|
A juhásznak nem drága az idő
A juhásznak nincs sok tennivalója. Tavasszal, Szent György nap (április 24.) tájban, botját karjára akasztja, tarisznyáját a nyakába veti, beleteszi furulyáját, és kihajt a nyári akolba, a szállásra. Egész hóleestéig ott is marad, mert nyájával nem térhet naponkint haza a távoli legelőről. A birka télen benn van a majorban, a téli akolban. A juhász ott megeteti, és dolga végeztével nekiállhat a faragásnak. Nyáron is csak harmatos időben hajt ki. Áprilisban, májusban mindig nagy a harmat, ezért reggel kilenc-tíz óra előtt nem igen hajt ki. A birkák délig jóllaknak. Amikorra nagyon felmelegszik az idő, mindjárt delelnek. A fa hűse alatt összecsomózva lefekszenek, kérődznek, hűsölnek. Délután négy óráig is összedugják a fejeiket, egyik a másik alá. Ott áll a nyáj egy helyben, el se lehetne hajtani. Még négy órakor is úgy kell felpumizni, ha odébb akarják terelni. Mikor múlik a forróság, akkor a birka elkezd széledni, nekiáll legelni. Naplemente után is, ameddig csak lát az állat, künn eszegetnek a legelőn. A juhász a nyári akolból hetekszám nem megy haza. Így hát a család sem foglalja le az idejét. Ha künn őriz, éjjelre kunyhóban lakik. Valami hevenyészett ágy van benne, egy régi bundával vagy szűrrel, egy pad, egy asztal és az eleséges láda. Legtöbb juhásznak a felesége vagy a gyermeke hordja ki a főtt ételt, de ha az akol nagyon messzire van, a pásztor napokszám csak a tarisznyából él. Kenyeret, túrót, szalonnát, zöldpaprikát, savanyított uborkát eszik. Gondtalanul alszik a kunyhóban, mert a birkákra vigyáznak az éber pumik és az erős komondorok. Pünkösd felé a juhászok mosatóra viszik a birkákat, hogy a gyapjúból kimossák a sok zsiradékot, piszkot. A megmosott birka két napig szárad. A különféle urodalmakból összeverődött juhásznép ilyenkor mutatja meg egymásnak, hogy mit faragott az elmúlt évben. A juhász aratás után elhagyja a legelőt, mert az anyabirkát a tarlóra kell hajtani, ahol jobb ízű harapnivalót talál. A terelgetésen kívül itt sincs sok dolga. Szeptember elejére lekaszálnak a réteken. Ekkor a nyári akolból odahajtják a birkákat. Később bevonulnak a téli akolba. Decemberben kezdődik az elletés, amikor már sok dolog van a friss bárányokkal. Ilyenkor egészen tavaszig szünetel a faragás.
(Malonyay Dezső A magyar nép művészete című könyve nyomán)
|