kb. 5 perc olvasás

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség vizsgálat: magyar mondattár

Az ember és az idő +

Ady Endre
Az Idő rostájában
Kezében óriás rostával
Áll az Idő és rostál egyre,
Világokat szed és rostál ki
Vidáman és nem keseregve
S búsul csak az, akit kihullat.
S aki kihull, megérdemelte,
Az ocsut az Idő nem szánja,
Aszott nemzetek, hült világok,
Tört életek miazmás vágya
Halálra-valók s nem kár értük.
Szóljak próféták új szavával:
Nem kik mertek tagadni multat,
De kik nem magvak a Jövőnek,
Mindig azok, akik kihullnak:
Világok, népek, girhes eszmék.
Fonnyadtak s összezsugorodtak,
(Így szól az új próféta-ének)
Az Úr, az Idő áll örökké,
De elmulnak a renyhe népek
S velük együtt a tiszta Lóthok.
Óh, aszottak és be nem teltek
S óh, magam is faj-sorsom osztván,
Be igazság szerint hullunk ki
A kegyetlen óriás rostán,
Kedvét nem töltvén az Időnek.

vMemento mori: motiváljon a halandóság
vAki gyorsan, az kétszer ad, aki lassan…
vIdőmilliomos lehetne, mint a házi macska
vEgy perce nem, húsz évre visszaemlékszik
vNem dönt: a dolog magától rosszul dől el
vPár perc bujálkodás: zabigyerek, végleges válás
vA rövid álörömre hosszú és valós üröm jön
vÉrcnél maradandóbb? A porba írt életmű…
vHa az ellenség írja életrajzod/történelmed
vA történelmi emlékek elpusztítása
vAmikor gyorsan lepereg az életfilm
vAlibit igazolni: pont akkor máshol volt
vMúlt rekonstrukció: régész, nyomozó
vKi korán kel, aranyat lel (vagy pék)
vPerc emberkék – celebek – dáridója
vSzellemi divathullámok könnyűlovasa
vIdőmennyiséggel pótolni a minőséget?
vCsak az hallgat végig, akinek fizetsz!?
vŐ mindig csak időt áldoz, nem szentel
vA múltat végképp eltörli: ez tiszta lap?
vMi lett volna, ha máshoz megy feleségül…
vSosem bocsátja meg saját fiatalkori tévedését
vŐ egyszer boldog lesz, de csak ha majd…
vNosztalgia: kellemes/önkínzó múltba vágyódás
vNem jelenvaló: soha nincs itt és most
vA házaspár korkülönbsége tovább nő…!
vKimaradt felnőttkor: gyerekből infantilis
vA tested öregszik, a lelked örökifjú?
vAzért „jó”, hogy örök üdvöt nyerjen
vŐ „jó”: retteg az örök kárhozattól
vElőször és utoljára élsz: egy én
vHoltfáradt érkező: esti szabadidő
vCsak a maradék idő jut társadra
vUtolsó idők: világvég-rémisztők
vTalált, ajándékba kapott életidő
vLassan jársz és mégis tovább érsz
vBeinvitált és jól tartott időrablók
vNapja/élete javát rabmunka tölti ki
vA szülő nem tisztelő rövid életű
vHa nem időben dönt, magától eldől
vKétszer lépne ugyanabba a folyóba
vVedd úgy minden napod, mint utolsót
vMiért kéne tudni halálod óráját?
vBaleset: rosszkor volt rossz helyen
vÉletművész – a nap kötelessége!?
vHa volt már aranykor, még lehet
vKésőn döbben rá: más életét „élte”
vNévnapod – védőszented napja
vElég minden napnak a maga baja
vEgyre kevesebb a tényleg szabad idő
vSötétzárka – időérzék mesterséges zavarása
vIdőnként igazat mond, időnként nem
vAz örök halogató Pató Pál
vA halogatás, halasztás a tett halála
vNemcsak halál-, de öregségfóbiád is van…
vA legjobb korán halni, sőt: meg se születni
vA halandóság neked csak átok, s nem áldás
vBefagyasztanád életed ritka boldog pillanatát
vAz örök életet a hibernálással „oldod meg”
vAzt hiszed, hogy örökké tart fiatalos szépséged

vMindig kijárat mellé áll: bármikor leléphet
vMindig késve érkezik, mert ő egy V.I.P.
vKorán kezded, hamar végzed nemi életed
vCarpe diem – mintha ma élnél utoljára?
vA két végéről égeted életed gyertyáját
vNincs türelme kivárni, míg megérik (vérhas)
vAzzal tesz rosszat, hogy elmulaszt jót tenni
vKésőn leszel apa, nem leszel már nagyapa
vNem szülsz időben, végleg meddő maradsz
vAz első 9 hónapot nem számítod életidődbe
vSosem adsz/kérsz magadnak gondolkodási időt
vHamar munka ritkán jó – elsieti, elkapkodja
vHiábavalóságokra pazarolod drága időd
vMegáll az idő – a virág se nyílik kikeletkor
vA te házasságod évei duplán számítanak!?
vMindent csak kezd, nem folytat/fejez be
vRosszul időzítesz – nem készülsz el időre
vAzt veszed el, amit nem adhatsz vissza: idő
vPofátlanul lopod mások oly drága idejét
vIdőrablók garázdálkodnak az életedben
vElszalasztott egyetlen alkalmak sora
vPont akkor nem vagy ott, amikor kellene
vAmikor az éjt nappallá teszed: rendszer?
vMagánzárka – elveszített időérzék
vA lépcsőházi gondolat,
vKéső bánat: eső után köpönyeg
vElőbb vágsz és csak utána mérsz
vMindig csak utólag vagy okos
vSzimultán kéne sakkoznod stb.
vKizökkent az idő, ó kárhozat…
vEgyre nő a restanciád, hátralékod
vÖrök késésben – lemaradásban
vSosem éred utol magad
vNem esküszik örök hűséget
vAki túl sok mindent csinálna egy időben
vHitte: szerelem első látásra – de tévedett
vSiettetett felnőtté válást – koravén
vAz egyetlen, utolsó alkalmat elmulasztod
vNem érted meg: csak egy életed van
vIrreverzibilis, visszacsinálhatatlan károkozás
vNincsenek ünnepnapok
vMinden csak egyszer van
vA homokórát szeretnéd megállítani
vBefagyasztanád azt a boldog pillanatot

Radnóti Miklós
À la recherche…
Régi szelíd esték, ti is emlékké nemesedtek!
Költőkkel s fiatal feleségekkel koszorúzott
tündöklő asztal, hova csúszol a múltak iszapján?
hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot
ittak a fürge barátok a szépszemü karcsu pohárból?
Verssorok úsztak a lámpák fénye körül, ragyogó zöld
jelzők ringtak a metrum tajtékos taraján és
éltek a holtak s otthon voltak a foglyok, az eltünt
drága barátok, verseket írtak a rég elesettek,
szívükön Ukrajna, Hispánia, Flandria földje.
Voltak, akik fogukat csikorítva rohantak a tűzben,
s harcoltak, csak azért, mert ellene mitse tehettek,
s míg riadozva aludt körülöttük a század a mocskos
éj fedezéke alatt, a szobájuk járt az eszükben,
mely sziget és barlang volt nékik e társadalomban.
Volt, ahová lepecsételt marhakocsikban utaztak,
dermedten s fegyvertelen álltak az aknamezőkön,
s volt, ahová önként mentek, fegyverrel a kézben,
némán, mert tudták, az a harc, az az ő ügyük ott lenn,
s most a szabadság angyala őrzi nagy álmuk az éjben.
S volt ahová … mindegy. Hova tüntek a bölcs borozások?
szálltak a gyors behivók, szaporodtak a verstöredékek,
és szaporodtak a ráncok a szépmosolyú fiatal nők
ajka körül s szeme alján; elnehezedtek a tündér-
léptü leányok a háboru hallgatag évei közben.
Hol van az éj, az a kocsma, a hársak alatt az az asztal?
és akik élnek még, hol vannak a harcra tiportak?
hangjuk hallja szivem, kezem őrzi kezük szoritását,
művük idézgetem és torzóik aránya kibomlik,
s mérem (néma fogoly), – jajjal teli Szerbia ormán.
Hol van az éj? az az éj már vissza se jő soha többé,
mert ami volt, annak más távlatot ád a halál már.
Ülnek az asztalnál, megbújnak a nők mosolyában
és beleisznak majd a poharunkba, kik eltemetetlen,
távoli erdőkben s idegen legelőkön alusznak.

p.s.:
a képek forrása
http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/szekely-19sz.html

Kapcsolódó írások – ABC - A teljes élet: poézis és bölcselet
- Ember és idő IV.2020.08.10.
- Ember és idő III.2020.08.10.
- Ember és idő II.2020.08.09.