kb. 9 perc olvasás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség tesztkönyv: magyarán szólva
VÁCI MIHÁLY:
MINTHA
Ez a folyó itt mintha folyna,
az éj is mintha éjjel volna;
– az ember mintha olyan volna,
milyennek lenni lenne dolga.
Mintha élet lenne az élet,
éltetne is , míg csak leéled,
s mintha elég is lenne néked
mindaz, mivel végül beéred.
Én is mintha önmagam lennék,
sugárzik bennem néhány emlék,
pedig más vagyok régesten rég,
nem az mi voltam, s mi lehetnék.
És te is mintha csak te lennél,
mikor nevetsz , mintha nevetnél,
s mert felderengsz még, hogyha fény ér,
éppen olyan vagy, mintha élnél.
Minden dolog teszi a dolgát,
az érdem elnyeri a zsoldját,
a szó olyan, ahogy kimondják,
Mi a bajod? Tudod? Na szólj hát!
A szeretet mintha szeretne,
a szerelem mintha lehetne,
a hit mintha még hitegetne,
s mintha hinni lehetne benne.
Minden dolog épp olyan mintha
öntökélyére lenne minta;
tökéletes hinta a hinta,
a kulcs az ajtókat kinyitja.
Ami van mintha tényleg lenne,
a teremtés mintha teremne,
a lét mintha tényleg létezne,
a rend is mintha rendbe lenne.
*
Legyen
egy példaképed
és kövesd őt mindenben,
akkor is, ha átmegy a pirosban
és még akkor is, ha kútba ugrik…
*
Vagy
nem nevelődött
szobatisztaságra,
vagy úgy szégyelli,
ha inkontinens lesz:
letagadja és inkább
nem megy el otthonról,
bezárkózik és búnak ereszti fejét…
*
Mintha
csak egy nap
lenne a világ,
úgy tékozol és
élősködik a jövőn –
sebaj, utána a vízözön?
*
Alkimista,
aki az aranyból is szart csinál
(és a sok szart mind aranynak nevezi)
*
Amíg nincs
tökéletes rend
és tisztaság a lakásban,
addig nem kezd bele semmibe,
még egy jó könyv olvasásába sem –
erre is csak maradék időt fordítana,
ha lenne/maradna ilyen szabad idő…
*
Annyira
csak egy dolog
érdekel, izgat, foglakoztat,
hogy ennek az érdekében
minden mást elhanyagolsz:
ami ugyan indokolt lehet
egy rendkívüli helyzetben,
de te abból életformát csinálsz…
*
Mindent
egyformán
fontosnak tart,
nem tud fontossági-időrendi
sorrend felállítani – ezért vagy
bele sem kezd a dolgai intézésébe
vagy egyszerre akar mindent elvégezni…
*
Ő
tényleg
komolyan veszi magát –
ha nem jó lábbal kel fel,
akkor visszafekszik az ágyba,
aznap az jó, ha nem csinál semmit…
*
Nála van
az igazság,
a bölcsek köve –
mindenkit hévvel
térítget és kioktat stb.,
miközben szinte ordít róla:
saját magát sem győzte még meg…
*
Nem
oldod fel
a gátlásaidat,
a nagymami elvárását is figyeled –
így gúzsbakötve/fél lábon perdülsz táncra…
*
Lépten nyomon
önigazolási kényszerben?
Akkor is vadul védekezel,
ha senki nem támad, vádol!?
Ezzel állítod ki saját vádiratodat…
*
Személy-
azonosságod is lopott?
Nemcsak jól beletanultál,
de bele is fagytál abba a szerepbe,
amit anno egy vészhelyzetben kellett eljátszanod…
*
Elhatároztad,
hogy szeszélyes leszel,
tartósan semmilyen elvet nem követsz,
hogy ne lehessen kiismerni, kiszámítani
(majd már magad sem igazodsz el magadon)
*
Prűd
„keresztény”
elveid kényszerzubbonyában
szerelmeskedsz/nemzel utódot…
*
Könnyebb
a kutyából szalonnát csinálni,
mint a fejéből valamit kiverni?
Nincsenek eszméi, csak rögeszméi,
nincsenek elképzelései, csak kényszerképzetei…
*
Azt érti
igazmondáson,
hogy mindenkinek mindent
meg kell mondani, szemébe vágva
ha bandzsa, ha csúnya, ha dadog stb.
*
Ha
nem ugranál egyből
minden ugratásra, zríkára stb.,
nem maradnál oly kedvelt célpont…
*
Azért
csúfolnak
amiről azután tényleg
a legkevésbé te magad tehetsz:
testi/beszédhibáért, szüleid szegénységéért,
és te ezért a föld alá bújsz szégyenedben…!?
*
Licit-
verseny folyik:
ki nyeri el „A világ
legsajnálatraméltóbbja” díját?
És te egész jó eséllyel indulsz,
hisz oly vastag a panaszkönyved…
*
Önbüntetésként
arra kárhoztatod magad,
hogy minden nap felgörgess
egy kősziklát a magas hegyre,
majd tehetetlenül végignézd,
hogy gurul az vissza a völgybe!
*
Visszaélsz
a vendégjogoddal –
részegen randalírozol, nőket zaklatsz,
obszcén dolgot művelsz, megbotránkoztatsz,
s még te csodálkozol, hogy többé nem hívnak…
*
Annyira „jólnevelt”,
vagy inkább szemérmes, gátlásos,
ki tüntetően nem szeretne élelmesnek látszani,
hogy hiába kínálják meg egyszer a finomsággal,
nem fogadja el: inkább megharagszik mindenkire…
*
Így se, úgy se –
sehogy nem jössz ki jól:
a jószerencse elvakít, megszédít,
a bal ledöngöl, letargiába süllyeszt…
*
Nem számolsz
a szerencse forgandóságával,
s ha egyszer valami nagy szerencse ér,
attól fogva bérletesként bizton számítasz erre…
*
Hármat
kívánhattok a jótündértől,
s te nem érzed át/ fogod fel
az alkalom egyszeri jelentőségét,
az élettársadnak is az a legfontosabb,
hogy lebunkózzon első rossz kérésedért:
így a kiinduló állapotnál rosszabbul végzitek…
*
Az élet
merő élvezet,
mármint a „hedonistának” –
minden szenvedés az ördögtől való,
így oly messzire ki is kerüli, ha jön,
hogy menten felhagy a tanulással/munkával…
*
Mintha
keresné a szenvedést,
sőt a mártíriumot, a vértanúságot –
de így csak hiú tragikomikus figura lesz,
egy önmagát keresztre feszítő exhibicionista…
*
Önként
vállalsz el olyan a munkát
ami testcsonkító, lélekölő, szellemirtó,
s ha elhasználódsz, akkor eldobnak,
mint egy kicsavart citromot…
*
Pénzzel
sok mindent el lehet érni –
de Te mindent azzal akarsz megvásárolni:
minden olyat, épp az élet legjobb dolgait,
amik csakis ingyen ajándékként kaphatók…
*
Addig-addig
imádkozol örök életért,
míg a végén meg is kapod –
és azután már hiába könyörögsz
a szenvedést bevégző kegyelemdöfésért…
*
Miért akar
kibújni-menekülni
az élet küzdelmei elől?
Nyílt ellenségnek veszi azt,
aki nem partner e játszmában,
s csak akkor döbben rá az igazságra,
amikor már irreverzibilisek a változások…
*
Soha nem
merül fel a gyanú benned,
hogy nem sorscsapásként vagy folyton beteg?
Nem lehet, hogy szinte beleszerettél a bajodba,
így akarsz kis plusz törődést, figyelmet kizsarolni?
*
Sokáig
nem tesz szóvá
semmilyen sérelmet –
majd amikor nála betelik a pohár,
kiborítja a bilit, hidegháborús frontot nyit…
*
Minden
értékét/kincsét
magánál tartja –
így utánfutóval jár,
s még a pincsikutyáját
se bízza rá a jószomszédra…
*
*
Annyira
megbízol az embertársaidban,
hogy a kulcsot a lábtörlő alatt hagyod,
s ezt még ki is írod nagybetűkkel az ajtófélfára…
*
Olyan
utópiáról ábrándozol,
ami nincs kapcsolatban azzal,
ahogy te itt és most éldegélsz,
ami így semmire nem kötelezve
tétlenségre, passzivitásra kárhoztat…
*
Soha
nem volt,
az időtávolság miatt is
megszépített korba vágyódsz:
ez nem kellemes ún. nosztalgia,
de fájdalmas, önkínzó elvágyódás
*
A kedvenc
zenéd és ételed doszt –
mást se hallgatsz, mást se kérsz:
így ebből a jóból is tényleg megárt a sok…
*
Balhite balekja:
az ördög sokat ígér,
keveset ád, s még az is keserű…
(vagy a kevés pszeudo öröm után
jön a sok, immár valódi üröm sokkja)
*
Istenben
már rég nem hiszel,
de annak a vadidegen embernek igen,
aki azt ígéri, hogy havonta megduplázza pénzed…
*
Nem
adsz magadnak
elég türelmi időt,
elég egy nagyobb hibázás,
esetleg a kicsit is felnagyítod,
és máris végleg feladod, otthagyod…
*
Utánzó majom
akarsz lenni és sikerül:
így meg is eheted, amit kinyom…
Mindig csak hasonmás, epigon, gyenge utánzat stb.
*
Akit
te anno
a legjobb barátodnak hittél,
akit minden titkos tervedbe beavattál,
arról csak te nem tudod: ő volt a spiclid…
*
Pont
arra vagy
a legbüszkébb, hogy
veled soha semmi baj nem volt:
megfeleltél a közvélemény elvárásainak?
*
*
Sohasem vagy
benne teljesen biztos,
hogy jól választottál élettársat/pályát –
bezzeg ha Hufnágel Pistihez mentél volna,
bezzeg, ha nem tanár, de masiniszta lettél volna…
*
Nem
magadhoz képest
méred a javulásod,
hanem a világ legjobbjához…
*
Nyílt lapokkal
ülsz le nagy tétben játszani
cinkelt paklis hamiskártyásokkal…
*
Barátoddal
végleg összeköltözve
elviselhetetlen terhet raksz
magadra is és a kapcsolatra is…
*
Éppen azokat
a részleteket hanyagolod el,
ahol a kisördögök ravaszul megbújnak…
*
Könnyelműen
kockáztatod az életedet
szinte semmiért, talmi hírnévért,
mintha hét lenne, mint a macskának…
*
Nem vagy
tisztában vele,
milyen sebezhető az ember:
ütés, szúrás, esés, fojtás, hideg-meleg,
(lég)szomj, éhség, méreg, áram, víz, tűz stb.
*
A szíve erre,
az esze arra húzza:
„kompromisszumként” nem megy sehova…
*
Személyesen
ott kell lenned mindenütt:
legszívesebben több részre osztanád magad…
*
Időutazásban,
anakronisztikusan élsz –
mintha például a kerék még fel se lenne találva…
*
Mesterséges
paradicsomot kreálsz:
összeengednéd a farkast a báránnyal…
*
Meztelenül
járkálsz az utcán,
nudistáskodsz, pucérkodsz,
hiszen az Isten így teremtett….
*
Indiánnak
becsületére váló ravaszsággal
ugyan törököt fogsz, de az nem ereszt…
*
Egy tölcséren át
szeretnéd a tudást
a fejedbe tölteni és újratölteni…
*
Vagy átaludnád,
átálmodnád az életed,
vagy sajnálod rá az időt,
nem ismerve pótolhatatlan szerepüket…
*
Mindenre gyanakszol,
ami neked most ingyen van –
még a levegőért is fizetni akarsz…
*
Elhiszed, hogy
profitorientált cégek
hátsó szándék nélkül
bármit is ingyen, ajándékba adnak…
*
A kis hazugság
fonalát nem vágtad el,
így teljesen belegabalyodtál…
*
Az alkalom szülte
tolvajlással nem bukott le,
ezután vérszemmel addig kereste,
amíg tetézve megtalálta magának a bajt…
*
Képesnek tartja magát
egy minden eshetőséggel számoló
ún. „tökéletes bűntényre”?! Banánhéj?
*
A gyerekeidnek
nem tudsz parancsolni,
de közben hadvezérségről ábrándozol…
*
Könnyen
a szavad adod az ördögnek,
ő meg nehezen/sehogy nem adja vissza…
*
A
csodás
pillanatok
életkvintesszenciáit
a fogyaszthatatlanságig felhígítod…
*
Mindent
szétszed-szételemez,
de már soha, de soha többé
nem tudja működő egésszé összerakni…
*
Önkéntes
adósrabszolga,
akinek tartozása fixen nő,
bevétele stabilan bizonytalan…
*
Lelkedet
egy hölgyre feltevéd,
s ő üdvösségedet könnyelműen tépi szét…
*
Sajnálod az időd
udvarlásra, „előjátékra” –
te rögtön a lényegre térsz?!
*
Direkt
rontod a sorsod,
hátha igazgyöngyöt izzad ki a szenvedésed…
*
A
mértéktelenül
bevett/zabált orvosságból
jó esetben csak drága placebo,
a valószínűbb rosszabban méreg lesz…
*
Ha
nem tudsz
tekintélyből irányítani,
akkor a lovak közé dobod a gyeplőt…
*
Bebizonyítandó,
hogy ő nem gyáva nyúl,
istenkísértő halálugrást hajt végre…
*
Magad
viszed be
az ostromlott vár udvarába
az ellenség ajándék falovát…
*
Sokat
játszottál a tűzzel –
már-már piromániás lettél,
és alaposan megégetted magad…
*
Sokat
és sokáig hülyéskedtél
és a végén végleg „úgy maradtál”…
*
Egy
poén miatt
lazán beáldoztál
egy régi barátságot,
egy jószomszédi viszonyt…
*
Hívatlan
vendégként megy,
és még ő csodálkozik
a szerfelett hűvös fogadtatáson…
*
Nem tud
helyben állva várni:
ha nem léphet előre,
hát gőzerővel hátra nyomul…
*
Kitépkeded
a most ültetett diófáidat
ha már az első évben sem hoznak termést…
*
Amíg ő
a bombagólját ünnepli/ünnepelteti,
az ellenfél egy kis csúnya/apró góllal egyenlít…
*
Elsiklasz
az amúgy szép gólod
„apró” szépséghibája felett:
ez bizony egy nagy öngól volt…
*
Repíted
a nehéz követ
visszavonhatatlanul –
ki tudja hol áll meg
és kit hogyan talál meg…
*
Nem elég!
Nem elég megborzongni,
De lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
De mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
Fagyot is bírni kell,
Ki acél akar lenni,
Suhogni élivel.
Nem elég álmodozni!
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell,
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el,
Jövőnket – tudni kell!
Nem elég a célt látni,
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! – Elsőnek,
elől indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer.
Nem elég a jóra vágyni,
a jót akarni kell!
És nem elég akarni,
De tenni, tenni kell:
A jószándék kevés!
Több kell – az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell – az érzelem!
Ám nem csak holmi érzés,
de seb és szenvedély
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!
Nem elég – a Világért!
Több kell – a nemzetért!
Nem elég – a Hazáért!
Több kell most – a népedért!
Nem elég – Igazságért!
Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!
Váci Mihály
*
Boldogtalanok
Vitaébresztő ötletek, gondolatkísérletek
Miért semmi/rossz jut nekem a jó helyett:
Istenhit, egészség, evés-ivás, játék, munka,
közlés-megértés, humor, lakó-otthon, barátság,
Szépség, szerelem/szex, család, iskola stb. stb.
Amit én árthatok magamnak/másoknak:
elsősorban az előszeretteimnek/barátaimnak
Amit mások árthatnak nekem: az előszerettek,
(ál)barátok/ellenségek, Segítők, balsors/Rendszer…
A gyógyulás kezdete a baj felismerése:
A mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,
S bölcsen/lélek-bátran változtassunk életünkön
Az akarót repíti, a nem-akarót vonszolja a sors…
