kb. 6 perc olvasás
N A G Y J E N C I K L O P É D I A
EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA
Életminőségteszt-mondatok, Solymárvölgy, XXI. sz.
1.
– 1889. júl. 12. –
*
Precíz, szakszerű, lojális hivatalnoklét: büszke, mint egy Eichman
Pontosan betartott minden utasítást, taktikát, szabályt,
és mégsem lőtt gólt? Akkor azonnal abba is hagyja a focizást…
Tiszta az udvarod, rendes a házad – csak éppen dögunalomtól bűzlő
*
„Házastársi kötelességhez” a béke kedvéért igyekszel jó képet vágni
Mint a meszelt sírok: kívül vakító fehér – belül bomlás és rothadás…
Annyira büszke, hogy még az orvosi vizsgálaton sem „panaszkodik”
Akkor és úgy akarsz jó lenni, hogy ez rögtön nyilvánvaló is legyen…
*
Te olyan jó gyereke vagy szegény anyukádnak,
hogy – látva ragaszkodását – sose hagyod el?
Monogám vagy és büszkén hűséges?
Szexuális életed maximum, jó esetben is csak páros önkielégítés!
*
A sok döntés, felelősségvállalás terhe elviselhetetlen:
diliházba, rendházba, paramilitáris szervezetbe stb. bújik el
Elegendő a látszat – képmutatásod a bűn hódolata az erény előtt…
Melldöngetően büszke – cinikus nyíltsággal vállalja: ő egy gazember
*
A legnagyobb hazugság az, ha a bűnnel, mint erénnyel tüntetsz!
Más tollaival ékeskedik, mintha ő ölte volna meg a hétfejű sárkányt
Szüleid mindig is fiút akartak, így téged fiúnak neveltek,
s te – aranyos, jó kislányként – nem is lázadtál fel ellene!?
*
Titkos örökbefogatottal tényleg az ő érdekében nem közli az igazat?
Hogy ne rontsa el a kedvese kedvét: inkább boldog szeretőt színlel…
Ellenpróba, álruhás teszt stb nélkül hiteted el magaddal,
hogy nem a pénzedbe szeretett bele szemtelenül fiatal arád!
*
Másokat se „terhel vele”,maga előtt is titkolná: nagyon nagyot hall
Nem akarod magad sajnáltatni, inkább erőn felüli lakomát rendezel
Nem akar tudomást venni az elburjánzó rákról: ez kegyes öncsalás?
Vakon elhiszed, ha fiad egyszer azt mondja: ő nem drogozik…
*
Álmodban tiéd lett a királylány: reggel hiába lógott a bilibe a kezed…
Gyereket beszéltek a hasadba, s már magad is gömbölyödni látod?
Szüksége van a bűnös világnak egy élő legendára: adja hozzá magát
Hízelgőkkel veteti magát körül, s így nem lát(hat)ja, hogy meztelen!
*
A divathullámon lovagló nyáron bundát, télen hálóinget vesz fel…
Szívében haraggal, lelkében furdalásokkal, ezért nyugtatóval fekszik
így nyugtalanul, álmatlanul alszik, majd tompán, serkentővel ébred
Nincs hobbid, magánpassziód – csak olyat csinálsz, amiért fizetnek?
*
Oly egyoldalúan töltöd napjaidat és „fejleszted” magad:
nagy fenéken, seggen – törzs, nyak nélkül – egy nagy fej leszel!
Vadidegenekben vakon megbízol – barátaidat meg folyton teszteled
Előrelátóan gondoskodó másállapotáról: összkomfortos a sírkamra
*
Ügyesen összeköti a kellemetlent a haszontalannal:
pl. folyamatosan szőrteleníti a lábát, ami fájó, költséges és káros is
Addig eszel, míg a szemed kívánja, ámbár gyomrod utána kihányja!
Örömet szerez drága szüleinek: ők választhatnak párt és pályát neki
*
A békesség és a bevétel, és a következő munka kedvéért
a rajta szekatúráztató megrendelőnek minden rigolyáját kiszolgáló
Egyre több reggeli-esti ital „feledteti”: egyre távolodsz az ideálodtól!
Te vagy a feltalált örökmozgó, csak nem veszed észre: körben jársz…
Csak azért neveli fel így a gyerekét,
hogy legyen, aki minél előbb a sírba vigye?
Edzel a valamikori, nem kizárható jégkorszakra:
kihűtöd lakásod, ételed, fürdővized, ágyad és szájad…?
*
Állandóan fokozott harckészültségben van:
mintha mindig valami súlyos támadást várna…
Senki nem vádol, s te mégis mentegetőzöl,
s ezzel tulajdonképpen önmagadat vádolod…
*
Nála járt minap lánykérőben az álruhás királyfi,
de előítéletesen ő csak egy hozományvadász csavargót lát benne!
Örül, ha a gomba friss, szép, sok és a lehető legolcsóbb:
hogy bolond vagy mérges, az már egyáltalán nem érdekes
*
Dafke mindent fordítva csinál: félrevonulva eszik, nyilvánosan WC
Külföldiekkel lassan, szótagolva s hangos szóval értetné meg magát
Mindent tudni akar, ha mégoly felesleges vagy káros is az rá nézve?
Mindent gyűjt, alig selejtez: teljesen kiszorul raktárrá lett lakásából
*
„Természetes viselkedésed” – köpködsz, büfögsz, szellentesz –,
szociálisan egyre inkább izolál téged: kirekesztődsz, szeparálódsz…
Úgy járhatsz mint mesebeli hírhedt Midász király,
akinek – pechjére – tényleg minden kívánsága teljesült…!
*
Az életet játéknak venné, amikor elmegy a kedve: „Nem ér a nevem!
Hogy győzzön egy csatában, ezért lemond a háború megnyeréséről?
Sokkal inkább vagyok én a királyok kutyája,
mint a nomád kóbor kutyák-farkasok királya?
*
Lelki nemesedésed, kísértés-ellenálló képességed elsősorban
tested rafinált-kitartó gyötrésétől, sanyargatásától, kínzásától várod
Betegségtől bepánikolva legalább tíz orvoshoz is rohan:
így – mindenkire hallgatva – tényleg nem csoda, hogy nem gyógyul?
*
A kis fájdalomtól is irtózva még egy gyereket se mer megszülni
Egy aranyköpésen él-hal: csak a kísértésnek nem tudok ellenállni…
Hirtelen akarsz meggazdagodni, ezért minden vagyonodért lottózol
Vaktában lövöldöző mire szembekerül az ellenséggel, már üres a tár
*
Te annyira bíztál Istenben: még a lőport sem tartottad szárazon…
Csak egy cseppet töltött a pohárba, csakhogy ez már a legutolsó volt
Állig, sőt feje búbjáig páncélban teszi sebezhetetlenné magát,
de így viszont érinteni, simogatni, megölelni se nagyon lehet…
*
Ha már elvonult a vihar és égszakadás, három esőkabátot is felvesz
Már a lépcsőházban jut eszébe, amit még bent mondani kellett volna
Nincs tisztában szavai jelentésével: itt és most bóknak szánt sértés
Minden járt utat elhagy, annyira erőlteti: „egyéni” úton „haladjon”
*
Mások szokásait kinevető magáról állít ki gyengeelme-bizonyítványt
Ha két legyet ütött egy csapásra, már nagy vadásznak képzeli magát
Úgy szid, ócsárol portékát, mintha ő lenne a nemtelen versenytárs!
Addig nem értékeli, ami van, csak akkor, mikor már végleg elveszett
*
Egy eszményi nőt szeretnél, alább egy kicsit sem adod –
de a részekből összerakosgatva szörny, házisárkány, antinő lesz
Évekig vár, időt és pénzt nem kímélve a nagy alkalomra, hogy
valami ereklyét szerezz bálványodtól, amit hamarosan a sutba vet
*
Mindent pénzben, piacon kvantifikálva akarsz, próbálsz értékelni,
hogy azután könnyen, a közös nevezővel összehasonlíthassad őket?
Neki kínos nemet mondani, így sokan élnek vissza a „jóságával”…
Ha megharap egy – veszett – kutya, odatartod neki a másik lábad is?
Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.
A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
Holdtölte volt – tavaszi anda hold –
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt.
Én hallgattam e furcsán bánatos dalt,
Mely egyhangún szép és gyönyörbe olvad
És sírvavigad, mint a honi ének.
Mások világgá zengő zongoráját
Én nem irígylem. A magad cigányát
Lásd bennem, ó magyar, ki neked élek!
1920
