Ön-csonkítás és karrier

Írta: Nagy Jenő · 2019. április 19.

kb. 4 perc olvasás

Kasztrálás: mindent a csodás hangért

2016.04.26. ORIGO

Gyermeki hang és egy felnőtt férfi tüdőkapacitása. Mindez csak egyféle módon létezett a 18. század Itáliájában: a dicsőségért, pénzért és az énekesek népszerűségéért kasztrálással kellett nagy árat fizetni.

Az 1550-as évektől a 19. század végéig széles körben gyakorolták a kasztrálást Európában. Egy kasztrált férfi énekes ugyanis varázslatos karriert futhatott be, „angyali” (nem nélküli) szoprán, mezzoszoprán vagy alt hangján. Ehhez persze még a pubertáskor elérése előtt vállalni kellett egy igen kellemetlen műtétet, amelyetjó esetben orvosok, rosszabb esetben hozzá nem értő kontárok, vagy épp a család egyik tagja végzett el.

Kasztrálás, mint kínzóeszköz a középkorbanFORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

A műtét megakadályozta a hang mutálását, elmélyülését. Így a kasztrált hangterjedelme egy felnőtt férfi tüdőkapacitásával és izmainak erejével egy pubertáskorú fiú szintjén maradt.

„ …a hangja egy sort fejlődött, és bár erejében és rugalmasságában meglehetősen eltért egy felnőtt nő énekhangjától, mégis jóval magasabb énektartományokban tudott megszólalni, mint egy felnőtt férfi. A kasztrált férfi olyan, endokrinológiai állapottal rendelkezett, amely úgymond megakadályozta szexuális érettségét” – írja Barbier a The World of the Castrati című művében.


Nem nő és nem férfi

„Nem vagyok teljes értékű férfi, ugyanakkor nő sem: castrato vagyok” – fogalmazhatta meg valamennyi kasztrált énekes a 17-18. században, aki fiatalkorában műtéten esett át, hogy megmaradjon a hangja.

„Firenzében, ahol születettem, általános gyakorlat volt.A dómnál van egy üzlet, felette az áll: itt fiúkat kasztrálunk.Az angolok protestáns hite még nem ért el minket Firenzében, mi ízig-vérig katolikusok vagyunk, az egyház törvényei uralkodnak rajtunk. A pápa, Isten őrizze meg, kijelentette, hogy az egyházi kórusokban nem énekelhet nő. Így az egyház fiúkat vesz fel, édes, lányos hangú fiúkat. Ezek a fiúk, feltépik énekükkel az ember lelkét, egyetlen szárnyaló, kitartott hanggal ki tudják fejezni Isten végtelen magányát. Ám a fiúk elveszítik a hangjukat, mikor szakálluk nő. Így hát, ha az ember szegény, és a fiának ígéretes a hangja, nagy vagyont szerezhet” – írja Marina Fiorato történész, regényíró az egyik történetében Mezzanotte, egy kitalált firenzei kasztrált szemszögéből.

Uránusz kasztrálása (Giorgio Vasari)FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

„Apám elvitt a kis utcákba, aztán abba a feliratos üzletbe. Meleg fürdőbe ültettek, ópiummal itattak, míg el nem kábultam. Aztán elővették a hatalmas vasfogót, olyan fekete volt, mint a varjú csőre. Castratorénak hívják. Összevarrtak, de így is egy héten át véreztem. Kilencéves voltam.De a hangom megmaradt.Ami komoly adomány. Mindennap megköszönöm az apámnak, amit elvett tőlem, és amit adott. Művész lettem.”

Népszerűvé vált a kés

Sharaf ad-Din Ali Yazdi illusztrációja a kasztrálásról, 1466 körülFORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

Mezzanotte történetéből is jól látszik, hogy az itáliai kasztráltak egy része nem bánta a drasztikus beavatkozást, amely elismerést, tehetős vagyont és rajongók seregét jelentette számukra. Ráadásul, miután nem vesztették el teljesen szexuális képességeiket (legalábbis nem mindenki), mindkét nem számára kedvelt partnernek számítottak. Az 1600-as évek elején népszerűvé vált opera Európa-szerte tömegeket vonzott a színházba, és az ott megjelenített, rendkívül erős érzelmek különleges hatást keltettek.A kasztrált énekesek hangja csodálatos kontraszttal vegyítette a barokk elemeketebben az új előadói műfajban, amivel elbűvölték a közönséget. Nem csoda, hogy néhány fennmaradt visszaemlékezés szerint többször skandálták: „Éljen a kés!”

A firenzei dóm tövében volt egy kifejezetten kasztrálásra szakosodott üzletFORRÁS: MANUEL COHEN/MANUEL COHEN

A véres, fájdalmas és durva beavatkozásra még a fiúk pubertáskora előtt, általában 10-13 éves kor között került sor. A tiszta hangú fiataloknak gyakran esélyük sem volt elmenekülni a sorsuk elől, hiszen családjuk a kasztrálásban látta saját fényes jövőjét. Az „angyali hangú” fiúk sikere ugyanis a mai rock- és popsztárok népszerűségével vetekedik. Ennek ellenére körülbelül csak minden tizedik „futott be”.

Híres kasztráltak

Bár az első európai kasztráltak megjelentéséről nincs adat, arról megegyezik a történészek álláspontja, hogy a 16. század közepén egyre több egyházi kórusban (ahol nők nem énekelhettek, mert „a szép női hang bűnös vágyat keltett”), előadói esteken tűntek fel, jelenlétük megszokottá vált a mindennapokban. Matthew Boyden operáról szóló kézikönyve szerint az első, kimondottan castratóként jegyzett énekes1558-ban, a Sixtus-kápolna kórusában tűnt fel,ám a spanyol származású Hernando Bustamante mellett megemlíti az 1599-től ugyanitt éneklő Pietro Folignatót és Girolamo Rossinit is.

Az olasz Carlo Maria Broschi, ismertebb nevén Farinelli az 1700-as évek egyik legünnepeltebb kasztrált énekesének számított. Bécsben, Londonban és Spanyolországban is elismerték drámai, virtuóz énekét. A zenekutatók szerint képes volt 250 hangot egyetlen levegővétellel kiénekelni, és egy hangot legalább egy percig kitartani. A legendák szerint V. Fülöp királyt énekével gyógyította ki betegségéből (mély depresszióban szenvedett), aki hálából udvaroncává és szívbéli jó barátjává fogadta (és igen nagy befolyásra tett szert).

Jacopo Amigoni: Farinelli (középen) és barátaiFORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

Senesino, Gaspare Pacchierotti, Girolamo Crescentini, Antonio Bernacchi és Gaetano Maiorano, Alessandro Moreschi (az utolsó és egyetlen, akinek rögzítették a hangját) valamennyien koruk ünnepelt sztárjaiként éltek kasztráltként.

A kasztrálás vége

A kegyetlen beavatkozás nem volt veszélytelen, gyakran történt túlzott vérveszteség vagy fertőzés, ami akár végzetessé is válhatott. Sokszor végezték titokban a műtéteket, és a herék elvesztését különböző balesetekre (kutyatámadás, lovasbaleset) fogták.

A 18. században azonban változott a közízlés,megjelentek a tenorok és a női szopránok, akik lassan, de biztosan szorították ki a kasztrált művészeketaz előadói csillogásból. 1824-ben az egyik utolsó híres kasztrált énekes, Giovanni Battista Velluti elénekelte a Mózes Egyiptomban című opera főszerepét, majd 1860-ban, az egyesült Olaszország kialakulása után törvényen kívül helyezték a kasztrálást. 1878-ban XIII. Leó pápa megtiltotta a vatikáni és más egyházi kórusokban a kasztráltak alkalmazását. Végül X. Piusz pápa 1903-ban pápai rendelettel végleg véget vetett a gyakorlatnak.