kb. 8 perc olvasás

Életminőség-vizsgálódás – XXI.
Boldog-boldogtalan, bölcs-balga
Táltosparipa helyett állatorvosi ló
Édenkertek helyett a földi poklok

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY
A BÉKÉTELENKEDŐ
TAVASZ
Ejnye, már az esztendőnek
Silány napjai eljőnek,
Itt a kedvetlen tavasz.
Locsos, pocsos minden napja,
Komor a bőjtmás hónapja.
Április csalárd, ravasz.
Sovány szelek süvőltése,
Száraz porral kerengése
Torkot, mellyet terhelő
Huruttal kerűl elő.
Kinek volna kedve benne!
Bárcsak hamar vége lenne
Únalmas óráinak.
Szemem bármerre tekintsen,
Sem gyümőlcse semmi nincsen
Kertem puszta fáinak.
Mit ér zőldje a szőlőnek,
Ha rajta fürtök nem nőnek,
Mit ér a bimbó, virág,
Ha körtvélyt nem nyújt az ág?
Barmaim, jaj, be soványok,
Elfogyott a takarmányok,
Már sem széna, sem mező,
Ezer az ember szükségi,
Nincs új, elfogyott a régi,
Majd kihúz az éhező.
Ó, bárcsak hamar nyár lenne,
E silány tavasz elmenne;
Uram! Uram! talán már
Nem is fog már lenni nyár!
NYÁR
Haj, haj, no! be elfáradtam,
Ugyan nagyon megizzadtam,
Adjatok egy kis vizet!
A nyári napnak hésége
Éltünk terhe, veszettsége
Csak, csak illyennel fizet;
Uram, szűntesd a héséget,
Mert magunkat is eléget.
Tikkasztó kánikulánk
Bűnünkért van csapva ránk.
Testünket alig bírhatjuk,
Lélekszakadva aratjuk
Ami kis termésünk jött;
Vetegettük hideg szélbe,
Most takarjuk forró délbe
Dudva és bogács között;
Amit e’ még meg nem fojtott,
Szipoly és sáskaraj tojt ott,
S amit ez is meghagya,
Elsütötte a ragya.
A hosszú napnak terhétől,
A munka keménységétől
Csigázódik életünk.
Mégis mindezért végtére
Mi a szegény ember bére?
Aggunk s alig ehetünk.
Mennykő, villám és mennydörgés
Mind, amit nyer a könyörgés,
Forgószél és jégeső,
Ami a munkánkra jő.
ŐSZ
A fejem már majd megbódúl,
Annyi a gond, melly rámtódúl,
Érik a gohér nagyon.
Szintúgy félek még előre,
Ha ránézek a szőlőre,
A szüret s baj itt vagyon;
Restellek már ki is menni,
Eső esik, mit kell tenni,
Alhatnám is, de nem is,
Mozogni kén nékem is.
Most jőnek már, haj, most jőnek
A megaggott esztendőnek
Legkomorabb részei,
Borong, tolong a kedvetlen
Őszi felhő, és szűnetlen
Bugyognak lőcs cseppjei.
Bent ásítok, kint meg ázom,
Bent didergek, kint meg fázom,
Szomorú ősz, haj, haj, haj!
Benn is baj most, kinn is baj.
Bárcsak meleg napfény vólna,
Vagy kemény télre hajólna
Már ez a locspocs idő.
Mert most setét ködbe fedve
Sínlik az embernek kedve,
S azért hozzám más se jő.
De ha jő is, mit csinálunk?
Csak únalom lakik nálunk;
Most is bú és álom nyom:
Jaj be fáj a vékonyom.
TÉL
No eljöttél valahára,
Gyászos tél, a főld nyakára,
És az erszényt oldozod:
Együk most már munkánk bérét,
Igyuk saját testünk vérét,
Már az inséget hozod.
Igazán, hogy minél rosszabb
A te részed, annál hosszabb,
Életünkből majd fél rész
A te napjaidba vész.
Elrablod a kikeletnek
Tején hízott természetnek
Gyönyörűségit magad;
Mindent, amit a termékeny
Nyár s ősz adott a vidéken,
Fagyod tőlünk elragad.
Csak számodra munkálódunk,
Érted élünk és aggódunk,
S midőn mindent elragadsz,
Magad csak kedvet sem adsz.
Tömlöccé teszed szobánkat,
Kertünket és gyümőlcsfánkat
Zúzzal virágoztatod.
És azalatt nagy lármával
Kimormolsz szélhahotával
S jégfogad vicsorgatod.
Ne dúld fel minden kedvünket,
Enyhítsd megúnt életünket,
Bocsásd hozzánk a tavaszt,
Szívszakadva várjuk azt.
*

*
- Az A-t kimondtad, de a B bent rekedt
- Bizonyítási kényszerből lesz istenkísértő
- A dolgok könnyű vége: egy kutyát szeretget
- Nem a nevető harmadik: a két ördögfióka nyer
- Dafke nyílt kártyákkal játszik hamiskártyások ellen
- Eszed köszörülése közben befagy a meleg szíved
- Amilyen szőrös és hideg kívül, épp olyan belül is
- Nem gyakorlod a szeretetet, el is sorvad a szíved
- Ágyúval lő verébre – kis haszon helyett nagy kár
- Addig kényezteted csemetéd, míg fejedre nő
- Akkor ütöd a vasat, amikor már kihűlt
- Halat adsz, a hálót megtartod magadnak
- Kalács helyett csak jótanácsot adsz
- Elvész a pásztor, szétszéled a nyáj
- Fél igazat mond – a teljeset elhallgatja
- Önbeteljesítő jóslat – a hipochonder sírköve
- Részegen hetvenkedő, józanul szégyenülő
- Rosszat vetsz, hetvenszeresen terem
- Alkoholba fojtott bánatod új erőre kap
- A potyautas, akit a tengerbe dobnak
- Pékműhelynél ténfereg: ingyen illatszippantó
- Bagatell műtét/posztabortusz szindróma-dráma
- Megöleti magzatát – vízbe fojt kismacskát
- Önveszélyes eufemizmus: abortusz, kaparás
- Az egykét nemigen lehet nem elkényeztetni
- Jószándék-kövek: gyerekút a pokolba
- A bűntudatos elvált anyák kompenzálásai…
- Amennyit, sokat segíthetne: annyit árt
- Okos telefonon hallgat patakcsobogást
- Egy bajára oly büszke munkamániás
- Koravén torz, gnóm lelki törpe
- Elherdálod, eltékozlod életajándékod
- Minek felkelni, ha úgyis meghalsz…
- Mindig üres a zsebed: lepisál a kutya
- Nem tudsz szabadulni a bumerángtól
- Az Ég felé nagyot köpsz és aláállsz
- Nem forgatod, elásod talentumod
- Simogatod a veszett szelíd rókát
- Kiadó, kibérelhető a lelkiismereted
- Csak tested árulod, lelke mélyhűtve…
- Csak hátsó szándékaid vannak
- Késő bánatod eb gondolat
- A szennyárral sodródsz a pöcegödörbe
- Demagóg ígéretekkel teli padlása
- A babárjain csücsül – múltját éli fel
- Sohasem hallhatod a szirénéneket
- Holtig a szirénsziget foglya maradsz
- Egy pofon után bármit bevallasz
- A vádalkud: feladod anyád, kedvesed
- Elefánt – fölös/káros ötödik kerék
- Hibbant – nincs ki a négy kereke
- Eszméletlen/rögeszmés, téveszmés
*

*
EGY
FIATAL
HÁZOSÚLANDÓNAK
HABOZÁSA
Szeme nem sír, mégis nedves;
Képe ráncos; foga redves;
Horgas lába tittyen-tottyan;
Sovány fara egyet lottyan.
Mégis, noha hidegvette,
Legényes a szedtevette:
Ó, Uram! őrizz meg ettől
A vasorrú kísértettől! –
Vén ugyan, vén a kurvanyja:
De van ezüstje, aranyja,
Amellybe ha markolhatnék,
Hozzá jobb kedvet mutatnék.
Csak pénzében lennék vice;
Megölelném histórice,
Férje lennék az erszénynek,
E’ kén a szegény legénynek!
Csokonai Vitéz Mihály
*

*
- Hipnotikus álomban – nem ocsúdik
- Magad kitakarod, sebed elvakarod
- Nincs, aki csókoljon, s ápolgasson
- Megtalálod a szarva közt a tőgyit
- Meddő: későn akar nagyon gyereket
- Nagy akarásodnak nyögés a vége
- Felnőve „előrelátóan” sterilizáltatta” magát
- A házaspárnak mindene van/gyümölcs nincs
- A beled és a nyelved, fütyid is kilóg
- A végbeled oldalt kivezetve – sztóma
- Gúzsbakötve táncolsz/szerelmeskedsz
- Csak a kályhától tudsz elindulni „táncolni”
- Ha elrepül a papír, oda a tudományod
- Botfülű és botlábú – rálépsz a lábamra
- Folyton kiesel a ritmusból – kizökkensz
- Egyszer kinevettek, azóta nem táncolsz
- Úgy hárít el egy akadályt, hogy tíz nagyobbat állít helyébe
- Úgy hisz istenben, mintha vallása titkolandó halálos bűn lenne
- Aki úgy hiszi, hogy csak az ő bőre és testalkata, arca nem tökéletes
- Aki úgy hiszi: mindegy, mivel keresi meg az ember a napi kenyerét
- Aki úgy képzeli a kivándorlást, hogy innen minden jót visz magával
- Aki úgy képzeli a munkamegosztást: majd mások álmodnak helyette
- Aki úgy látja: csak mások, és nem ő halad a forgalommal szemben
- Aki úgy megy új helyre, hogy közel legyen a kijárat, kész a kifogás
- Aki úgy néz magára és másokra mindig, mint az ördög kreatúrájára
- Aki úgy segít máson, hogy ő ezentúl már csak tőle legyen függésben
- Aki úgy tangózik a szerelmével, ahogy egy kisfiú az ő anyukájával
- Aki úgy tesz, mint egy, a szökőár előtt vígan menetelő tamburmajor
- Aki úgy tesz, mintha beszélgetne, de nem: szónokol, magában beszél
- Aki úgy véli, a prosti, az érdekházas csak testét-bőrét viszi vásárra
- Aki úgy véli, hogy mindig mások dolga őt újból jókedvre deríteni
- Aki úgy vesz fel és munkáltat alkalmazottat: fizetett ellensége lesz
- Aki úgyis felfalja a bárányt, de előbb nyilvánosan meg is okolná ezt
- Aki új világot akar felfedezni, de kicsit sem távolodik el a partoktól
- Aki újabb orvosságtól, s nem élete teljessé tételétől vár jó egészséget
- Aki újból elhatárolódik attól, amit tegnap még tüntetve tett-nem tett
- Aki újra kiszolgáltatott gyereke fejéhez vágja: nemkívánt ingyenélő
- Aki vagy senkire, még a barátjára sem, vagy aki mindenkire hallgat
- Akiből még az orvosának is harapófogóval kell kihúznia: mi a baja?
- Akinek a paternalista szülő beavatkozási az isteni gondviselési minta
- Akinek bármely gaztett elkövetésére elegendő indok: parancsra tette
- Akinek hamis bókokkal nemcsak a sajtot lehet kiénekelni a szájából
- Akinek minden halál szörnyű, tragédia – magát a témát is tabusítja
- Akinek mindig tiszta a keze, de nagyon mocskos a – női – szája
- Akinek nincs egy őszinte, jóízlésű barátja, aki szóljon: ez nem áll jól
- Akinél csak egyszer lehet hibázni, utána már szóba sem áll veled
- Akit csata közben leghátul, a diadal ünneplésekor az első sorban van
- Akitől nemcsak a könnyen, de a nehezen jött is könnyen megy el
- Akivel mindig valami gond van, akinek soha semmi nem pont így jó
- Aki újra és újra ki akarná érdemelni a legjobb dolgot: a boldogságot
- Aki nem tör-törekszik semmi nagyra, nagyobbra – nincs eszménye
- Nem tapasztalta meg az alkotás örömét: hatalmaskodó akarnok lesz
*

*
ZSUGORI URAM
Esmérek én egy vént. – Ki az? – Neve nincsen:
Régen eladta már aztat is a kincsen;
Sőt míg bírt is véle, magában tartotta,
Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. –
Hol lakik? – Ott látszik, ama kapu megett,
Egy ház, mellyet náddal önnönmaga szegett.
Van két palotája a Piac-utcába,
De azt a rácoknak adta árendába;
Maga e kunyhóba éhezvén kucorog,
S elméjébe mindég a drágaság forog.
Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,
Tisztelvén a mammont örök áldozattal.
A bús gond béesett orcájában hever,
Mérget kedveltető kincseiből kever.
Olly sárgák orcája sovárgó gödrei,
Mint aranyjára vert királyok képei:
Mint a sírból feljött halott útálsága,
Amellyről minden húst a párka lerága.
Most is azért sóhajt és dúlfúl magába,
Mért nem adhatja az áert árendába.
S öszvekalkulálván saját számadását,
Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását,
Gyász idők! – így kiált, vádolván az eget, –
Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget:
Ma csak harminc arany jött bé a kasszába,
Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába.
Azonba melly szörnyű károm következe: –
Itt jajgat, s fejére kúcsolódik keze –
Melly szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta,
Lantornás ablakom ketté szakasztotta! –
Úgy tűnődik; s talám azt is sajnálja ő,
Hogy a versbe ingyen s potomra jött elő.
Csokonai V. Mihály

*
A kis-nagy világ- és emberrontás/romlás
magyar nyelvű, lelkű-szellemű példatára
Életminőség őrzés, javítás
helyett csak rontás-romlás!?
Plusz helyett nulla, sőt mínusz…!?
Táltos paripa helyett csak állatorvosi ló
A mese, a példabeszéd pont rólad szól!
A baj felismerése már a gyógyulás kezdete –
csak azután jó időben/helyen keresd a terápiát!
Ismerd meg balga magad, s változtass silány élteden!
Értékeld az „aranyad”, s ami szar, azt ne tartsd annak,
de próbálj „alkimistaként” hátrányból előnyt kovácsolni
Bölcs lélekbátorság nélkül biztos nincs teljes, boldog élet…
