kb. 7 perc olvasás
BOLDOG-BOLDOGTALAN POÉZISE ÉS BÖLCSELETE
SZABAD ÖTLETEK ÉS VÁLASZTOTT IDÉZETEK JEGYZÉKE
Menj el, menj szegény magyar, a kétség partjára,
Tekints az ingadozó reménység pólcára,
S te, aki tűztűl, vastúl nem tudsz megborzadni,
Borzadj, mikor a vég-sors hideg jelt fog adni.
Vezettessed magadat szem-bekötve, vakon,
Elfajult testvéridtől csinált áll-útakon,
Kik őseink hamvait rútúl megtapodták,
Arany szabadságunkat aranyon eladták.
Menj, add egy olyan kézbe, szabadságod fékit,
Mely egyszer úgy betöltse a balsors mértékit,
Hogy megérezd, amit még sokan nem éreznek:
A szabadság s a rabság, miben különböznek!
Pálóczi Horváth Ádám „Ötödfélszáz énekek”, 1813.
*
„A nemzet szentnek nevezé a koronát,
mert annak ideáljával a nemzeti nagy testület legszentebb,
legsarkalatosabb alapjait kötötte együvé…
a törvény egyformán kötelez kormányt és nemzetet.”
Kölcsey Ferenc
*
„Én ennek miatta úgy vélem,
hogy a ti főpásztorotok
és ennek következményeképpen mind a többiek
minden gondjukkal és minden csalafintaságukkal
azon mesterkednek,
hogy a keresztény vallást elpusztítsák a föld színéről,
és megsemmisítsék,
holott úgy illenék,
hogy ők legyenek a talpkövei és támaszai.
Mivel pedig látom,
hogy nem következik be az,
amiben mesterkednek,
hanem a ti vallásotok szüntelenül gyarapszik
és egyre fényesebbé és ragyogóbbá válik,
azt hiszem, joggal következtetek arra,
hogy annak,
mint minden hitnél igazabb és szentebb hitnek,
a Szentlélek a talpköve és támasza.”
(Boccaccio – Dekameron, 1350.)
*
„Egy szó mint száz,
aljas és undorító a magyar „elit” 1945 óta,
a választó és választott nép sajátos szimbiózisa:
ha kicsit megkaparjuk a hivatalos életrajzokat,
rögtön kibuknak az elképesztő kapcsolatok,
a felvett nevek mögötti valóságos múlt,
és az a szemfényvesztés,
mellyel az országrontók szabályosan elosztották magukat
jobbra és balra,
minden pártba és mozgalomba,
hogy soha ne lehessen őket tetten érni, leleplezni, megbüntetni,
vagy legalább kérdőre vonni.”
(Szentmihályi Szabó Péter: Kár volt a szóért)
*
MORALISTÁK
Unalmassá lesz már a folytonos panasz.
„Korunk hibái”, „társadalmunk betegségei”,
ezek újabban a vesszőparipák.
Ezeken lovagol boldog-boldogtalan,
s el lehet mondani, hogy
soha annyi szociológus nem botránkoztatta az emberiséget,
mint manapság.
Minden esetből morált vonni le,
mindenkit megítélni,
s az egyéni szabadság elveit
csak magunkkal szemben tartani tiszteletben –
ezek az újabb moralisták alapelvei.
Az igazság pedig az, hogy
ezek az urak rendszerint a legnagyobb hipokraták [!]
és ha semmi egyebet,
de az ő hibájukat fel lehet róni ennek a kornak,
melynek egy régi anekdota a legjobb jellemzője:
A cigány lopott a vásáron, s üldözőbe vették.
– Fogjátok meg – kiáltják az üldöző atyafiak.
– Fogjátok meg – kiáltja leghangosabban a cigány…
…Felesleges a mesét tovább mondani.
Sok cigány van a mi moralistáink között!
ADY – Debreczeni Hírlap 1899. február 8.
*
Lelketlenség lenne
Nem visz rá a lélek
(mármint a Szent Lélek,
Helyesebben a Szent Szellem)
*
Bumeráng hatás
A rágalom visszaüt a feladóra
(mert a hazug embert hamarabb utolérik…)
*
Élsz vagy félsz
Fél életet élsz, felet halsz
A félelem megöli a lelket
(Fassbinder filmcím)
*
Egy szép napon
óvodások érkeztek a Kreml előtti Vörös térre.
Hangos kacagás kísérte játékukat.
Éppen Sztalin elvtárs ablaka alatt álltak meg
hosszabb időre pihenni.
Sztalin elvtársat nagyon zavarta munkája közben
ez a hangzavar.
Ezért íróasztala mellől felemelkedve
az ablakhoz lépett és mosolyogva behajtotta azt.
Sztalin elvtárs kiemelkedően emberséges gesztussal
reagált az őt zavaró hangokra,
hiszen le is lövethette volna őket.”
*
Látni és látszani
Látni, de nem látszódni
Nem látni, de látszódni
Nem látni és nem látszani
*
Kiszámoló:
A kéz ujjai
Ez elment vadászni,
Ez meglőtte,
Ez hazavitte,
Ez megsütötte
És ez az icike-picike mind megette!
*
Disznók elé gyöngyöt szórni
Korpa közé keveredni,
s disznók által felfalva bevégezni…
*
„Rossz úton
kezdettünk a rómaiaktól tanulni….
Ahelyett, hogy segédöknél fogva
a tulajdon körünkben emelkedtünk volna,
szolgai követésre hajlottunk;
ahelyett, hogy az ő szellemöket magunkba szívtuk
és saját világunkban sajátunkká tettük volna,
az ő világukba költöztünk által;
de ott egészen fel nem találhatván magunkat,
honunk felé visszapillongunk,
s örökre megoszlott képzelettel
itt is, ott is idegenek maradunk.”
Kölcsey Ferenc
*
Kint is vagyok, bent is vagyok,
Jaj de nagyom boldog vagyok…
*
Ügyeskedhet,
nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret…
*
Ha kölcsön adsz,
Akkor két dolgot is elveszítesz:
Azt a summát és azt a barátot is?
*
Ha van egy rossz cimborád,
Akkor csak adj neki kölcsön
És akkor sokáig nem fogod viszontlátni
*
Felebarátodnak
Úgy adjál kölcsönt,
Hogy ne várd a visszaadását:
Mintha neki ajándékoztad volna
*
A banktól
Csak az kap kölcsönt,
Aki hitelt érdemlően bebizonyítja,
Hogy igazából nincs is rá szüksége!?
*
Fed – elfed
Fedezék – fedezzél!
Fedő – fedőállás – fedőcég
Fedél – fedélzet – szemfedél
Fedél nélküliek – hajléktalanok
*
Úgy búcsúzkodsz, mintha örökre mennél el!
Nem gondolsz arra a búcsúnál, hogy többé nem látod?
*
Az emberek általában
vadászat után, udvarlás közben és választások előtt
szoktak a legnagyobbakat hazudni egymásnak.
Bismarck
*
„Az államháztartást ki kell egyensúlyozni.
A kincstárat fel kell tölteni.
Mérsékelni kell a közterheket.
Az arrogáns közalkalmazottakat meg kell fékezni.
Meg kell szüntetni a külföld segélyezését,
mert így a csőd szélére kerül az állam.
Az embereknek újra meg kell tanulniuk dolgozni
és ne azt várják, hogy az állam tartsa el őket!”
Cicero, Kr.e. 55-ben.
*
Csírájában fojtani el a bajt,
S csírájában ölni el a jó gondolatot
*
Ember vagyok,
Semmi, ami emberi, nem idegen tőlem
A másik ember teste azért igen, de kedvesemé nem – sőt!
Pedig a szerelmemnek is van taknya, nyála, hasmenése stb.
*
Milyen más az,
Amikor egy költő írja le a csókot,
mint amikor egy materialista naturalista,
s mennyivel igazabb az előző az utóbbinál…
*
Tabula rasa
Minden nap tiszta lap
Minden nap tiszta fejjel kelni fel
Minden nap sok új esély priusz nélkül?
*
Sótörés
Mint gyermekjáték
És mint hátgerinc gyógytornáztató
*
Úgy szeretlek, mint a sót…
A szerelmes háziasszony sózása
A só az, amivel jól példázható a mérték,
amiből a sok és a kevés is rossz
Mennyi sót eszünk meg mi ketten?
*
„A tőkések a munkásosztályt
egyre több és több drága áru, épület, és technika
megvásárlására fogják buzdítani.
Ezzel együtt arra ösztönözve őket,
hogy egyre több drága hitelt vegyenek fel mindaddig,
amíg a hitelek visszafizethetetlenekké válnak.
A bedőlt hitelek csődbe juttatják a bankokat,
amelyek emiatt államosítva lesznek,
és mindez végeredményben
a kommunizmus születéséhez vezet.”
Marx: A Tőke, 1867
*
Akinek száz pengője forog a kereskedelemben,
mindennap húst ehet és bort ihat;
akinek földmunkában van száz pengője,
annak káposztát és kelkáposztát kell ennie
és sokat ásni, sokat őrködni és sok ellenséget szerezni …
Mi azonban arra teremtődtünk, hogy Istennek szolgáljunk.
Nem helyes-e tehát, hogy fájdalom nélkül táplálkozzunk?
(Talmud)
*
A maszek uzsorás
A saját pénzét adja kölcsön pofátlan kamatra,
S ha az szépszerével-behajtással visszajön,
Akkor azt forgathatja tovább, amíg le nem bukik
(nem így a bankok – ők nemlétező pénzt kölcsönöznek…)
*
A tettek következmény a karma –
a feleségem akar ma vagy nem akar ma?
A házasságon belül is van nemi erőszak,
Csak éppen nagyon nehéz/kínos bizonyítani?
*
A karhatalom és amit a hatalom akar
Az állam mint a legális erőszak monopóliuma
kicsiben ugyanez a családfő helyzete is a kiskorúval szemben?
De apád megpofozhat, ami még a halálraítélttel sem tehető meg
*
A házas emberek tovább élnek!?
Kohn elmegy a bölcs rabbihoz, és azt mondja neki:
– Rabbi, én nagyon félek a haláltól,
ezért szeretnék hosszú életű lenni.
Mit tegyek?
A rabbi megsimogatja a szakállát, és megkérdezi:
– Mondd fiam, te nős vagy?
– Igen rabbi – feleli Kohn.
– Nos, akkor azt tanácsolom, hogy sose csald meg az asszonyt!
– És akkor hosszú életű leszek?
– Nem tudom – feleli a rabbi -,
de hogy nagyon hosszúnak fogod érezni, az biztos
*
Márai Sándor: A boldogságról
Boldogság természetesen nincsen
abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben,
mint ahogy a legtöbb ember elképzeli.
Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba,
ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert,
s aztán nem fáj többé semmi.
Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi,
vagy egy férfi számára egy nő,
s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés,
sem önzés, sem harag,
csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség.
Mintha a boldogság más is lenne,
mint vágy az elérhetetlen után!
Legtöbb ember egy életet tölt el azzal,
hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül
készül a boldogságra.
Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek,
utaznak és munkálkodnak e célból,
gyűjtik a boldogság kellékeit –
a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával.
S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy
nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit.
Boldognak is kell lenni, közben.
S erről megfeledkeztek.
Márai Sándor: Füveskönyv
*
Babits Mihály
SUGÁR
Hogy bomlanak, hogy hullanak
a fésük és gyürűs csatok:
ha büszkén a tükör előtt
bontod villanyos hajzatod!
Ugy nyúlik karcsú két karod
a válladtól a fürtödig,
mint antik kancsó két füle
ha könnyed ivben fölszökik.
Ó kancsók kincse! drága kincs!
Kincsek kancsója! Csókedény!
Hozzád hasonló semmi sincs,
szent vággyal nézlek téged én!
Eleven kancsó! életé,
kiben a nagy elixir áll,
amelytől élő lesz a holt
s a koldus több lesz, mint király.
Hogyan dicsérjem termeted?
A pálmafák, a cédrusok,
az árboc és a liliom –
az mind nem él, az nem mozog…
De benned minden izom él,
idegek, izmok és inak,
titkon mint rejtelmes habok
szélcsöndben is hullámlanak.
Amerre jársz, a levegő
megkéjesül, megfinomul,
s miként dicsfény a szent köré
testedhez fényköddel borul.
Kályhában fellobog a láng,
falon az óra elakad,
ha büszkén a tükör előtt
kibontod élő derekad.