kb. 6 perc olvasás

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Táltos paripa helyett egy állatorvosi ló
Jóisten országa helyett földi s égi pokol
Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár
ÖNVIZSGÁLÓ TÜKÖR – IV.

Reményik Sándor
Istenarc
Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, mikép került a mélybe.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.
Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.

vAki a gonosz tréfán is nevet, csak ne közösítsék ki
vAki csak akkor imádkozik, ha megcsapja a halál szele
vAki engedi gondolatcsíráit eltaposni, ötleteit kiherélni
vAki rosszkor hajlékony nádszál, illetve rugalmatlan tölgy
vA rablótól megvédené családját, de Ő wc-t nem javít
vCsak a vészhelyzetekben érzi igazán elemében magát
vAki az orránál, vagy a farkánál fogva vezetnek (meg)
vMindig az övé az utolsó szó: igenis, azonnal drágám…!
vAz ő ún. bocsánatkérései csak gépies ledarált szavak
vAz ész az Ő istene, érzelmei-érzései zavaró tényezők
vTőle a „barátja” akár tisztességtelen dolgot is kérhet
vA könnyeit szégyelli, de másokat tüntetően kiröhög
vAki egyedül a szúnyogok levadászásában vitézkedik
vAddig tétovázik, míg elmúlik az egyszeri jó alkalom
vAki harc nélkül mond le a kiszemelt „nős(tény)ről”
vAz ő lelke is rendezetlen, s az élete is rendszertelen
vAz önmaga ültette tilalomfák dzsungelében „él”
vAki egy fenyegető pofonra bármit bevall/tanúsít!
vAkin fekete szemüveg van: nem láthat színeket se
vAki nem tudja érzékelni se a szépet, se a rondát
vBedugja a fülét: önkéntes süket/nagyothalló
vAkinek nincs füle a hangszínekre, a muzsikára
vNem érez finom illatokat, se szagokat, se bűzt
vNem érzez ízt: se sósat, se édeset, se savanyút
vAki nem érez se jó meleget és se jó hideget
vAkit senki nem érint, nem simogat, nem ölelget
vNincs jó rövid- vagy hosszú távú emlékezete
vAki a rosszra jól, a jóra rosszul emlékezik
vAkinek nincs hangja – megkukult néma
vAki nem hallatja a hangját – nem énekel
vAki nem tréfálkozik – nincs humorérzéke
vAki nem tart igazi ünnepeket – másokét elrontja
vNem mozdul ki házából: „házi őrizet”, szobafogság
vAki nem hív magához társaságot, utálja a vendéget
vAki nem termel-teremt, csak fogyaszt és befogad
vAki nem él-élvez, csak szenved, de azt módfelett…
vŐ még nem járta be keresztül-kasul a szülőföldjét
vAkinek kínzó hiánya van az otthon, a haza helyén
vNem tudja pregnánsan/differenciáltan kifejezni érzéseit
vAki nem tudja szabatosan megfogalmazni gondolatait
vAki képtelen önfeledten táncolni, szerelmeskedni
vNnem élt át átszellemülést, nem volt istenélménye
vAkinek az átkozott féltékenység tönkreteszi életét
vAkit a szerelemféltés elvakít, s felül a rágalmaknak
vŐ egy reménytelen az eset, bánatában kútba ugrik
vAki az Ő-ről lemaradva cölibátusban élő szerzetes lesz
vAki a bájitaltól még egy szamárba is belehabarodik
vŐ eszét vesztve egy méltatlanra pazarolja az ifjúságát
vEgy sportteljesítményre törekvő hírhedt skalpvadász
vÖként eladja magát imádott úrnője rabszolgájának
vAki mindenét feláldozza azért, aki csak játszik vele…
vAki szex nyomorában saját kiskorú gyerekét zaklatja
vMindig pont azt mondja, amit a másik épp hallani akar tőle
vAki mindig csak a probléma, de soha nem a megoldás része
vAki mindig azt várja el: csak élettársa alkalmazkodjon hozzá
vŐ mindig azzal „barátkozik”, aki segítheti a „boldogulását”
vAki bitorolja az utolsó szó jogát, és megvétózza a jót
vAki mindig csak picit görnyed tovább, de úgy is marad
vAki mindig csak utólag okos, már kifelé a lépcsőházban
vAki csakis a rendező jogán van ott elöl, az élbolyban…
vAki idegen pályán játssza még a sorsdöntő meccseit is
vNem tudja: van kivétel, ami megpróbálja/erősíti a szabályt
vŐ mindig jobban tudja, hogy másnak most mit kéne tennie
vMindig kétértelműen fogalmaz: így is, úgy is magyarázható
vMindig sebbel-lobbal trappol valahova, nem szemlélődik
vAki mindig úgy érzi, hogy ő különb ember mindenkinél
vMindig távolba vágyódva nem látja: háza tája aranybánya
vAzzal érné el, amit akar, ha sírdogál és szánalomra méltó
vŐ takaréklángon pislákol, sosem járatja csúcsra magát
vAki mint a korsó addig jár a kútra, míg el nem törik
vAki mint zsoldos katona, csak addig szolgál, amíg fizetik
vAki mint a részeg, a rablók előtt dicsekszik a sok pénzével
vMindig újabb s újabb izmusokra esküszik örök hűséget
vŐ mögé már nem kell hajcsár: belsővé vált robotkényszere
vMúzeumba teszi a Bibliát is, a legújabb bölcsesség a jobb
vA sivatagban végre oázist talál, de nincs rajta nyakkendő
vŐ napi sikert is aratna, de az örökkévalóságnak is írna
vŐ nagy erőfeszítéssel küszködte fel magát Jónevű Senkivé
vŐ nagy igyekezettel fogja meg a törököt, aki nem ereszti
vŐ műfűvel veti be kertjét, és rá, ráfúj valami finom illatot
vNagy elődök nyomdokain indult, de csak nyomvonalas
vAki Nagybeteg lesz, hogy terrorizálja-zsarolja szeretteit
vAki nagykabátban megy a nudista strandra kukkolni
vAki jó médiuma a Szellemnek, csak épp a Gonosznak
vNagy lendülettel, de rossz szerszámmal gyürkőzik neki
vAki ha éppen nem esztelen, akkor meg oly szívtelen
vAki úgymond feláldozza a boldogságát a gyerekeiért
vAki hiábavalóságokra áldozza fel pótolhatatlan idejét
vA legkisebb áldozattal akarna nagy eredményt elérni
vŐ nem a becsületét, de – bármi áron – életét menti
vAki lassan építgeti, majd gyorsan lerombolja hírnevét
vŐ egy ideig mindenkit becsap, de a legjobban magát
vAki éjjel leveri a cölöpöket, majd nappal „vízen jár”
vAki istennek se mond le dédelgetett élethazugságairól
vAki addig nem ír verset, amíg nincs ehhez diplomája
vAki egy kontár: nem mestere, de hóhéra a szakmának
vAki nem osztja meg a munkát és így bele is gebed
vAkinek a szenteknél is jobban hajlik maga felé a karja
vAkinél a 2×2 a legtöbbször, négy, de olykor néha öt
vAki Belzebubbal űzi a Sátánt, bosszúval irtja a bosszút
vA kozmopolita, aki még hírből sem ismer lokálpatriótát
vŐ hazafias lózungokkal takargatja eklatáns hazaárulását
vNála mindenki priuszos, még magának se kér tiszta lapot
vŐ az egyik nap végtelenül fukar, másnap épp így tékozol

BOLDOG VAGY BOLDOGTALAN LÉNY LÉGY?
Amit egy kis/nagy ember árthat elsősorban, mindenekelőtt magának,
majd – többnyire a legjobb szándékkal – előszeretteinek, jóbarátainak…
És másoknak, és „ellenségeinek”, és amit szakmájánál-pozíciójánál,
vagyonánál, szellemi hatalmánál fogva: ami végsősoron mind visszahull rá…
És azzal, hogy nem védi ki, amit mások, (ál)barátok-ellenségek,
vagy az ún. balszerencse árt neki, netán még behívja és tetézi is a bajt…
Miért élnél magányosan/álbarátok között, otthontalanul, „autistaként”,
gályarabként, hivatástalanul, otthontalanul, kínzó szerelemi gyötrelemben,
házassági pokolban, szex nyomorban, testi-lelki (hiány)betegen, jó evés-ivás,
játék és humor nélkül, hazátlanul, lelki hadviselésben, megélhetési gondterhelten,
családi körtelen, gyermekáldatlan, tudatlan-neveletlen/jellemtelen, infantilisen-
szenilisen, szellemi világtalan, időtékozlón, a jót rosszul, a rosszat jól csinálva?
A mese rólad szól: ismerj önmagadra: bölcsen-lélekbátran változtass élteden,
Isten boldog gyermekeként élj, s ne, mint Sátán-balek, ördögfajzat haldokolj!
![]()
Kapcsolódó írások – ABC - A teljes élet: poézis és bölcselet
- Az áruló – magyar – elit: A legszebb hivatásból a leghitványabb mesterség 3.2020.07.28.
- ÖNVIZSGÁLÓ TÜKÖR – III.2020.07.26.
- ÖNVIZSGÁLÓ TÜKÖR – II.2020.07.24.