BOLDOG-BOLDOGTALAN: Életminőség vizsgálódások III. – Az áruló szellemi-politikai elit 6.

Írta: Nagy Jenő · 2020. március 14.

kb. 15 perc olvasás

Képtalálatok a következőre: kéri edit könyv

Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár

Képtalálatok a következőre: 1848 festmény

Arany János

Rendületlenül

Hallottad a szót: „rendületlenül -”

Midőn fölzengi myriád ajak

S a millió szív egy dalon hevül,

Egy lángviharban összecsapzanak?…

Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon

Merő szokássá szent imád ne váljon!

Sokban hívságos elme kérkedik,

Irányt még jóra, szépre is az ád;

Nem mondom: a hont ők nem szeretik;

De jobban a tapsot, mint a hazát…

Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon

Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!

Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,

Kinek világát csak divat teszi:

Őnála köntös, eb, ló egyremegy,

S a hon szerelmén a hölgyét veszi…

Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,

Külcsillogássá szent imád ne váljon!

Van – fájdalom! – kinek cégér hona.

Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:

Ki innen! e hely az Úr temploma:

Rátok az ostor pattogása vár!…

Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:

Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont gyakran oly nehéz: –

Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,

Gyarló erényünk öntagadni kész,

Mint Péter a rettentő éjtszakán.

Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon –

De kishitűvé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont – ah! még nehezebb,

Midőn az ár nő, ostromol, ragad…

És – kebleden be-vérző honfiseb –

Bújsz a tömegben, átkos egymagad.

Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon

Káromkodássá szent imád ne váljon!

Hallottad a szót: „rendületlenül?”

Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, –

Lenn a sikamló tér, nyomás felül,

Vész és gyalázat el ne rántsanak.

Oh, értsd meg a szót: árban és apályon

– Szirt a habok közt – hűséged megálljon!

(1860.)

Képtalálatok a következőre: kéri edit könyv

*

Csak

másokat

biztatgattam

a katonai szolgálat

lelkiismereti megtagadására,

hogy azután ezt kutathassam,

vagy erre mozgalmat alapítsak stb.

*

Amíg

te börtönben

vagy kényszer-

munkatáborban voltál,

addig bíráltalak és beültem

a helyedre és a villádba…

*

Vendégfogadós,

kocsmáros vagyok,

aki leitatja, kihallgatja, provokálja,

majd végül feljelenti kedves vendégét…

*

Ő

csak jót

akar neked –

de nehogy elbízd magad:

először csak gyászbeszédben,

nekrológban dicséri munkásságod…

*

Kollektív

amnézia/felejtés

előidézésével és fenntartásával

a múlt egy – sokaknak ma oly kínos –

részét legszívesebben végképp eltörlöm…

*

Katonás

vezényszavakkal,

a genetikai boszorkány-

konyhában faragok, kovácsolok,

gyártok „új embert”,

szupermanust stb.

*

Legnagyobb

és jó karban

tartott kollekcióm

szégyenbélyegzőkből van:

a politikai ellenfeleimet,

és a nem brancsbelieket

fáradhatatlanul stigmatizálom…

*

Mint

elvetélt

bohócdoktor

vagy önjelölt tanatológus

a nekrofiliámat morbid

humorizálgatásban élem ki…

*

Egzisztenciális félelemből,

karriervágyból, beszariságból

nem korrigálod a főorvost,

ha ő éppen szarvashibát vét is?

*

Szakmai

álindokokra hivatkozva

előre kikövetelt „hálapénz”

szerint manipulálva rangsorolom

az életmentő, életminőség-javító műtétre,

vagy a donorra, a vesére váró betegeket…

*

A

növekvő

igényekre,

a fizetőképes

keresletre tekintettel

non stop három műszakban,

üzemed folyamatosan bővítve

folyósítasz gagyi életpótlékokat…

*

Csalódva

a korrupt

vagy a kényszer-

pályán megkeseredett

kritikusokban, bírálókban,

recenzensekben, műítészekben,

magad méltatod, rangsorolod,

értékeled, és zsűrized műved…!

*

Műveid

annyira nem

beszélnek magukért,

hogy neked kell azokat

folyamatosan értelmezgetni,,

és mindenfélét „szabadon”

belemagyarázni…

*

A láthatatlan Istenről

faragott képeket csinál,

szobrot farigcsál, ereklyét,

bóvli kegytárgyat gyárt(tat),

és mellé még gyorsmegváltást,

és holtbiztos üdvözülést kínál…

*

Nomád

értelmiségi voltál,

vagy szerettél volna lenni,

egy csóró: koldusbotos független –

rózsadombi villád előtt most immár

szolgálati kocsi, azzal jársz nép közé?

*

Szerencse-

játékot propagál

az életrontó nyomorból

mielőbb kiemelkedni akarónak –

mert ott ugyan – általa mismásoltan – kicsik,

de legalább matematikailag egyenlők az esélyek…

*

Szak-

értelmemmel

és kapcsolataimmal

segédkezet nyújtok

pótolhatatlan műkincsek

rablásához, kilopásához, értékesítéséhez…

*

Hamis

alternatívák csapdájába

csalogatom a gyanútlan

szellemileg még kiskorút:

mintha például a szabadság

és hűség kizárná egymást…!

*

Annyira

megtetszik neki

a saját alkotása, szobra,

hogy a talptól fülig szerelmes lesz bele…

*

Soha

nem mondod

végérvényesnek a műved –

így kedvedre kimagyarázhatod,

ha valami nagy hibája maradt…

*

Egyik

ötletét

sem valósítja meg,

mindenbe csak éppen belekap,

nem inspiráló torzókat, töredékeket,

félkész műveket, vázlatot hagy maga után…

*

Tized-

rangú események

mára már egyedül maradt

kis szemtanújaként próbálok

az utólag naggyá felfújt időre

több kötetre felhígítva visszaemlékezni…

*

Fűzfapoézisem,

mint minden dilettánsé,

bőven hajt, bőven terem

bugyuta dalszöveget, csacska

reklámverset, kampányrigmusokat,

hitbuzgalmi fohászokat…

*

Örök

engedelmességi

fogadalmat tett

minden felettes emberi Parancsnak,

éppen csak a nemzetét nem szolgálja –

neki nem a nép üdve a legfőbb törvény…

*

Katasztrófa-

elhárítóként

már alig várom,

hogy végre bevessenek,

akár magam is előidézem a bajt,

hogy azután én hősködhessek!?

*

Előbb

besározod,

bemocskolod

a kiválasztott szavakat,

majd ezekkel a szavakkal

sározod be a kijelölt

prédaembereket…

*

Háztájilag

vagy nagyüzemben

inflálom a leírt-kimondott szó értékét –

végső soron rombolom az embernek

oly létfontos dolgok értékét!

*

Úgy

néztem

másokra mindig,

ahogy hülyegyerekre nézni illik,

és láss csodát! ez a hitem, jóslatom

valósággá válik, beteljesül…!

*

Transzparensre tett

szexuális forradalmárkodásom

főleg tüntető paráznaságaimban,

önpusztító kicsapongásokban áll…

*

Beszervezés

és zsarolás nélkül is,

önként és örömmel/kéjjel

a népnyúzó, léleknyomorító diktatúra

direkt-indirekt megideologizálója voltam…

*

Azért

értékes ő,

mert ritka nagy

szemétségekre képes,

amihez nemcsak talentum,

de annak forgatása is szükséges…

*

Hamis

képet festve

gyűlöletet keltesz

minden gazdag iránt,

vagy rózsaszínű szemüvegen át

fested le a szegény élet örömeit…

*

Bujtatott

fajelméletet képviselek

és kvázi eugenikát propagálok,

az én fajom monokultúrája érdekében,

ahelyett, hogy a sokféleségben rejlő

számos-számtalan előnyt emlegetném…

*

Nemcsak

műveket,

de embert is

első- és másodosztályúra oszt:

közvetlen vagy közvetett apologétája

az informális kasztrendnek stb. stb.

*

Nem hiszem

és nem fogadom el,

hogy egy kívülállónak

olyan ötlete/látása lehet,

ami kopernikuszi fordulatot

hozhatna az én szakmámban,

amit én sok-sok évig tanultam,

és amikor már én évtizedek óta

itt gürizek, gányolok stb. stb.!

*

Megvilágosodok:

belátom a Sátán

valóságos működését,

s előtte, mint evilágunk

teljhatalmú nagyura előtt

feltétlen kapitulációt ajánlok…

*

Gügyögve

helyezem játékpolcodra

a krampuszkásított a kisördögöt,

előkészítve rá: sose vedd halál-

komolyan a Sátánt/gonosz szellemet!!

*

A

csapat

választott kapitánya,

aki rossz példát mutatva jár elől:

züllik, nem edz, a pályán balhézik,

félgőzzel játszik, az újoncot leégeti stb.

*

Rossz

taktikát adó

és a csapategységet

bomlasztó mesteredző

aki csapatát folyton megvereti,

akinél a tehetségek elkallódnak…

*

Köz-

területen

éktelenkedő

óriásplakátjaimmal

másodpercenként követek el

vizuális és lelki-szellemi erőszakot…

*

Holt

betűk

holt tengerének özönvízével

és mellékes vagy álinformációkkal

árasztom el védtelen szülőhazámat…

*

Sikerrel

elkezdem

és véghezviszem

diákjaim iskolai életének

teljes sikerélménytelenítését –

kapnak kárpótlásul bőven kudarcélményt…

*

Cáfolható

kijelentések

megtétele elől

trükkösen bujkálok holtomiglan

a buja szóvirágok között és alatt!

*

Csak

azért

árultam el

én is a Jézust,

hogy véghezvihesse

a megváltás művét…

*

Képtalálatok a következőre: arany lászló az emigráció könyv

Arany János

FIAMNAK

Hála Isten! este van megin’.

Mával is fogyott a földi kín.

Bent magános, árva gyertya ég:

Kívül leskelődik a sötét.

Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren?

Vetve ágyad puha-melegen:

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Látod, én szegény költő vagyok:

Örökül hát nem sokat hagyok;

Legföljebb mocsoktalan nevet:

A tömegnél hitvány érdemet.

Ártatlan szived tavaszkertében

A vallást ezért öntözgetem.

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Mert szegénynek drága kincs a hit.

Tűrni és remélni megtanit:

S néki, míg a sír rá nem lehell,

Mindig tűrni és remélni kell!

Oh, ha bennem is, mint egykor, épen

Élne a hit, vigaszul nekem!…

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Majd ha játszótársaid közül

Munka hí el – úgy lehet, korán –

S idegennek szolgálsz eszközül,

Ki talán szeret… de mostohán:

Balzsamúl a hit malasztja légyen

Az elrejtett néma könnyeken.

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Majd, ha látod, érzed a nyomort,

Melyet a becsület válla hord;

Megtiporva az erényt, az észt,

Míg a vétek irigységre készt

S a butának sorsa földi éden:

Álljon a vallás a mérlegen.

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

És, ha felnövén, tapasztalod,

Hogy apáid földje nem honod

S a bölcsőd s koporsód közti ür

Századoknak szolgált mesgyeül:

Lelj vigasztalást a szent igében:

„Bujdosunk e földi téreken.”

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!

S benne az erény diadalát:

Mert különben sorsod és e föld

Isten ellen zúgolódni költ. –

Járj örömmel álmaid egében,

Útravalód e csókom legyen:

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem!

(1850)

Képtalálatok a következőre: arany lászló könyv

*

Az

olykor

vagy sokszor

a szinte néma

segélykiáltásokat

vagy meg se hallom,

vagy még le is halkítom,

vagy akár elhallgattatom…

*

Egy

soha

ki nem ürített

óriási lelki szemétláda,

egy köpőcsésze,

akit elér és leteper

a segítők szakmai betegsége:

a kiégés stb.

*

Egészségeseket

is hibernál, lefagyaszt,

nehogy túlnőjék/lepipálják –

ő a maga nemében páratlan

szellemi jégkorszakalkotó, mumifikáló…

*

Olyannyira

fontos ma nekem

a tévés megmutatkozás,

hogy bármilyen feltétellel vállalom

a fellépést, a közreműködést, a szereplést…

*

Nem

vagyok maradi,

hajt engem a korszellem:

akár gatyámat letolva is versenyzek

a szponzorok szeszélyes kegyeiért…

*

Előre

borítékolva

biankó aláírom,

magamévá teszem

a kis- és nagyfőnökök,

kultúrpolitikusok aznapra

rendelt „igazságát”, „evangéliumát”…

*

„Tudományos vizsgálat” címen

fondorlatosan közreműködök

az adatbehajtásban-beszolgáltatásban,

a rekvirálásban vagy lopásban…

*

Biztos,

ami biztos:

hátha mégsincs

Isten vagy nem gondviselő –

a valláserkölcsök védelmében

mindenki mellé csőszt is állítanék…

*

Korunk

kulturális népbetegségei,

fertőző rossz szellemei ellen

juszt se adom be időben és jól

a hatékony szellemi védőoltásokat…

(a felismerési és önvédelmi módszert)

*

Állatokról

festek ellenségképet:

ne legyen társuk, tanítójuk,

és hogy ne érezzenek együtt velük,

csak egyék vagy kártevőként irtsák őket…

*

Mérnöki

pontossággal

tervezném a társadalmat is,

mint egy olyan házat, lakóparkot,

amibe én úgysem fogok költözni/lakni…

*

Próbálok

jelentős rivális

– főleg kortárs –

műveket lesajnálni,

„lefikázni”, vagy a teljes

visszhangtalanságba süllyeszteni…

*

Túl-

reagálásaimmal

közvetve óhatatlanul is

kapitális baromságokat vagy

silányságokat is „reklámozok”…

*

Úgy

adaptálom

színpadra/filmre

a nagy alapműveket,

se a könyvhöz vissza nem vezet…

hogy se katarzist nem kelt,

*

Királyi

sasnak születtem,

őstehetség, vadzseni voltam,

ma csak piaci legyek után

kapkodok és kalapozok…

*

A

Süket

és Korrupt

Hivataltól várom,

hogy méltasson, laudációt írjon

és végre valami rangot is adjon

az úgynevezett szellemi életben…

*

Mimóza

szektavezérként

egyre allergiásabb

vagyok a belső bírálatokra,

de még a nem tőlem induló

spontán kezdeményezésre is…

*

Nem

hiszi, hogy

e hazug rendszernek

még az ő életében vége lehet –

így titokban sem szolidáris

az ellenzéki mozgalmakkal,

nyíltan azután végképp nem, sőt…

*

Saját

gyávaságod

és kialkudott

kedvezményeid mentve-féltve:

tőle messzire elhatárolódva

bírálod a zsarnokság kritikusát,

mint megveszekedett bajkeverőt…

*

Egy

darabig

rúgkapáltál,

és tiltakoztál

a túszhelyzeted ellen,

míg aztán előbb beletörődtél

és a végén meg is ideologizáltad,

és nyíltan azonosultál rablóid nézeteivel…

*

Először

csak megélhetési

kényszerből ír reklámot,

programot, beszédeket stb.,

de addig-addig foglalkozik vele,

míg kezd azonosulni vele/hinni benne…

*

Úgy

tájékoztatok

– az amúgy létező –

kullancsveszélyről,

hogy mindörökre erdőkerülőkké

és – mondjuk – plázalátogatóvá teszlek…

*

Nemcsak

a modorosságokat,

a felhígítást, a ripacskodást stb.

de magát a magyar nótát, a cigányzenét,

magát ezeket a hungarikumokat figurázom ki…

*

Válóperes bírónőként

haraggal és elfogultsággal

kisemmizem és gyerektelenítem

az eleve hibásnak ítélt ex férjet…

*

Tekintélyemmel,

pozíciómmal visszaélve

ígéretes pályákon futó vonatokat

lassítok le, állítok meg, terelek el,

vagy töröm a pályát végleg ketté,

szedem fel előtte a síneket…

*

Példámmal is

szubjektív önmegvalósításra,

és nem az objektív feladatvállalásra buzdítok…

*

A

bizonytalan

és megfoghatatlan

szellemi égi lajtorja helyett

a nagyonis kézzelfogható

– és mérhető előnyökkel kecsegtető –

szamárlétrán kapaszkodok „felfelé”…

*

A

császárnak

szorgosan törlesztek,

nincs jelentős hátralékom,

az istennek nemigen adózok,

vagy a csak a maradékot adom

(ha a császár ezért nem neheztel).

*

Híres emberként,

vezető politikusként

nagy nyilvánosság előtt

oltatod be magad az új vakcinával,

hogy közbizalmat gerjessz a lakosságban,

és lendíts a gyártók/temettetők bevételén…

(azt csak kevesen tudják: kamu oltás volt…)

*

Kamaszos

lázadásban fixálódva

mindent megkérdőjelezek –

mintha a nyílt vízen akarnám

átépíteni az egyetlen hajónkat…

*

Én

jöjjek rá

az igazságra,

csak az enyém

legyen a dicsőség,

vagy inkább soha ebben

a büdös életben ne derüljön ki!

*

Én

tényleg

radikális vagyok:

a gyökerénél ragadom meg a dolgot –

ezért kulturálisan talajtalanná teszlek,

egy lézengő-lebegő hontalan „nomáddá”,

egy identitászavaros konzumideótává…

*

A

szellemi

emberekkel,

javakkal és erőforrásokkal

esztelenül vagy gonoszul bánok:

pazarolok, rablógazdálkodok, tékozlok…

*

Drágább

rongy életem,

silány életművem,

sőt a hús a kenyéren, 

a hab a tortámon

mint a személyem,

a szakmám hitele,

a tudomány és

a hazám becsülete…

*

A

rivális

kutatókat

és paradigmákat

igyekszem elhallgattatni,

dilettáns áltudósként,

kontár amatőrként stb.

stigmatizál(tat)ni,

csakhogy mentsem

kiépült állásom

és életművem…

*

Negyedszerre

is megtagadnám,

meg én, Jézust,

az egykori Mestert,

csakhogy menthessem

a nekem oly becses irhám…

*

Nemhogy

a feltárással,

a diagnózissal

és kezelési javaslatokkal

csökkenteném, de elfedezésével

vagy álterápiákkal még magam is

csak növelem a kezdetben kis bajt…

*

A

rám

bízott

vagy véletlenül,

hivatalból hozzám

került szellemi hagyatékot

gondatlanul és hűtlenül kezelem,

megcsonkítom, elrejtem, kisajátítom stb.

*

El

ugyan

nem adtam,

de sajnos már

réges-régen elittam

józan paraszti eszem –

az értelmiségi másik

útja nem járható?!

*

Magasröptű

eszmecserét folytatunk,

de senkit se ragad magával,

mert messziről kiszaglik belőle,

hogy nincs személyes tétje, nem létkérdés…

*

Csak

a vita

kedvéért vitázók,

vagy pankrátorok vagyunk:

úgy teszünk, mintha itt és

most „vérre menően” vitáznánk…

*

Ugyan

csak egy

idegen nyelvben,

de abban tényleg perfekt vagyok:

a fontoskodó és bennfenteskedő,

kirekesztő szakmai tolvajnyelvben…

*

Gondolatolvasó

vagy más parafenomén képességem

a gondolat-rendőrállam szolgálatában,

vagy más rossz ügyben kamatoztatom…

*

Ha

engem egyszer

valakik valahol

valamivel becsaptak,

akkor minden fórumon, agórán

egyetemes bizalmatlanságot hirdetek…

*

Szabadon

– értsd: önkényesen –

rostálgatom a tényeket,

de az én – igen rugalmas –

véleményem az szent, sérthetetlen…

Talán magam is eleve csalhatatlan vagyok?

*

Nem

az igazam,

pláne nem az igazságot,

de a tanszékem, szinekúrám védem

foggal-körömmel, az utolsó töltényig,

árnyékbokszolva, bérgyilkost fogadva…

*

Mintha

mindig ugyanazt

a régi lemezt tenném fel,

s még az is folyton elakadna…

Na, tessék: erre táncoljatok ma!

*

Olyan

mesterien

dodonai a jóslatom,

hogy mindenképpen be fog válni:

legalábbis nekem – én kasszírozok,

te meg értsd úgy, ahogy akarod…

(ha akarod vemhes, ha akarod, nem)

*

Vád-

alkuval hitegetve,

vagy súlyosabb ítéletet

kilátásba helyezve

kizsarolom belőled

és meg is írom helyetted

a magadra terhelő – hamis –

„beismerő vallomásodat”…

*

Közös

képviselőként

összeugrasztom lakótársaim.

például: a folyosó közfalára,

a faliújságra a közös költséggel

hátralékosokról szégyenlistát teszek ki…

*

Otthonosan,

bennfentesen

mozogván a szellemvilágban

ezt a tudásom arra használom,

hogy módszeresen romboljam a jó

és építsem a rossz csapatszellemet…

*

Az

ördög

patikájával

lelkileg megbetegítelek:

sátáni gúnykacaj, önbizalom rombolás,

identitászavarás, nevetségessé tétel stb.

*

Újoncokat,

inasokat, kezdőket

véletlenül sem hozok jó,

csak kedvszegő rossz, kínos helyzetbe:

égetés, blamálás, cikizés, megszégyenítés…

*

Egalitárius vagyok:

éljen az egyenlőség minden előtt:

ezért mindenkit egy szintre hozok,

jobban, pontosabban mondva: húzok le…

*

Én

már

szellemi

nagykorú vagyok,

én mindent elolvashatok, nézhetek,

de a kiskorúsított nagy néptömegtől

elzárom a provokatív, új paradigmás,

„izgató”, leleplező stb. könyveket…

*

Oly

nagy becsben

tartom az értékes könyveket,

hogy gondosan el is zárom,

nehogy bármi bajuk eshessék…

*

A

nagy

és örökzöld

igazságbombákat

még detonáció előtt

közhelyesítésükkel, bagatellizálásukkal

sikeresen dedós játékszerré hatástalanítom…

*

Ha van

egy új anarchista ötlete,

hányjon fittyet az államnak,

rávesz egy kísérleti alanyt,

hogy élesben próbálja ki azt,

majd tisztes távolból,

tudományos objektivitással

figyeli a fejleményeket…

*

Megszeppent,

rutintalan riportalanyt

hívok tv-rádió műsoromba,

akit profin zavarba hozok, leégetek

vagy nem vagyok kíváncsi rá és ügyére,

s csak ürügy nekem az önmutogatásaimra…

*

Lelki

elsősegély-

szolgálat keretében

nem mentőövet dob a fuldoklónak,

de még egy nagy követ is köt a lábára…

*

Képes vagyok

szinte bárkiből

elég rövid úton

beteget, lelki beteget,

vagy gyógypedagógiai esetet csinálni…

*

Törékeny,

érzékeny és

már sebzett

emberi lelkek között

én vagyok az otromba behemót,

a felnőtt elefánt a porcelánboltban…

*

A

magam

módján én is

nem mindennapi

nagy csodát művelek:

csodagyerekből hülyegyereket,

igavonó barmot, biorobotot,

alattvalót stb. „fejlesztek”…

*

Rámenős,

trükkös és invenciózus

ügynökként rábeszéllek:

ne Istenben, élettársadban, barátodban,

csakis a biztosítómban, a bankomban bízz!

*

Munka-

időben és túlórázva

hamis illúziókat keltek,

hogy a nem olcsó belépődért

élethazugságaid babusgatva elringassalak…

*

Amit

a legjobban tudok:

mikor mire kell hivatkozni,

hogy végülis jól jöjjek ki:

hol a nézettségi mutatókra,

hol a meg nem értett zseniségre…

*

Mindent

megteszek azért, hogy

lehetőleg ki se derüljön:

művem mennyire kelendő,

kik olvassák és ki – nem – értik…

*

Világgá kürtölöm:

itt van már a Kánaán,

a történelemnek vége,

pedig a csendes többség

szellemi alultápláltan kóvályog

a börtöne szürke folyosóin…

*

Az

ún.

szakmai komolyság

uralkodó elvárásait

kielégítve, túlteljesítve

emberi fogyasztásra alkalmatlan

vaskos könyvet írok „a filozófiáról”…

*

Képtalálatok a következőre: 1848 festmény

KOLDUS-ÉNEK 

Arany János

Küszöbről küszöbre járok, hol be, hol ki…

Ne üzenjetek, hogy nincsen itthon senki,

Ne uszítsátok az ebet, hogy letépjen,

Annyi kezem nincsen, hogy magamat védjen

Szegény honvéd jövök, kérni egy falatot.

– Adjatok, adjatok amit Isten adott. 

Sokat táboroztam, meg is nyűttem, látszik;

Versectől Szolnokig, Izsaszegtől Vácig.

Ott maradt a jobbkéz, mankót hordoz a bal,

Mankóstul sem ér föl régi ép lábammal:

Oh, e rongyokat már hogy is nem hagytam ott!

– Adjatok, adjatok amit Isten adott. 

Ne pirongassatok, hogy koldulni szégyen,

Koldusbotom miatt más piruljon, én nem!

Ha tisztét mindenki tette volna, mint én,

Falatomhoz e sós könnyet nem vegyítném:

Sántán is, bénán is, töltenék víg napot.

– Adjatok, adjatok amit Isten adott. 

Mennyi drága erő, és mennyi nemes vér!

Hozzáfoghatót a történet nem ösmér.

Mi haszna! az erőt ásta benső féreg:

Büszke, szenvedélyes, versengő vezérek;

Tiszta vérünk szennyes oltáron ontatott.

– Adjatok, adjatok amit Isten adott. 

Egy szelet kenyérkét, alamizsna fillért…!

Valami pénz csak kell, s nem tagadom, hogy mért:

Majd, ha eltikkadtam,… a déli nap éget,

Kocsmaházba térek egy ital bor végett;

Jó hely az, legalább nyujt egy kemény padot.

– Adjatok, adjatok amit Isten adott. 

Megitél a világ, hogy részeges vagyok,

Pedig, ha én iszom, hej! van arra nagy ok:

Magam sorsa is bánt… de az mind csak semmi,

Megszokná az ember végre föl se venni:

Más seb az, amelyre nem lelek balzsamot!…

– Adjatok, adjatok amit Isten adott. 

Oh! mikor ez a seb idebent megsajdul,

Lelkem minden húrja átrezeg a jajtul;

„Húzd rá cigány, mondom, egy keservest, ingyen”,

És a cigány húzza, áldja meg az Isten;

Könnye pergi át a barna ábrázatot…

– Adjatok, adjatok amit Isten adott. 

Nyomorú egy élet… magamért nem bánnám,

Ha a holnapot már hozzá nem számlálnám;

Ám e szakadt könyvet ti csak foltozzátok:

Majd olvas belőle egykor unokátok

Dicsőségetekről egy-két igaz lapot.

– Adjatok, adjatok amit Isten adott. 

Azt mondák, mikor a harcban ömlött vérem,

Tíz holdnyi örökség lesz valaha bérem.

Tíz arasz is jó lesz, gondolám magamban,

Korántsem gyanítva, milyen igazam van:

Oh, ha megtaláltok egykor az útfélen,

Adjatok egy szűk sirt hazám szent földjében. 

(1850)

Képtalálatok a következőre: 1848 festmény

*

Képtalálatok a következőre: 1848-as honvéd veteránok

Nem segítő/használó,

de tétlen, sőt ártó elit

A fejétől bűzlik a hal!

A legszentebb hivatások,

avagy a leghitványabb mesterségek…

Elmulasztani a jót, sőt tenni a rosszat?!

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírák,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

p.s.:

A versek, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztként a hivatásuk magaslatán állókról,

s a pályával járó áldozatukról: pokoljáró dudás sorsukról…

Képtalálatok a következőre: 1848 festmény