kb. 7 perc olvasás

Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár

Eugéniusz Az áruló – magyar – elit
A legszebb hivatásból a leghitványabb mesterség –
Szabad ötletek gondolatébresztő/vitaindító jegyzéke– 2.
Arany János
Rendületlenül
Hallottad a szót: „rendületlenül -”
Midőn fölzengi myriád ajak
S a millió szív egy dalon hevül,
Egy lángviharban összecsapzanak?…
Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon
Merő szokássá szent imád ne váljon!
Sokban hívságos elme kérkedik,
Irányt még jóra, szépre is az ád;
Nem mondom: a hont ők nem szeretik;
De jobban a tapsot, mint a hazát…
Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon
Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!
Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,
Kinek világát csak divat teszi:
Őnála köntös, eb, ló egyremegy,
S a hon szerelmén a hölgyét veszi…
Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,
Külcsillogássá szent imád ne váljon!
Van – fájdalom! – kinek cégér hona.
Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:
Ki innen! e hely az Úr temploma:
Rátok az ostor pattogása vár!…
Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:
Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!
Szeretni a hont gyakran oly nehéz: –
Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,
Gyarló erényünk öntagadni kész,
Mint Péter a rettentő éjtszakán.
Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon –
De kishitűvé szent imád ne váljon!
Szeretni a hont – ah! még nehezebb,
Midőn az ár nő, ostromol, ragad…
És – kebleden be-vérző honfiseb –
Bújsz a tömegben, átkos egymagad.
Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon
Káromkodássá szent imád ne váljon!
Hallottad a szót: „rendületlenül?”
Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, –
Lenn a sikamló tér, nyomás felül,
Vész és gyalázat el ne rántsanak.
Oh, értsd meg a szót: árban és apályon
– Szirt a habok közt – hűséged megálljon!
(1860.)

*
vA mundér becsületét a műhibák rafinált elkenésével védem
vA monopolhelyzettel (vissza)élő: kanonizál/apokriffá nyilvánít
vA misére loholva lelki elsősegélynyújtás nélkül robogok tovább
vA rá bízott/tudomására jutott titkokat kihasználó, értékesítő…
vA mindenséggel mérd magad? Egyre alacsonyabb csúcsra tör!
vA mindenkori Szókratészeket az ifjúság megrontásával vádoló
vA minden/bármi áron való érvényesülés magasiskoláján oktató
vNoé bárkán a holnap hőse: röhögsz a részeg építőre/evezősre
vA mézesmadzag-bekapó, hazajárogató visszakozó politikai emigráns
vA Mesteremben feltétlen megbízom, a gurumat vakon is követem
vA Mesterek másolgatásával kezdem, és a hamisításukkal végzem
vA Mesebeli János balekságát dicsérő, „hősi halott” előtt tisztelegő
vA mennyiség lenyűgöz, a minőséget – még/már – nem érzékelem
vA mély vízen nem járó: gyengülő hite miatt rögtön el is süllyedne
vA meggyőződése nem szent: van végkiárusítás/alkalmi engedmény
vA megőrzésre bízott titkokat csellel/erővel, de pénzzel is kiszedik
vA megmérettetést, a próbatételt nagyon nagy ívben kerülöm el
vA megélhetését anyafarkasként védő sarlatán/az ellene nem küzdő
vA margón egymagadra hagy, ha a középpontba kerülsz: elözönöl
vA Mammon papjaként a fénylő aranyborjút Istenként imádtatom
vAki másnap nagyon pontosan előrejelzi: milyen idő volt tegnap
vA magyarság elszakadt rokonait látogatót/kutatót ellehetetlenítő
vApám-anyám, a magyar nép taníttatott, mégis idegenben szolgálok
vA közmondásból okul: nem mond igazat, így nem törik be a fejét
vA magad útját járni: nincs kit követni/utánozni/kérdezni: ezt ne!
vVagy túlkomplikálva, vagy szimplifikálva ismerteti a Nagy Tanokat
vA lemaradókat nem felzárkóztatom, dehogyis: végleg leszakítom…!
vA szellemi élet munkáját destruktívan versengve nem megosztó
vAz egzisztenciális zsarolás napi gyakorlata teszi avatott mesterré
vBalhitű: a lelki szegény/szent együgyű boldogsága neki is adott!?
vNem járja végig útját, nem szembesül a neki oly fájó igazságokkal
vA lelki kínvallatást szakszerűen, invenciózusan, rám szabva végző
vA lelki elsősegélykérő telefonhívásra csak rébuszokban válaszoló
vA leggyengébb bizonyítványom/k legkiválóbb magyarázatát adom elő
vA légváradat lerombolja, de ott is hagy a lelki hajléktalanok sorában
vTüzetesen nem vizsgál(tat)ja: a „kompromisszum” nem megalkuvás-e?
vA legrosszabb ügyeket ő akarja/tudja a lehető legjobban képviselni
vA legnagyobb küzdelmét nem kísértő ördögeivel folytató: kapitulál
vA legnagyobb kollekciója: szégyenbélyegzők – sűrűn stigmatizál is!
vA legnagyobb áldozattól sem riad vissza, ha ezt mástól követeli meg
vÓvszert használ, fogalmazásgátlót, nehogy mást megtermékenyítsen
vCsenevész, koraszülött, korcs szellemi magzatait hozza nyilvánosságra
vÉber, kritikus figyelő: csak jó játék/könyv ne kerüljön gyerek kezébe
vGyakorlati szex felvilágosító a felügyelt fogyatékosok intézeti körében
vA világ minden tájáról gyűjtöm és beszerkesztem a rossz híreket
vA legkisebb, napi rossz hírbe is beleképzel(tet)ek egy rémdrámát
vNem ellenőrzöm le a rémhíreket, sőt, jól kiszínezve adom tovább
vA hírértékhez nincs érzékem/szándékosan elhallgatom a fajsúlyosat
v„Stip-stop” kisajátítok egy témát: más ne zavarja köreimet!
vA műalkotásom egyet nem sugároz: Változtasd meg életedet!
vA múzsa csókja nem ébreszti fel Csipkerózsika álmából a költőt
vA munkám a hobbim is: a szennyárral úszók mestere vagyok
*

*
vNem kérdezed a suszter véleményét neo-avantgard mázolmányodról
vA susztert kéred meg és fel: avasson be a festészet műhelytitkaiba
vNem kizárt/kitalált következmény kivetítő: lebeszél szülési szándékról
vRáijesztek a várandós kismamára, hogy kórházban és nálam szüljön
vA lehető legkisebb kockázattal törekszem a lehető legnagyobb haszonra
vA legjobban tudom, hogyan kell gyorsan emberi-szakmai hitelt rontani
vA leggazdagabb virtuális kínálatot nyújtom életpótlékból, pótszerből stb.
vA zsarnok óhajára a legelemibb létszükségletet is fényűzésnek minősítem
vA legegyszerűbb ügyet is addig bonyolít: isten se tud kiigazodni rajta
vA legdörzsöltebb hétpróbás, sztárügyvédes nagy gazembert futni hagyó
vA kis bűnösnek nem is keres mentő körülményt, és irgalmat sem kér
vA leendő vásárló eszére/szívére is hatva csak rossz bornak fest cégért
vA langyost kiköpi az Úr? Jó, akkor én forrófejű fanatikus leszek!
vA „kutyámba” én is beletörlöm a lábam: szellemi fölénnyel alázok
vA kultúrházat kocsmává, a könyvtárat meg videotékává züllesztem
vA kultúra reguláris katonái/tisztjei mellől kiiktatnám a partizánokat
vA kis kudarcok is le- és megtörik, a könnyű sikerek megrontják
vElhíresztelem, „bizonyítom”: a Sátán e világ ura: add meg magad!
vA krampuszkásított kisördögöt gügyögve helyezem a játékpolcodra
vA Gonoszt hol jelentéktelennek, hol meg mindenhatónak ábrázolom
vKözszolgálatban elkövetett bűneit max. csak négyszemközt vallja be
vA közvéleményt addig és úgy kutatom, míg csak engem nem igazol
vA közönség érdekében folytatod a direktori-rendezői magalázásokat?
vA közért nem saját bőrét viszi vásárra: más farkával veri a csalánt!
vMeghirdetem nekik az elvi harcot, majd luxusautómon elviharzok
vA közérdekre hivatkozva Én hagyom el elsőnek a süllyedő hajónkat
vA kőszívűeknek nem prédikál, de a disznók elé meg gyöngyöket szór
vA könyvtárban csak a videotéka, s az ingyen WC lehetősége ragad meg
vA könnyebb szellemi/intézményi ellenállás irányaiba araszolok előre
vHa csurran-cseppen a koncból, nem tiltakozom póráz/szájkosár ellen
vA komornyik szemszögéből „deheroizál”, földre ránt egy Nagy Embert
vA kocsmagőztől „megtáltosodva” menten kifordítaná sarkából a világot
vA beszóló kívülálló, outsider szólásszabadságát önkényesen korlátozom
vA kíváncsi utódjelöltnek pályád szépségét-randaságát hamisan ecseteled
vAz állami kitüntetés átvételével magadat is fel- de inkább leértékeled
vA szeszélyesen hullámzó kultúrpolitika cirkuszi akrobata hullámlovasa
vA kísértésnek nem ellenállva váltja a siker aprópénzére a dicsőséget
vA kis- és nagyfőnökeim igazát hiper-lojálisan már előre borítékolom
vA király bolondjaként nem feszeget határokat, az ostor rajta csattana
vA nem kibontakozó tehetsége másnak se áldás – neki meg átok…
vA kezem tiszta: én csak spiritus rector vagyok a szellemi népirtásban
vA keserű pirulákat geil sziruppal öntöm le, hogy „önként” lenyeljétek
vLegyengítjük a keresztszülők felelősségérzetét a gyerekük sorsa iránti
vA kereszténység márkaneve alatt bóvlit, vagy akár mérget kínálgatok
vA kapitalizmus szelleméhez igazítom még az ún. protestáns etikát is
vAmit nem tudok legyőzni, annak az élére állok – lásd: Pál „apostol”
vA gyors/rossz házasságközvetítésből jól keres, sokáig és sokat átkozzák
vA jog szerint fel is mentened az ártatlan gyermek elvetemült kéjgyilkosát
vA jobb/rosszabb végletek közt nem jelzi az arany közép rögös útját
vA jó lábat amputálom ugyan, de rögtön keresek vevőt a papucsára…
vA humort diszkvalifikálom, és a komolyat a komorral azonosítom
vA humoristának nem adok díjat, vagy legfeljebb csak szégyen-plecsnit
*

Nem segítő, sőt ártó elit
A szellemi, gazdasági, politikai elitek árulásai
Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség
Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.
Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
Mindenki érintve érezheti magát,
hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

p.s.:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról…


Kapcsolódó írások – ABC - A teljes élet: poézis és bölcselet
- Vízvilág szókincstár2020.07.17.
- Vízitúratippek2020.07.16.
- Kinek, miért nincs – több – gyereke? Okok, indokok/álindokok és ürügyek2020.07.15.