Életminőség-tesztmondatok- 36.

Írta: Nagy Jenő · 2015. április 5.

kb. 6 perc olvasás

N A G Y J E N C I K L O P É D I A

EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA

Életminőségteszt-mondatok, Solymárvölgy, XXI. sz.

5.

Reviczky Gyula
Feltámadás
Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben, mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámadt az istenember
Győzedelmesen!
Akik tanait gyűlölték,
Meg nem ölheték.
Nem rejtette sír magába
Égi szellemét.
Mert égből eredt, s nem is volt
Születése sem…
Feltámadt az istenember
Győzedelmesen!
Kettős ünneplés azóta
Minden kikelet!
A mennyországé és a földé…
Ünnepeljetek!
Adjatok hálát, hogy ismét
Új világ terem,
S feltámadt az istenember
Győzedelmesen!
Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső:
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő:
Gondoljon feltámadásra,
Mely örök leszen…
Feltámadt az istenember
Győzedelmesen!
Adjatok hálát, s virágot,
Tömjént hozzatok.
Hallelujah! Hallelujah!
Zengje ajkatok.
Mert feltámadtok ti is még
Valamennyien,
Mint az istenember egykor:
Győzedelmesen!

*

Képtelenség érvvel-példával jobb belátásra bírni,

mert teljesen zárt elméjű rögeszmés, fanatikus vagy!

Leeszi maga körül és alul-fölül „mézeskalács házikóját”,

s pucéran, anyaszülött meztelenül koldusbotos földönfutó lesz…

*

A legegyenlőtlenebbül eloszló földi javakra

vágysz leginkább: amilyen a hírnév, a hatalom, a pénz stb.?

Se lát, se hall, mint a szerelem igézetétől megrészegült fiatal:

ámokfutóként rohan vesztébe: még az Isten se téríthetné el

*

Nem vágod el a lelki köldökzsinórt, s anyukád mellett öregszel meg

Már vége van a színi előadásnak, de még mindig Napóleont játszod?

Eladhatatlan házat vesz a földi siralomvölgyben,

s alkalmazkodva teljesen a környezethez hasonul…

*

Az emberekben csalódtál, azokból teljesen kiábrándultál, –

ezentúl már csak a kutyáddal beszélgetsz és laksz, eszel és alszol!

Profétának képzeli magát: kutyája figyeli dörgedelmes igehirdetését

Nem ismerve a helyi illemszabályokat: helyi potentátokat sért vérig!

*

Aki még büszke is rá, hogy ő a megtestesült élhetetlenség:

még sivatagban szomjazóknak sem tud egy pohár hideg vizet eladni

Vagy semmin nem nevetsz, vagy mindenen: akár a kisujjamon is…!?

Náluk szigorú rend van, csak fordított: az asszony hordja a nadrágot

*

Elégedetlen Ikarosz: kevés neked, hogy a gravitációt legyőzve

először, elsőként repülsz – még sokkal közelebb kerülnél a Naphoz

Egy hibátlan kisöcsköst kérsz szülinapra

kikapcsolható játékszernek – nem csoda, ha egyke maradsz…

*

Nevetve veszed fel a kölcsönt – kínkeservesen, sírva törleszted…

A rossz kölcsönadással egyszerre két dolgot veszíthet:

a „fölös” pénzét is és esetleg az akár egyetlen barátját is!?

Ha egyszer betér a gazdagokhoz, ki akarja enni őket a vagyonukból!

*

Megirigyled a nők kiváltságát, s férfi létedre te is szülni akarsz…

(s közben pedig lélekben nem készülsz fel a leendő apaszerepre)

A haláláig nem mondta el, mit élvezett volna az asztalon, az ágyban?

Oly rablógazdálkodást folytat, mintha e földön jövőre nem ő vetne

*

Elfogadod a tálécán felkínált, nem veszélytelen szerepet –

az „osztály bohóca” leszel – még rá is játszol, rá is teszel egy lapáttal?

Drága időd makacsul ismétlődően ízléskérdésen vitázva fecsérlődik

A politikai vitában annak van igaza, ki a kocsmában jobb szkanderes

*

Hogy ne lehessen kulcslyukon leselkedni: leakaszt hálószobaajtót

Nem fogja fel: az elgázolt sündisznónak sincs több élete:

egyszer s mindenkorra vége: olyat vett el tőle, mit nem adhat vissza

Ha tíz fiú követ el erőszakot a lányon, akkor tizedannyi a bűn súlya?

*

Hisz annak, aki aranyhegyet/örök életet ígér: számon nem kérhető

Még a minimális jogos önvédelemről is lemondva:

ő nem bánt senkit…! Még a legyet, a bolhát, vagy a szúnyogot sem…

Nem tud túllépni azon a korszakon, mikor hógolyózva vall szerelmet

*

Az egyetlen vagyona, családi ékszere

értékbecslését a legsóherebb vevőjelölttel végezteti!

Veszély esetén a homokba dugod a fejed – struccpolitikát folytatsz

Amúgy irigylendő nyugalma abból fakad: nem fogta fel, nagy a baj…

Mindenképp megsimogatja a nyulat: ha beledöglik is az/ő ki is borul

Olyannak képzeli a katonaéletet, ahogy szépségeit a toborzón festik

Amit látsz, az úgy is van: a távolról közelgő óriást törpének tartod!

Olyan zsugori, mintha örökké élne, úgy tékozol, mintha ma halna…

*

Ha éppen most jó idő van, akkor azért sopánkodsz, mi lesz majd…

A Napnak parancsolod, hogy felkeljen – a gyereknek rimánkodsz…

Egyre önteltebb és felfuvalkodottabb lesz,

míg túlfújt lufiként hirtelen ki nem pukkan…

*

Semmit sincs szíved kidobni a süllyedő léghajóból –

így magát az életedet is elvesztve a tengerbe esel…

Pokolba a sok szociális szabállyal s az elfojtásokkal:

ahol rájön, ott pucérkodik, szerelmeskedik, vagy pisil, kakil

*

Éhen hal, mert görcsösen markolta a magot: nem merte elvetni…

Pletykaéhező: akinek egyfolytában furdalja oldalát

a hamar öregítő kóros kíváncsiság – imád rosszat hallani, terjeszteni

Megijed a saját árnyékától, s akárhogy próbálod, nem tudod lerázni

*

Folyton hátrafelé nézegetsz, s így bevered a fejed, karambolozol…

Annyira szkeptikus, hogy még abban se biztos,

hogy most itt és most vajon ő létezik-e, és ha igen, kételkedik-e…

Kedveli a bonyolult megoldást: nekiáll kibogozni a gordiuszi csomót

*

Amikor ég a házad, akkor jól időzítve jó sok olajat öntesz a tűzre!

Megspórolná felkapaszkodását a szellemi magaslatokra –

anélkül szeretne a teljes körében önmagára látni, önismeretre jutni

Neki az egész év egy fordított nap: az asszonyon a nadrág és a kalap

*

Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka:

kis önismeret-nagy mohóság ára: sokat markol, keveset/semmit fog

A nap egyik felében mindent be- és elzársz, elrejtesz, eldugsz,

míg a másikban nyitogatsz és keresgélsz, mindent tűvé teszel…

*

Ha passzívan áll ellen, a ráktól, ha aktívan, akkor az infarktustól fél

Mivel sokaknak adtál jó tanácsot, amit ráadásul sokan megfogadtak,

és még meg is köszöntek: saját ügyedben is csak magadhoz fordulsz

Nyuszi vagy! Bedől a provokálásnak, vakmerő tettre szánja el magát

*

Nem mer kimenni az utcára, hátha pont az ő fejére esik egy tégla…

A fürdővízzel együtt a kisgyermeket is kiöntöd

és sorsára hagyod a jéghideg hátsó udvarban?

A buta-agresszív tanár ellen minden tanulás szabotálásával tiltakozó

*

Remegő gyomorral eszik, mert olyat rendelt, ami neki túl drága…

A tengeren átkelve elbízta magát, otthon belefulladsz egy bányatóba

Úgy fogod fel az evést, mint a keserű orvosságot:

gyorsan lenyelni és hamar, minél előbb túl lenni rajta?

*

A szerelmeskedés egy szükséges rossz,

már azzal is elégedett vagy, ha nem kínos és nem fáj

Átvarázsolt édes otthona keserves dologház: Isten hozta, őrnagy úr

A sarokba szorított kis aranyos kutyust lám farkasként ugrik rád…!

*

Balhite is hegyeket mozgat kisistenként beavatkozva a természetbe

Elégedett vagy – lehetsz is, hiszen az arányosság megvan:

egyre tovább, egyre többet dolgozol egyre kevesebb reálbérért…

Csak fejni akarod a juhaidat: még a legelőre se hajtod ki reggelente?

*

BÉKESSÉG NÉKTEK!

Krisztus feltámadt!
Valóban feltámadt!
– hirdetik a sírnál járt asszonyok.
De a tanítványok hitetlenül
bezárkóznak.
Zárt ajtók mögött idézgetik
emlékeiket, csalódásaikat.
Vádolják Istent,
nem csalta-e meg
saját magát és barátait?
Nem tette-e őket nevetségessé
mindenki előtt?
Vádolják a népet:
hogyan ujjongott feléje,
elfogadta segítségét,
hallgatta igéit,
aztán halálra ítélte.
Vádolják önmagukat:
Nem hagyták-e el Őt
gyáván a bajban?!
Zárt ajtók mögött
szállnak perbe Istennel, a világgal, önmagukkal.
De Jézus behatol a zárt ajtón át
bezárt szívükbe.
S ahogyan egykor a hullámoknak
csendet parancsolt,
kinyújtja kezét a panaszok és önvád
vigasztalan háborgása fölé:
Békesség néktek!
Feltámadott,
a Te békeköszöntésed
több, mint köszöntés!
Győzelmed az és aratásod!
Azért lettél testté,
hogy békét szerezz.
Azért éltél, tanítottál,
szerettél és szenvedtél.
Azért szálltál le
a Halál mélységébe.
Megszerezted a békességet.
És most hozod a békességet.
Te vagy a békesség!
Megbékéltetted az embert
Istennel és önönmagával,
hogy mint megbékélt, legyen
embertársai testvére, barátja.
Feltámadott!
Rejts el békességedbe
minket, barátainkat, ellenségeinket –
embereket és állatokat –
korokat és tereket –
most és mindörökre!
Ernst Lange
ford.: Túrmezei Erzsébet