Boldogság és életbölcsesség ABC - A teljes élet: poézis és bölcselet

Önsorsrontó lény III.

Írta: Nagy Jenő · 2020. augusztus 22.

kb. 6 perc olvasás

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség vizsgáló: kulcsszó/mondattár



Önsorsrontó lény III.

Az emberi önkárosítás útja-módja

Az önmagának legtöbbet ártó teremtmény



Szabó Magda: Ketrec

Hiába dobálsz a rácsokon át
falatot: békítő szavakat,
nem gyúl ki áram szemem fenekén,
fekszem, kedvetlen fenevad.

Már enni se húz, ha a hús bezuhan,
nem én vertem csapra a torkát,
futva a csorda után. S nem iszom,
mert tálba kínálod a forrást.

Fekszem, de agyam mezején szabadon
legelészik a kép: odabenn
látom, kitörök e nyársakon át,
amiken felakadt az egem,

és kergetem újra, ha száll a veszély,
csapok árnya után le a földre,
s viszem tűzön át kölyköm, a magányt,
fogaim között, menekülve.

Moccan a karmom tokjaiban,
s el is ernyed. Elfut a kép.
Ízekre elemzi csíkos koponyám,
és elveti lendületét.

Hiába ugornám. E szűk szerelem
rácsát el sose rontom.
Meg-megmutatom fogamat tefeléd,
ki elálltad tág horizontom.



 A hajánál fogva húzza ki magát a mocsárból

 Ő a verembe esve oda/ott be is rendezkedik

 Ő vagy senkire, vagy mindenkire hallgató

 Az orvosságból is bezabálva önmérgező

 A „Csavard ki, dobd el” szerepre kasztingoló

 Ő fél lábú rokkantként jelentkezik Tarzannak

 Még nem hegedült, de ha fizetnek, akkor tud

 Bármit is sajnál kidobni a zuhanó léghajóról…

 Kevés jó étel helyett sok rosszat eszik

 Nyomdahibás szakácskönyvből főz magának

 Diabolikus: mindig szórakozott, szétszórt…

 Ki nem érlelt, idétlen ötletekkel áll elő…

 A semmittevésbe pistul bele

 Sosem fárad el, sosem pihen jól

 Büszke beteg: lógóst lenéző munkamániás

 Az ideiglenes életmegoldásait konzerváló

 Az alapvarázsigét sem ismeri: kérem…

 Az örök elégedetlen háborgó követelőző

 A kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli

 Aki úgy tudja: minden ki kell/lehet érdemelni

 Embertelen: elfajzott – pl. elállatiasodott

 Emberi méltóságáról lemondó (lemegy kutyába)

 A kutya egy „arcát” ismerő: ugató-vicsorgó

 Nem volt gazdája az őt tanító házi állatnak

 Egy dimenzióra redukált világú: adható/vehető

 Minél drágább valami, annál szebbnek is látná

 A kísértő alkalmat nem kerülő elbizakodott

 Az önismeretlen: nem ismeri saját gyengéit

 A sehol gyökeret nem verő világcsavargó

 A hontalan, aki hűtlen-hálátlan a hazájához

 A hazaáruló, akit a fizető ellenség is megvet

 A fecsegő: nem tud lakatot tenni a szájára

 Kinek életműve önigazoló jelentések sora

 Az önfejű, akit Isten se tud jó útra téríteni

 Az önáltató, aki hízelgőkkel veszi körül magát

 Ő az igazsághoz akarná keresztülhazudni magát

10.

 Ki úgy árulja testét, mintha haját adná el…

 A mindenben maximalista, vagy minimalista

 Ő nem akar szabad lenni: felelősséget vállalni

 Aki minden felelősségét másokra hárítaná

11.

 Aki magát sem szereti: elidegenedik

 Aki beleesik a csábító hitel csapdájába

 Szabadnak született: adósrabként gürcöl

 Aki nem él, csak tengődik, vegetál, túlél…

12.

 Aki addig bátor álmodozó, míg iszik

 A hetvenkedő, aki örökké megszégyenül

 A ma csak rosszat látó: bezzeg az ő idejében

 Kocsmai hőbörgő, másutt meghunyászkodó

13.

 A kiskacsának rút, amúgy gyönyörű hattyú

 A divatos ízlésdiktátor által rabosított sznob

 A magánál házkutatást tartó: semmit nem talál

 A nap kötelességét hanyagoló életművész

  

Szabó Magda

Terítsd arcomra álmodat

Ó álmodó, micsoda álmokat

szoríthatsz fáradt szemhéjad alatt,

míg a nappalok szörnyű szőttesét

meg nem nyugvó agyad úgy fejti szét,

hogy mégis, újra, szebben összeáll,

rívó élet és mosolygó halál

a képen összebékél, elpihen,

s magára lel a sértett értelem.

A múltra hág az új fényben derengő

puhaszájú és érzékeny jövendő,

s nyomában ott léptet félénk lovon

a rózsástalpú, szelíd hajadon,

a hajnali reménység, szép húga;

az ég meggyűrődik, alázuhan,

a szél csücskeit összehúzza,

meg is köti, botjára szúrja,

elindul vele vándorútra,

s a föld ott marad egymaga,

se teteje, sem ablaka,

s akkor kinyitja viola

szemét a bársony szerelem,

s ott lebeg súlyos mosolya

a föld felett, mint kupola.

Ó, álmodó, nincs hit szivemben,

nincs isten, aki óvna engem,

anyámnál is öregebb lettem,

s a halál egyre közelebb, –

terítsd arcomra álmodat majd,

mint egy szemfödelet



 A mindent elkönnyelműsködő frivol, léha

 A spiclit baráti körébe hívó, ott babusgató

 A külcsínre sokat, sőt szinte mindent adó

 Kis hazugságát védve hazugságlavinát indító

 A még eloltható tűzre olajat öntő

 A tűzzel játszó: égő gyufaszálból erdőtűz

 A kis cseberből nagyobb vederbe eső

 Az óriások közé vágyó, eltaposott törpe

 Az óriás, aki törpelakba költözködik

 A tinó, aki addig tanul, míg ökör nem lesz

 Az eb gondolatú, a mindig csak későn bánó

 Az örök gyanakvó betegesen rosszhiszemű

 A magából kiinduló, másban csak rosszat látó

 A maga fontosságát üldözési mániával tupírozó

 Az épp a hozzá közelállókat érő árnyékbokszoló

 Az ostoba fogadalma alól magát fel nem oldó

 A sérvet kapó erőn felül bölcselkedő

 A bölcsebbtől tanácsot nem kérő/fogadó

 A bóknak szánt sértéssel udvarló

 Az adott helyzetet fel nem/félre ismerő

 Aki eléri: azt se hiszik, ha épp igazat mond

 A magát tévesen bizonyítási kényszerben tudó

 Aki nem érzékeli-érti a kedvezőtlen előjeleket

 A felvilágosítást nem kérő járatlan utas

 A torkos, akinek étele megfekszi a gyomárát

 Akinek jobb nem félni, mint nagyon megijedni

 Az irigy kutya, aki háborogva költi el ebédjét

 Egy beszari alak, akinek tele van a gatyája

 Az élet helyett a halál elleni füvet hajkurászó

 Életét az orvosi rendelőkben töltő pánik-beteg

 Istent félreértő: vele alkudozó, Őt zsaroló stb.

 Magát idegen isten imádva önként rabosító

 A rá bízott javakkal rosszul sáfárkodó

 A rossz gazda: nem törődik a jószágaival

 Aki veszteséget termel, de azt serényen

 Aki úgy szórja a pénzt, mintha égetné markát

10.

 Aki megszokja, tűri, majd élvezi a büdöst

 A puritán, aki alig fogyaszt, mindent beruház

 A szükségben spórolásból életformát kialakító

 Az ugráltatható és a könnyen beugratható

11.

 Pályatévesztett/kontraszelektált antitalentum

 A magát nem tisztelő, mástól váró/követelő

 A szart aranynak, rabigát szabadságnak mondó

 A háza tája aranybányáját nem felismerő

12.

 Az ingyenes isteni ajándékot el nem fogadó

 Aki nem hiszi el: utolsóból is lehet első

 Az elbizakodott, aki elsőből utolsó lesz

 Az életen kegyelemkettesekkel átlavírozó

13.

 A veszíteni nem tudó, abba belebetegedő

 A nem önmagát, de mást felülmúlni akaró

 A minden élethelyzetet versengéssé alakító

 Aki megnyeri a világot, de lelkében kárt vall



Szabó Magda:

Érik-e már a pillanat

Lennék szelíd, de nem tudom,
hogy kell szelídnek lennem,
csak harapdálom a magot
ez érett szerelemben
csikorgó foggal, míg reped.
Nem bízom? Persze, hogy nem.
Hol tanulnék bizalmat én,
kitől? Ha három isten

kürtölne rám, vagy tűzszemű,
beszédes csillagok,
akkor se tudnék hinni már.
Mióta megvagyok,
rázkódik alattam a föld.
Mért lennék én szelíd?
Honnan tudnám a szerelem
szelíd törvényeit?

Mindenki megcsalt, még a ház is,
hiába volt beton
meg vastraverz, mint a tojás,
szétpukkadt egy napon,
s miről azt hittem, fenn azért száll,
hogy két távol vidék
közt szárnyon mozgó híd legyen,
bombát górt rám a gép.

Azt hittem, fényes csecsemők
az életre születtek,
s láttam széthullni csontjukat,
mielőtt szólni kezdtek;
láttam a térdeplő világot,
hogy köszönti a békét,
s míg galamb szállt, a hadigyár
termelte lövedékét.

Miért hinnék valakiben?
Miért hinnék tebenned?
Egész mivoltom keserű,
keserűen szeretlek,
mert másképp nem tudok. Gyanakszom.
Éjjelente, ha alszol,
feléd dőlök, szimatolom
gyanútlan, alvó arcod.

Mi van mögötte? Meddig állsz még,
meddig várod, hogy testemet
átdobjam, légtornász, naponta
feléd e szörnyű föld felett?
Ma még elkaptál. Tegnap is,
ha szálltam. Nő-e benned,
érik-e már a pillanat,
amely zuhanni enged?



Az önmagának ártó lény

Akarva-akaratlanul is mi minden

óriási károkat okozhatunk önmagunknak:

amennyit legnagyobb ellenségeink együtt sem.

Bár a jóakaró előszeretteink, buzgó segítőink stb. stb.

gyakran feljönnek a második helyre, de ezt is miattunk,

mert nem jól kértük istent: a jó barátainktól védjen meg!

De önmagamtól ki véd meg, ha a magam érdeke ellen élek?

És közben azt hiszem, hogy én csak tudom: nekem mi a jó!

Igaz, a kisgyerek még védtelen: ezért nagy a szülői felelősség.

Ezek az egymondatos példák, „mesék” stb. rólunk szólnak:

nézzünk a művészet, a bölcselet, a baráti szemek tükrébe –

ismerjünk magunkra és bölcsen-bátran változtassunk életünkön

