I. Nagy Magyar Életszótár – 2.

Írta: Nagy Jenő · 2017. október 31.

kb. 7 perc olvasás

Képtalálat a következőre: „hídavatás”

Nagy Jenciklopédia – kis testamentum

Életminőség őrzés-javítás/romlás-rontás

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan emberek

A földi/égi édenkertek, vagy pokoljárások

Képtalálat a következőre: „hídavatás”

I. Nagy Magyar Életszótár – 2.

Képtalálat a következőre: „hídavatás”

Arany János

HÍD-AVATÁS

Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!”

És kártya perdül, kártya mén;

Bedobta… késő visszavenni:

Ez az utolsó tétemény:

„Egy fiatal élet-remény.”

A kártya nem „fest”, – a fiúnak

Vérgyöngy izzad ki homlokán.

Tét elveszett!… ő vándorútnak

– Most már remény nélkül, magán —

Indúl a késő éjszakán.

Előtte a folyam, az új hid,

Még rajta zászlók lengenek:

Ma szentelé föl a komoly hit,

S vidám zenével körmenet:

Nyeré „Szűz-Szent-Margit” nevet.

Halad középig, hova záros

Kapcsát ereszték mesteri;

Éjfélt is a négy parti város

Tornyában sorra elveri; –

Lenn, csillagok száz-ezeri.

S amint az óra, csengve, bongva,

Ki véknyan üt, ki vastagon,

S ő néz a visszás csillagokba:

Kél egy-egy árnyék a habon:

Ősz, gyermek, ifju, hajadon.

Elébb csak a fej nő ki állig,

S körülforog kiváncsian;

Majd az egész termet kiválik

S ujjonganak mindannyian:

„Uj hid! avatni mind! vigan.”

„Jerünk!… ki kezdje? a galamb-pár!”

Fehérben ifju és leány

Ölelkezik s a hídon van már:

„Egymásé a halál után!”

S buknak, – mint egykor igazán.

Taps várja. – „Most a millióson

Van a sor: bátran, öregem!” –

„Ha megszökött minden adósom:

Igy szökni tisztesebb nekem!”

S elsímul a víz tükre lenn.

Hivatlanul is jönnek aztán

A harmadik, a negyedik:

„Én a quaternót elszalasztám!”

„Én a becsűletet, – pedig

Viseltem négy évtizedig.”

S kört körre hány a barna hullám,

Amint letűnnek, itt vagy ott.

Jön egy fiú: „Én most tanúlám

Az elsőt; pénzem elfogyott:

Nem adtak: ugrom hát nagyot!”

Egy tisztes agg, fehér szakállal,

Lassan a hídra vánszorog:

„Hordozta ez, míg birta vállal,

A létet: mégis nyomorog! –

Fogadd be, nyílt örvény-torok!

Unalmas arc, félig kifestve –

Egy úri nő lomhán kikel:

„Ah, kínos élet: reggel, estve

Öltözni és vetkezni kell!”

Ezt is hullámok nyelik el.

Nagy zajjal egy dúlt férfi váza

Csörtet fel és vigyorgva mond:

„Enyém a hadvezéri pálca,

Mely megveré Napleont!”

A többi sugdos: „a bolond!…”

Szurtos fiú ennek nyakába

Hátul röhögve ott terem

S ketten repűlnek a Dunába:

„Lábszijjra várt a mesterem:

No, várjon, míg megkérlelem!”

„Én dús vagyok” kiált egy másik

S élvezni többé nem tudom! -„

„Én hű valék a kézfogásig

S elvette Alfréd a hugom’!”

Eltűnnek mind, a járt uton.

„Párbajban ezt én így fogadtam:

Menj hát elül, sötét golyó!” —

„Én a szemérmet félrehagytam,

És íme, az lőn bosszuló:

Most vőlegényem a folyó. -„

Igy, s már nem egyenkint, – seregben,

Cikázva, némán ugranak,

Mint röpke hal a tengerekben;

Vagy mint csoportos madarak

Föl-fölreppenve, szállanak.

Órjás szemekben hull e zápor,

Lenn táncol órjás buborék;

Félkörben az öngyilkos tábor

Zúg fel s le, mint malomkerék;

A Duna győzi s adja még.

Néz a fiú… nem látja többé,

Elméje bódult, szeme vak;

De, amint sűrübbé, sűrübbé

Nő a veszélyes forgatag:

Megérzi sodrát, hogy ragad.

S nincs ellenállás e viharnak, –

Széttörni e varázsgyürüt

Nincsen hatalma földi karnak. –

Mire az óra egyet üt:

Üres a híd, – csend mindenütt.

(1877 aug. 22)

Képtalálat a következőre: „hídavatás”

*

Post humusz

„Az élőket mi kutyába vesszük,

Az alkotókba belerúgunk.

De ha meghalt, sírja fölé

Meaculpázva odahullunk.”

Alföldi Géza

*

Vaksötét

Az emberek besötétítik otthonukat,

S bekötik, elrontják, kiszúrják a szemeiket

Vagy büntető kínzásból sötétzárkába zárva…

*

Fekete ország

Minden feketére festenek,

S mindenkin fekete szemüveg van,

Sokan vannak a feketelistán,

És a feketén munkát vállalók…

*

Etikett

1.

Annyi illemszabály vonatkozik az evésre,

Hogy abban már semmi öröm nincs, nem is lehet

2.

A zsebtolvaj, vagy a markecoló

Az etikett szerint öltözött fel az estélyre…

*

Sorshúzás

Egy-két embert

Minden nap kisorsolnak

Életüket a Mammon oltárán áldozva

Minden tízedik embert lelőnek,

Fegyelemerősítő intézkedés…

*

Gondolatolvasó

Kitalálom a titkos vágyad…

Senkinek nem lehet tartósan titka,

Mert gondolatrendőrség folyamatosan üzemel

*

Sikamlós divatáramlat

Egyre több fiatal „fedezi fel” másságát,

A hetero kudarcok után, a korszellemtől hajtva…

(és hozzá még a híres elődök, s bujkálás kalandjai)

*

Perspektíva

Ami messziről kicsinek látszik,

Azt kicsinek is veszi, pedig egy

Elefántcsorda közeleg, dübörög felé…

*

Komornyik szemlélet

Aki csak annyit lát a nagy emberből,

Hogy olyakor éjszaka ruhástól fekszik le stb.,

De meg is van neki róla a rossz véleménye…

(Persze azért sok az olyan „nagy ember”,

aki kicsit közelebbről már egyre kisebb lesz…)

*

Áthelyezősdi

Ha már megismerték

És megszerették a papot, orvost:

Akkor gyorsan jó messzire áthelyezik

(új állomáshelyre, ahogy a katonát, rendőrt)

*

Szellemi fogyatékos

Sok az „öntörvényű” ember –

Fittyet hánynak a gravitációra is,

És ha ezt ép bőrrel megússzák, túlélik,

Akkor a szellemi, társadalmi élet rendjére is:

Neki pl. a grammatika szabályai sem mérvadók…

*

Maga-mentő

Nem ülteti el a magot,

Hetvenszeres termés helyett

Így még az az egy is elpusztul…

(ki menteni akarja éltét, elveszíti azt)

*

Bűnbak

Nincs bátorság az önvizsgálatra,

Helyette lázasan bűnbakot keresnek,

Akire minden bűnt rá lehet olvasni/kenni –

Majd mehet minden tovább a régi rossz vágányon…

*

Képtalálat a következőre: „dsida jenő sírja”

*

Falurombolás

Szisztematikusan ellehetetlenítik a falut,

Gyarapítják a városi lumpenproletáriátust,

Aki pénzért bármilyen lélekölő munkát vállal,

Akit szellemileg a lakótelepi létforma is leépít,

S akinek a szavazatát olcsón meg lehet venni

*

Underground

Csak a föld alatt

Lehet építkezni és közlekedni

Csak a föld alatt lehet ellenzéki mozgalmat,

Ellenkultúrát szervezni és tartósan működtetni…

*

Lúzer-sorsközösség

Azzal vigasztalod magad,

Hogy az emberek többsége

Rossz helyre, rossz időben születik:

Titkolva-bevallva: életfogytig vesztesnek

(így eleve felmented magad: életed javíthatatlan)

*

Megboldogultak

Élő embert soha nem mondhatunk boldognak?

Hiszen bárkit bármikor bármilyen tragédia érhet?

A katolikus Egyház is csak halál után avat boldoggá…

*

Skatulya

Életed abban a fekete dobozban „éled”,

Ahova gyerekként szüleid-tanáraid beskatulyáztak

Engedelmes, jó fiúként elfogadod, nem törsz ki belőle

*

Buta bivaly

Azon az órán éppen hiányoztál,

Ahol a többieknek jól elmagyarázták:

Ember! többet ésszel, mint erővel…

*

Túlzó fokon

Vagy sótlan, vagy elsózott

A mindennapi ételed/életed –

Nem ismered a helyes mértéket

*

Öngyengítő

Veled nem lehet barátkozni,

Szövetségeseket nem keresel,

De az ellenségeidet gyártod és gyűjtöd

(de még azokra sem hallgatsz, pedig ők

legalább olykor még igazat mondanak rólad)

*

Vissza-fejlődő

Nem mered elengedni anyukád kezét,

S nem nősz fel, hanem infantilizálódsz

Ő meg tele jószándékkal mama-hotelba zár,

Így kövezve ki utadat és az övét a pokolba…

*

Pályatévesztő

Nem találod meg életműfajodat,

Csigaként a nyúllal állsz ki versenyfutásra

Örök vesztésre, kudarcra ítéled önmagadat…

*

Elő-hátramenetel

A kutyák között király lehettél volna,

De te inkább a király kutyája lettél…!?

Vagy: ahol te voltál az igazgató-főorvos,

Ott elvállalod a portási szolgálatot…

*

Komikus

Tragikusnak érzed,

Hogy te is halandó lény vagy,

De már délutánod dögunalomban telik

Úgy tékozlod időd, mintha örökké élnél…

*

Extrém életsport

Annyira letompítod a veszélyérzéked,

Hogy állandóan istenkísértésben élsz:

Mint aki direkt maga keresi a veszélyt…

*

Hazardőr/életgyáva

Életeszméd lehet az „Élj veszélyesen!” –

Vagy még az utcára se mersz kimenni,

Hátha pont most a te fejedre esik egy tégla?

*

Önállótlan

Más emberektől várod:

Találják ki a feladatod, szereped,

Másként feleslegesnek érzed magad,

Mint egy ötödik, otthon hagyott pótkerék…

*

Nyaló-taposó

Az élet rendjének találod,

Hogy felfelé buzgón nyalsz,

Lefelé taposol – rád is taposnak…

És egy idő után már neked is nyalnak…

*

Ezermester

Nem él a munkamegosztás előnyeivel

Senkiben nem bízó, mindenhez érteni vélő

Sok időt elpazarolva gyenge hatásfokkal működő

(Ki minek nem mestere, az a hóhéra annak…)

*

Feladó

Ha elsőre nem sikerül

A bringán egyensúlyoznod:

Soha életedben nem kétkerekezel

(És ezt ezután így csinálod mással is)

*

Öndicsérő

Ha senki se szól egy jó szót hozzád,

magadat dicséred, sőt még ki is tünteted

(ezért van oly penetráns bűz a környezetedben)

*

Hálakövetelő

Felborítja lelki egyensúlyod,

ha szívességed nem hálálják meg

vagy nem rögtön viszonozzák

(több szívességet nem is teszel)

*

Tisztaságmánia

Egész nap azon dolgozol,

hogy patikatisztaság legyen a lakásban,

ha netán kész vagy, nincs szíved használni

(lásd még: a családját terrorizáló pedáns asszony)

*

Aszimmetrikus viszony

Nem lehetnek titkaid, rólad mindent tudhatnak,

el sem bújhatsz, a nyilvánosságba vagy lökve

mint egy színpadon a reflektorfényben,

ahol sötét a nézőtér…

*

Szenvedő fél

Személyazonosság lopás,

Amiben vétlen és tehetetlen –

Visszaélnek neveddel, vagyoni

És erkölcsi kárt okoznak és te

Nem tehetsz ellene semmit…

*

Nehézségi fokos

Aki kedveli a kihívásokat…

Kényszerzubbonyban szerelmeskednél,

Gúzsba kötve, vagy egy lábon állva táncolnál?

Így esetleg eléred: percekig rád is figyeljenek…

*

Babonás

Ha nem jó lábbal kelsz fel,

akkor visszafekszel az ágyban,

és ott is maradsz napestig,

hisz aznap jó, ha nem csinálsz semmit

(A babona a balgák vallása)

*

Kiölt kíváncsiság

Ha egyszer megszidtak vagy kinevettek

egy gyermeki kíváncsiságból feltett kérdésedért,

attól fogva öncenzúrázod, vagy elfojtod kérdéseidet,

s csak akkor beszélsz, ha téged kérdez a tanítód

és azt válaszolod, amit már tőle hallottál…

*

Önfeladó talentumelásó

Aprópénzre váltod a tehetséged:

cirkuszi fejszámoló-művészként keresed kenyered

vagy a kockázatos szobrász pályafutás helyett

órabérben széklábakat faragsz…

*

Balga balfék

A szart aranynak nevezed,

az aranyból szart csinálsz,

az aranyat meg vagy észre sem veszed,

vagy elkótyavetyéled, lomtalanítod stb. stb.

*

„Carpe diem”

Mintha csak egy nap lenne a világ,

úgy tékozlunk és élősködünk a jövőn –

rablógazdálkodunk – utánunk a vízözön?

*

Képtalálat a következőre: „dsida jenő sírja”

Sírvers

A szabad ég alatt tanyáztam.

Gyermek voltam és karikáztam.

Míg karikám gurult előre,

ránéztem fűre, fára, kőre,

holdfényre, napra, csillagokra,

férfiakra és asszonyokra

s mindenen – legyen új vagy ódon –

elcsodálkoztam szörnyűmódon.

Nem nézve így lábam elébe,

e roppant gödör éjjelébe

zuhantam. – Istenem, ha árva

útfélen fekvő karikára

találsz, kérlek, keress meg engem:

E rút veremből végy ki engem

Dsida Jenő

Képtalálat a következőre: „dsida jenő sírja”