Boldog-boldogtalan lexikona II.

Írta: Nagy Jenő · 2020. május 18.

kb. 14 perc olvasás

Vadhattyúk - Jung CHANG - Régikönyvek webáruház

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Isteni aranykor és/vagy vaskor/pokol

Életminőség-vizsgálat: magyar példatár

Kínai irodalom - Wikiwand

Kosztolányi Dezső

Három szatíra

Közéleti kitűnőség

Évente elmegy tíz-húsz temetésre

s harminc bankettre. Részvétlevelet,

üdvözlősürgönyt diktál gyorsirásba

kisasszonyának vagy a diktafonba.

A gazdasági válság „őt se hagyja

közönyösen”. Sopánkodik miatta.

Közben meghízik és fölös kilóit

Marienbadban adja le nyaranként,

oly összegért, melyből megélne könnyen

néhány család egy évig. Reggel angol

tanárjával boxol, hogy friss maradjon.

Ha dolgozik, több ízben is alá-

firkantja a nevét – személyesen – s ilyenkor

nagyon soká fáradtan néz az ablak

fényébe, és ködös lesz a szeme.

Viselni kell ezt a tengernyi munkát,

helyén maradni a köz érdekében,

hiába intik, hogy talán megárt,

mert e nehéz időkben néki sem

szabad pihenni, s jelszava: a „munka”.

A vérnyomása nagy. Nyugalmat és

mérsékletet rendeltek el a híres,

német professzorok, s ezért azóta

nikotinmentes cigaretteket szív

hosszú szipkából, hetvenet naponta.

Olvasgat is. Főképp miniszterek

és bárgyú hadvezérek vallomását,

sosem regényt, vagy verseket, csak azt,

ami „komoly” és magvas. Éjszaka

fejhallgatóval megvasalja szörnyű,

dagadt fejét, s úgy alszik el az ágyban,

hogy a fülébe zeng egy bécsi jazz-band.

Beszél magyarul, németül s kicsit

angolul is, de minden nyelveken

csak rothadt frázist. Ez az anyanyelve.

Hétszázezerszer mondta: „van szerencsém”,

mikor nem is volt szerencséje. Halvány

emlékezetje bágyadt. Izgatott

napokon azt se tudja, hogy ki volt

az apja-anyja, és keresztnevükre

csak néha emlékszik. Helyükbe más van,

pár telefonszám, akta, rossz vezércikk.

Lelketlen arca földszínű. Megérett

a földre már. Nem értem, mire vártok?

A földbe véle. Temessétek el.

Nyisztor Zoltán: Mandarinok, kulik és misszionáriusok | Sós ...

1.

Igénytelen 

Amilyen alaposan

válogatod meg testi táplálékod,

s ott meglehetősen finnyás vagy,

válogatós, igényes, egy gurman,

oly nemtörődöm módon

fogyasztod a szellemi tápot:

ez lehet szemét, moslék,

hányás, méreg, romlott stb.

2.

Alkoholisták

Az egyik csak simán alkoholista,

akinek legalább bűntudata van

és többnyire gyógyulni is akar,

a másik sokkal nehezebb eset:

ő egy munkaalkoholista,

aki még felettébb büszke is bűnére,

pedig nem rendeltetésszerűen használja

testét-lelkét, önmagát is kizsákmányolja,

és szerettei életét is beszűkíti/szürkíti…

3.

Jövő-képtelen

Akinek csak egy nap a világ

Aki épp csak az orra hegyéig lát

Aki örök haragosa a szomszédnak

Aki levágja az aranytojást tojó tyúkot,

Aki eladja azt a hajót, amin épp utazik,

Aki ma nem tud lemondani a jobb holnapért

4.

Ha beteg vagy,

akkor elárulod magadról,

hogy gyenge a jóisten-hited,

pláne ha nem inkább „testi”,

hanem pszichoszomatikus a baj,

vagy neadjisten depresszióval küzdesz?!

(nem elég a baj, hozzájön a bűntudatod…)

5.

Ha szegény vagy,

ez a gyülekezetedben biztos jele annak,

hogy nincs – jó – kapcsolatod az élő istennel,

mert akkor meghallgatná imáid/megáldana bőséggel.

így nemcsak küszködnöd kell a víz felett maradásért,

de még a bűntudatod súlya is folyton víz alá akar nyomni…

6.

Savanyú a szőlő

Okosan megideologizálod

amúgy kínzó magányosságodat,

tartósan és végleg becsapod magad,

alkalmi-tartós fájdalomcsillapítás helyett,

az egyedüllétnek az – amúgy létező – előnyeit,

a párosnak meg a hátrányait hangsúlyozva túl!

7.

Ideális alattvaló

Miért élsz úgy itt és most

mintha még kiskorú lennél,

mintha gondnokság alatt lennél,

mintha éppen börtönben lennél,

mintha el lennél tiltva a közügyek gyakorlásától –

miért hagyod még, hogy nélküled döntsenek rólad?

8.

Rossz gátlás

Élelmes vagy élhetetlen?

Te annyira „jólnevelt” vagy,

vagy inkább szemérmes, gátlásos,

aki nem szeretne élelmesnek látszani:

hiába kínálnak meg egyszer finomsággal,

megköszönöd, de nem fogadod el.

Mivel ezt ezután többet nem ismétlik,

te meg röstellsz nyíltan, szóval is kérni,

ezért nemcsak éhen maradsz,

de végül megneheztelsz mind

vendéglátódra, mind magadra….

9.

Veszíteni tudni kell

Ha nem nyersz, sértegeted a győztest?

Ha vesztésre állsz, felállsz s elvonulsz?

Ha épp most erősebbtől kaptál ki,

akkor se ülsz le máskor, mással?

Ha nem volt szerencséd,

akkor is magad korholod?

Ha hibádból vesztettél,

ezt nem bocsátod meg, 

da a napod, sőt heted-havad?

ha nem te vagy a legjobb a játékban:

akkor minden másban is feladod?

10.

Hasonmás klub

Hasonló a hasonlónak örül?

Hiába van szám szerint sok kapcsolatod,

ha ezek mind hasonló emberekhez kötnek:

ugyanazokat az életstratégiákat példázzák,

a lelki problémákat ők hasonlóan „oldják meg”:

például valamilyen testi-lelki drogba, alkoholba,

vagy munkaalkoholizmusba fojtják bánatukat…

11.

Mérce 

Ahhoz képest jó vagy?

például a grundon foci-

kapusnak korodhoz képest.

de a szakmádban, hivatásodban

nem védekezhetsz ezzel.

ott a mindenséggel mérd magad!

máskülönben te leszel

focisták között a legjobb filozófus,

és filozófusok között a legjobb focista.

12.

Dicsérve szidni

Megdicsérem a fiam,

„bezzeg ő milyen mintaférj!”

hogy egy mozdulattal egyből lehúzzam a férjem!

Mindezzel magamról állítok ki rossz bizonyítványt…

13.

Játszma

Magamat azért szapulom piszkosul,

hogy te azután annál inkább dicsérhess –

„önostorozásom” csak egy felhívás a hízelgésre,

hiúságom mentől gyakoribb-erősebb legyezgetésére

14.

Öngyilkos 

A nagy szent könyvek

holt betűihez bilincselve

rohasztják el magukat az emberek

(mint anno az etruszkoknál a kínhalál:

az elevent a holthoz erősítve sorsára hagyni)

15.

Álomfejtő

Vagy semmit nem foglalkoznak álmaikkal,

mintha azokhoz nekik semmi közük sem lenne,

avagy belepistulva tényleg szó szerint értik azokat,

ill. naponta „szakértőkhöz” rohangálnak a megfejtésért…

16.

Bűnbak

Nincs bátorság az önvizsgálatra,

helyette intenzíven bűnbakot keres,

akire minden bűnt rá lehet olvasni,

és ami átmenetileg meg is nyugtatja –

majd mehet minden ugyanúgy tovább

nagy életlendülettel a régi rossz vágányon…

17.

Maga-mentő

Nem ülteti el a magot,

hetvenszeres termés helyett

még az az egy óvott mag is elpusztul!

Vagy megeszi: jól nem lakik, majd éhezik.

Aki menteni akarja életét, elveszíti azt!

„Használd el magad!” (Tolcsvay László)

18.

Árnyékbokszoló

Mindenfelé üt-vág,

nem nézi, nem láthatja kit és hol ér az ütés

hátha így csak eltalálja azt az egy ellenséget is

Igaz, beszerez eközben még hozzá pár újat is,

és a legtöbb ütés-vágás épp elő-szeretteit éri…

19.

Kivétel

Ő nem általánosít

amíg ő nem halt meg,

addig nem hiszi el, hogy ő is halandó lény,

ő egyetlen példány, belőle nincs/volt/lesz több

(így váratlanul, készületlenül kel az utolsó útra)

20.

Befolyásolhatók

Mint egy szivacs, vagy

egy hajlékony nádszál, szélkakas,

mindig annak a véleményét osztja,

akivel éppen a legeslegutoljára beszélt

Vagy a véleményvezér szavát szajkózza.

Vagy mindenben a többségét osztja.

Vagy megérzi, hogy mivel érvényesülhet.

21.

Orvosi eset

Együtt nem működő –

Menj az orvoshoz nagykabátban,

így vizsgáltasd meg magad,

ne mondd el, hogy igazából mi fáj,

ne mondd el, mi bántja a lelked,

majd szúrd le, ha placebót ír fel,

hogy szimulánsnak néz, és kéri,

hogy ne rabold drága idejét

22.

Olcsó  

Olcsó húsnak híg a leve

A nagyon olcsó többnyire nagyon ócska,

a végén ráadásul még nagyon drága is lesz,

mert kevesebbet tud, és hamar kidobható stb.

(az sem igaz, hogy a legdrágább a legjobb –

meg kell találni azt középkategóriás terméket,

ami éppen a te szükségletednek megfelelő)

23.

Érzéstelenítő

Hogy sose érezzen fájdalmat, 

egyszer s mindenkorra érzéstelenítteti magát.

Későn kapcsol: így akkor mást se fog érezni

(ahogy az se, aki a bántásoktól félve, tartva

tetőtől talpig – lelki – páncélruhát ölt magára)

24.

Kontár  

Mint aki buzgón nekilát,

hogy a szálfából mestergerendát faragjon.

de elrontja, s így már kapanyelet próbálna,

de azt is elbaltázza, s örül a fogpiszkálónak is

(pazarolja a fát/saját jobb ügyre méltóbb idejét)

*

Szép asszonyok - Irodalmi Jelen

Úriasszony

Negyven kiló s nagyon boldogtalan.

Szemöldökét finom acél-csipesszel

a társaságban irtja, hátravetve

sovány fejét, s a rúzsával piros

pilléket ír az ajkai fölé,

míg kézitükrében figyel magára.

Pár év előtt az emlőit akarta

eltávolítani egy divatos

sebésszel, ámde erről lebeszélték.

Csak vakbelét vetette ki, előre,

ezenkívül néhány haszontalan

fölösleges szervét, hogy ezzel is

könnyebb legyen. Ma már tehát egészen

üres, akár egy kipakolt börönd,

vagy egy Dekobra-könyv. Úszik, repül

és ritmikus tornára jár. Römiz

és bridzsezik. Csupán a jobb körökben.

Leánykorában zongorázgatott is,

de abbahagyta. Mindent abbahagy.

Sétálni viszi a tragédiáját

s szánják nagyon. Ő a bús úriasszony.

Ha – néha – föl van öltöztetve, fázik.

Ebéd után éhes. „Nem értik őt”.

A férje sem „ez a derék fiú” –

így hívja – aki kenyeret keres rá,

de ő kenyeret nem eszik soha,

csak aszpikot, grapefruit-ot, káviárt,

s így tőle független. Beteg szegény.

Nagyon beteg. Húsz toalettje van,

harminc szerelme s több „komplexuma”.

Mindig halálosan fáradt. A hangja

személytelen és gépi, mint a hangos

filmek beszéde, mely közelbe-távol

egyforma és így senkihez se szól.

Ó Éva, Éva, régi, édes Éva,

hányszor eszembe jutsz, ha látom őt,

hosszú sörényed, langyos-lusta combod,

mannás meleg melled, tejízű csókod,

amint heversz, mindnyájunk édesanyja,

a paradicsomban, virágok és

kígyók között, hajad szép sátorában.

Ő körmeit mutatja énnekem,

bíborra festett, görbe körmeit,

mint amazon, és azt ígérgeti,

hogy összetép. De ez nem érdekel.

A szobalánya inkább. Hogyha olykor

teára hív, künn az előszobában

megcsókolom a szobalánya száját,

és elmenőben is mindenkoron

a szobalánynak csókolok kezet.

Könyv: ismeretlen kínai szerző: Szép asszonyok egy gazdag ...

*

25.

Irreverzibilitás

Visszacsinálhatatlan  

Előbb vág, azután mér

Előbb amputál, azután analizál

Kolbászból már nem lehet disznó

A kimondott szót nem lehet visszaszívni

A sorsfordító döntéseket nem lehet visszacsinálni:

az élet nem játék, ami bármikor nulláról újrakezdhető

26.

Finnyás nyanya

Addig-addig válogatsz,

míg minden valamirevaló kérőd odébbáll,

s be kell érned azzal, aki egyáltalán hajlandó elvenni,

különben élhetsz penészvirág és stigmatizált vénlányként

(még szerencsés volt, aki Rigócsőr királyfit is kikosarazta,

és aki egy kis nélkülözés-megalázás lecke után jött rá,

hogy hercegnő létére mégsem egy koldus felesége lett…)

27.

Bűz

Először

még mellbe vág

a büdös, facsarja orrod,

de akkor rögtön nem szólsz,

hisz még itt olyan új fiú vagy.

azután meg már te is megszokod,

az újakat meg beszoktatod…

28.

A jó gyerek

Irigykedsz a tékozló fiúra, bátyádra,

akit tárt karokkal és lakomával vár apád,

te meg hiába voltál akkor oly sokáig oly jó,

inkább te is rosszalkodtál, züllöttél volna?

(persze a pokoljárását nem cserélnéd el)

29.

Szerencse

Egyfelől annyira hiszünk a szerencsében,

hogy képesek vagyunk lottóra stb. költeni,

másfelől meg egyáltalán nem akarjuk észrevenni,

hogy milyen szerepet játszott a szerencse abban,

hogy még élünk, van munkánk, van házunk stb. –

lelki önvédelemből elfojtjuk azt a gondolatot,

hogy mindez egy pillanat alatt odalehet…

30.

Halhatatlan

Milyen rossz lenne

szó szerint, testben is

halhatatlannak lenni,

hisz túlélnénk a szeretteinket.

Ha viszont mindenki az lenne,

nem lenne igazi tétje semminek,

nem lenne elmulasztható alkalom,

nem lenne életre szóló súlyú döntés,

nem lenne más csak frivol játék…

31.

Buridán szamara

Amikor a szamár nem tud dönteni,

két egyforma nagyságú/illatú széna között

mert csakis az egyik köteget ehetné meg –

s a végén a döntésképtelenség miatt éhenhal

(úgy, mint aki két szék között a pad alá esik…)

32.

Életkor-zavar

Tiszteletreméltó szép-korúságod

az „örökifjúskodás” miatt nevetségességbe fullad

Mintha szándékosan, „direkt” öregítenéd magad

a ruházkodásoddal, a szín- és a formaválasztással

33.

Torzó 

Torzszülöttség  

Születési  rendellenességeidre rátettél egy lapáttal,

s nyíltan utálsz vagy titkon gyűlölsz minden rendest,

minden normális testi adottságú embert, aki élt és él,

Így nem marad időd, erőd, indításod az önépítésre,

rejtett talentumaid felfedezésére és forgatására…

34.

Szükségállapotos 

Aki örökre berendezkedik a szükséglakásba

és a szükségmegoldásokra, a buherált szerelésre

(ezért lóg ki a falból a rázós csupasz villanyvezeték)

Aki a vészhelyzetben bravúrosan megtanul spórolni,

de ennek múltán sem változtat,fogához veri a garast…

35.

Ideje van

Via activa,

via contemplativa:

ideje a láblógatásnak

és a tengerátúszásnak –

ideje van, ill. ideje lenne,

ha megéreznéd ezt, de te

pont akkor „szemlélődsz”,

amikor dönteni kellene…

36.

Módszertelen

Próba-szerencse!?

Vak tyúk is talál szemet?

De lehet ennél szisztematikusabban is keresni,

mert így magad minimalizálod a találati esélyt,

mint aki találomra tűt keres egy szénakazalban…

37.

Elfuserált messiás

Elrontás – megrontás

Minden újszülött egy csodagyerek –

hogy tesszük-hagyjuk hülyegyerekké válni?

A szülők és az iskola beleadnak apait-anyait,

a maradék munkát meg ő maga már önerőből…

38.

Kíváncsiság 

Addig még, de csak addig

nem voltál reménytelen eset,

amíg bátran bármit meg mertél kérdezni,

s nem rettegtél: megütköznek vagy kinevetnek

(de otthon, s főleg az iskolában leszoktattak róla)

39.

Kétértelmű

Nemcsak hogy két,

de egymással szöges ellentétes értelmű:

úgy mondja az Igen-t, hogy az „i”-t.elharapja,

és így majd utólag azt Nem!-nek is mondhassa,

attól függően, hogy melyik lett volna ott a jó…

40.

Középszer

A szerény „terrorista”

Mindenben átlagos vagy,

soha nem lógsz ki a sorból,

semmivel nem feltűnősködsz,

se semmiben nem is vagy kiváló –

aki nem ilyen, azt meg lehúzod magadhoz

(hogy ki se derülhessen, hogy lehet máshogy is)

41.

Különc

Aki éli ugyan konformista, nyárspolgár életét,

de a hiányérzete miatt ezt különcködéssel színesíti,

s legalább így ideig-óráig érdekes beszédtéma lehet.

Egy unalmas akadémikus filozófus le-letolja gatyáját,

vagy mond öncélúan meghökkentő, pukkasztó dolgot…

42.

Paranoia

Az üldözési mániás.

aki mindenkire gyanakvó,

mert szerinte mindenki az életére tör –

aki így próbál jelentéktelen személyének

különösen nagy fontosságot tulajdonítani.

aki így mindig stresszben/menekülésben van.

leginkább önmaga elöl: bele a halál karjába!?

43.

Emberautomata

Stimulálás és reakció:

egy adott ingerre adott a fix válasz…

ha bedobod a pénzt, akkor kijön, amit kérsz

ha elromlik, nem sokat bajlódnak a javításával.

ő istenigazából már eleve/régóta javíthatatlan…

44.

Kis Valentino*

aki hamis vágyak kielégítése miatt

– egy napra dúsgazdag úrnak lenni,

mert az az úr, akinek van sok pénze –

feláldozza élete hátralevő egy részét

– de legalábbis ifjúkora legszebb éveit –

Egy nap dolce vita – majd a biztos börtön.

*ez egy magyar játékfilm címe – Jeles András

45.

Néma

Annyira öncenzúrázod magad,

hogy a végül már nem mondasz semmit,

maximum udvariassági formulákat, töltelékszót,

üres közhelyeket – ha a hallgatás bántó lenne,

mert annyira félsz, nehogy megbánts valakit,

nehogy félreértsenek, nehogy kinevessenek…

46.

Gyerekszáj

Nagy sikered volt a beszólásaiddal,

de legalábbis nagy volt a hatásuk,

amikor még tapintatlan is lehettél

te meg úgy maradtál, „szókimondó”,

ki nem tud féket tenni a nyelvére…

47.

Lejtőn

Még nullán se: mínuszban,

a kevesebb sokkal több lenne:

hízelgő, rossz utakra vivő stb. stb.

álbarátok szoros, „kilátástalan” gyűrűjében,

jó tempóban „haladsz” egyre beljebb a pokolban…

48.

Ki mit tud

Keveset tud, ami fontos lenne,

de még azt is csak körülbelül, vagy rosszul…

de sokat tud felesleges, lényegtelen dolgokról,

ami viszont nemcsak hogy haszontalan, de káros…

*

Testvérek · Jü Hua · Könyv · Moly

Forradalmár 

Itt jár közöttünk. Áldott, szende lélek. 

Nagyon szelíd. Krisztus-szakálla rojtos 

gubancba lóg. Véres, meleg szivét 

künn a kabátján hordja, láthatólag, 

mint futtatáson lóverseny-jegyet. 

Fáj néki ez a „szörnyű Ázsia”, 

e „drága ország”, melyet tönkretesznek 

s nem engedik, hogy ő tehesse tönkre. 

Ifjúkorában elvett egy csunya, 

kicsiny leányt s egy szép nagy bankbetétet. 

Azóta ez kitartja s ő egészen 

„eszméinek élhet”. De mégse boldog. 

A termetét kissé rövidre szabták, 

orrát piszére, szűkre homlokát. 

Egyenlőséget kíván mindenütt, 

egy nagy fölosztást, abban a reményben, 

hogy néki is jut ekkor egy derék, 

délceg gerinc, egy főúri sasorr, 

s az agy-tőkésektől egy kis velőcske. 

A célja nem kisebb és nem nagyobb, mint: 

az Emberiséget megváltani. 

Csak ezt imádja. Mit neki család, 

mit gyermek és mit árva asszonya, 

olyan goromba véle, mint a pokróc 

s az anyja is padlásszobába kuksol, 

míg ő utazgat és habot zabál. 

Az Emberiség szent barátja ő. 

Ha hallja, hogy egy konferencián 

az Emberiség tyúkszemére hágtak, 

vagy egy kicsit náthás, szívére gyászt köt 

s nem bír aludni, olyan izgatott. 

Úgy látszik, ők ketten megértik egymást. 

Az Emberiség végtelen szerény, 

nem nyit be hozzá, nem kér tőle pénzt, 

cipőt, meleg ruhát, mint Péter és Pál, 

s így véle ő békésen éldegél. 

Örök szerelme nem is fogy soha. 

A koldusoknak, kik feléje nyújtják 

sovány kezük, sosem ad alamizsnát, 

de mindegyikkel szívesen kezet fog, 

mint ember az emberrel. Ez az elve. 

És közbe készül a leszámolásra. 

Mikor vasárnap lengenek a burzsuj 

erdők s virulnak a burzsuj virágok 

és hektikás, kis díjnokok söröznek 

és nénikék, nyugdíjas özvegyek, 

akik egész héten padlót suroltak, 

kávéjukat kevergetik s fiúcskák 

és kisleányok ünnepi ruhában 

sóskifliket rágcsálnak és az úton 

léggömböket eregetnek kacagva, 

ő zordonan szemléli dőzsölésük 

és a barátjait meglökve, így szól: 

„Itt vér fog folyni nemsokára, vér”. 

Mert amikép ábrándozol te arról, 

hogy egykor a saját szőlődben ülsz, 

vagy olvasol egy csöndes este, ő úgy 

játszik magában vérrel, lámpavassal, 

parasztkaszákkal, rémekkel, halálos 

társasjátékot és feketelistát 

vezet, amelybe mindenkit beír, 

hullát szagol és csöndesen akasztat. 

Nem gyűlöletből, ám „történeti 

szükségességből”. Közveszélyes őrült. 

Nem önveszélyes. Hisz magának ő 

sohasem árt. Ez minden érdeme. 

Máskép vele a fene se törődik 

és ez dühíti egyre jobban. Egyszer 

volt boldog. A korzón utánament 

szelíden egy angyali detektív, 

mint ápoló a mániás után, 

hogy egy kicsit vigyázzon életére, 

hogy meg ne üsse oktalan fejét. 

Ekkor kitört, tombolva hátrafordult, 

botrányt csapott és Isten, emberek 

előtt a művelt és szabad világhoz, 

a csillagokhoz föllebezve, vérben 

forgó szemekkel és tág orrlikakkal 

ekkép kiáltott: „Ez reakció!” 

1930

Élet és halál Sanghajban · Nien Cheng · Könyv · Moly

*

Erény és borzalom – Három kínai könyv | 168 óra

PLUSZ VAGY MÍNUSZ

E magok és csírák célja, hogy segítse a bátor keresőket

életüket és elő-szeretteikét, másokét, is boldogabbá tenni:

rendeltetésszerűen használni, mint például egy gitárt, hegedűt,

amivel szöget is lehet beverni, felaprítva be is lehet fűteni stb.,

amit lehet hagyni porosodni, mint zaciba is adható szobadíszt, 

lehet belőle fegyvert csinálni és ütni, vagy lelki hadviselésként:

lehet belőle fülsértő, lélekromboló zörejt, „zenét” kicsikarni,

de lehet ő gyönyörű, lélekemelő-tisztitó isteni muzsika médiuma.

Lehet a szart aranynak nevezni, és még gyarapítani,

Lehet aranyunkat nem becsülni, sőt abból is szart csinálni

Lehet a szarral megbékélni, abban pl. üdvhitben szenvedni,

És meg sem próbálni abból aranyat előállítani (”alkímia”)

Az élet legjobb dolgai lehetnek egyben a legrosszabbak is:

jó vagy rossz egészség, evés, játék, humor, munka/hivatás,

barátság, szerelem, nemi élet, házasság, család, lakás/otthon,

gazdálkodás, iskola, társas élet, sport, művészet, közélet stb.

A legeslegtöbbet én használhatom, s így árthatom magamnak,

És csak ezután jönnek a jószándékú előszeretteim, barátaim,

És a rossz szándékú álbarátok, ellenségek, valamint a segítők,

Akik a rosszat jól csinálják, majd a szerencse, a Rendszer stb.

A mese, példabeszéd, jellemzés rólad szól, ismerj magadra,

a baj felismerése a gyógyulás kezdete: most változtass életeden,

amihez csak bölcs szellem és lélekbátorság kell: sokkal több az,

ami rajtad múlik, semmint azt gyáva önigazolásul hinni akarnád…

Simone de Beauvoir: Mandarinok (Magvető Könyvkiadó, 1966 ...