Antiparainesis – XVII.

Írta: Nagy Jenő · 2014. március 11.

kb. 6 perc olvasás

petofi_sandor_arany_janos_nagyszalonta_salonta_kolozsvari_puskas_sandor_1957

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

ABCD

Ki, mi és milyen ne legyél fiacskám! – 17.

Petőfi Sándor

A MAGYAR NEMES

Őseimnek véres kardja
Fogason függ, rozsda marja,
Rozsda marja, nem ragyog.
Én magyar nemes vagyok!

Munkátlanság csak az élet.
Van életem, mert henyélek.
A paraszté a dolog.
Én magyar nemes vagyok!

Jól készítsd, paraszt, az útat,
Mert hisz a te lovad vontat.
Csak nem járhatok gyalog.
Én magyar nemes vagyok!

Tán a tudománynak éljek?
A tudósok mind szegények.
Nem irok, nem olvasok.
Én magyar nemes vagyok!

Van, igaz, egy tudományom,
Ebben párom ritkán látom:
Enni, inni jól tudok.
Én magyar nemes vagyok!

Milyen jó, hogy nem adózok.
Gazdaságom van, de nem sok,
S van adósságom, de sok.
Én magyar nemes vagyok!

Mit törődöm a hazával?
A hazának száz bajával?
Majd elmulnak a bajok.
Én magyar nemes vagyok!

Ősi joggal, ősi házban
Éltemet ha elpipáztam:
Mennybe visznek angyalok.
Én magyar nemes vagyok!

(Borjád, 1845. szeptember-október)

*

Aki gittegyletben fontoskodik,

miközben épp nincs legény a gáton

*

Aki gondolkodik is és beszél is,

csak sajnos bűn rossz sorrendben

*

Hídavatás

Aki gondterhelt,

mert minden nap kelni, öltözni-vetkezni és enni kell

*

Aki gordiuszi csomókat

bogozgat, ahelyett hogy egyszerűen átvágná

*

Túlbiztosító

Aki gumival, szíjjal és hózentrágerrel,

és kézszorítással is be- és túlbiztosítja nadrágját

*

Aki gyenge életkezdés után

erősen visszaesik: futottak még mezőnye

*

Aki gyermekét vagy élettársát

teljesen a maga képmásává formálná

*

Aki gyorsan, az elsők között benne van

abban a százban, akit az egy bolond csinál

*

Aki csak gyorstalpaló órát vesz és kap:

hogyan légy figyelmes és tapintatos szerető és élettárs

*

Aki gyűlöli a bizonytalanságot:

kápéért vesz a piacon csókot, ölelést, szerelmes szót

*

Aki ha bal lábbal kel fel,

aznap semmibe, illetve semmi nagy dologba nem kezd…

*

Sorsfordító döntést hozó

Aki nem érzékeli, mikor minek van itt az ideje

*

Aki ha egyszer megtért, akkor azt hiszi,

már be van védő oltva előre minden kísértés ellen

*

Aki ha elfogadná és akarná:

sorsa repítené – de így maximum csak vonszolja…

*

Aki ha hajótörést szenvedne,

magára utaltan igen-igen hamar éhen halna

*

Aki ha lassabban járna,

akkor már jóval tovább ért volna

*

Aki ha már embert ölt,

neki már mindegy, sorozatban gyilkol?

Úgyis csak egyszer végezhetik ki, nem?

*

Maximalista

Aki ha nem tehet meg mindent,

akkor inkább semmit sem tesz meg…

*

Aki ha pl. sárkányrepülésben profi,

másban is megmondja, és ő mondja meg a frankót

*

Aki ha törik, ha szakad,

megtéteti azt, amit egyszer a fejébe vett

*

Aki háborog,

ha az ő megvesztegetési ügyében korrupt bíró jár el

*

Aki örül, ha elkel –

hagyja leértékeltetni és végkiárusítatni magát

*

Aki hagyja magát alaposan felhizlalni –

így jó kövéren, minél előbb hajtják majd a vágóhídra

*

Aki hagyja, hogy elvegyék tőle

a fiatalság bolondságát és hályogkovács bátorságát

*

Aki szó és pisszenés nélkül tűri, hagyja,

hogy folyton becsapják, kilopják-kiszúrják a szemét

*

Aki – előbb csak az előnyöket látva – hagyja,

hogy ő közutálatnak örvendő „bezzeg gyerek” lehessen

*

Aki hálás közönség,

másként kölke nem produkálná hisztizve magát

*

Aki halmozza

az önként választott krónikus lelki hiánybetegségeit

*

Aki halottas ruhájára

nagy – rejtett – zsebeket varrat és teletömködi

*

Aki hamar és élethossziglan

kisajátítja magának a „terrorista” Nagybeteg szerepét

*

Aki hamar felsült a bölcselkedésével:

és így inkább bemenekül a líra sötét erdejébe

*

Aki hamis alternatívák elé állítva

kötelezne magát és/vagy mást a választásra

*

Aki hamiskártyásokkal ül le

szinte nyitott kártyákkal pénzre játszani

*

Aki hangosan és nagyon szembedicséri,

de a háta mögött meg annál inkább ócsárolja társát

*

Aki hat, alkot és gyarapít:

pl. rémhírt kiötölve a pánikba esők számát

*

Aki házastársával

folyamatosan kísérletezik:

naponta próba alá veti,

újra és újra megterheli,

vizsgáztatja, újra teszteli őt

*

Aki hazát csereberél,

majd azóta is életmentő „szívátültetésre” vár

*

Aki hazudik ugyan,

de be tudja bizonyítani, hogy ez miért rossz

*

Aki hétnyelven beszél ugyan,

de csak töri őket, egyik sem az édes anyanyelve

*

Aki hihetetlen szorgalmával

pótolná a hiányzó, születési alapadottságokat

*

Aki hiperaktív:

minél jobban feszeleg, annál szorosabb a bilincs

*

Aki hipnotizáló varázsképességét

a cirkuszban fitogtatja és rosszra, Marión próbálgatja

*

Aki hírhedt akar lenni:

indiszkréten internetre teszi nászéjszakáját

*

Aki hisz az ördögi sugallatnak:

a tiltott gyümölcs a legjobb ízű isteni étek

*

Aki hiszi:

a magánszorgalom

a jólétének szükséges és elégséges feltétele

*

Aki hitelt érdemlően bizonyítja:

neki nincs priusza – ráadásul: gyerekcsínytelen

*

Aki hiúságból hagyja,

hogy a „sötét” díjazó vele fényezze magát és a díjat

*

Aki hol abszolút pótolhatatlannak,

hol tökéletesen feleslegesnek tartja magát

*

Aki hol szégyelli a leszbikusságát,

hol pedig mellét döngetve, tüntetve büszke rá

*

Kínosan lebutított beszédű

Aki holtáig törheti az idegen konyhanyelvet:

*

Aki holtig áltatja magát:

ha nagyobb a háza és ha pilóta lett volna, akkor…

*

Aki holtig fájón keseregve vallja:

őt elcserélték, ő nem kunyhóba, palotába született

*

Aki holtig fenntartott testvérháborúval

túlbuzgón kiszolgálja a nevető harmadikat

*

Aki holtig halogatja a boldogságát –

majd akkor, de csak akkor, ha ez meg az lesz…

*

Aki holtig kárhozatban vegetál:

élettársában már csak hibáit látja, de azt egyre jobban

*

Aki homokra építi a lakóházát,

vagy a sziklára, de csak – szép – légvárat

*

Aki hova lép, ott fű, írmag se terem többé

*

Aki egy elefánt a porcelánboltban

A legérzékenyebb lelki pontokra tapos ormótlan lábával

*

Aki mindennapi örömforrását

hozzátartozói leleményes lelki kínzásában leli

*

Aki hősi halált keres,

hogy megoldja életét és garantálja emlékezetét

*

Aki húst hússal akar enni,

de a napi „hóhérmunkát” mással végezteti

*

Aki huzamosan is beéri a félmegoldással –

Akinek a ló helyett a szamár is jó

*

Aki idegen emberre,

kontraszelektált/rossz pedagógusra bízza szeme fényét

*

arany_janos_karikatura_caricature

Arany János: Eldorádó

Van egy ország: Eldorádó,
Innét a nagy Királyhágón,
Kelletig van benne minden,
Az nem is kell, ami nincsen.
Boldog egy nép aki lakja:
Árnyékon a legyet csapja.
Búzájától, mikor terem,
Dohossá lesz minden verem
S mind magának kell megenni,
Mert nem tudja hová tenni.
Ha pedig nem termett elég,
Eladhatja mind, vagy felét:
Bezzeg akkor van vevője
S jó hasznot kapar belőle.
A kenyérre, a haszonra,
Mellyel tele zsebje, gyomra,
Fel is önthet, mert az ecet…
Isten bocsáss!
Ez ráfogás:
A sok jó bor rajtaveszett.
Vagy ha nem bort – vizet ohajt,
– Boldog ország! – az se nagy baj:
Egyet sem lép érte lába,
Felmegy a víz ablakába,
Vagy az isten fellegébül,
(Míg új háza fel nem épül)
Ingyen ömlik a nyakába.
De ki bolond innék vizet?
Bort ihatik, mégsem fizet:
Sőt – aranykor tért-e vissza? –
Még fizetnek amért issza!
Részeg fővel ha lefekszik,
Elhorkolhat holnap estig:
Más kisöpri háza táját,
Fel sem költi a gazdáját;
Más megfeji a tehenét,
(El sem viszi, csak a tejét);
Mindent más csinál helyette,
Úgy álmában, mint imette;
S bízta másra, vagy nem bízta,
Mire ébred, minden tiszta,
Minden megvan, minden jól van
(Csak a borju nincs az ólban);
S minthogy tenni
Már nincsen mit,
Legfölebb fejét vakarja
S száját tátja… ha akarja.
Másutt tán nem is képzelik:
Ott a szájtúl mennyi telik,
Úgy hogy a kéz és az elme
Szinte rozsdát kap, heverve,
Mert csak száj kell és nagy torok,
Hogy rendin menjen a dolog.
Száj kell hozzá, hogyha raknak
Füst-alapot légváraknak;
Szájjal áldoz a közjóra
Az országnak dús lakója;
Hát a hazát – oh! azt pedig
Majd megeszik, úgy szeretik –
Mégse tettel: szájjal védik,
Pipálgatva örökkétig.
És valóban – amely ennyi
Jó dohányt bír megteremni –
Méltó is, a hon javára
Bátran kelni szál pipára.
– De ki győzne mindent hosszan
Elsorolni, ami ott van?
Az iszonyu boldogságot,
Milyet ember sose látott?
Aki Tamás a dologban
És akarja tudni jobban,
Menjen oda, üssön tanyát,
Nem kérdik ott apját, anyját;
Boldognak, boldogtalannak
Uraságot, földet adnak.

(1848)

aranykor cc