Életromlás tesztkönyv III.

Írta: Nagy Jenő · 2020. január 15.

kb. 8 perc olvasás

Kapcsolódó kép

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: lexikon – szótár III.

Képtalálat a következőre: „álarcosbál festmény”

ÁLARCOSAN

Hát rossz vagyok? Szótlan? Borús? Hideg?

Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,

A világ minden fényét s melegét

Szórva adnám.

Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.

Ibolyákkal a téli Riviérát.

Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,

Boldog órát.

De most oly nehéz. Most egy sugarat

Se tudok hazudni, se lopni.

Vergődő és fénytelen harcokon

El kell kopni.

Az Antikrisztus napjai ezek,

Csillog a világ szörnyű arany-szennye.

Röhögő senkik, balkörmű gazok

Szállnak mennybe.

S én lent vergődöm, és nem tudja más,

Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.

De légy türelmes. Jön még ideje

Szebb zenéknek.

Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,

Váró révem, virágos menedékem.

Most álarc van rajtam, zord és hideg,

De letépem,

Vagy szelíden, míg elfutja a könny,

Öledbe hajló arcomról lemállik,

S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden

Mindhalálig.

TÓTH ÁRPÁD

Képtalálat a következőre: „álarcosbál festmény”

*

Kihozni a minimumot…

Mintha a gitár csak porfogó lenne

Mintha csak egy húrját pengetnéd

Mintha nem hangolnád be: hamis

Mintha dobgitárodon csak dobolnál

Mintha a gitáron hegedülni akarnál

Mintha csak zajkeltésre használnád

Mintha egy gitárral szöget vernél be

Mintha tűzhöz, gyújtósnak hasogatnád fel

(ezek a gitár nem rendeltetésszerű használatai,

ezt analogikusan az emberre is értelmezhetjük)

*

Szó

Szó, szó, szó

Szószátyárkodók

Szájhős szó-vitézek

A szavakon lovaglók

Szószaporítók, szófosók

Sok beszédnek sok az alja

Aki gyereket beszél a hasadba

Aki a mélységet a hosszal pótolná

A szót veszélyes fegyverként forgató

Ügyvédi/szónoki szó-csűrés és csavarás

Pokolba a szép szavakkal, szeress jobban…

Stb.

*

Társleépítő taktika

Vadidegenekre, sőt jóismerőseidre is,

Rásózol valami bóvli árut vagy szolgáltatást,

Majd próbálod kerülni a velük való találkozást

Vagy épp ellenkezőleg: nagyon is keresed őket,

De csak hogy behajtsad az esedékes törlesztést!

*

Savanyú a szőlő

Mivel csak azt tekinted,

hogy neked mire és hogyan

van a Másikból szükséged,

– mintha egy mobil telefont,

guminőt vennél a piacon -,

de megfordítva már nem!

Ezért jó eséllyel maradsz társtalan,

s hogy ez a hiány ne kínozzon annyira,

megideologizálod a kényszer egyedüllétet,

túlhangsúlyozod agglegénységed előnyeit…

*

Magány

A magány is

– mint minden más –

Csak addig csábító, amíg nem kényszer.

ahhoz, hogy az ember vidám gyalogos legyen,

okvetlen szükséges egy pár jó ló vagy autó a háttérben,

s ahhoz, hogy vidám magányban éljen,

okvetlenül szükséges a lehetősége,

hogy akkor lép ki belőle, amikor akar.

FEKETE ISTVÁN

*

Beleestél a verembe…

De fel se fogod, hogy hol vagy,

Vagy megpróbálod lakályossá tenni,

Vagy megmagyarázod: ez a te sorsod,

Vagy mindenkit be akarsz oda csalogatni

Vagy mindenkit megutálsz, aki kint van,

Vagy rosszul kérsz-követelsz segítséget,

Vagy berántod magadhoz/kezébe harapsz…

*

A hetvenkedő katona

A nagyokat lódító-tódító Háry János

A messzeség operetté szépíti a háborús időket

(pedig kötéllel fogtak és parancsra embert öltél,

és idegen királyt szolgáló „Mesebeli János” voltál)

*

Helytévesztő

Pénzt, időt nem kímélve

kimész a nyilvános strandfürdőbe,

és ott testi-lelki felüdülés/relaxáció helyett

egész nap csak méltatlankodsz, hőbörögsz,

mert lespriccelnek, zajonganak stb. stb.

(pedig nem otthon vagy, vagyis nem

házi magánuszodában, fürdőkádban)

*

Sok és kevés

Sok az ún. jóismerősöd a strandon lubickolva,

De egy sincs, aki utánad ugorjon, ha fuldoklasz,

Mert „nem bolond” az életét egy másikért kockáztatni…

Mondhatja, hogy ezért tartják/fizetik az úszómestert

Mondhatja: miért mentél a mélyvízbe, ha így úszol

Mondhatja: annyira ő sem jó úszó, hogy mentsen

Mondhatja: a szíved joga, hogy öngyilkos legyél…

Mondhatja: miért pont ő, hisz még sokan vannak…

Stb. stb.

*

„Bolond

nem vagyok”

Azért nem fordulsz

tartós lelki válságban máshoz,

mert a saját hajadnál fogva is

kihúzod magad a kakiból?

És mifelénk

amúgy is azt tartják,

hogy az nem normális,

aki ideggyógyászhoz/

pszichiáterhez fordul, pláne jár…

Ha még olyan társad sincs,

akivel közös lelki életet élhetnél,

nincs kivel megosztani a bajodat,

akkor jó úton vagy abba az irányba,

hogy egyre súlyosabb testi elváltozásaid,

ún. betegségeid legyenek…

*

Tanács:

kérés és elfogadás

Aki megalázza magát, az felmagasztaltatik

A tanácskérés is egyfajta elismerése az önerőtlenségnek,

Ami persze szakmai dolgokban nyilván könnyebben megy,

Pláne, ha az épp nem a te szakmádat, szakértelmed érinti…

De életviteli dolgokban is sokszor, sőt legtöbbször hiszed azt,

amit anno Descartes mondott a józan ész jól elosztottságáról

*

Middle life crisis

Aki életútjuk felén egy nagy sötét erdőbe jutott,

Mivel az igaz utat elveszítette, tévesztette, nem leli,

És izgatottan és igazán már nem is keresi – vagy mégis?

Azután vagy túl nagyot robbant, otthagyva otthonát stb.,

Vagy marad a régi kerékvágásban/szürke taposómalomban

*

Szereptévesztő

A bűneidet, mik Istentől elválasztanak

Nemhogy leleményesen, lelkesen nyomoznád,

Hogy előtted se maradjanak tovább/örökre rejtve,

De te vagy az, aki rejtegeted, illetve „megvéded” őket,

Bagatellizálod, vagy az erény ruhájába erőszakolod…

*

Lutri

Egyfelől annyira hisz a szerencsében,

hogy képes vagyont a lottóra stb. költeni,

másfelől meg egyáltalán nem akarja észrevenni,

hogy milyen szerepet játszott a szerencse abban,

hogy még él, van munkája, van háza stb. –

elfojtani próbálja azt a nagyon kínos gondolatot,

hogy mindez akár egy pillanat alatt odalehet…

*

Próba-szerencse

Vak tyúk is talál szemet

Mint amikor például

– persze ne adja Isten.. –

egy elveszett gyereket keresel,

de azt nem módszeresen teszed,

nem valószínűségi prioritásokkal stb.

hanem vaktában, összevissza,

hol ide, hol oda kapva

pazarolva a drága időt

(míg ő épp a végét járja)

*

Mindig

igazat mondó

Akkor is, ha ezzel elárul, beköp valakit?

Akkor is, ha ezzel elront egy meglepetés szervezést?

Akkor is, ha ez az őszinteség szalonképes szadizmus?

Akkor is, ha te nem is tudja/tudhatja mi a teljes igazság?

Akkor is, ha éppen az ellensége faggatja, netán vallatja?

Akkor is, ha a kegyes hazugság a kérdező javára válna?

*

Képtalálat a következőre: „álarc festmény”

*

Szakmai ártalom

Milyen lehet egy nyomozó

otthon vagy a baráti körben,

amikor hozzá van szokva,

hogy neki mindenki hazudik,

(Hisz ha igaz a cinikus mondás:

amiért rád bizonyítva 4 év jár,

az beismerő vallomással 6 lehet)

Ezért állandóan gyanakszik,

s nem veheti magától értetődőnek,

hogy alapesetben,

ha nem viccelnek,

ha nem ugratnak,

ha nem pókereznek,

ha nem konspirálnak,

akkor a körön belüli emberek

egymással teljesen őszinték…

Nem úgy kezdik a mondandójukat, hogy

„Az igazat szólva/Most igazat mondok…”

(kivéve, ha notórius hazudozó hírében áll)

*

Beismerő vallomás

Ha valaki önként jelentkezik és feladja magát,

És vállalja egy ismertté vált bűncselekmény elkövetését,

Akkor már nincs szükség további vizsgálatra, nyomozásra?

Hisz miért lenne valakinek érdeke, hogy ilyenkor hazudjon?

Például azért, mert más helyett magára vállalná a bűnt…

És nem lehet kizárni, hogy csak kikényszerítették belőle…

*

Önbüntetés

Mintha el lennél tiltva a közélettől

Négyévenként leadod az egyszem voksodat,

(a Nagy Számítógép elnyeli, és kiköp valamit)

S vakon kell bíznod érdekeid képviselőjében,

Mert mandátuma őt tkp. semmire sem kötelezi,

Annál inkább a párt, a frakció katonai fegyelme:

S így a Vezér szava dönt, akinek a Pénz diktál,

Így azután olcsó fröccsel moroghatsz nyomorodon

*

Közteherviselő

Jaj, néktek is törvénytudók!

mert elhordozhatatlan terhekkel

terhelitek meg az embereket,

de ti magatok egy ujjotokkal sem

illetitek azokat a terheket.

(Lukács evangéliuma)

*

Pardon

Nyugodtan követsz el disznóságokat,

Mert úgyis lesz pardon, általános amnesztia

Ha más nem, hát majd a Jóisten megbocsát,

Hisz neki ez a mestersége

(ezt Heine fogalmazta…)

*

Káros szükséglet

Szükséged van lenézett, megvetett emberképre,

Hogy így szürke, meghunyászkodó életed magasztaljad

Arra vagy olyannyira büszke, hogy te nem vagy leszbikus,

Pedig ez nem a te érdemed, ha nem is volt komoly kísértésed

*

Vesztő páros

Tanult tehetetlenségüket

rosszul értelmezett büszkeségükkel párosítva

igencsak megnehezítik, hogy valaha kikerüljenek

a halmozódó hátrányos helyzetek ördögi köréből

*

Bizalom

A jó emberi élet levegője…

Ha egy veremben ketten vannak,

Ahonnan csak úgy lehet kijutni, ha az egyik bakot tart,

Akkor a másiknak meg kell ígérnie, hogy kihúzza majd őt,

De erre csak a szava a biztosítéka, nem hagyja őt szarban

(Sok állatmese szól erről, ahogy a róka átveri így a farkast)

*

Itt is, ott is idegen

„Rossz úton kezdettünk

a rómaiaktól tanulni….

Ahelyett, hogy segédöknél fogva

a tulajdon körünkben emelkedtünk volna,

szolgai követésre hajlottunk;

ahelyett, hogy az ő szellemöket magunkba szívtuk

és saját világunkban sajátunkká tettük volna,

az ő világukba költöztünk által;

de ott egészen fel nem találhatván magunkat,

honunk felé visszapillongunk,

s örökre megoszlott képzelettel

itt is, ott is idegenek maradunk.”

Kölcsey Ferenc

*

Képtalálat a következőre: „álarc festmény”

Tóth Árpád:

Lélektől lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka, 

S a mérhetetlen messzeségen át 

Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd 

Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény, 

Jött a jeges, fekete és kopár 

Terek sötétjén lankadatlanul, 

S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most 

Hozzám talált, s szememben célhoz ért, 

S boldogan hal meg, amíg rácsukom 

Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a 

Tudósok finom kristályműszerén, 

Bús földünkkel s bús testemmel rokon 

Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom, 

És csöndben és tűnődve figyelem, 

Mily ős bút zokog a vérnek a fény, 

Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány, 

A térbe szétszórt milljom árvaság? 

S hogy össze nem találunk már soha 

A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, 

Mint egymástól itt a földi szivek! 

A Sziriusz van tőlem távolabb 

Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! 

Ó, jaj, az út lélektől lélekig! 

Küldözzük a szem csüggedt sugarát, 

S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

1923

*

Képtalálat a következőre: „álarc festmény”

Oly rossz kor/pokol,

Önsorsrontó balgák és gyávák/

halmozottan hátrányos helyzetűek

*

Ily/oly jó rossz korban él(t)ünk mi

most és hajdan/majdan e Földön?

Emlékeztető, kórképfestő, és vízió

mindenről, ami valahol s valamikor

már volt, most van, vagy még lehet

*

Kémek/kishercegek utazásairól küldött

SMS jelentések közeli-távoli bolygókról,

amik figyelmeztetők lehetnek a Földnek,

nehogy hamarosan-végleg Titanic-sorsa legyen

*

Minden hasonlóság, egybeesés stb.

a régmúlt, jelenlegi, ill. jövőben lehetséges

Földbolygós emberi és más élet történetével

nem pusztán a véletlen műve: a mese rólunk szól,

ismerjünk rá magunkra, és változtassunk, amíg lehet!

Képtalálat a következőre: „álarcosbál festmény”