kb. 3 perc olvasás
NAGY JENCIKLOPÉDIA XXI.
Eugéniusz példa- és szabálykönyve
Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ABC
Életminőség tesztmondatok jegyzéke –2.
PETŐFI SÁNDOR
SORS, NYISS NEKEM TÉRT
Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
Az emberiségért valamit!
Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e
Nemes láng, amely úgy hevit.
Láng van szivemben, égbül-eredt láng,
Fölforraló minden csepp vért;
Minden szív-ütésem egy imádság
A világ boldogságaért.
Oh vajha nemcsak üres beszéddel,
De tettel mondhatnám el ezt!
Legyen bár tettemért a díj egy
Uj Golgotán egy új kereszt!
Meghalni az emberiség javáért!
Mily boldog, milyen szép halál!
Szebb s boldogítóbb egy hasztalan élet
Minden kéjmámorainál.
Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg,
Ily szentül!… s én elkészítem
Saját kezemmel azon keresztfát,
Amelyre fölfeszíttetem.
Pest, 1846. április 24-30.
- Az életed minden területén túlbiztosítod magad
- Nem csak nadrágszíja van, de hózentrágert is visel
- Ami életnek látszik, az csak haldoklása fedőtevékenysége
- A mindenre/semmire jó csodaszerek csúcsfogyasztója
- Olyan rossz memóriájú: még ellenségnek se tud hazudni
- Belebonyolódsz a mondataidba éppúgy, mint cseleidbe
- Sötétnek látott világ– rajta maradt a napszemüveg
- Ki mint él, úgy ítél: mindenki csaló és hazug tolvaj
- Egy darabig még nem jó, azután sokáig már nem jó
- Vagy nyersen eszed a tésztát, vagy ehetetlenül túlfőtt
- Nincs „kivételezés”, nincs előszeretet: mindenkit egyformán
- Szerepet téveszt: lányának anyja helyett barátnője lenne
- Ma többet – és rosszabbat – dolgozol/adózol, mint a jobbágy
- A suszternek lukas a cipője – és a cinege cipője
- Mindenemet eladom – csak az eszemet nem: azt eliszom
- „Munka nélkül vagyok, megbízhatsz bármivel…” (URH)
- Próba-szerencse: „vak tyúk is talál szemet” alapon keres
- Belemegy a sárdobálásba, s így ő is bemocskolódik
- Rossz békéltető közvetítő: mindkét veszekedő ráront
- Úgy ítélsz, hogy sosem hallgatod meg a másik felet
- Birka keresztény lettél, akit alig etet, csak nyír a „zsidó”
- A fogaiddal ásod ki magadnak a sírgödrödet
- Minden istent imádsz – biztos, ami biztos
- Minden ismerőséhez, mint „lelki beteglátogató” megy
- Mást győzködik arról, amiről maga sincs meggyőződve
- Magadat kizsákmányolod, ha kell, de hogy más tegye…
- Nem vagy ütésálló – pedig nem az a legény, aki adja
- Nem lépsz hátrébb, nem veszel lendületet az ugráshoz
- Előbb egyet lépsz előre, majd utána kettőt hátra
- Egész világ ellensége – senki sincs vele, csak ellene
- Ami a rókánál erény, az nálad jellemhiba: ravaszság
- A pofonok is különböznek – minden csak ízléskérdés
- Minden változik, nincsenek örök isteni igazságok se
- Egy olyan alkalmazott vagy, aki fizetett ellenségnek se rossz
- A pénzeden naphosszat az állam neveli el (lened) a gyereked
- Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat
- Kis-Magyarország nem ország, a nagy viszont: mennyország
- Elvakult szimuláns vagy, aki csak a betegszerep előnyeit látja
- A rohadó almát kell előbb megenni – majd utóbb is azt eszi
- Kakukkfiókát táplálsz a véreid rovására
- Kígyót melenget keblén – felengedve megmarja
- Halálos ágyadon adod párod tudtára: nem tett boldoggá
- A rosszat csinálja nagyon jól, a jót meg elég rosszul
- Nem tudod, hogy ezt és ezt rosszul tudod, de nagyon
- A börtön elől a diliházba menekül – életfogytiglan…
- Nagy bűnöd rejtve marad, de te pánikbeteg leszel
- Szereti a kihívást: bekötött szemmel az aknamezőn…
- Magad elől futsz, szinte menekülsz és bujkálsz…
EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le… –
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. –
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!
Pest, 1846. december
