kb. 11 perc olvasás

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség tesztkönyv: magyarán szólva

A Nap az apa
BALATON
Ha hatalmadat érezvén egy körmöt levágatsz
és akaratán kívül egy szőke nőt a táncba hívsz.
De egy másik napon egy mikrobuszból intő
hivatalnok látása miatt beteg szíved
majdnem a sírba visz.
De a hatalmat gúnyolod és senki nincs,
aki erősebbnek látszana nálad.
Minden mondatra emlékszel
és minden mondatod telitalálat.
Óriás szívedet derűs mosollyal
a világra büszkén megnyitod
jókor reggel a szemedet is,
keveset alszik negyven fele az ember.
Rekeszes táskádat degeszre tömve
rohansz egy átkozott hivatalba,
Nagy tudásoddal és a régi tekintélyeddel,
Mert az idő halad, gyorsan szaladsz,
felelősséged biztos tudatában,
De egy másik napon rettegve gondolsz
mindarra, ami van és rettegve ülsz otthon a szobádban.
Mert az idő halad, otthon maradsz,
vagy sört öntesz a pezsgőbe egy éjjeli kocsmában.
Lüktető agyadat görccsel, haraggal és indulattal
rövidre zárva.
Ha harc, hadd legyen harc, megduplázod az
összes tétet
És tévedhetetlenül bizonyos vagy abban,
hogy elvesztetted az egészet.
Derűre ború, borúra háború,
most elküldték Kantot a fenébe,
Így kezdődött el a világ vége.
Szétszaladt bárányok között tüzet okádva
halkan emelkedik a szekér,
Illés még éppen odaér.
Jákob egy hatalmas létrával szintén arra szalad,
Vigyáz, nehogy lemaradjanak.
De hiába lángol, mégsem ég el a fenyér,
Nagy csendben vár és hallgat a szél.
A mozdulatlan tájban minden áll csak a kastély
inog, miközben felrepül.
A lemaradt szentek helyett Te ülsz benn
egyedül.
Nyilam kilövöm, repülök át mind a száz szobán,
A százegyediken kendőt hímzel a szófán.
Élnek a kövek mert bennük is erő szalad
Gyémánt hegyen ég el a fény.
A kövek szikráznak és te látod,
Autók ajtaját tépi le a szél.
Tér és idő találkozása, Szellem és anyag elegye
– ez vagyok.
Minden szétdől és közben ropog.
Ahol én járok, áram ívek.
Egyhelyben állok és minden forog,
Nyomomban vannak a detektorok.
A Nap az apa, a Nap az én,
Ez érzéki látomás.
Ott áll egyedül Ezékiel,
Milyen hosszú villanás.
Nagy mágus, átlépted a határt
Sasként csaptam le rád.
Ez lesz az a nap, ha ez az az év,
A legutolsó állomás,
Hagyd el a vizet, hajód repül,
Tejfehér köd száll le rád,
Átváltozol és átváltozott a táj,
Megváltozott örökre már.
A macska elkapott egy madarat és a bokorba
szaladt vele, egy másik madár csivitelt a fán.
A hídra (nekem háttal) egy hangos autó fordult
éppen és a Hold majdnem a szemembe tűzött
volna, de lámpák alá értem én, talán ekkor tért
belém vissza ismét a remény.
https://www.youtube.com/watch?v=TTzMn7OOilk

*
Csak
azért utazol,
hogy eldicsekedhess vele,
szaporítsad irigyeid számát…
(ha te amúgy bele is gebedsz
a tetemes költségek előteremtésébe)
*
Opera-
énekessé,
kontratenorrá
kasztráltatod magad,
de mikor/hamar megbánod,
onnan már nincsen visszaút…
*
Röstellsz
akkor szólni,
amikor már nem
érted az előadást,
és így nem csoda,
ha végül az egésztől
elmegy maradék kedved…
*
Annyira
tartasz a vak
megszokás rabságától,
hogy naponként mindent
életszabályt elemzel/átgondolsz,
és sokszor csakazértis módosítgatsz…
*
A
kába,
bódult állapotot
tartod jónak, elviselhetőnek:
addig se gyötörnek napi gondok –
egyre többször mesterségesen is előidézed
*
Neked
az orvosod
mondja meg,
hogy hol, mennyire
és miként fáj valamid
(vagy a pénztárcád mérete…)
*
A
szellemi
táplálékaidat
nem válogatod,
nem előkóstolod,
alaposan nem rágod
és nem is emészted meg…
*
Minden
kóbor állatot
azonnal befogadva
családi otthonodból
egy zug-állatmenhely lesz…
*
Utcai
harcosnak készülve
a konyhapadló köveiből
építesz ki barikádot és
megdobálod barikádat…
*
A
potya
svédasztal
csapdájába esés:
időre mindent megkóstolna,
és így elront gyomrot – belebetegszik…
*
A
Másik
jelenléte
neked csak
ürügy monológodhoz,
így csoda, ha magányos leszel…?
*
Engeded,
hogy akár fát is
vágjanak hátadon;
„lelki egyensúlyodért”
gyereked, állatod kínzod…
*

*
„Kicsi”
kukid vagy melled
úgy rejtegeted, mintha
valami szégyenbélyeg lenne,
ami nemcsak párkeresésben,
de az élet más területén is
kisebbségi érzéssel tölt el…
*
Már
beletörődtél
a született vesztes
cikis, de kényelmes szerepébe,
elég ha a focicsapatod győz
érted/helyetted is…
*
Mindig
segítségre vársz,
nem próbálsz talpra állni,
inkább maga-tehetetlenkedsz,
és így el is satnyulnak izmaid,
sosem leszel önjáró felnőtt férfi…
*
Nem is
feltételezed,
hogy benned is lehet a hiba:
évenként újra- és újraházasodsz,
hátha a következő tényleg az igazi lesz…
*
Egykeként
nevelkedtél,
kebelbarát se volt,
így nagyon nehezen
alkalmazkodsz egy új
élet- és lakó/házastárshoz…
*
Eldobható
Barbie-babád volt,
kiskutyád vagy cicád nem:
így teljesen készületlenül ér
egy élő csecsemő megszületése…
*
Parvenü
újgazdagként
nem hasznossága miatt
értékes dolgokat veszel,
de státusz szimbólumnak valót
(a görcsös hasonulni akarásod
tesz költekezővé és nevetségessé…)
*
Nem
tudod jól,
hogy neked pont
mire van szükséged,
ezért mindenből csak
a legeslegdrágább kellene
(az ár nem lesz arányban
a holmi használati értékével)
*
Rá se
hederítesz
a még őszinte
kisgyerek bekiabálására:
„A király meztelen!”
*
Nem vagy
oszthatatlan egység:
hamar mély kétségbe esel,
és azután már úgy is maradsz…
*
Az
ajándék ló fogát
mustrálod és ócsárlod –
nem csoda, hogy ezután
már nem is kapsz több ajándékot…
*
Rosszul
sáfárkodsz
a rád bízott javakkal:
így nemhogy gyarapítod,
de még azt is elveszíted,
amid eddig volt és még van…
*
Szégyelled
a balkezességed,
ezért folyamatosan
erőszakot teszel magadon…
(márpedig ez biológiai adottság,
ahogyan a nemed, szemed színe stb.)
*
A
boldogság
rebbenékeny
kéknek mondott madarát
mindig tova- és tovareppenti,
hogy folyton oly nagy zajt csap…
(fél csendben csak magára figyelni)
*
Ellenségnek tesz
őszinte beismerő vallomást
és – mindenki más helyett –
ő egyedül elviszi a balhét…
*
Isten
teljesíti kérésed:
és azt kapod meg,
amit tényleg érdemelsz:
vagyis az akasztófakötelet…
*
Egyoldalúan
képzed magad:
IQ-bajnok vagy ugyan,
de elsorvadt lábaiddal
nem tudsz elugrani
a robogó busz elől…
*
Farkasként
elcsábít a kutyák
napi fix betevő falatja,
túl későn veszed észre
a láncot és a szájkosarat…
*
Nyugtalanul alszol
a párnádba dugott,
se kölcsön nem adott,
se jól be nem fektetett,
se el nem költött pénzen,
mert az közben nem dolgozik,
és így ő tétlenül pihen, lóg…!?
*
Túl sok
kötelező feladatot
tűzöl ki egy napra,
így nem tudod egyiket sem
nyugodtan, sikerélménnyel befejezni…
*
Nem
fújod ki orrodat,
így mindenki csak,
illetve legfőképpen
a szipogásodra figyel
és elsikkad mondandód…
*
Veled
mindig megetetik,
hogy majd a mennyben,
vagy egykor az unokádnak
jó, jobb, sokkal jobb élete lesz…
*
Mindig
visszafogod magad,
soha nem engeded
túláradni érzelmeidet,
hogy ne légy dagályos,
inkább apály párti vagy…
*

*
Amit
te néma
tiltakozásnak szántál,
az valahogy végül is, mégis
hallgatólagos beleegyezés lett…
*
Úgy
gondolod, hogy
rád van írva minden,
s nem kell expressis verbis,
nyelvben artikuláltan is pontosítani…
*
Már
annyi vermet ástál
és annyi csapdát állítottál,
hogy magad is veszélyben vagy,
jóformán már lépni sem mersz,
mert nem kizárt: magad esel bele…
*
Emberi
protekció
után kajtatva
nem marad időd-erőd
a képességeid fejleszteni,
a műveidet tökéletesíteni,
csökevényesedik fogadókészséged
az égi sugallatra, az isteni ihletre…
*
Rossz
az egyensúlyérzéked:
sokszorosan több a kiadásod,
mint amennyi a biztos bevételed…
*
Befogadsz
és táplálsz
egy „kakukkfiókát”,
aki kilökdösi fészkedből
véreidet, édes kölkeidet…
*
Sehogy
nem tudsz
belenyugodni,
hogy saját hazájában,
hogy saját családjában
senki sem lehet próféta…
*
Egy
süketnek
nagy hévvel
magyaráznál
hol a logikán,
hol az érveken,
hol a nyelveken változtatva…
*
Agy-
tornákkal,
fejtörőkkel,
gondolkodnivalóval,
problémamegoldással.
nem igen élesíted eszed
és így az végleg eltompul…
*
Annyira
nem tiszteled meg
az embertársaidat, hogy
megriadnak madárijesztő „külsődtől”…
*
Otthonra
minek csinosítsd,
öltöztesd magad stb.?
Így elhanyagolod magad,
elslamposodsz és leépülsz,
ahogy élettársi kapcsolatod is…
*
A
csókról
azt jegyezd meg,
hogy oly undorítóan
összefolyik két ember nyála…
*
Színház
az egész világ –
életedből folyamatos
élő tévéműsort csinálsz,
így mindig szerepet játszol…
*

*
Azért
követsz el/
vállalsz magadra
valami „nagy bűnt”,
hogy így azután majd
nyilvánosan, teátrálisan
nagyot vezekelhess…
*
Hogy
levert legyél
és lehangolt,
mindent feketére,
vagy szürkére festesz
(pláne, ha épp ez a divat!)
*
Pénzért
veszel magadnak
asszonyt, érettségit,
címet, rangot, kitüntetést –
ezek persze annyit is érnek…
*
Szóló-
karrier:
nem csapatban játszol:
nincs aki téged kisegítsen,
nincs biztasson, kiegészítsen stb.
*
Előre-
tervező,
aki nem bíz
semmit a véletlenre –
már itt/most eldönti,
hogy egy.két év múlva
hánykor kel fel, mit ebédel stb.
*
Üldöz a szerencse –
lélekszakadva menekülsz
egy „üldöződ” elől, aki pedig
egy rád szabott csodás állást ajánlana…
*
A
legkövérebb
ügynöktől vásárolsz
ún. fogyókúrás szereket
és fogadsz el szaktanácsokat…
*
Ha
egy kereskedő
szép szavakkal
rád sóz valamit,
te úgy érzed, hogy
csak a javadat akarja…
*

*
Elég gyorsan,
nagyon könnyen
rászoksz minden rosszra,
majd életed végéig küzdve
próbálsz kínkeservesen,
nagy nehezen, lassan
leszokni egyvalamiről…
*
Nem
tudsz
árnyaltan
és plasztikusan beszélni,
de még írva sem tudod
differenciáltan kifejezni magad –
csak úgy elnagyoltan, maszatolva,
mint egy csecsemő, vagy egy marslakó…
*
Rettegsz
az anyaságtól,
az asszonysorstól:
te lányként akarsz
szertelenül stb. Élni még:
és így csak egy kiélt rosszlány,
csak egy savanyú vénlány leszel…
*
Kín-
keservesen,
de próbálnál te is
– mást leutánozva,
pedig ez nem műfajod –
poénosakat „beköpni”,
hogy imponáljál Valakinek…
*
Ha
elveszett
az Istenhited,
ebbe úgy nyugszol bele,
mintha ez a korral járna
(a fiatal korodban rajongó,
„bölcs” öregen cinikus vagy…)
*
Ha iszol,
teljesen ellágyulsz,
idegent is a kebledre ölelsz –
másnap reggel viszont macskajajban
bekeményedsz: mindenkit megmarsz,
legfőképpen előszeretteid: házad népét…
*
Csak
a segítő-
készségre figyelsz:
kétbalkezes kontár
„bütyköli”/rongálja
megélhetési eszköz-autód…
*
Bekapja
a csalit, a horgot:
azért küzd teljes erőbedobással,
amit amúgy, ha nem lenne elbűvölve,
rá sem lehetne tukmálni, sózni…
*
Nyúl
és teknős –
annyira biztos
vagy sikeredben,
hogy cukkolásként ejtikézel,
majd meg már későn hajrázol…
*
Szánt-
szándékkal
okozol magadnak
könnyű/súlyos testi sértést: :
kemény falba vered puha fejed…
*
Jog-
orvoslatért
fordulsz az államhoz,
miközben nem is azt,
de igazságszolgáltatást vársz el
az arctalan, elidegenedett gépezettől…
*
A sok
és hosszú
távolléted miatt
elidegenednek gyerekeid,
pedig állítólag értük hajtasz
(ha fáradtan, nyűgösen hazaérsz,
akkor se nagyon lehet hozzád szólni…)
*
Szerepet
tévesztve
nagypapaként
ajnározod lurkóidat,
akik fejedre csinálnak…
*
Spóroló –
a fogadhoz
vered a garast,
a romlott ételt is
sajnálod kidobni:
juszt is megeszed,
ha belebetegszel is…
*
Anyukád
már elment,
megboldogult,
de rád hagyta
az ő szemüvegét:
„kegyeleti okokból”
ma is azon keresztül
látsz/nem látsz dolgokat…
*
Csak
azért se
sajátítod el
az uniform „szépírást”:
így macskakaparásod van,
amit idővel már te sem értesz,
te magad se tudsz kisilabizálni…
*
Baj-
halmozó –
a betegséget
mindig büntetésnek,
oktató istenversének fogod fel,
így ilyenkor még ismeretlen
bűnöd után is kutatsz…
*
Nincs
bátorsága
az önvizsgálatra
a nagy betegségében,
helyette bűnbakot keres
a fertőzésben, a kórokozókban –
sokszor épp a neked segítő lények,
baktériumok, gombák esnek áldozatul
(mintha a tűz helyett az oltókra támadna)
*
Hígító:
te mindenkit
a barátodnak nevezel,
aki nem viselkedik
– legalábbis nyíltan –
ellenségesen veled,
és azt is, aki ismerősként
visszajelöl egy közösségi oldalon,
de ha nagy bajban vagy, akkor
bankhoz/pszichiáterhez fordulsz…
*
Seggnyaló:
emeld fel fejed, büszke nép –
magyar ember nem találja a helyét
(nem érzi jól magát), ha nem szaros a szája!?
Aki nagy dologra van hivatva, nagyon lent lehet…
*
Vendég a háznál:
csak akkor lenne igazán jó dolgod,
ha vendég lennél otthonodban/hazádban,
akkor még akár a fenekedet is kinyalnák,
nem győznének ajnározni, a kedved keresni…
*
Pechszéria
(Idáig megúsztad az ilyet)
Nem elég, hogy kicsit ittasan
nagyon elnéztél egy jobbkezes utcát,
és olyan szerencsétlen balesetet szenvedtél,
ami végzetes kimenetelű volt: és a családod
vagy odaveszett, vagy súlyosan sérült, rokkant,
de ráadásul még sittre is vágnak, tönkre is tesznek…
*
Megtalálja
a zsák a foltját
az egymásnak hízelgés
és bűneink bagatellizálása
kapcsolja össze egy ideig,
ideig-óráig a dongákat hordóvá
egymás kezét fogva bandukoltok,
sőt csúsztok lefelé a lejtőn…
*
Téli álom:
úgy akarsz
tovább és jól élni, hogy
testileg-lelkileg hibernálod magad,
jobb időkre s arra a hercegre vársz,
aki felébreszt csipkerózsika álmodból?
*

Sokan várnak a csodára
Balaton
Színes tévét nézek, jön a világ
Nézhető a Föld
Hogy lesz minden szinte percek alatt
Kék és mustárzöld
Posztószürke mezbe öltöztetett
Ólomszenvedély
Szánalmasan éhes embereket
Fújt el itt a szél
Sokan várnak a csodára
Nincs mit enni vacsorára
Sokan várnak a csodára
Nincs mit enni vacsorára
Holdgömb esett reggel a bögrémbe
Hiszel-e nekem
Vágyat láttam égni a szobában
Érzed-e velem
Kést is láttam fenni vacsorára
Eszel-e velem
Lépcső helyett liftet választottam
Felmegyek veled
Sokan várnak a csodára
Én is megyek nemsokára
Sokan várnak a csodára
Én is megyek nemsokára
Elromlott a búvárfelszerelés
Még is partot érsz
Felmondta a gép a szolgálatot
Mégis van remény
Nem számított senki a téglára
Mégis téged véd
Megtaláltam én is azt a pontot
Ahol nincs esély
Matatok hát a limlomban
Kijárási tilalom van
Matatok hát a limlomban
Kijárási tilalom van
Hajnalban a szétlőtt boltok előtt
Kígyózó sorok
Hátul áll egy nepper, dúdol nekem
Édes indulót
Papírvékony jég a hullámokon
Minden hatalom
Összegyűjtott önarcképeimet
Összepakolom
Sokan várnak indulásra,
Kihívásra, behívásra
Sokan várnak indulásra,
Kihívásra, behívásra
https://www.youtube.com/watch?v=6uvkax1Y_G8

*
Boldogtalanok
Vitaébresztő ötletek, gondolatkísérletek
Miért semmi/rossz jut nekem a jó helyett:
Istenhit, egészség, evés-ivás, játék, munka,
közlés-megértés, humor, lakó-otthon, barátság,
Szépség, szerelem/szex, család, iskola stb. stb.
Amit én árthatok magamnak/másoknak:
elsősorban az előszeretteimnek/barátaimnak
Amit mások árthatnak nekem: az előszerettek,
(ál)barátok/ellenségek, Segítők, balsors/Rendszer…
A gyógyulás kezdete a baj felismerése:
A mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,
S bölcsen/lélek-bátran változtassunk életünkön
Az akarót repíti, a nem-akarót vonszolja a sors…
