2010-09-13 18:47
0 hozzászólás
Debrecen – Ez a szólásunk is nagyon régi eredetű, azt jelenti, hogy fenyegetünk valakit azzal, hogy ellátjuk a baját. De hogy mi is az a kesztyű, azért el kell kalandoznunk a középkori kínvallatások korába.
|
|||||
|
A vádlottnak a körmeit vaskesztyűbe dugták és addig szorították, amíg fájdalmában ordítva, népiesen dudálva vagy fütyülve be nem vallja vélt vagy valós bűneit. A kínzásnak ezt a kegyetlen módszerét Mária Terézia, a sokszor tévesen jóságosnak mondott királynénk vezettette be az igazságszolgáltatásba. Vagyis: aki nem volt hajlandó Magyarföldön éljenezni és hangoztatni a „vitam et sangvinum” –ot (életünket és vérünket), akkor meg is tanították kesztyűbe dudálni! Már Petőfi is ezt írta Mondom, ne ingereljetek című versében: „ S aki megbosszant, legyen az akárki,/ Megtanítom kesztyűbe dudálni”. Csokonai már a népi fütyülést használja még korábban: A vaskesztyű Csefkó Gyula, érdemes nyelvtudósunk szerint a hüvelykszorító tréfás népi elnevezése. Mikor a kínzás már régen feledésbe merült, akkor elhalványult a szólás eredeti jelentése és a fenyegetés tréfás jeleként emlegetjük ma is. O. Nagy Gábor egy régi német népmesét is felhoz példának, de nem tartja meggyőzőnek a német eredetet. A vaskesztyűt bizony használták magyar földön is és jajgatott bele minden magyar bűnös, vagy akár ártatlanul megvádolt is. A fenyegtés ezzel a népi színezetben tréfás hangot kapott és ma is mondjuk: no, hiszen, ha bántottál, megtanítlak én téged kesztyűbe dudálni. Aztán meg is tanítjuk, úgy, hogy jól elagyabugyáljuk. Charlie /blog.civishir.hu/mit_mondtal/ |
Kapcsolódó írások – Nyelvformák és életformák
- Mire jók a testrészek?2014.12.18.
- A magyar nyelv pajkossága2014.12.09.
- Bugyi2014.12.09.


