kb. 2 perc olvasás
Méltatlanul elfeledve |
|||
|
|
|||
|
12-13 évvel ezelőtt egy meghívásnak eleget téve ellátogattunk Pap Gáborral Bobály Attila szobrászművészhez Somoskőújfaluba. A meghívás tárgya egy készülő Atilla-szobor szakmai kihívásainak segítése volt. Én csak a sofőr szerepét vállaltam, de egy életre belém égett amit ott tapasztaltam… |
|||
|
Hatalmas udvarra behajtva már látszott hogy nemcsak mi vagyunk a meghívottak, hanem még vagy 6-8 ember állt a készülő szobor körül. Amikor Attila (Bobály) meglátott minket elénk sietett és közölte, hogy éppen a szobor zsűrizése folyik és ezért elnézést kér, de egy kicsit várnunk kell… |
|||
|
Mielőtt tovább mennék a szoborról egy pár szót elmondanék. |
|||
|
Visszatérve az eseményekre… Mi türelmesen vártunk jó távol a zsűrizőktől, amikor egyszercsak egyikük odalépett hozzánk és közölte, hogy felkérnék Pap Gábort a zsűri elnökének ha már úgy is itt van. (Hozzá teszem egy-egy zsűrizésnek a célja, hogy felmérjék a szobor készültségi állapotát és eldöntsék, hogy érdemes-e egyáltalán az elkészítéshez szükséges pénzt folyósítani. A zsűri tagok, pedig a „magas művészet kiválóságai”…) |
|||
|
Természetesen Gábor ennek a felkérésnek eleget tett… Majd türelmesen a szobor környezetében végig hallgatta a 6-8 ember véleményét a műről, akik nem voltak túlságosan elragadtatva tőle… Ahogy az utolsó ember is elmondta mondanivalóját Gábor egyenként elmondta nekik, hogy hol és miben tévednek, és hogy ez a szobor igeni már most is kiváló teljesítmény… |
|||
|
Hátra mentek egy asztalhoz és meg is írták a jegyzőkönyvet, amelybe szinte szóról szóra beírták Pap Gábor mondatait… |
|||
|
Bobály Attila persze mindezt szerényen, mosolyogva hallgatta végig és alig várta, hogy elmenjen a tisztelt zsűri… |
|||
|
Ez a szobor azért nem készült el, mert Salgótarján Fideszes vezetésének – ekkor már 2010-et írunk – már nem kellett és leállíttatták… Pedig már öntésre elő volt készítve. Azóta sem tudunk a sorsáról. Próbáltuk Keszthelyen is felállíttatni, ott sem kapott megfelelő támogatást. Az országban rengeteg helyen állítottak Atilla királynak szobrot, de valahogy ez a mű, nem hiányzik senkinek… |
|||
|
Bobály Attila, az ember, aki egy ilyen csodát alkotott napi problémákkal küzdve – és halálos betegségével harcolva – hunyt el 2017. április 18-án… Szobrai itt maradtak nekünk. Azt tudom, hogy léteznek szentképek, de hogy léteznek-e „szent szobrok”? Mert az ő szobrai bizony azok… |
|||
|
Rá szeretnék emlékezni evvel a szintén csodálatos II. világháborús emlékműjének a képeivel… A szobor Varsányban a templom udvarán van felállítva. Nézzétek meg a jelképeket bátran! |
|||
|
Pap Gábor: A táltos és a szűz című könyve szintén Bobály Attila népművészetben és magyar őstörténetben fogant műveinek elemzésével foglalkozott… |
|||
|
Az élet nagy ajándéka, hogy ismerhettem és tisztelhettem Bobály Attilát… |
|||
|
(az utolsó képen ugyan itt (Varsány), a Szent István emlékműve látható) |
|||
Kapcsolódó írások – Kül- és belháborúk a nemzet ellen - magyarirtás
- Az országrontás, kifosztás és a nemzeti összefogás esélyei2019.05.29.
- Választások…2019.05.28.
- …ha a sok tini elhagyná a „mamahotelt”!2019.05.27.