Sajó Sándor:

LÉGY ERŐS

Ha társtalanul bolygod a világot,

Lehetsz, kedvedre, büszke vagy szerény;

Nagyhangon nem kell piacra kiállnod,

Sem marakodnod harcok fövenyén.

Virágot szedve, álmot szövögetve

Jársz gyepes úton, lombos fák alatt:

Tied a magány tündérszép szigetje,

Ahol minden hang – szívedből fakad.

Irtózva szennytől, kitérhetsz előle

Kényesen s tisztán mint a hermelin,

S a jobb érzések híveül szegődve

Csügghetsz tenlelked szent eszményein…

Ha fészket raktál, harcra hív a gondja:

Hajrá ökölre: koncot, pénzt, babért! –

Száz küzdő érdek vásárján tolongva

Lelkeddel fizetsz minden falatért.

Dölyfös tömegben sorsod: bús alázat,

Jársz aljasok közt: meghódolsz nekik;

Megfáradt lelked immár föl se lázad,

Ha porban, sárban meghengergetik.

Arcodba csapnak: mosolyogva tűröd,

Mert bús szegénység rabszolgája vagy;

Fészkedre gondolsz: erény lesz a bűnöd

S ha pénzt csörgetnek – eladod magad…

Vagy úgy téssz, mint én:

zordon büszkeséggel

Megőrzöd embervoltod hímporát,

S bár lelked tüze meg nem értve ég el,

Mégy panasz nélkül, útadon tovább.

De légy erős, hogy elviseld a bút is.

Mely szíved mélyén vádlón fölsajog:

Hogy légy bár fényben, mint a csillag,

oly dús,

Úgy halsz meg, mint a legutolsó koldús,

Ki gyermekeire semmit sem hagyott.

pppppppppppppppppp

p Életminőség Jenciklopédia

p Az emberi lény negatív unikuma:

p a még önmagának is ártó teremtmény,

p ő oly boldog is lehetne, mégis oly boldogtalan lesz…

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és

p végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p A mese nem másról, de pont terólad szól –

p ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

p Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

p átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

p és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p x