Eugéniusz: Pokol sci-fi VII.

Írta: Nagy Jenő · 2019. augusztus 1.

kb. 8 perc olvasás

Képtalálat a következőre: „arany jános ünneprontók”

Eugéniusz: Életminőség-vizsgálódásaim

Bölcsből balga, boldogból boldogtalan?

Isten édes gyermekéből egy állatorvosi ló?

Édenkerti jó élővilágból Pokol/halálbolygó?

Képtalálat a következőre: „arany jános balladái könyv”

Életrontások: SMS jelentések magyarán szólva – VII.

Képtalálat a következőre: „arany jános balladái könyv”

Arany János

AZ ÜNNEPRONTÓK

Zendűl, kondul szent harangszó,
Csengve, búgva messze hangzó:
„Imára! imára!”
Jámbor népe a kis helynek
Halkan lépve gyűlnek, mennek
Imára, imára.

Szép piros a pünkösd reggel,
Mintha tűzzel, Szentlélekkel
Menny-föld tele volna;
E napot fent s lent megűlik.
E nap oly ragyogva nyílik;
Mint hajnali rózsa.

De mi réjja riad? de mi ördögi zaj,
Rekegő szitok és otromba kacaj,
Hogy reszket az egyház tornya?…
Szembe’ Isten hajlokával,
Nem törődve a szent mával,
Foly tegnapi dőre tivornya.

„Hol egy muzsikás? hegedű, vagy egyéb?
Ha különb nem akad, dudaszó is elég:
Ki fut érte? szaladj Zsuzsi lyányom.”
„A Zsuzska maradjon! hagyj neki békét
Eszem ezt a pirosítós képét:
A kufercest majd vele járom.”

Hát íme, kapóra, dudás közeleg.
Egy sanda, szikár, csúf szőrös öreg,
Tömlője degeszre fújva;
Füle táján két kis szarva gidának,
– Mintha neki volna szarva magának –
Sípján már billeg az újja.

„Ide, a Jebuzéus pofádat!

Mert megkeserűli a hátad.”
„Uraim, de papolnak ott-benn…”
„Hát baj neked az; pogány hitünek?
Az enyém – ha töröm, ha nem – ez ünnep
Enyém, ha szidom; ez az Isten!”

Ravaszul mosolyog fél szája hegyén
S rákezdi dudáját halkal a vén,
Minden sark billeg a táncra;
Azután vidorabb lesz, majd sebesebb;
A tánc is utána pörébb, hevesebb,
Amint kopog és szaporázza.

De vége szakadni mikor fog, ugyan?…
„Hagyd el – riad egy rá – aki szele van!
Kihasítom kecske-dudádat.”
Hanem a muzsikás mindég fujja,
Mindég szilajabban pörög ujja –
Az egész tivornya kifáradt.

Lankadva leűlne az is, meg ez is,
Hívnák haza őket ebédjekhez is:
Nem, nem lehet; ugrani kell csak.
Szidják a dudást, – verik, öklözik őt –
Verik bizony a nagy üres levegőt; –
Gyors híre szaladt e csudának.

Fut gazda, kié ama renyhe cseléd:
„Jössz…? vagy dobom – itt ez a villa – beléd…”
Vasvilla kezébe ragadt ám;
Fut lyány, fiu, és anya és feleség:
„Apám, fiam, apjokom! untig elég…”
S kezeit töri, szíve szakadtán.

Már józanon a fiu, az apa, férj
Mennének is – íme, közelget az éj –
Nyújtják kezöket nagy-epedve;
A táncosok arcán vérkönyü hull:
De a láb még egyre bokázza vadul,
Viszi a tánc ördögi kedve.

Éjfélt hogy üt a toronyóra közel,
Kénkő fojtó szaga terjedez el;
S mint szél ha forogva ragad port:
Úgy táncol el, egy bősz harci-zenére,
(Mondják, a pokol tüzes fenekére)
Az egész örjöngő csoport.

(1877 júl. 21)

Képtalálat a következőre: „ünneprontók”

*


Ünneptelenek

Nincsenek ünnepeik,

Mintha hosszú úton vándorolnának,

De vendégfogadó, munkaszünet nélkül

Ők nem tartják meg a saját ünnepeiket,

Így azután azok sem tarthatják meg őket

*

Ünneprontók

Vagy a megszállóikat „ünneplik”

Vagy hivatalos pátosz, dögunalom van, sőt:

Az ünnep kisajátítása, hamisítása, gyalázása…

Vagy az ünnep tivornyát, zabát, piálást jelent

Stb.

*

Ördögi szeszély

Amiért az egyik nap jutalmaznak,

ugyanazért a másik nap megbüntetnek,

s még abban sincs logika, rendszer,

hogy éppen milyen nap van ma…

*

Kárbavész

a fél életed

szorgos munkájával

kiérdemelt jó hírneved,

egy hirtelen rossz döntéssel…!

Végleg lerombolod és veszni hagyod

*

Rontó Pálok 

amit nappal építenek, azt éjjel lerontják

a hegyre felgörgetett követ hagyják visszagurulni

Képességükön felül szerelnek: még a jót is elrontják


*

Könnytelen

Nem tudnak a fiúk 

sírással megkönnyebbülni, 

mert az „férfiatlan” dolog

(vagy mindegyik síró-pityogó)

*

Ütve

addig ütik a vasat, 

és a tested, amíg meleg,

és még az sem vigasztal, 

hogy jó ügyért szenvedtél vértanúságot… 

hogy nem az a legény, aki üt, de aki állja…


* 

Menzakoszt

Az emberek már régóta nem tudják,

hogy mit esznek, azt a valamit ki készítette,

hol termett, mi mindent kevertek még hozzá,

s mégis beveszik – nyelik mint kacsa a nokedlit…. 

*


Élvhajhász

az élvezeteket hajszolod,

és azok egyre távolabb és

távolabb menekülnek előled,

és már az üldözését sem élvezed,

csak hiábavalóan szenvedsz…

(öröm helyett üröm)


*

Cipő

mindenből,

így a cipőből is 

a legócskábbat veszed,

de a lehető legdrágábban,

mivel az nem is kényelmes,

nem is tetszetős, mutatós –

s főként nem sokáig tart,

így igen hamar eldobható,

s máris veheted az újat..

*

Feladó

Ha elsőre

nem sikerül 

a bringán egyensúlyoznod:

soha életedben nem kétkerekezel,

végleg kimarad ez a csodás dimenzió…

*

Rendmániás

Egész álló nap

csak azon dolgozol,

hogy patikatisztaság

legyen a lakásotokban, 

így nincs szíved használni,

és a családod is terrorizálod,

magát az otthonosságot száműzöd…

*

Szennytisztító

A mocskos fürdővízzel

együtt a gyereket is kiöntöd:

egy pályatévesztett pap képe miatt,

hagyod végleg lenullázódni istenhitedet,

illetve mást – pénzt stb. – imádsz helyette…

*

Egy

Elég egy pillanatra

elszunyókálni a volánnál, 

s vagy véged van, vagy

örök életére nyomorék leszel,

vagy – rosszabb eset – mást azzá teszel

(így a lelkiismereted kínpadjára is vonva..)

*

Egy

Elég egy bolond, 

hogy rögvest százat csináljon!?

Elég egy csepp a gyilkos méregből,

hogy az – amúgy jó – ital/étel megöljön,

hogy a társaság kedve, hangulata elromoljon,

hogy a csapat szelleme végleg megromoljon,

és demoralizáltan vereséget szenvedjen!?

* 

A bolond

is tud gyereket csinálni, 

de őt szépen-jól fel is nevelni, 

és minimum 18 éven át gondját viselni? 

Erre már épp bolondsága miatt képtelen,

így jogos az elzárása, kasztrálása stb. stb.

(és a hatósági szakértő dönt: ki ma a bolond)

*


Mekk mester

olykor kevesebbet árthat egy rosszakaród,

mint egy túlbuzgó segítőkész kétbalkezes kontár:

nem tudva nemet mondani vagy közben leállítani

egy Mekk mestert szabadítasz magadra… 


*


Szenvedélybeteg

Aki azt hiszi, hogy

Ő tudja mi a jó neki…

Nem kér az „atyáskodásból”…

Így nem is maradt vagy lett valaki,

aki lebeszélhetné/megakadályozhatná,

hogy mindenét eladva vagyonát elkártyázza


*


Önazonosítási hiba

Amit szabad Jupiternek, 

azt nem szabad a kisökörnek? 

Végzetes hiba, tévedés, hogy

ha nem tudod, hogy ki vagy…

Amit a Főnöknek elnéznek,

azt rajtad duplán leverik…

* 

Segítség!

Röstellsz szólni,

hogy szükséged van rá, 

vagy nem akarsz magadon segíteni 

vagy beleharapsz a segítő kézbe. 

A legnehezebb annak segíteni, 

aki nem is tudja, hogy

mennyire segítségre szorul, 

sőt: ő aggódik érted,

hogy mindjárt elkárhozol… 

*

Képtalálat a következőre: „arany jános ballada”

*


S.O.S.

mintha

úgy fordulna orvoshoz,

hogy nem vetkőzne akár meztelenre is

és harapófogóval kéne kiszedni belőle „panaszát”,

úgy kér lelki gondban, válságban baráti jótanácsot,

hogy nem avatja be a másikat a lényeges tényekbe,

nagyon keveset mond, és nagyon sokat hallgat el…

*

Barát/ellenség

A felismerő  képesség hiánya 

Akit legjobb barátodnak hittél,

akit minden titkos tervedbe beavattál,

arról – csak te?! – nem tudod,

hogy ő a te fizetett spiclid… 

*


Álművelt

lenyűgöző tudása

csak növekvő nyűg lesz:

jól feltett kérdések nélkül

hiába rág át könyvhegyeket,

csak beléjük temeti magát!

(esetleg keresztrejtvények,

vagy műveltségi vetélkedők

adnak neki némi sikerélményt)

*

Ön-

ismerethiány

vagy nem ismered eléggé

tested-lelked tűréshatárait,

maximális terhelhetőségét,

vagy ez lesz a minimum:

elpattan a túlfeszített húrt!

*


Biztos?

Sohasem vagy benne teljesen biztos,

hogy jól választottál élettársat és pályát –

bezzeg ha Hufnágel Pistihez mentél volna,

bezzeg, ha nem tanár, de masiniszta lettél volna…

Naponként átjár a szörnyen kínzó érzés:

talán mindent és végleg elrontottál,

talán mindent elölről kéne kezdeni…

Majd inkább felkötöd magad.


*

Most

vagy soha

Te nem adsz

magadnak türelmi időt,

elég ha egy nagyobbat hibázol,

esetleg azt még a kicsit felnagyítod,

és máris végleg feladod,

egy életre otthagyod…

*

Nosztalgia 

Soha nem volt,

az időtávolság és

a rezignáltságod miatt

megszépített korba vágyódsz:

de ez nem kellemes nosztalgia,

hanem fájdalmas elvágyódás…

*

Ábránd

olyan utópiáról ábrándozol,

ami nincs kapcsolatban azzal,

ahogy te a körödben itt-most élsz,

ami így semmire nem kötelezve

csak a passzivitásra kárhoztat..

*


Naiv

annyira megbízol az embertársaidban,

hogy a kulcsot a lábtörlő alatt hagyod,

s ezt még „a gyengébbek kedvéért”

ki is írod nagybetűkkel az ajtófélfára…

*


Elszámolás

Minden perccel,

minden fillérrel

elszámoltatod élettársad, 

már a házassági szerződésetek is

több száz sűrűn gépelt oldalra rúg –

mintha nem az együttélésre,

de egyből a válásra készülnél…

*


Csigaház

minden értékét

magánál tartja,

utánfutóval jár

még a pincsikutyáját

se bízza rá a jószomszédra…

(mert hogy nincs is ilyen neki)


*


Bili

Sokáig

nem tesz szóvá

semmilyen sérelmet.

majd amikor nála betelik a pohár,

akkor azután fejedre borítja a bilit,

és hidegháborús állófrontot nyit…

*


Örök beteg

soha nem merül fel a gyanú benned,

hogy nem sorscsapásként vagy folyton beteg?

Nem lehet, hogy szinte beleszerettél a bajodba, 

így akarsz plusz törődést, figyelmet kizsarolni?


*

Hipo-

chonder

Miért akar

kibújni-menekülni

az élet küzdelmei elől?

Ellenségének veszi mindazokat,

akik nem partnerek e játszmában,

és csak akkor döbben rá az igazságra,

amikor már irreverzibilisek a változások…

*

Diliflepnis

Aki úgy akar

teljes szólásszabadsághoz jutni,

hogy magára veszi a bolond bélyegét, stigmáját –

az árára, a következményeire viszont nem gondol:

ezentúl már senki sehol nem veszi őt komolyan!

*

Képtalálat a következőre: „arany jános balladái könyv”

Arany János
A VILÁG

A világ egy kopott szekér,

Haladna, de nem messze ér;

Itt is törik, ott is szakad:

Sose féljünk, hogy elragad. 

A világ egy régi mente,

Moly, penész, por összeette,

Folt sem állja, foldani kár:

Cérna után szakad mindjár’. 

A világ egy tói malom;

Néha tenger vize vagyon,

Néha csepp sincs, úgy kiszárad;

Amint kéne; sosem járhat. 


A világ egy vén muzsikás,

Nem tud ő már kezdeni mást;

Minden hangból húz csak felet,

Minden nap egy nótát feled. 


A világ egy rozzant csárda,

Rossz menedék télbe’, nyárba’;

Télbe’ fázol, nyárban ázol:

Mégis benne éjszakázol. 

Részeg ember ez a világ:

Ötször, hatszor egy nyomba hág;

Kész ugorni hegyen völgyön

S felbukik a síma földön. 

(1852)

*

Képtalálat a következőre: „arany jános balladái könyv”

Kórkép:

látlelet és látomás

Kultúra és civilizáció:

minden, ami másként is lehetne –

sokkal jobban, de ezerszer rosszabbul is…

Kiküldött tudósítók, kémek, hírszerzők,

résztvevő antropológusok, bölcselők, írók

rövid jelentései, élménybeszámolói és víziói

a rémmesebeli hol volt/nem volt Romlás bolygóról

Ez a – görbe – tükör

ha benne esetleg magunkra ismerünk,

akkor tán még segít felismerni/rádöbbenni:

honnan jöttünk, hol tartunk, hová rohanunk…

Képtalálat a következőre: „arany jános ünneprontók”