Boldogság és életbölcsesség ABC - A teljes élet: poézis és bölcselet

Eugéniusz: Boldog(talan)ok – I.

Írta: Nagy Jenő · 2022. január 18.

kb. 17 perc olvasás

ppppppppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lelkek

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

A Jóisten országa és/vagy földi-égi pokol

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva

ppppppppppppppppppppp

Eugéniusz: Boldog(talan)ok

Életminőség őrzés-javítás vagy rontás – I.

Szellemi segítségnyújtó igazmondó nagytükör

pppppppppppppppppppppppp

Reviczky Gyula:

Ifju pesszimistának

Lemorzsolám felét már életemnek,

Kétkedve mindig, csüggedezve gyakran.

Szivem a nem birt távolért esengett;

Zajért magányban, álomért viharban.

Hogy önzésnél egyéb nincs a világon,

Hogy élni büntetés, panaszkodám…

S mikor már úgy is késő, most belátom:

Jól élni az egyetlen tudomány!

Az ember nyomorult, a sors kegyetlen…

Olvastam egykor és vallám azóta,

Bor közt vitázva, hangzatos rimekben…

Sokan fujják; unalmas, régi nóta.

A teremtés kontármű, elhibázott;

Az ember bűnre, bajra születik…

Szidják, szapulják ezt a szép világot;

De élniök, hejh, mégis jól esik!

Mert élni szép, mert élni jó, hiába!

A száraz bölcselők bármit fecsegnek;

Nincs köztünk, a kinek ne volna vágya

Sokáig élni, mint – Schopenhauernek.

Éltét jól élni által ki ne vágynék!

S bár száz közől nem tudja egy alig:

Nem dobja el, ha van egy szalmaszál még,

Melyben reménye megfogódzhatik.

Tekints körül! A ránczos képü dáma

Elméjét folyvást azon töri, hidd meg,

Bár udvarlóit örökölte – lánya:

Hogyan toldhatná életéveit meg.

S hány Tímon, a ki dörmög, mint a medve,

Sált hord a legforróbb nyár közepén;

S nem dugja ki az orrát sem, remegve,

Hogy meghül és hogy náthás lesz szegény.

És kik tagadnak mindent vakmerően?…

Kik elpocsékolták az ifjuságot,

Vagy koldusok lélekben, szíverőben

S agyukban ferdék, erkölcsben fonákok.

Minden csak önlelküknek viszsugára:

Az igazság náluk csak hangulat.

Gyanakszanak, köpködnek a világra,

Mert lelkük tükre torzképet mutat.

Vannak, kiknél dorbézolás az élet;

Baromi módra sárban henteregnek,

És azt szeretnék elhitetni véled,

Hogy bűn s erény, rút és szép egyre mennek.

Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye

S az éj sötétje egyformát hazud;

És nem fog hinni soha semmi szépbe’,

A kinek benső szivvilága rut.

Mások nem haragusznak, nem hevülnek;

Csak egyszerűn nem hisznek semmi rosszban.

Egyforma elitélteket becsülnek

A Megváltóban és a két latorban.

Az igazságért szenvedőt gunyolják;

Gyöngéd szivekre nyelvet öltenek.

Saját sivárságukban fel se fogják,

Hogy szenvedés is boldogság lehet.

Ne égy hát híve olcsó tagadásnak!

Minden nagyot, dicsőt a hit teremtett;

Hadd azt, barátom, hadd azok fajának,

Kik csak magukkal érzenek türelmet.

Hitvány világ, mondják e pesszimisták;

Mert mint maguk, olyannak képzelik.

Mások hibáit gúnyolják, leszidják;

De envétkük’ lomhán dédelgetik.

Távol maradt a gondok réme tőled;

Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját!

Vagy bölcsei e nyavalyás időnek

Álmodni már az ifjakat se hagyják?…

Eszményed’ eddig tán fel nem találtad?…

Tanulj keresni, bízni, küzdeni!

Van még talán, mely nincs eloltva, vágyad?…

Adj hálát: nem fogsz megcsömörleni!

Szép, szép az élet, ifju kétkedő te!

Penész büzét elűzi rózsaillat.

Szép lány szemétől meg leszel büvölve,

Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag.

Még ifju vagy, jövőd sok szépet ígér;

Ragadd meg, mit a röpke percz kinál,

S ne légy jelen, ne vergődéseimnél!…

Engem már nem bocsát ki a hinár.

Tanulj meg élni! A jót ne keressed

Rideg könyvekben, elszáradt szivekben.

Használd ki a mosolygó, röpke perczet.

Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben.

Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat,

A töprengést a végokok felett

A kárhozottak bélyegzett fajának,

Kik születnek, hogy sírva éljenek.

pppppppp

p Restanciákat,

p lemaradásokat halmozó:

p alaposan be is van havazva,

p majd rázúdul és temeti a lavina

p Csak

p eső után

p veszi, ölti fel

p a köpönyeget –

p késő bánata ebgondolat

p Imád

p idegen

p szavakat használni,

p de sosem a jó helyeken

p Inkább

p kettészakítja

p az „imádott” gyereket

p nehogy az másé lehessen

p Ő

p inkább

p a királyok

p talpnyaló kutyája,

p mint a kutyák királya

p Ingyen

p kínálva portékáját,

p azt ezzel a gesztussal

p egyben jól le is értékeli

p Indokos:

p iszik, mert bánatos –

p miért bánatos: mert iszik

p (bezárul így az ördögi kör)

p Imád

p másokat

p zavarba hozni,

p leégetni, nevetségessé tenni –

p azután majd a hóhért akasztják…

p Ifjúkori

p álmaitól távolodó,

p ezért ezzel egyenesen

p arányosan egyre többet piáló

p Aki

p nem áll ki

p veled vitázni –

p szerinte te nem

p vagy párbajképes

p Aki

p ha épp,

p itt-most

p nem értene

p veled egyet,

p mindent megtesz,

p hogy ne is kapj szót

p Aki

p humánus

p démont éleszt:

p ne irtsd, gyérítsd,

p ne is előzzed meg

p a macskaszaporulatot

p Akinek

p az állatok jóléte

p jóval előrébb való,

p mint az enyém/bárkié

p Aki

p borral/

p szép szavakkal

p elkábít, elbódít,

p majd üres papírt irat alá

p Aki

p a szerződés-

p kötéskor bagatellizálja

p az ún. apróbetűs részeket

p Aki

p olyan

p házasfelet közvetít,

p aki csak messziről szép,

p okos, takarékos és házias…

p Aki

p szende

p szűzként

p rám tukmálja

p saját megunt szeretőjét

p (Lev Tolsztoj: Szergij atya)

p Aki

p tapad rám

p levakarhatatlanul

p és leszívja az erőm,

p felőröli idegeimet stb.

p Aki

p csak

p azért csúfít,

p s tart maga mellett,

p hogy ő szebbnek tűnjön

p Akinek

p én mindig

p kapóra jövök,

p ha magáról rám

p terelheti a gyanút

p Aki

p az én

p rovásomra viccelődik,

p és él jól, mint Marci Hevesen

p Aki,

p ha nem tud/

p akar használni,

p akkor legalább árt:

p egy ügyes kedvrontó

p Aki

p még csak

p figyelemre se méltat,

p amikor engem is érintő döntést hoz

p Aki

p mindig

p rosszkedvű,

p és pont tőled várja,

p hogy újra felvidámítsad

p Aki

p rend-

p szeresen

p kész helyzet,

p kész tények

p elé állít…

p Aki

p mindent

p tudni akar rólad,

p de ő örök rejtély,

p inkognitó maradna,

p hogy így leuraljon…

p Aki

p azért

p győzködik,

p rohamoz téged,

p mert még ő maga

p sincs meggyőződve

p Aki

p – hogy,

p hogy nem –

p mindig megalázó,

p kínos helyzetbe hoz

p Akár

p rémhírt

p is terjeszt,

p csakhogy így

p a középpontba kerüljön

p Illem-

p tudóan viselkedő,

p elegánsan öltöző:

p de kitöri a nyakam

p Tudat-

p alatti szexundor

p miatt oly migrénes,

p sőt elhízik, elcsúful stb.

p Szerelmi

p bánatára

p az evés a kár-

p pótló örömforrás,

p így rontja esélyeit

p egy új kapcsolatra…

p Ha

p nem

p szeretne

p anya lenni,

p akkor neki még

p a melle se nő meg!?

p Úgy

p hiszi:

p a szorgalma

p az ő jólétének

p nem csak a szükséges

p de egyben elégséges feltétele

p Hitelt

p érdemlően

p tudja bizonyítani:

p neki nincs priusza:

p ő egy gyerekcsínytelen

p A

p labirintus

p örök bolyongója –

p nincs rálátó létrája

p A

p végleg

p kutyába lemenő

p és minden falatért pitiző

p Minden

p gonoszt eltűrő –

p mert szerinte még

p ennél is rosszabb jön,

p ha nem tűrne a végsőkig…

p A

p mindent

p megszokó,

p rabságban is

p bőven szaporodó,

p bőven termő bamba diófa

p Ifjú-

p felnőttkorú

p magát kitomboló –

p majd öregen megtérő…

p Időzített

p bombán csücsülő:

p egy csöppet sem izgatja,

p sőt hintaszéknek használja

p Ahova

p ő belépked,

p ott már sem fű,

p sem írmag sem terem többé

p Idő-

p érzéketlen

p és trehány:

p már felkötni kéne,

p de még keresi gatyáját

p A

p házából

p idegenfóbiás

p önvédelemből

p kvázi börtönt építő

p A

p munka-

p helyén

p alázatoskodó,

p otthon viszont

p parancsuralkodó

p Az

p idegen

p tollakkal ékeskedő

p és éktelenül blamálódó

p Szeme

p fényét

p egy idegenre,

p egy kontraszelektált

p pártállami tanítóra bízó

p Fél-

p megoldással

p huzamosan beérő:

p ló helyett szamár is jó

p (és ilyen alapon nősül is)

p Aki

p azért

p haragszik meg rád,

p mert vissza kellene adni

p a tőled kapott baráti kölcsönt

p Aki

p nem gondozza,

p vagy meghamisítja

p a rá bízott hagyatékot

p Aki

p tüntetően

p csak tőlem

p nem kér, illetve

p nem fogad meg tanácsot

p Aki

p egy rutin-

p válasszal lazán leráz,

p ha tanácsot kérnék tőle

p Aki

p nem

p hallgat végig –

p rögtön magáról,

p saját bajáról beszél

p Aki

p saját gondját

p jól dramatizálja,

p a tiéd meg bagatellizálja

p Aki

p tudja, hogy

p te éppen most

p mit akarsz hallani:

p hízelgő hazugsággal kábít

p Aki

p nemcsak,

p hogy elnézi,

p de rád hagyja, sőt

p netán dicséri a hibád

p Aki

p nem vesz

p emberszámba –

p csak az ugródeszkája vagy

p Aki

p nem

p szenvedheti,

p ha bármiben

p hasonlítasz/különbözöl

p Aki

p rossz

p társaságba visz,

p egy esélyt ad neked:

p hátha lehúz a mocsár

p Akinek

p a talmudi stb.

p elvei nem csak

p megengedik, de diktálják:

p nekem a lebukásig hazudhat,

p és akkor sem kel szégyellnie magát…

p x

pppppppp

Reviczky Gyula:

Magamról

Rossznak mondod a világot,

Dőresége bosszuságod;

Siratod az élet álmát,

Földi gondok durva jármát;

Felpanaszlod lázban égve:

Bölcs elméje, jók erénye

S fényt sugárzó lángod, ég,

Csak hiúság, búborék.

Óh, pedig hány perczed, órád

Volt, midőn e sujtoló vád

Könnyeidben elviharzott

S kiderült rá szíved, arczod.

Gyönyörűség volt az élet,

Megáldottad születésed’;

Rózsák közt jársz, azt hivéd,

S mi okozta? … Semmiség!

Nem tudod, mi nyomja szíved’,

Semmiségek üdvezítnek.

Hogy jön, nem tudod, csak érzed,

Hogy e bűnös-bűvös élet,

Mely ma szennyes, ronda börtön,

Holnap éden kertje rögtön.

Ma a békét áhitod,

S holnap küzdve élni jobb.

Ember! önző vágy vezérel.

Bánatával, örömével

Ezt az undok szép világot

Sorsodon át nézve látod.

Hogyha gondok elcsigáznak:

A világot éri vádad,

S ha örömre gyúl szived:

Nincs e földnél semmi szebb.

Ragyoghat a nap az égen;

Te sötétben, feketében

Látsz mindent, ha bánatod van;

Mig, ha kedved lángra lobban,

Minden érted van teremtve;

Télen is jársz rózsakertbe’;

A nap is csak rád ragyog,

S kik itt laknak: angyalok.

Az örvendőt meg nem érted,

Ha világod’ búban éled;

S csak ha lelked’ szenvedőnek

Vallod, sajnálsz szenvedőt meg.

Mit törődöl a világgal,

Szenvedő sziv sóhajával,

Ha egy édes pillanat

Teljesíti vágyadat!

Hát ne fordulj vak hevedben

A világ és rendje ellen…

Úgy tekints az emberekre,

Hogy a föld se jó, se ferde;

Se gyönyör, se bú tanyája,

Csak magadnak képe, mása.

Ki sohajtoz, ki mulat.

A világ csak – hangulat.

pppppppp

p Aki

p a tehetségem

p úgy gondozza,

p hogy áruló/samesz legyek

p Aki

p ráveszi

p a teknőst,

p hogy nyúllal

p futásban versenyezzen

p Aki

p „nagylelkűen”

p hitelbe itat, hogy

p majd kisemmizhessen

p Aki

p ő maga

p állig fegyverben van,

p míg engem lefegyverkezésre biztat

p Akinek

p dupla öröm,

p ha pont az én

p rovásomra nyer,

p sőt nyerészkedik

p A

p nász-

p éjszakáját

p indiszkréten

p az internetre

p jó pénzért vagy

p feltűnésért kitevő

p Ördöghívő:

p a tiltott gyümölcs

p a jobb ízű isteni étek

p Minél

p jobban feszeleg,

p annál szorosabb a bilincse,

p mégsem tud nyugton maradni….

p Az

p önelengedés,

p a lélekjelenlétes

p bölcs passzivitás helyett

p az örvényben rúg-kapálózó,

p magát végül így a vad folyóba ölő

p Hipnotizáló

p extra képességét

p a cirkuszban pénzért

p és a közönség-sikerért

p Marió megalázásával fitogtató

p (ezért rövid életű lesz a Földön)

p A

p szorgalmával

p teljesen kipótolná

p a hiányzó alapadottságokat

p A

p tehetsége

p a használat,

p a képzés híján

p elsatnyul, enyész

p Hét

p nyelven

p beszél ugyan,

p de egyik sem édes anyanyelve

p Folyamatosan

p hazudik ugyan,

p de viszont azt ő

p be tudja bizonyítani,

p hogy ez miért rossz…

p Ő

p hat,

p alkot és gyarapít:

p pl. rémhíreket kiötölve pánikot

p A

p hazát

p csereberélő,

p majd azóta is

p „szívátültetésre” váró

p A

p házas-

p társával

p kísérletező:

p naponta újra

p próba alá veti őt

p A

p hamis

p teljességre vágyó:

p egyszerre férfi és nő is lenni

p a szó szoros/biológiai értelmében…

p Érv,

p indok erősítő:

p hétszer és egyre

p hangosabban mondja

p Jogos

p felháborodása

p utáni haragtartó:

p más vétkéért önbüntető

p Felfelé

p csak nyal s nyalizik,

p lefelé ugró-deszkázik, tapos,

p mellérendelő kapcsolata nincs

p Ex élettársa

p kedvenc állatából

p főzi neki a búcsú-vacsorát

p Felégeti

p közöttük a hidat,

p pedig tán újrakezdhették volna,

p de legalább a közös gyerek sorsa

p a párbeszéd őrzésével jobb lett volna

p Fél

p magával

p egyedül és

p csendben maradni –

p ő ezért belső hangtalan,

p az Isten se tud szólni hozzá…

p Akinek

p a rádió-tv stb.

p a kvázi/pszeudo társasága:

p azzal társalog, perlekedik, levelez…

p Fél

p a sötétben

p kimenni az utcára –

p attól tart, hogy leüt valakit

p Holtáig

p mindhiába fáradozik:

p egy keletkező és múló

p nagyon jó pillanatot próbál

p fagyasztva örökkévalóvá tenni

p Faluját,

p portáját és életmódját

p a turistaigényekhez igazító,

p lányát is a kínálatba kirakó…

p Sokkal

p többet tud,

p ill. tudni vél

p a zsidó történetről,

p mint saját népééről,

p vagy saját családjáéról…

p Fájdalmas,

p kínzó élete elől

p az érzéstelenített

p halálba menekülő

p Ezerszer

p is elpapolja –

p egy példamutatás

p sokkal többet ért volna

p Aki

p lehúz

p a saját szintjére,

p otthonos terepére,

p és ott rutinjával legyőz

p (profi ökölvívót kocsmai

p bunyóba, tömegverekedésbe)

p Aki

p előbb hipnotizál,

p majd nagy szerelmem

p ellen manipulál, uszít, hergel

p Aki

p előbb elandalít,

p majd elcseni, kilopja

p a szívedből az életörömöt

p Aki

p többedmagával

p szó-fegyverekkel

p gyűr le és aláz meg

p egy eszköztelen védtelent

p Aki

p az az

p álszent,

p akinek mindig

p maga felé hajlik a keze

p Aki

p a kútba

p ugró Mester

p – szó szerinti –

p követésére biztatgat

p Aki

p értelmi

p szerzőként

p biztos bunkerből

p küld mást halálba

p Aki

p krokodil-

p könnyeket sír,

p amikor felfalja az áldozatát

p Aki

p megtöri

p lendületed,

p és mesterséges

p akadályokat gördít eléd

p Aki

p még a

p végtisztességet

p is megtagadja még

p a hősi halottaktól is

p Aki

p a magát

p megadót,

p a feltétlen kapitulálót

p ellenségként legyilkoló

p Aki

p a fő dolgot eldönti,

p a mellékesben nagy szabadságot ad

p Aki

p érdemem

p szerencsévé minősíti,

p kis hibám bűnné fokozza

p Aki eléri,

p hogy egymást tapossuk le:

p ki kaphat éhbéres robotot…

p Aki

p érték-

p becsüsként

p akciósan vég-

p kiárusíttatja veled javaidat

p Aki

p olyan

p választás elé állít,

p ami vagy tét nélküli,

p vagy csak rosszat szül

p Az

p ön-

p becsmérlésben/

p ócsárlásban mind

p a mai napig verhetetlen

p Erőnek

p erejével

p leszoktatná magát/

p fiát a balkezességről

p Sötét lóra

p teszi fel mindenét –

p vagy pedig biztosra fogad

p Hülye,

p őrült fogadalmakat tesz,

p és még állja is ő a szavát

p A

p társa

p gyengéit leső,

p arra le is csapó,

p karikírozva felnagyító

p A

p „Ki

p tud

p jobbat

p mondani

p saját magáról?”

p versenyszámban induló

p Dugásból a Nőt,

p zanzákból a Regényt

p véli ő igen jól megismerni

p A

p „keresztény”

p kereskedő azt kérdi:

p mennyit ér ez Önnek?

p Árusított

p lakóházának

p a forgalmi érték-

p becslését a vevőre bízó

p A

p veszett farkas

p meglepő szelídségét

p új paradicsom előjelének vevő

p Ő

p élet-halál ura:

p végsőkig kiélvezve

p öldös hangyát, lepkét

p A

p válságban

p megrogyó,

p a jobb folytatás

p esélyét sosem látó

p A

p megfőzött béka:

p csak akkor ugrana ki,

p amikor már régen késő

p x

pppppppp

Reviczky Gyula:

Schopenhauer olvasása közben

Sötét lapok! komor, nagy eszmék!

Igazság, mély, egyhangu bánat.

S én hiszem is, de úgy szeretnék

Örülni mégis a világnak.

Nagy bölcs! olvaslak bámulattal;

De bölcseséged nem vigasztal.

Porember, óh, tanuld meg itten,

Hogy a teremtés elhibázott.

Maradj meg régi bűneidben;

Légy hitszegő, kegyetlen, álnok.

Légy aljas! bűnre vagy teremtve.

Gép vagy; ne bánd, ne vedd szivedre.

Átkozd anyádat, születésed’,

Utálatos légy önmagadnak.

Zokogj! nagy bűnhödés az élet,

S a boldogságnak vágya van csak.

Légy koldus vagy a sors kegyeltje:

Nyomorra, kínra vagy teremtve.

Fonák, hívságos, ferde minden,

Hanem szükséges; ez vigasztal.

Szükség határoz tetteidben.

Gonosz vagy?… ne törődj’ te azzal!

Sorsod előre van kiszabva,

Mint sötétedés holdba’, napba’.

Urad két óriási zsarnok:

A körülmények és a véred.

Gyötör a vágy sokszor s akarnod

Még sem lehet, te törpe, féreg!

Csak hurczolod tovább a vétket,

S az önzés balzsamod, reményed.

Nem tudsz te élni, csak hibában.

Erőd nincs jónak lenni mindég.

Önző vagy s gyáva halni bátran,

Fájdalmad, kínod bárhogy’ is tép.

Szerencsétlen vagy, gonosz vagy,

S élsz bűneidnek, kínaidnak.

Mert együgyűnek lehetetlen

Érezni kéjek hevülését.

S ha tán eszes vagy, ép’ a szellem

Csepegteti szivedbe mérgét.

Nyugalmadat elűzi kétség.

Rab vagy, silány játékszer és gép.

Gőgös sziveddel élsz kinokban,

Végetlen önzés lakja mélyét.

Tenbűnödet mindenha jobban

Beczézed mint a más erényét.

S minél kisebb vagy és silányabb,

Más ellen annál több a vádad.

Ha buta volnál, mint az állat,

Nem volna, hidd el, annyi vétked.

Az ész a fájdalom tenálad;

Az ész tipor a sárba téged;

Mert jámbor erkölcs és a szellem

Öröktől két halálos ellen.

Jóság, hüség: önzés, de gyáva.

Félt mindig, a ki sosem ártott.

Hazugság minden álom ára,

Ismerd s utáld meg a világot.

Ne gondolj véle: búban, üdvben

Nézz hidegen rá, megkövülten.

Keresd az üdvöt nyugalomban,

S ne higyj a jóban, szeretetben.

A világ legrosszabb a hogy’ van

S az ember átka véghetetlen.

Erénye, üdve, vágya semmi,

S legjobb nem élni, nem születni.

Sötét lapok; mély, komor eszmék!

Takarjon el most rózsafátyol.

A boldogságban én hiszek még,

Bár tőlem minden percze távol;

S lelkem bár szomorú halálig,

Örömre, boldogságra vágyik.

S bár könnyem’ látja minden óra,

Szivem rajong, szeret, remél még,

S illatlehellő, mint a rózsa,

Bár eltaposták, összetépték.

S ha nem leszek is soha boldog:

Szeretek, álmodom, rajongok!

pppppppp

tét:

plusz vagy mínusz

végtelen lehetőség

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…