4. rész

Írta: Nagy Jenő · 2009. július 30.

kb. 16 perc olvasás

rembrandt102

Boldog-boldogtalan poézise és bölcselete – Mo. XXI.
Bölcsességszerető és boldogságkutató vizsgálódások

Baranyi Ferenc:
Az ébrenlét a bátorság

Éjfélkor a sötét belémlát,
ilyenkor vallanak a némák,
és a süketek dobhártyája
beleremeg az éjszakába.
Nem könnyű a magunkba-nézés,
ítélőszékhez önidézés,
jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól,
ha ilyen éjszakán elalszol!

Az ébrenlét a bátorság itt:
lehurrogni lelked, ha ámít,
rágondolni, amire nem mersz,
akármilyen nehéz, keserves,
büntetni magad röstellt könnyel,
társ-nélküli, szegetlen csönddel,
nézni, midőn a képre fény száll,
amit az éj tükre elédtár.

Ó én tudom: a gyöngeségem
legláthatóbb a tükör-éjben,
s én látom legjobban, hisz éjjel
magam vagyok rossz számizével.
Nincs kínzóbb a felismerésnél:
hazugnak látni, mit beszéltél,
mondandónak, mit elhallgattál,
adandónak, amit nem adtál.

Magam vagyok magam fegyence,
bíráim legkegyetlenebbje,
s még az lehet csak, akin látszik,
hogy éjszakákat áttusázik,
aki velem éber az éjben:
legyen bírám s ha kell, pribékem,
de megítélni hogy merészel,
aki nyugodtan alszik éjjel?!

Legyen a bírám talpig ember,
magát-vizsgáló becsülettel,
s ítéljen el, egyazon szinten,
mint embert ember, istent isten,
mint ön-legyőző ön-legyőzőt,
miként legyőzöttet legyőzött,
de sárga törpék tű-sisakban
ne mocorogjanak alattam.

Ha számonkérő éjben alszol:
jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól!
Bár nehéz a magunkba-nézés,
ítélőszékhez önidézés,
de áldozzunk ennyit magunknak,
kiéjszakázott igazunknak,
s azoknak, akik tisztelettel
úgy neveznek minket, hogy ember.

*

Itt a kezem, nem disznóláb –
Nem csinálok segget a számból!

*

Ne játsszunk a tűzzel –
Egy szál gyufával felgyújtható az erdő, a város.
Egy gyerek is lerombolhatja, ezer felnőtt se építi fel…

*

„Egy életünk van, az első és utolsó,
Soha nem volt, soha nem lesz reinkarnáció”
No együttes

*

A királyon nincsen ruha!
Miért csak a kisgyerek látja, ill. meri kimondani?

*

Ki a nagyobb,
Az óriás vagy a vállán ágaskodó melldöngető törpe?

*

Légy jó mindhalálig!
Nem lehet hétfőnként hazudni,
És a hét többi napján igazat mondani.

*

Szerencséje akárkinek lehet,
A bátraknak állítólag inkább,
De bérlete senkinek sincs rá.

*

Ha megnősülsz, megbánod.
Ha nem nősülsz meg, azt is megbánod.
Most légy okos Domokos!

*

Aki betartja a szabályokat, az éhen hal.
Aki nem tartja be, az viszont cinkos bűnpártoló lesz.

*

Ha van a katona fején sapka, az a baj.
Ha nincs a katona fején sapka, az a baj.
Olyanok a szabályok, hogy soha ne lehessen betartani.

*

Tanácsot kérhetsz – és én adhatok,
De a döntésedért vállalt felelősség súlyát csak te viseled?

*

Ne fessük az ördögöt a falra,
Mert maga az ördög fog megjelenni?

*

Amit görcsösen markolsz, azt biztosan elveszíted –
A tenyeredre tett pihe jobb eséllyel repül vissza hozzád

*

Amit ingyen kaptunk, azt ingyen is adjuk tovább!?
Mint az apostolok az örömhírt –
de akkor alázattal alamizsnát kell koldulnunk

*

Aki mindenkit szolgál, azt senki sem fizeti

*

Életrevalóság – iskolaérettség.
És azok a későn érő típusok: Darwin, Csontváry stb.

*

„…ha az antiszemitizmus nagy bűn, mert az,
akkor az antiszemitizmussal való alaptalan vádaskodás ugyanakkora bűn, és ugyanolyan ítélet alá kell, hogy essék.”
Csengey Dénes

*

Többet érdemlünk valóban –
Ha azt kapnánk, amit megérdemelnénk,
Egyikünk se kerülné el az akasztófát…

*

Kosztolányi Dezső:
Az apa

Mily gyorsan távolodsz a nagy időben
tőlem, fiam.
Már idegesen kelsz föl az ebédtől,
eltűnsz, szaladsz.
Újságot olvasol, amikor beszélek,
kurtán felelsz.
Barátaiddal vagy. Üres a szobád.
Üres a lelkem.
Nem látod arcomon botor szerelmem.
Nem veszel észre.
Csikorgó hangom iszonyú tenéked.
Nehéz a kezem.
Anyád lett megint egyetlen barátnőm.
Véle beszélek.
Halkan említem hancúzó korunkat.
Hogy meg ne halljad.
Így hagytam el egykor én is apámat.
Ő is így ment el.
Nehéz sóhajjal, büszkén, átkozottan,
vissza se nézve.
Ó e magány a régihez hasonló,
mikor még nem éltél.
A reggelek hamut szórnak fejemre,
szürkék a delek.
Este a kertben nézem az eget,
a fákat, a lombot,
s kérdem magamtól, miért nem érti
gyümölcs a törzset?

*

Boldog lennék, ha minden vágyam teljesülne –
Mint Midász király, akinek minden arannyá vált a kezében

*

Rettenetes esküdözések:
Itt vakuljak meg, ha nem igaz
Apám, anyám tűzben éghet, ha nem adom vissza

*

Impresszionista festmény,
Amikor látszik, hogy milyen évszak és napszak van
(és akkor végül minden csak változó pillanatnyi benyomás?)

*

A bolondokházában
az egyik beteg a vízvezetéknél áll,
és egy botra kötött madzagot lógat be a kagylóba.
Az ápoló tapintatosan kérdi tőle:
– Na, hány halat fogott eddig?
A bolond rámered:
– Maga őrült, a vízvezetékben!?

*

Gyümölcsoltó Boldogasszony

*

Szivárvány –
És az újszövetség ember és Isten között

*

Amikor
Abban a hiszemben engedik ki a szellemet a palackból,
Hogy a hatalmukban áll azt oda bármikor visszatuszkolni…

*

Mintha
Egy elefántot kéne letapogatni a sötétben
De senki se tudni, hogy milyen állat is ez,
S mindenki azt a részt hangsúlyozná túl…

*

Türelem rózsát terem.
És aki a kaktusz virágzására vár?
És aki gyógypedagógus?

*

Ki tud titkot tartani?
És ha éjszaka álmodban kibeszéled?
És honnan tudod, miként reagálsz a kínvallatásra?

*

Csak a gyermek és a részeg ember mond igazat?

*

Ha folyton reklamálsz,
A bíró azt sem adja meg, ami nyilvánvaló szabálytalanság,
De ha meg mindent szó nélkül lenyelsz,
Akkor hát fognak vágni a hátadon…

*

Aki hagyja összetöretni, meglágyítani magát,
Azzal tud isten valamit kezdeni –
a büszke dacos keménylegényekkel nem nagyon…

*

Aranykalickába zárt lassan pusztuló rab madár

*

Nekem nincs külön munkaidőm-szabadidőm,
De elmélyült alkotáshoz áldott magánosságra van szükség,
A legjobb ötletek viszont, amik nélkül hiába minden güri,
Akár a világpiac zsivajában is jöhetnek

*

Ha nincs isten, akkor minden megengedett

*

Az ábrándozás az élet megrontója
A bírhatót ne add el álompénzen…

*

Sok ember sokszor meg akar istenülni –
De hogy isten emberré akar válni, és sorsunkban osztozni?

*

Sok az úr a Földön, csak egy szolga van: Jézus?
Aki az első akar lenni, az mindenkit szolgáljon…

*

A lefegyverző szeretet – a lefegyverző gesztus

*

Jaj a legyőzöttnek –
Nincs kegyelem.
A győztes mindent visz?

*

Az isteni bölcsesség szabadon hozzáférhető –
Nem világszabadalom, nem titkos tanítás, nem árucikk…

*

Még nem nagy az ember,
De képzeli, hát szertelen,
Kísérje két szülője szemmel,
A szellem és a szerelem

*

Szabadság, szerelem – e kettő kell nekem

*

Wass Albert:
Magyar cirkusz

Cirkuszról álmodtam az éjszaka.
Emberek, az álom szörnyű volt!
Még le sem ment a nap egészen
s már följött véresen a hold!
Indulót kürtölt frakkosan a Halál!
Körben a világ valamennyi népe
megtöltötte a páholysorokat
s minden szem az arénát nézte.
Ott gyilkolták egymást a magyarok,
Torz jelmezekben részegen!
Szemükben láz, kezükben kés
s csorgott a vér a késeken…!
Mindenki küzdött ott mindenki ellen
és ezer bohóc röhögött!
A világ jelszavakat ordított
és fogadásokat kötött:
– Én arra a vörösre fogadok!
– Enyém a zöldinges legény!
– Szorítsd, te Árpád-címeres!
– A gatyás paraszt az enyém!
S a magyarok csak ölték egymást.
Tombolt a halál-zenekar.
S Európa cirkusz-porondján
fogyott, fogyott a magyar.
Aztán a végin egy maradt csak.
Ezer sebéből folyt a vére.
Bámult fáradtan, eszelősen
a véráztatta csatatérre.
A nézők elszámolták a fogadásokat.
Aki vesztes volt, fizetett.
Nehányan már ásítottak is.
Aztán mindenki hazament.
Pár kapzsi suhanc még összeszedte
az elesettek rongyait.
Aztán már csak a hold bámulta
borzadt szemével, vörösen
az új magyar Kaint.

Bajorerdő, 1947

*

A focipályán mindenki egyenlő,
Csak mindkét kapusnak van korlátozott privilégiuma,
Amihez viszont komoly plusz feladat és felelősség társul

*

Minden gól egyet ér –
A potyagól, az öngól, a kamugól, a bombagól stb.

*

Nem csak zéró kimenetelű játékok, „életjátszmák” vannak,
Ahol az egyik csak a másik rovására nyer, vagy egyik sem…

*

Az életüket mentő életművészek –
És a nap kötelessége (Az élet szép c. film)

*

Az isten félelme a bölcsesség kezdete

*

Az útonálló, a zsivány, a haramia (János vitéz)
És a betyárromantika – Robin Hood és Rózsa Sándor

*

A kétélű kés –
Kenyeret szel és életet olthat ki

*

Az én szemszögemből, a tiedből
És az örökkévalóság szemszögéből

*

A hátad mögött volt isten
S te megkerülted érte az egész Földet?

*

Amikor először kifoszt a rabló,
Majd a zsákmányából nagykegyesen alamizsnát oszt

*

Amikor nekem elengedik a nagy adósságom,
De én könyörtelenül behajtom a kicsiket a tartozóktól…

*

Vegyük komolyan a jogainkat?
Mikor kell egy tettet/tartózkodást megindokolni?

*

Maradékelv alapján –
Ha marad rá pénz, ha marad rád időm…

*

Testi-lelki jóbarátok –
Mi mindent áldozhat egy ember a társáért?
Időt, pénzt, energiát……………………..és vért, életet

*
Csak az ember
örökíti át a felhalmozott tapasztalatát,
s nem kell minden egyednek a nulláról kezdenie?

*

Sok van a Földön mi csodálatos,
De az embernél nincs semmi csodálatosabb –
De jóra vagy gonoszra tör eszével, értelmével?

*
Jobb félni mint megijedni
A mesehős, aki nem ismerte a félelmet…

*

A beteges félelem megeszi a lelket –
Félelem, szorongás, rettegés, fóbia, ijedtség…

*

Felettem a csillagos Ég és szívemben az erkölcsi törvény

*

Cseh Tamás –
Bereményi Géza
A jobbik részem

Belőlem valaki útra vált
Útra a jobbik részem
Kiment belőlem, itt hagyott
Csak úgy észrevétlen

Félre se néztem, annyi volt
Csak annyi volt, egy szót se szólt
Hirtelen elment, itt hagyott
Valaki útra vált, a jobbik részem

Belőlem valaki útra vált
És én utána néztem
Jól van hát, menjen, tűnjön el
Az én jobbik részem

Először úgy tűnt, semmi sem
Változott azzal, hogy hirtelen
Fogta magát a hűtelen
S útra vált belőlem a jobbik részem
Az én jobbik részem

Azóta járom nélküle
A végtelen világot
S valahogy mindent nélküle
Más színben látok

Hosszasan nyújtózik minden út
Valahogy nincsen semmi úgy
Minden szó mástól eltanult
Mióta útra vált a jobbik részem

Győzni sincs kedvem nélküle
Énekelni sincsen
Szórakozottan szórom el
Sok nagy régi kincsem

Talán egy nő volt, tán gyerek
Aki belőlem elveszett
Elvitte minden kedvemet
Magával hűtlen, ringyó jobbik részem
Az én jobbik részem

Arcomba vág, úgy ébredek
A fény az izzadt ágyban
Ténfergek, csavargok nélküle
Tán erre vártam

Mit se kell már itt féltenem
Tán erre vártam, ez jó nekem
Kicsusszant belőlem hirtelen
A kígyó-hűtlen, kígyó jobbik részem
Az én jobbik részem

Keshedt, vigyorgó arc tekint
Rám a rossz tükörből
Tompák a szagok, máz a szín
És a csend csörömpöl

Félre se néztem, annyi volt
Elment belőlem, itt hagyott
Magával vitte, nincs titok
Nincs titok, útra vált a jobbik részem
Nincs titok, útra vált a jobbik részem
Nincs titkom, mióta útra vált a jobbik részem

Én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok
Én már nem leszek másik
Matatni szeretek, álmodok
Egész kipusztulásig

Azért van csak, mert itt hagyott
Mit is mondhatnék, nincs titok
Magával vitte itt hagyott
Valaki útra vált a jobbik részem

Az én jobbik részem

*

Amikor a bűn erénynek látszhat –
Pl. a büszke munkaalkoholista esetében

*

Miért – ne – legyek tisztességes, kiterítenek úgyis!

*

A mártír, a vértanú szent lehet,
Az öngyilkost meg el sem temetjük?
Az élet az egyetlen feltétlen érték?

*

Nem jó megszületni,
jó korán halni – fiatalon…
A legjobb meg sem születni

*

Boldogok,
akik az igazságért üldöztetést szenvednek

*

Itt állok és nem tehetek másként

*

A kisebbik rossz – nem – választása.
Megmarad a kisujjad, de elveszted az életed.

*
Minden mi él, az egyenlő soká él –
Tiszavirág és sokszázéves famatuzsálem

*

A politikai pszichiátria múltja és lehetőségei

*
A politikai és a papi demagógia –
Betarthatatlan ill. ellenőrizhetetlen ígéretlicit

*

Mesterséges földi paradicsom – öröm és üröm

*

Ördögi körök és kitörési pontok

*

Találós kérdés gyerekeknek –
Ha nem jól felelsz a szfinxnek, akkor meghalsz

*

Minden nap várni az akasztófa alatt,
Hogy megérkezik e lóhalálában a futár…

*

Megélt igazságok – elsajátított bölcsességek
Bort inni, s e nem vizet prédikálni – szent meggyőződés

*

Két ember boldog – Pascal
Az együgyű és a szellemi ember,
Aki képes a neki fájó igazsásokkal is szembenézni

*

Fixáció –
A kamasz dackorszaka nem múlik el

*

Törököt fogtam, nem ereszt
(a gyerekrablók és a makrancos királylány meséje)

*

Bot és vászon –
Hogyan lesz ebből zászló, lobogó
(Dugovics Titusz)

*

Kosztolányi Dezső
Zászló

Csak bot és vászon,
de nem bot és vászon,
hanem zászló.

Mindíg beszél.
Mindíg lobog.
Mindíg lázas.
Mindíg önkívületben van
az utca fölött,
föllengő magasan
egész az égben,
s hirdet valamit
rajongva.
Ha már megszokták és rá se figyelnek,
ha alszanak is,
éjjel és nappal,
úgy hogy egészen lesoványodott,
s áll, mint egy vézna, apostoli szónok
a háztető ormán,
egyedül,
birkózva a csönddel és a viharral,
haszontalanul és egyre fönségesebben,
lobog,
beszél.

Lelkem, te is, te is –
ne bot és vászon –
légy zászló.

*

Haza a magasban –
Dünnyögj egy sor Petőfit, s köréd varázskör teremtődik…

*

Az istenek halnak, az ember él

*

Pokoljáró dudás sorsok
Az emberiség jótevőiből a nép ellensége

*

Tiszteld őseidet, hogy hosszú életű legyél a földön…
(Aki előttünk élt, az mind hülye lehetett…)

*

Semper idem – mindig ugyanaz – bűvös háromszög

*

Aki megalázza magát, az felmagasztaltatik

*

Tehetség és szorgalom aránya –
Zsenik és az alkotás kegyelmi pillanatai

*

Hol gyáva, hol vakmerő – szélső rosszak,
De sohasem bátor? Soha nem az arany középúton?

*

Potencia – alkalom – vágy – aktus

*

Mókuskerék és taposómalom –
Egyszer megállni s felülemelkedve rácsodálkozni

*

Álruhás királyfi –
Országjárás – társkeresés

*

A sorsközösség vállalás –
Jézus,

*

Vadember
Pozitív és negatív jelentések

*

Többet ésszel, mint erővel:
Mennyi terhet tud az ember keréken elhúzni
(az egyszerű gépek)

*

Megosztva egyenként
Elbánik az oroszlán az ökrökkel –
Oszd meg és uralkodj…

*

Sok lúd disznót győz –
Sok kicsi sokra megy

*

A kátyúba ragadt szekeret
Ha hárman háromfelé vagy ha egyfelé húzzák és tolják

*

A természet (pl. a gravitáció)
és a szellem- és lelkivilág törvényeit
nem lehet „büntetlenül” megsérteni

*

Evangéliumi számtan –
A szegény asszony két fillére…

*

ARANY JÁNOS
JÁNOS PAP ORSZÁGA

Büszke, harcos, kalandor nép
Volt a magyar nemzet,
Kétélű kard, mely ha moccant,
Jobbra-balra sebzett;
S jobbra-balra, merre fordult,
A fegyvernek éle,
Puszta lett a népes ország
És üvöltött rajta végig
Farkasok zenéje.

Kin a német, minthogy őrá
Járt a rud legjobban,
Megfélemlék, megbusúla,
Cselt szövött titokban:
Nem birván az oroszlánnal,
Annak vermet ása,
Takarónak a veremre,
Mint egyéb gazságra, jó lesz
Krisztus szent vallása.

„Ázsiának sáska-féle
Kóborló pogánya,
Isten a te lelkedet bár
Mind pokolra hányja!
Ne legyen az idvességben
Soha semmi részed:
Lelked üdvösségeért nem;
De saját bőrünk javáért
Megtéritünk téged.”

Így beszélt a német papság
És a pénzbe markolt,
(A papok nagytorku zsákja
Már akkor is megvolt);
Bor, tulok lett a dulásig,
A pénzt nem kimélte,
Tudta, nem vész kárba semmi,
Húzni fogja firól-fira
Az uzsorát érte.

Lett is aztán dinom-dánom,
Keresztyén tivornya.
Hirdeté az istenígét
Papok bora, bornya.
Kocsma lett az istenháza,
Melyben ittak-ettek, –
S egy-két szentnek a nevét ha
Elgagyogták részeg fővel,
Mindent megfizettek.

Kiváltképen egy pap, neve
Iván, azaz János,
Többi közt legjobban értett
Ehhez a munkához.
Udvarán örökké tombolt
A lakzi, kaláka,
Hét mérföldre érzett a szag
S úgy hítták ezt a vidéket:
János pap országa.

Kedves ország volt ez a táj
Minden naplopónak,
Kasza-kapa-kerülőnek,
Éhen kóborlónak;
Kujtorgó ebek lakoztak
A jó sült szagával,
Kujtorgó magyar nép dőzsölt
– Ha tudott keresztet hányni –
Jánossal magával.

Sült ökör hevert szanaszét
János udvarában,
Két szarván boros csobányok,
Kés az oldalában.
Akinek tetszett, odament,
Az ökörből vágott,
S jót ivott rá a csobányból,
Nem is könnyen hagyta aztán
Ezt a jó országot.

Alig futott ennek híre
A népség között el,
Aki nem jött a szagára,
A hirére jött el,
Nem, hogy jól lakjék, hanem csak
Hogy valamit lásson, –
S addig nézte, addig nézte,
Hogy maga is megkivánta,
Kívül a palánkon.

S aki egyszer megkivánta,
Azt be is bocsáták,
Pogány fővel el nem hagyta
Többé a kalákát:
Megtaníták kulacs-szónál
A Krisztus hitére…
Vagy nem is a hitre, hanem
A vallást elundokító
Sok mindenfélére.

Első ága volt a hitnek
(Elmondom a nagyját):
Hogy minden termék tizedét
A papoknak adják,
Bort és búzát és baromfit,
Földeket is mellé
S faluszámra jobbágy-népet,
Aki a kövér pusztákat
Ingyen megmívelné.

Másik ága volt a hitnek,
Hogy: ne kapj a kincsen,
Mennyországban a gazdagnak
Semmi helye nincsen.
Ne rabold el a némettől,
Ami neki termett,
Sőt ha ingedet lehúzza,
Azt se bánd, mert Isten úgy ad
Lelkednek kegyelmet.

Harmadik volt: országodat
Pap kezére bízzad,
Ő ráér tanácsot adni,
Míg más ember izzad.
Ő mindent végez helyetted,
Kell-e több jó annál?
Bízd rá, ami gondba jőne;
Csak a pásztor legyen ébren,
Hadd aludjék a nyáj.

Negyedik hitágazatja:
Házasodjál össze,
Gyenge a magyar, ha minden
Nemzet nincsen közte;
Hozz lakót, minél többfélét,
Ültesd a nyakadra,
S béketüréssel fogadjad,
Ha tulajdon eszterhéjad
Alól kizaklatna.

Ötödik… mit én tudom mi?
Az is ilyenféle
Rágalom s káromkodás a
Megváltó nevére,
Melyeken a jó magyarság
Gyönyörűen épült:
Idegen kalandoroktól
Ki hagyá magát pusztítni
Csaknem mindenéből.

Legott a királyi székre
Német ember hágott,
Aki fogta, másnak adta
Titkon az országot.
S amiatt, hogy másnak adta
S a magyart megrontá,
Iszonyú belháborúban
Magyar a magyarnak vérét
Esztendőkig ontá.

Attól kezdve többször is volt
János pap országa.
Sült galamb, borral folyó ér
És ingyen-kaláka;
Melyekért a jó magyar nép
Mindenét od’adta,
S tett olyat részeg fejével
Hogy, mikor kijózanodott,
Százszor megsiratta.

Most is vannak, akik ilyen
Hizlalóba vágynak:
Lomhán a gyomornak élni
És élni az ágynak;
Kik előtt, a hashoz mérve,
A haza sem drága,
S midőn ez küzdésre készti,
Felsohajtnak: jöjj el, jöjj el
János pap országa.

(1848)

*

Szerencsejáték és az egyenlő – nulla – esély

*

A forgandó szerencse csapdái –
Ki válthat hozzá bérletet – a nagy lélek próbája

*

Látszat sokféleségek mögötti egység

*

Mind egy, de nem mindegy

*

Világvallások és istenképek –
Egy elefánt letapogatása a sötétben…

*

Először és utoljára –
Életed is egyszeri rendkívüli alkalom!

*

Kolbászból ismét disznót?

*

Rádöbbenve végre és végleg felfogni:
ami visszacsinálhatatlan, visszafordíthatatlan, jóvátehetetlen

*

Isten előtt mindenki egyenlő –
Egyenlő esély az – örök – üdvre vagy kárhozatra

*

Ahol zsarnokság van,
Ott mindenki szem a láncban

*

A katonához szabják a ruhát, vagy fordítva?

*

Nominálbér és reálérték –
Például: vásárlóerő

*

Az eufemizmus, mint hazugság –
Pl. kaparásnak elnevezett magzatgyilkosság

*

A feltétlen szeretet –
Amit nem kell kiérdemelni,
amire nem válhatsz érdemtelenné
(kitagadás)

*

Holt költők társasága –
Avagy a holtak hogyan segíthetik az élőket

*

Az emberi méltóság rangja –
Velünk született elidegeníthetetlen emberi jogok

*

A bizonyítás terhe és az ártatlanság vélelme

*

Jobb ügyhöz méltó buzgalom

*

A góllövésre nincsen szabály

*

Csodás metamorfózisok:
Csodagyerekből hülyegyerek – angyalkából házisárkány.

*

Vigyázz, mert úgy maradsz!

*

Úgyis minden csak hiábavalóság?
Nevetséges minden emberi nagyság és hőstett?

*

Csak héj, sehol egy kemény mag?

*

Miért húznád, vesztegetnéd a drága időd?
Miért vagy szabad prédája az időrablóknak?

*

Predestináció és szabad akarat –
Az akarót repíti, a nem akarót vonszolja a sors

*

Faludi Ferenc
AZ ÚJDON ÚJ POLITZIA

Az újdon új politziát
Ha kívánod ü ü ü:
E világnak praktikáját
Ha nem bánod ü ü ü.
De vígyázva kell szóllanom,
Trala trilom tralala:
Sokat is félbe harapnom,
Ne talántan ü ü ü.

Mostani világnak dolga
Csak ollyan, mint ü ü ü.
Ebben mindjárt lészen szolga,
Ki minden színt ü ü ü.
Ki mindenkor akar nyerni
Trala trilom tralala:
Akartva is kell veszteni,
De azonban ü ü ü.

Ki nem tud jól levet csapni,
Mindenképen ü ü ü.
Magas polczra nem fog kapni,
Hanem szépen ü ü ü.
Szemmel, szóval csalogassad,
Trala trilom tralala:
Szívedet ki ne mutassad,
Hanem egy kis ü ü ü.

Ábrázatod változtassad,
Mások belső ü ü ü:
Kedvedet alkalmaztassad,
De csak külső ü ü ü.
Néha mérget is kell falnod,
Trala trilom tralala:
Azokat is csókolgatnod,
Kiket inkább ü ü ü.

Ne higyj most senki nyelvének,
Noha mindjárt ü ü ü:
Se levele pecsétjének,
Mert az is már ü ü ü.
Jegen várat építeni,
Trala trilom tralala:
Avagy az embernek hinni,
Higyd el, csaknem ü ü ü.

Sokaknak mosolyog szájok,
Midőn belűl ü ü ü:
Vagy sírásra áll orczájok
De csak felűl ü ü ü.
Azt vélnéd, hogy benned nyugszik,
Trala trilom tralala:
De szívekben kígyó fekszik,
Hanem vigyázz ü ü ü.

Keveset kell most szóllani,
A többit fel ü ü ü:
Sokat türni s elhallgatni,
Magában el ü ü ü.
Nem jó mindent pápaszemmel
Trala trilom tralala:
Hanem sokszor csak félszemmel,
Újjai közt ü ü ü.

Ha felakarsz akasztatni,
Csak parányit, ü ü ü:
Ha pedig magasztaltatni,
Ezer annyit ü ü ü.
Erkölccsel most kereskedni
Trala trilom tralala:
Pénzen s vétken meg kell venni,
A mit szíved ü ü ü.

Asszonyok is felhéjaznak,
Noha rövid ü ü ü:
Uraikon uralkodnak,
Mintha övék ü ü ü:
De, csak tudnák, mért bolhások,
Trala trilom tralala:
Talám büszke vágyódások
Egy kevéssé ü ü ü.

Az ő nyelvek, mint a posta,
Soha nyugtát ü ü ü:
Szívek pedig, mint a rosta,
Semmi titkot ü ü ü.
Mindent dobbal, trombitával,
Trala trilom tralala:
Jaj! ki illyen rút marhával,
Hallgassunk, mert ü ü ü.

*

Add tovább, szamár a végállomás

*
Szirénsziget mellett elhajózni…

*

Aki mindenkit szolgál, az senki sem fizeti?

*

Ha én árthatom a legtöbbet magamnak,
Akkor ennek az ellenkezője is igaz lehet, s ez biztató

*

Milyen rövidtávú előnyöket kínál a beteg szerep?

*

A szar és az arany szellemi alkímia variáció

*

A balhit is hegyeket mozgat

*

Amit erővel vesznek le, amiről önként mondasz le…

*

Ha van igaz jóbarát, akkor van hamis rossz is?

*

Ki tud engem a legjobban megkínozni?

*

A nyúl és a teknős versenyfutása

*

Három kívánság és a jótündér

*

A három sündisznó vicces meséje

*

A halott katona már nem ellenség.
Temetetlen holtak és Antigoné/Iszméné története.

*

Midász király tanmeséje
Sokszor akkor járnánk a legrosszabbul,
Ha tényleg bekövetkezne az, amit annyira kívánunk…
Például: ha minden arannyá válna kezünkben,
Vagy megnyernénk a milliárdos lottó főnyereményt…

*

A forgandó szerencse –
Amihez senkinek nincs bérlete,
S amivel jól kell tudni élni, mert tönkre is tehet…

*

A bányászok köszöntése: Jó szerencsét!
Zrínyi Miklós jelmondata: Sors bona, nihil aluit

*

Az első szerelem.
Az első életveszély.
Az első halottam – az első gyerekem.