kb. 6 perc olvasás
![]()
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi pokol
Emberélet-minőség vizsgálódások

Hivatások:
alkalmatlanok,
megalkuvók, árulók,
és a pokoljárást-kerülők – II.

p p p

Csillagok útján
Omega
Úgy indultam el, hogy tudtam, hosszú lesz az út
Nem jelentett jövőt a kettészakadt múlt
Kötözték kezem-lábam buzgó jóslatok
Maradjak veszteg, messze úgysem juthatok
Nem tarthatott vissza engem senki sem
Az életemen kívül nem volt mit vesztenem
A szürke felhőket rég elfújta a szél
A megtett útról már a hírmondó beszél
Csillagok útján, csillagok útján
Oly távol, messze még a cél
Csillagok útján, csillagok útján
Meghal, ki továbbmenni fél
Ott jártam én, hol eddig senki se járt
A napközelben senki nem ismer határt
Vakító fénysugártól káprázik szemed
És minden lépésedért meg kell küzdened
Sarkamról lerázom a csillagok porát
Tejfehér ködben indulok tovább
Napfoltos arcom az égnek fordítom
Kilenc bolygó súlyát tartom vállamon
Csillagok útján, csillagok útján
Oly távol, messze még a cél
Csillagok útján, csillagok útján
Meghal, ki továbbmenni fél
https://songbook.hu/lyrics/579/csillagok-utjan
*
Udvari bolond kenyere
Omega
Fenn egy király,a földön egy bolond
Körül sok nép, meg milliónyi gond
A bolond jön, és ő zavarja szét
Szép jutalmul megkapja kenyerét
Régi nevét már elfelejtették
Régi eszét már rég elvesztették
Ezért ugrál, nyakában kis kolomp
Rajta nevet és jókedv lesz a gond
Nagy a király és minden ember fél
Csak a bolond él úgy, ahogy beszél
Éjjel alszik, de nappal tudja jól
Van sok bolond és oly kevés a trón
Fenn kőszobor, a földön egy virág
Jó kismajmok a bolondnak hozzák
Az idő száll, s a kőszobor ledől
De a virágból még sok új virág nő
https://songbook.hu/lyrics/599/udvari-bolond-kenyere

p p p
p 1
p „Egy csónakban evezünk!” – hirdeti bőszen a gályaraboknak
p Az én „halálugrásaimat” dupla védőháló felett mutatom be
p Sokszor „hallucinálok”: a külső súgást belső hangnak hallom
p „Holtbiztos tippet” ad a lóversenyen legatyásodott pályatársnak
p „Ifjúsági változat” jeligére szellemi bomba „kiélesítését” vállal
p „Jobb híján” germanizmusokban, németül beszél a bölcseletről
p „Kiimádkozza” vagy kikaparja, kiöli a gyereket az anyja hasából
p „Kiválasztottsága” nem azt jelenti, több a dolga: noblesse oblige?
p A „különc” életmódút olykor még gyerekei elvételével is fenyeget
p „Magasabb szempontból” helyeseltem a zsarnokok bálványozását
p „Menekülőművészként” bújok ki emberi-polgári kötelességeim alól
p „Menlevelem”, büntethetetlenségem tudatában „nagyfaszoskodom”
p Az élet-mottód: „Miért legyek tisztességes, kiterítenek úgyis!”
p
p 2
p „Önmegvalósításra” és nem pedig Feladatvállalásra buzdítok
p „Pálfordulásaim” mindig közelebb visznek a húsosfazékhoz
p Az én „rovásírásom”: csakis a terhelő adatokat jegyzem fel
p „Stipistop” kisajátítok egy témát: más ne zavarja a köreimet!
p A műalkotásom soha nem sugározza: Változtasd meg éltedet!
p A múzsacsók nem ébreszti fel Csipkerózsika álmából a költőt
p A munkám a hobbim is: a szennyárral úszók mestere vagyok
p A mundér becsületét a műhibák rafinált elkenésével védem
p Monopolhelyzetből fakadó eréllyel kanonizál: apokrif stigma
p A misére loholva lelki elsősegélynyújtás nélkül robogok tovább
p A rá bízott/tudomására jutott titkokat nem biztonságban őrző
p A mindenséggel méri magát? Egyre alacsonyabb csúcsra tör!
p A mindenkori Szókratészt az ifjúság megrontásával vádolom
p
p 3
p
p A minden/bármi áron való érvényesülés főiskoláján oktatok
p Noé bárka/holnap hőse: ő röhög a „részeg” építőre/evezősre
p Mézesmadzag-bekapó/hazajáró/visszakozó politikai emigráns
p Mesteremben feltétlen megbízom, a gurumat vakon is követem
p A Mesterek másolgatásával kezdem, és a hamisításukkal végzem
p A Mesebeli János balekságát dicsérő, „hősi halott” előtt tisztelgő
p A mennyiség lenyűgöz, a minőséget – még/már – nem érzékelem
p A mély vízen nem járó: gyengülő hite miatt rögtön el is süllyedne
p A meggyőződése nem szent: végkiárusítás, alkalmi engedmény…
p A megőrzésre bízott titkokat csellel/erővel/pénzzel is kiszedő
p A megmérettetést, a próbatételt nagyon nagy ívben kerülöm el
p Megélhetését anyafarkasként védő sarlatán/a vele nem kikezdő
p A margón egymagadra hagy, ha a középpontba kerülsz: elözönöl
p
p 4
p
p Mammon papjaként a fénylő aranyborjút Istenként imád(tat)om
p Aki másnap nagyon pontosan „előre jelzi”: milyen idő volt tegnap
p A magyarság elszakadt rokonait látogatót, kutatót ellehetetlenítő
p Apám-anyám, a magyar nép taníttatott, mégis idegenben szolgálok
p A közmondásból okul: nem mond igazat, és így nem törik be a fejét
p A maga új útját járni: nincs kit követni és utánozni: jaj, csak ezt ne!
p Túlkomplikálva, vagy épp szimplifikálva félreismertet Nagy Tanokat
p A lemaradókat nem felzárkóztatom, dehogyis: végleg leszakítom…!
p A szellemi élet munkáját – destruktívan versengve – nem megosztó
p A lelki-érzelmi zsarolás mindennapi gyakorlata tett avatott mesterré
p Balhite: a lelki szegény, a szent együgyű boldogsága neki is adva van
p A lelki kínvallatást szakszerűen, invenciózusan, rám szabva végző
p A hitvalló nőt nem oroszlánok elé, de szexnyomorgó bakák közé vető
p x

p p p

A bűvész
Omega
Jól figyelj
A bűvész megjelent,
Hogy elkezdje műsorát
Meghajol
S a négy égtáj felé
Villantja fogsorát
Szó szerint
A lábánál hever
Figyel a nagyvilág
Nem csoda,
Ha a bűvész kedveli
Az élet színpadát
Ő az, aki elintézte,
Bármennyit csal,
Mégse de mégse de mégse
Haragszol meg érte
Mindenki a kezem nézze
Ezt mondja, mert tudja:
A lényeget fentről
Úgysem veszed észre
Tapsolunk
A régi trükkökön
Mindenki jót nevet
Tapsolunk
Hogy annyi már a nyúl
Hogy mozdulni nem lehet
Ha nem figyelsz
Még azt is megteszi
Kilopja fél szemed
A másikat
Csak azért hagyja meg
Hogy láthasd
És ünnepeld
Ő az, aki elintézte,
Bármennyit csal,
Mégse de mégse de mégse
Haragszol meg érte
Mindenki a kezem nézze
Ezt mondja, mert tudja:
A lényeget fentről
Úgysem veszed észre
(szövegváltozat)
Ő az, aki elintézte,
Bármennyit csal,
Mégse de mégse de mégse
Haragszol meg érte
Az egyetlen, ki azt elérte
Szemtől szembe mondja,
Ha csalni fog
És te megtapsolod érte
…..
Tapsolunk
Hogy egyre több a nyúl
És eltűntek az emberek
https://songbook.hu/lyrics/556/a-buvesz
*
Volt egy bohóc
Omega
Volt egyszer egy bohóc
Arca lisztes, haja kóc
Volt egy bohóc
Porondra ha kiállt
Tapsolt neki a világ
Bármit csinált
Kihunynak a fények
Lemossa a festéket
És elmehet
Visszajön majd holnap
Gondja addig épp oly nagy
Mint másoknak
A bohóc, nézd, ott megy
Mutogatnak, nevetnek
Az emberek
Mit tehet, semmi mást
Felteszi a kóc haját
Így megy tovább
Így megy tovább
https://songbook.hu/lyrics/595/volt-egy-bohoc

p p p
Az áruló elit
arcképcsarnoka
A nem javító-segítő,
de passzívan-aktívan ártó elit
A lelki-szellemi, társadalmi, és
gazdasági/politikai vezetők árulásai
Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség
Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.
Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
Mindenki érintve érezheti magát,
hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl…

p.s.:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról…
