kb. 5 perc olvasás
56 arcai -Pákh Tibor
1982-ben a pszichiátriai visszaélések ellen küzdő Charles Durand svájci professzor Budapesten megvizsgálta őt és a magyar szakvéleménnyel szemben épelméjűnek nyilvánította. 1982 őszén újabb tiltakozását ismét kényszergyógykezelés követte.
1924-ben Komáromban született, polgári családban. Apja ügyvéd-mezőgazdász, az FKgP megyei elnöke, többször képviselőjelöltje, anyja zongoraművész volt. 1942-ben szülővárosában érettségizett, majd beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára. Egyetemi tanulmányait megszakítva bevonult katonának, 1945-ben szovjet fogságba esett, és csak 1948 őszén tért vissza Magyarországra. 1949-ben jogi doktori oklevelet szerzett. Gazdálkodni próbált a család birtokán, de hamarosan kuláklistára tették. Később műszaki fordítóként a Csepel Autógyárban helyezkedett el. 1954-ben ügyvédjelölt lett, de 1955-ben törölték a kamara tagjai sorából.
1956. október 23-án részt vett a tüntetésen. 25-én a Kossuth téri sortűzben megsebesült, november közepéig kórházi ápolásra szorult. 1957-ben munkahelyén megtagadta a magyar kérdés ENSZ-beli tárgyalása ellen a Kádár-kormány által szervezett tiltakozó nyilatkozat aláírását, emiatt elbocsátották. Ezt követően az Erőműtervező Vállalatnál dolgozott fordítóként. 1960-ban a szovjet-magyar kapcsolatokat elemző tanulmányáért, illetve angolul fogalmazott, a forradalomról szóló írásai és a forradalomban játszott szerepük miatt kivégzett fiatalkorúak névsorának összeállítása miatt katonai bíróság tizenöt év börtönbüntetésre ítélte. A börtönben 1966-tól több alkalommal éhségsztrájkot folytatott, részint, hogy ügyét polgári bíróság tárgyalja újra, részint tiltakozásul az elítélteket sújtó jogsérelmek ellen. A börtönkórházban elektro- és inzulinsokkal, továbbá gyógyszeres kezeléssel próbálták akciója abbahagyására kényszeríteni. 1971-ben polgári elmegyógyintézetben elmebeteggé nyilvánították, szabadlábra helyezték, de rendőri felügyelet alatt maradt.
Továbbra is fordítóként dolgozott. Rendszeresen részt vett az ellenzéki megmozdulásokon, emiatt többször letartóztatták, utoljára 1988. október 23-án. 1980-ban Lengyelországban csatlakozott a Podkowa Lesna-i katolikus templomban tartott, a NOWA független kiadó munkatársai letartóztatása ellen tiltakozó böjthöz. 1981 októberében, újabb lengyelországi útját megakadályozandó, elvették az útlevelét. Tiltakozásul éhségsztrájkba kezdett az Egyetemi templomban, válaszul a rendőrség az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetbe szállította, ahol kényszergyógykezelték, mesterségesen táplálták. 1982-ben a pszichiátriai visszaélések ellen küzdő Charles Durand svájci professzor Budapesten megvizsgálta és a magyar szakvéleménnyel szemben épelméjűnek nyilvánította. 1982 őszén újabb tiltakozását ismét kényszergyógykezelés követte. 1986-ban, nyugat-európai útja után a határon a magával hozott, többségében idegen nyelvű, vallásos tárgyú könyveit elkobozták, és öt évre bevonták az útlevelét.
1992-ben New York állam Nassau megyei jogászkamarája tiszteletbeli taggá választotta, Podkowa Lesna díszpolgári címmel tüntette ki.
(Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány)
Politikai pszichiátria Magyarországon 1956 után
Történészként és a Kádár-korszak kutatójaként jutottam el Pákh Tibor személyéhez, akinek életéről, üldöztetésének stációiról Gulyás János filmrendező-operatőrrel két részes dokumentumfilmet forgattunk. Ennek során tanulmányoztam azokat a dokumentumokat, iratokat, melyek bizonyítják, hogy a politikai elítéltként 1960-ban bebörtönzött Pákh Tibor ellen a kényszerpszichiátria eszközeit is alkalmazták politikai meggyőződésének megtörésére. Az alábbi összeállításban felhasználtam a Történeti Hivatalban található iratok mellett Pákh Tibor által rendelkezésemre bocsátott írásait, a vele készített interjúk részleteit, hivatalokkal folytatott levelezésének dokumentumait.
Dr. Pákh Tibor jogász-fordító, aki az emberi jogok megsértése ellen a börtönben is felemelte szavát, tiltakozott például a börtönben jogellenesen működő BM operatív szervek kihallgatásai ellen. Ma már az iratokból tudjuk, hogy ennek a szervnek az volt legfőbb funkciója, hogy a börtönben beszervezett besúgók segítségével ügyeket kreáljon, majd a szabaduló besúgókat átadja „civil” munkára a BM III-as Főcsoportfőnökségnek tovább foglalkoztatásra. Számos dokumentum bizonyítja, hogy a börtönben Pákh Tibor tiltakozásait, beadványait, panaszait nem vizsgálták ki, hanem a legsúlyosabb fenyítésekkel „orvosolták” (összkedvezmény megvonás, szigorított zárka).
Ezek a folyamatos megalázó jogsértések vezettek oda, hogy 1966 júniusában Pákh tiltakozó levelet írt a börtönből a Budapesten ülésező ENSZ Emberi Jogi Bizottságához a politikai foglyok letagadása miatt. Levelének átadásakor bejelentette, hogy éhségsztrájkba kezd. Beadványát nem továbbították a címzetthez, őt hat heti eredménytelen kényszertáplálás után átszállították a Kozma utcai börtön Elmemegfigyelőjébe. Erre így emlékszik vissza Pákh Tibor: „A főorvos megkérdezte, hogy hajlandó vagyok-e magamtól enni. Határozottan tiltakoztam átvitelem ellen, és hangsúlyoztam, hogy ezzel az akciójukkal bűnrészesei lesznek az emberi jogokat lábbal tipró operatív osztálynak. Egy darabig hallgatták okfejtésemet, de végül is nem hagyták, hogy igazságérzetük felülkerekedjék, hanem fölfektettek a fekhelyre, gumibetéttel szétfeszítették a számat, lefogtak, és két oldalról halántékomhoz szorították az elektródokat, majd rákapcsolták a villamos áramot.
1966 és 1971 között börtönös minőségben a börtön elmeosztályán tartottak, még az elmebetegektől és a megfigyeltektől is elkülönítve.”
1971 áprilisában Pákh Tibort átszállítják a az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetbe, innen 1971. novemberében engedik haza. Ügyében a hatvanas években a magyar hatóságoknál közbenjárt az Amnesty International (A I) is. Erről azonban csak szabadulását követően szerzett tudomást a volt politikai fogoly, mert nem továbbították részére az A I leveleit. Szabadulása után a hetvenes években kettős kontroll alatt tartják, rendőri felügyelet alá helyezik, és elrendelik pszichiátriai ellenőrzését is.
Pákh Tibor 1980-ban Lengyelországban Podkowa Lesna templomában csatlakozik az emberi jogok megsértése miatt kezdeményezett éhségsztrájkhoz.
A nyolcvanas években kétszer szállítják elmegyógyintézetbe, amikor szintén valós és súlyos jogsérelmek miatt beadvánnyal fordul a Legfőbb Ügyészhez, és tiltakozó böjtöt kezd. 1981-ben szülővárosában leszállítják a Lengyelországba tartó vonatról, útlevelét elkobozzák. 1982-ben ajánlott leveleit nem továbbítja a posta.
A Történeti Hivatalban kutathatók azok a Pákh Tibor személyére vonatkozó iratok, melyek tartalmazzák az ellene a börtön előtt, a börtönben és a szabadulása után lefolytatott titkos nyomozások és adatgyűjtések eredményét. Ezek alapján bizonyított tény, hogy évtizedeken keresztül folyamatos megfigyelésnek vetették alá, leveleit elolvasták, telefonját lehallgatták, követték nyílt és titkos módszerrel, besúgók hada kereste fel, akik jelentéseket készítettek róla. „Diétás” fedőnéven bizalmas nyomozás folyt ellene, megfigyelését a III/III-as szerv megszűnéséig végezték. Többször brutálisan léptek fel ellene civil ruhás rendőrök pl. Gorbacsov híres budapesti sétája alkalmából a Váci utcában 1986 júniusában.
Pákh Tibor ügye 1983 nyarán a Bécsben ülésező pszichiátriai világkongresszuson is terítékre került. Sajátos paradoxon, amikor a titkosrendőrség dokumentuma a bizonyíték egy elmebetegnek nyilvánított személy egészségi állapotáról.
„A Bécsben ülésező pszichiátriai világkongresszuson „Diétás” fn. célszemély ügye is napirendre került. Elmondták, hogy egy svájci professzor titokban megvizsgálta „Diétást”, s ez a szaktekintély teljesen normálisnak tartotta őt. Az ügyben felszólalt Durand professzor, „A pszichiátria politikai célokra történő felhasználása ellen küzdő svájci társaság” tudományos tanácsadója, aki ezt követően Zsille Zoltán javaslatára telefonon felhívta „Diétást”, tájékoztatta a felszólalásról, és felajánlotta további segítségét.” (NOIJ 1983. július 19.) A titkosrendőrség cinikus névadója adta Pákh Tibornak a „Diétás” fedőnevet.
Tíz évvel később, a rendszerváltozás után Pákh Tibor levelet kapott a Magyar Pszichiátriai Társaságtól, amelyet a társaság elnöke Prof. Dr Füredi János és a tényfeltáró bizottság elnöke Dr. Szilágyi András írt alá. Ebben felkérik Pákh Tibort, „hogy politikai elítéltként folyamodjon kártérítésért a megfelelő fórumokhoz, mert rehabilitációját mind egészségügyi, mind politikai szempontból támogatjuk.”
Modor Ádám történész 2003