kb. 5 perc olvasás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Életminőségünk őrzése, javítása és rontása
ABCD
Ki, mi és milyen ne legyél fiacskám!- 9.
Váci Mihály:
Valami nincs sehol
Süvítnek napjaink, a forró sortüzek,
– valamit mindennap elmulasztunk.
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,
– s valamit minden tettben elmulasztunk.
Áldozódunk a szerelemben egy életen át,
– s valamit minden csókban elmulasztunk.
Mert valami hiányzik minden ölelésből,
– minden csókból hiányzik valami.
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,
– minden szerelemből hiányzik valami.
Hiába verekszünk érte halálig: – ha miénk is,
– a boldogságból hiányzik valami.
Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,
– az életedből hiányzik valami.
Hiába vágysz az emberi teljességre,
– mert az emberből hiányzik valami.
Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,
– mert az Egészből hiányzik valami.
A Mindenségből hiányzik egy csillag,
– a Mindenségből hiányzik valami.
A Világból hiányzik a mi világunk,
– a Világból hiányzik valami.
Az égboltról hiányzik egy sugár,
– felőlünk hiányzik valami.
A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,
– talpunk alól hiányzik valami.
Pedig így szólt az ígéret a múltból:
– „Valahol! Valamikor! Valami!”
Hitették a bölcsek, hitték a hívők,
– mióta élünk, e hitetést hallani.
De már reánk tört a tudás: – Valami nincs sehol!
– s a mi dolgunk ezt bevallani,
s keresni azt, amit már nem szabad
senkinek elmulasztani.
Újra kell kezdeni mindent,
– minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
– minden szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet és minden életet,
– kezünket mindenkinek újra odanyújtani.
Újra kezdeni mindent e világon,
– megteremteni, ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
belőlünk sürgetve dalol,
újra hiteti, hogy eljön
valami, valamikor, valahol…
*
Érzéstelenített
Aki félve a fájdalomtól, kíntól
a kéjről, gyönyörről is lemond
*
Aki csak az üvegen át nyalja a fagylaltot
*
Aki szex nyomorában
odáig fajul, hogy védtelen kisgyerekekre,
szellemi fogyatékosokra, kisállatokra fanyalodik
*
Hipnábilis
Olyan könnyű hipnotizálni,
hogy másállapotban bárkinek bármit megtesz
*
Rablógazdálkodó
Aki úgy veri a fáról a diót,
hogy az jövőre már nem terem
*
Aki szereti a merev előítéleteit
– így megspórolható a fárasztó gondolkodás
*
Rosszhiszemű
Mindig mindenkiről a legeslegrosszabbat feltételező
*
Testvérietlen
Beárulod a bátyád, s drukkolsz, hogy kapjon is ki
*
Örömeid úgy sokszoroznád,
hogy más kárán is aránytalanul örvendezel
*
Fájón hiányolva, ami nincs,
egyáltalán nem értékeli azt, ami van
(a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli)
*
Jövőbe nem látó
Aki csak a pillanatnyi statikus állapotot érzékeli,
S nem látja a dinamikát, a folyamatot, a tendenciát
*
Előre nem látó
Aki levágja és megeszi az aranytojást tojó tyúkot
*
Nem beosztó
Aki a fizetésnapon mulat, dorbézol,
azután egy hónapig meg csak éhkoppot nyel
*
„Szerencsétlen”
Amiben a szerencse részesíti,
azt is tulajdon érdemének tudja
(így a szerencse forgandóságakor magát kárhoztatja)
*
Aki túlfeszíteti az ünnepi előkészületeket,
S így az nagy karácsonyi családi veszekedésbe torkollik
*
Érzelmi zsaroló
Addig hisztizik, sír-rí stb.,
amíg el nem éri, amit ő akar
(vagy szeretetmegvonással fenyegetőzik)
*
Aki a vendégjoggal visszaélő
Szemtelenkedik, legyeskedik és garázdálkodik
*
Aki ha rossz fát tesz a tűzre,
akkor gyorsan „mentesítő” sebet ejt magán
*
Az ő magasabbrendűnek vélt céljaiért
Akármi értéket, akár emberéletet, élettársat is áldoz
*
Tétlenül nézi mások életáldozatát,
hogy ő addig, közben, nagy fontoskodva Művét alkossa
*
Helyezkedő
Mindig az erősebbnek ad igazat, mindig azzal is tart
*
Aki a legnagyobbakat neveti
Idegen(szívű)ek nemzete jelképeit kifigurázó viccein
*
Ha langyos a sör, nekünk úgy is jó –
A csökkent értékű élet miatt sem reklamálunk…
*
Aki nem húz egy határt –
a rendmániája rabszolgájává válik
*
Ügyes veszteséghalmozó
Drágán termel, viszont annál olcsóbban ad el…
*
Mindig csak egy kicsit,
De engedsz az ördögnek – s végül teljesen beszippant
*
Aki vagy nagyoskodó koravén –
vagy felnőni nem akaró, infantilis hülyegyerek
*
Aki altatókkal is rosszul alszik,
élénkítőkkel is ásítozó, enervált álomkóros
*
Akit ha hallasz, az olyan,
mintha süketnémák folytatnának párbeszédet
*
Aki soha nem kockáztat meg
még egy viccet sem, hátha épp ez rosszul sül el
*
Aki nem engedi levágni a kisujját,
inkább odaadja, odadobja, feláldozza az egész életét
*
Kármentő
Mindig a már romló almát
kell és lehet csak megenni
*
Hiába kívánhattál hármat,
még jó, ha nem lett rosszabb
*
Alkalmatlankodó
Aki rosszkor jön, de nem veszi észre magát
*
Úgy jársz, mint Midász király:
Sajnos tényleg minden vágyad teljesül
*
Bajkereső
Birizgálod, ingerled az alvó házőrző vérebet
*
Még a saját kárán sem okul, nemhogy másén
*
Enigmatikus
Rejtvényként teszi palackba az ő SOS üzenetét
*
Hős akar lenni,
Akár bele is lök a Dunába, csakhogy kimenthessen
*
Trójai falovas
Ajándékot fogadsz el az ellenségtől, a görögöktől…!
*
Fordítva
Amire születni kell,
pont annak tanulását erőltetik
(és vica versa, a képezhetőt késznek veszi)
*
Aki folyton csak tanul, de semmit sem felejtene
*
A tyúkokért perre menő,
Aki ezen legalább egy disznót veszít
*
Savanyúnak mondja a szőlőt,
amit itt és most nem ér-érhet el
*
Az ördögnek hisz,
aki sokat ígér, keveset ad, az is keserű
*
Évekig spórol egy „exkluzív” külföldi útra,
Itt van végre együtt, s veszik össze végleg a párjával
*
Aki az életet játéknak,
a játékot viszont élethalálharcnak veszi
*
Akik reggel felkapnak egy gondolatot
És valahogy átvészelik, kihúzzák vele azt a napot
*
Aki inkább megcsonkítja magát,
mintsem hogy hazáját védje, magát arra képesítse
*
Aki hisz a szemének
Ami messziről kicsinek látszik, azt kicsinek is veszi…
*
Tovább nyújtózkodik, mint takarója ér:
így lesz életfogytig és túl is: adósrabszolga
*
Csúnyító közelség
Sok az olyan „nagy ember”,
aki közelebbről egyre kisebb lesz…
*
„Öntörvényű” ember
Aki egy a sok közül, fittyet hányva a gravitációra is…
*
Nem elég megborzongni,
de lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
fagyot is bírjon el,
ki acél akar lenni,
suhogni élivel.
Nem elég álmodozni.
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el;
jövőnket – tudni kell!
Nem elég a célt látni;
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! Elsőnek,
elől indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer!
Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell: – az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell: – az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!
Nem elég – a Világért!
Több kell: – a nemzetért!
Nem elég – a Hazáért!
Több kell most: – népedért!
Nem elég – Igazságért!
– Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!
