22. Lássuk Uramisten, mire megyünk mi ketten…

Írta: Nagy Jenő · 2009. december 9.

kb. 8 perc olvasás

rpal-halala
EGYMONDATOS LÉNYEGKERESŐ KÍSÉRLET
Alapötlet – nyersfogalmazás – kidolgozás

Olyan zsugori mintha örökké élne – 
úgy tékozol mintha ma meghalna 

* 

Ha éppen most jó idő van, 
akkor azért sopánkodsz, hogy mi lesz majd… 

* 

A Napnak 
megparancsolod, hogy felkeljen – 
a gyerekednek viszont rimánkodsz? 

* 

Egyre önteltebb és felfuvalkodottabb lesz, 
míg túlfújt lufiként hirtelen ki nem pukkan… 

* 

Semmit sincs szíved kidobni a süllyedő léghajóból – 
így magát az életedet is elvesztve a tengerbe esel… 

* 

Pokolba 
a sok szociális szabállyal s az elfojtásokkal: 
ahol rájön, ott szerelmeskedik vagy pisil, kakil 

* 

Éhen halsz, 
mert görcsösen markoltad a magot: 
miért nem merted elvetni! 

* 

Pletykaéhező: 
egyfolytában furdalja oldalát 
a hamar öregítő kóros kíváncsiság… 

* 

Megijedsz a saját árnyékodtól, 
s akárhogy próbálod, nem tudod lerázni… 

* 

Folyton hátrafelé nézegetsz, 
s így bevered a fejed vagy karambolozol… 

* 

Annyira szkeptikus, hogy még abban se biztos, 
hogy most itt és most vajon ő kételkedik-e…. 

* 

Kedveli a bonyolultabb megoldást: 
nekiáll kibogozni a gordiuszi csomót… 

* 

Amikor ég a házad, 
akkor jól időzítve jó sok olajat öntesz a tűzre! 

* 

Megspórolná felkapaszkodását a szellemi magaslatra –
anélkül szeretne magára látni, önismeretre jutni… 

* 

Neki az egész év egy fordított nap: 
az asszonyon van a nadrág és a kalap? 

* 

Sokat akar a szarka, 
de nem bírja a farka: 
kicsi önismereted, nagy mohóságod ára:
sokat markolsz, és keveset/semmit se fogsz… 

* 

A nap egyik felében mindent be- és elzársz, 
míg a másikban nyitogatsz és keresgélsz, tűvé teszel… 

* 

Ha passzívan áll ellen, akkor a ráktól, 
ha aktívan, akkor az infarktustól fél… 

* 

Mivel sokaknak adtál jó tanácsot, 
saját ügyedben is magadhoz fordulsz… 

* 

Lenyuszizzák, 
s bedőlve a provokálásnak 
vakmerő tettre szánja el magát… 

* 

Nem mer kimenni az utcára, 
mert hátha pont az ő fejére esik egy tégla… 

* 

A fürdővízzel együtt a kisgyermeket is kiöntöd 
És sorsára hagyod a jéghideg hátsó udvarban? 

* 

A buta s agresszív tanárok ellen 
minden tanulás szabotálásával tiltakozol? 

* 

Remegő gyomorral eszel, 
mert olyat rendeltél, ami neked túl drága… 

* 

A tengeren átkelve elbíztad magad, 
s otthon belefulladsz egy bányatóba… 

* 

Úgy fogod fel az evést mint orvosságot: 
gyorsan lenyelni és hamar túllenni rajta? 

*

A szerelmeskedés egy szükséges rossz,
Már azzal elégedett vagy, ha nem kínos és nem fáj

* 

Ünnepnapok nélküli életed olyan 
mint egy hosszú út vendégfogadók nélkül… 

* 

Édes otthonát 
átvarázsolja keserves dologházzá: 
Isten hozta, őrnagy úr! 

* 

A sarokba szorítod az aranyos kutyust, 
s meglepődsz, hogy farkasként ugrik rád 

* 

Balhited is hegyeket mozgat – 
kisistenként avatkozol bele a természetbe… 

* 

Elégedet vagy, hiszen arányosság van: 
egyre többet dolgozol egyre kevesebb reálbérért… 

* 

Csak fejni akarod a juhaidat, 
és még a legelőre se hajtod ki reggelente? 

* 

Az orrodnál és a farkadnál fogva 
téged a világ végére, a pokolba is el lehet csalni? 

* 

Vészmadár, 
aki minden tőled telhetőt megtesz, 
hogy lehetőleg még be is váljon jóslata! 

* 

Mindenfélét összeolvastál, 
de nem tudva, milyen kérdésre vártál választ! 

* 

Büntethetőség alóli mentességre vágysz, 
Sebaj, ha akár a gondnokság alá vétel is az ára! 

* 

Mindent olyan pontosan akar elmesélni, 
hogy elveszünk a részletekben és elunjuk, elalszunk… 

* 

Spekulatív teóriák koporsójába 
akarod az élő világot tetszhalottasítani? 

* 

Kellő időben 
méltósággal vissza nem vonulva 
szégyenszemre, lesajnálva pucolsz el… 

* 

Fegyvert ragad, 
– pl. mérgezett tőrt –,
de elveszik tőle és általa vész el 

* 

Az elején nem tisztázott félreértés 
veszekedéssé, sőt verekedéssé fajul… 

* 

Nem érti vagy nem figyeli 
teste jelbeszédeit, 
csak ha már irreverzibilisen végzetes a baj… 

* 

Olyan vagy mint az áprilisi időjárás: 
Szeszélyes, kiszámíthatatlan – 
s azt várod, hogy hozzád igazodjanak? 

* 

„Jócselekedetek” halmozásával 
próbálod kiérdemelni a nagy Ő szerelmét? 

* 

Neked az édeskevés, 
hogy kutyád eltűri a macskád: 
puszipajtásokká tennéd őket? 

* 

Hogy más ne gyönyörködhessen kedvesében, 
– mintha ő ezzel kevesebb lenne -,
ezért mindenkitől hermetikusan elzárja Őt… 

* 

A megkedvelt ételt vagy dalt 
a rosszullétig, az örökre megutálásig fogyasztod? 

* 

Szívességet kér tőlem, 
de ha nem – rögtön – teljesítem, 
akkor szid, ócsárol és bepanaszol… 

* 

Annyira „szereti” gyermekét, 
hogy a játszótársa és nem a nevelője lesz? 

* 

Nem hiszed el, 
hogy neked megbocsátották 
s tovább zaklatod a sértett felet,
amíg sikerül őt teljesen kiborítani, megharagítani 

* 

Ha egy légy „szemtelenkedett”, 
életprogramként akar bosszút állni rajta 

* 

Olyan pozitív a szemlélete, 
hogy vereségét egyenesen győzelemnek látja 

* 

Tudod, hogy peches ember vagy, 
mégis az olvadó – jégre – mész? 

* 

Úgy akarsz jó üzletet kötni, 
minden kockázat nélkül,
hogy te még véletlenül se veszíthess rajta? 

* 

Beszállsz egy tömegverekedésbe, 
s még méltatlankodsz, ha hátulról ütnek 

* 

A pusztába kiáltod a szavad, 
majd keseregsz a visszhangtalanság miatt? 

* 

Felülsz a léghajóra, 
de a magasban bemajrézol 
és azonnal ki akarsz szállni… 

* 

Először állattal, majd másokkal, 
végül nem kivételezve: magával kegyetlen… 

* 

Csak borral akarod elűzni gondod: 
az kijózanodás után bumerángként csap le! 

* 

Életed teszed rá, 
hogy a vad oroszlánt doromboló házi cicussá szelídítsd

* 

Úgy adod az értelmiségit, 
hogy szemüveget viselsz és délben kelsz fel… 

* 

Te sem engedsz 
a „Haragszom rád!” játszmában: 
inkább te is szenvedsz – a kapcsolatod kiszenved 

* 

Annyira büszke vagy 
hajnali felkelésedre, 
hogy estig nem telsz be vele: 
mindenkinek ezzel dicsekszel,
miközben üresjáratban közlekedsz…

* 

Mire felépült végre a házad, 
teljesen leépültek kapcsolataid: kit látnál vendégül? 

* 

Híres ember „barátsága” után kajtatva 
elveszítetted a szinte tálcán kínálkozót! 

* 

Felszállsz a Mars-expedíció járatra, 
pedig nincs retour jegy a zsebedben! 

* 

A tűz elvarázsol és megigéz: 
egyre közelebb és közelebb köröz fölötte, 
míg előbb-utóbb belehull és megsemmisül…

* 

Neki senki sem parancsolhat: 
még a Grammatika se diktáljon, korlátozzon? 

* 

Mindig az árral úszol, 
egyre biztosabban sodródva 
a félelmetes Niagara vízesés felé… 

* 

A ritka, olykor egyszeri jó alkalmat elszórakozza: 
mert – mintha – neki csak nagy játék – lenne – az élet 

* 

Ész nélkül rohan kósza hírek után! 
Majd kiderül: nem osztogatnak, hanem fosztogatnak? 

* 

Nem tud kitörni a nagy hencegés 
és nagy megszégyenülés ördögi köréből… 

* 

Nem az elkerülhetetlen bajok találnak éppen rád, 
hanem te megkeresed őket, te magad mész elébük? 

* 

Ha neadjisten kölcsön is adsz, 
addig nem alszol, míg nem kapod vissza… 

* 

Gyorsan akar sikerélményhez jutni,
s mivel rombolni könnyebb mint építeni… 

* 

Vagyonod plasztikai sebészekre költöd, 
hogy Madonnát, Alain Delont faragjon belőled? 

* 

Mintha megátkozták volna a törökök: 
szomszédjaival kiélezi konfliktusát, 
körkörösen frontokat nyit és állóháborúzik 

* 

A kiközösítéstől félve hagyod, 
hogy lehúzzon magához a középszerűség? 

* 

Csak akkor becsülsz valamit, 
ha abból igen keveseknek van vagy lehet? 

* 

Úgy dicsekszik bűneivel 
mintha valaki azzal kérkedne: milyen nagy beteg… 

* 

Addig söpröd a szőnyeg alá kis szemeted, 
míg nagyon felpúposodva biztosan elbuktat… 

* 

Olyan könnyelmű vagy, 
mintha 
mindent megismételhető, 
minden jóvátehető lenne! 

* 

Legreményteljesebb gazdasági vállalkozása: 
sivatagban homokot, eszkimóknak jeget árul… 

* 

Kikacagja a sírókat, s meglepődik, 
ha ők ezért alaposan elagyabugyálják…

* 

Valahogy nincs érzéked a határidőkhöz: 
„Ej, ráérünk arra még!” 

* 

Ha bármi is romlik el, biztos, 
hogy Mekk mesterhez fordulsz segítségért 

* 

Ájult rajongással követed a Mestered – 
még a kútba vagy szakadékba is utána ugrasz? 

* 

Hogy ne kelljen kidobni, 
mindig a rohadó almát eszed, sose az épet… 

* 

Mint önmagad halálos ellensége: 
a fogaiddal ásod ki saját sírgödrödet… 

* 

Hogyan lehetnék itt és most boldog, 
ha holnap leéghet a házam, s odavész mindenem? 

* 

Háborog a lelked, 
ha ebül szerzett javaid ebül vésznek el 

* 

Nappali koplalással bünteti, 
majd este nagy zabálással jutalmazza magát 

* 

A bohóc tréfáján megsértődik – 
mi több: párbajra hívja, feljelenti stb. 

* 

Elbizakodottan előre iszik a medve bőrére, 
S ez jelentősen hozzájárul a medve sikeréhez 

* 

Nincsenek állataid, 
vagy nem társnak 
és nem tanítómesternek látod őket! 

* 

Ha képes csúzlit gyártani, 
akkor jogában is áll lelőni a szelíd galambot? 

* 

Már előre magáénak tart minden sikert, 
így azután a bekövetkező kudarc is az övé… 

* 

Halmozódó, titkolt mert szégyellt bűneivel 
Egyre jobban zsarolhatóbbá is teszi magát… 

* 

Előbb kiélvez minden tiltott gyümölcsöt, 
legfeljebb – ha már megöregszik – majd szánja-bánja? 

* 

Ha ma este nyer a csapata, 
akkor egy zsákbamacskát is elvesz feleségül 

* 

Nem veheti el nagy és hűséges szerelmét, 
mert „a horoszkóp” ma éppen mást mond… 

* 

Munka után lenne édes a pihenés – 
megcsömörlik a sok „édes semmittevésben” 

* 

Ellenségének mindent őszintén bevall, 
a barátja előtt annál makacsabbul hallgat? 

* 

Hajnalban álomfejtőjével konzultál, 
addig bele se kezd aznapi teendőibe! 

* 

Magadnak se adsz tiszta lapot: 
újraolvasod folyton bővülő „rovásírásod” 

* 

Nem megemészthető számára, 
hogy élete legnagyobb adományai 
egyáltalán nem kiérdemelhető dolgok! 

* 

Csak egy kis tüzet rak, lábbal eltaposhatót, 
de elővigyázatlanul a szelet nem kalkulálja be! 

* 

Egy kis fuvallatot, szellőt vetsz 
és szélvészt, pusztító vihart aratsz? 

* 

Csak egy kis játékos birkózásnak indul, 
de kegyetlen élethalálharcba fut, azzá fajul… 

* 

A túl nagy nevetésnek 
– ha mégoly kicsi is, de – sírás lesz a vége… 

* 

Jól belegondol: 
hol és hogyan készül ez az állati váladék, a tej… 

* 

Anyanyelve is idegen marad 
összekeverve a felfüggesztést-felakasztást… 

* 

Ezerfelé indulsz el, 
de egyetlen egy helyre sem érkezel meg… 

* 

Krónikus-mániákus önfeljelentő, 
aki magára terhelően vall, és súlyosbításért fellebbez

* 

Leárazza, leértékeli s végkiárusítja magát! 
Licitálni lehet: ki ad kevesebbet, legkevesebbet?

* 

Eltéveszted a házszámot 
s a szomszéd házban kezdesz rendezkedni… 

* 

Ha nincs világszép hangja, 
akkor még egyedül-kórusban sem énekel? 

* 

Míg nem lebegett feje felett az amputáció réme, 
még nem csodálta meg földig érő jobb és bal lábát… 

* 

A divathullámon lovagláshoz 
nyáron bundát, télen hálóinget vesz fel… 

* 

Szívében haraggal, lelkében furdalásokkal
És ezért nyugtatóval fekszik – 
Így nyugtalanul, álmatlanul „alszik”,
Majd tompán, serkentővel ébred… 

* 

Nincs hobbid, magánpassziód – 
csak olyat csinálsz, amiért fizetnek? 

* 

Oly egyoldalúan „fejleszted” magad: 
nagy fenéken, seggen egy nagy fej leszel! 

* 

Vadidegenben vakon megbízol, 
barátodat folyton teszteled, le-leellenőrzöd? 

* 

Előrelátóan gondoskodsz másállapotodról: 
összkomfortosan rendezed be a sírkamrádat 

* 

Összeköti 
a kellemetlent a haszontalannal: 
pl. folyamatosan szőrteleníti a lábát 

* 

Addig eszel, 
amíg a szemed kívánja, 
ámbár a gyomrod utána kihányja! 

* 

Örömet szerez drága szüleinek: 
ők választhatnak párt és pályát neki 

* 

A békesség és a bevétel kedvéért 
a rajta szekatúráztató 
megrendelőt minden rigolyáját kiszolgáló 

* 

Egyre több reggeli-esti ital „feledteti”: 
egyre messzebb távolodtál az ideálodtól! 

* 

Te vagy a feltalált örökmozgó, 
csak nem veszed észre: körben jársz… 

* 

Csak azért neveli fel így a gyerekét, 
hogy legyen, aki minél előbb a sírba vigye? 

* 

Edzel a jégkorszakra: 
kihűtöd lakásod, ételed, fürdővized, ágyad…? 

* 

Állandóan fokozott harckészültségben: 
mintha mindig valami súlyos támadást várna… 

* 

Senki nem vádol, s te mégis mentegetőzöl, 
s ezzel tulajdonképpen önmagadat vádolod… 

* 

Nála jár lánykérőben az álruhás királyfi, 
előítéletesen ő csak egy csavargót lát benne! 

***