kb. 5 perc olvasás
Alapötlet – nyersfogalmazás – kidolgozás
Úgy fogsz fel minden játékot, sportmérkőzést, hogy
Csak a győztes mehet el jó szájízzel, a másiké keserű
*
Hogy megúszd a katonáskodást, melegnek adod elő magad,
De a tűzzel játszottál, „felfedezted magadban” a „buzit”…
*
Nem másnak, hanem felsőbbrendűnek gondolod magad,
Ezért nem tanulsz a „primitív vadaktól” vagy az állatoktól
*
Legszívesebben kutyátokkal cserélnél, helyébe lennél,
Akinek semmi dolga, nem egzecíroztatják, de ellátják
*
Ti nyíltan beszéltek házasságotok válságáról,
Csak éppen a kisgyereketek előtt, rá is terhet rakva
*
Vagy titkosrendőrködsz kiskorú gyereked után,
Vagy szinte tudni sem akarod, hogy kivel és hol járt
*
Az egyik fiú/lány szégyenletesnek tartja az önkielégítést,
A másik meg épp ideálisnak, veszélytelennek, praktikusnak
*
A gyermekeket az isten adja, évenként szülsz,
Mert a természetes fogamzásgátlást meg nem ő…
*
Neked bármit mesélhetnek, vagy vetíthetnek,
Te biztos vagy benne, hogy ez veled nem történhet meg
*
Egy kis öreguras sétára indulsz el a zenehallgatással,
S készületlenül ér, hogy milyen lelki szakadék fölé visz
*
Úgy hallgat egymás után különféle zenéket,
Mintha össze nem illő ételekből megenné a heti adagját
*
Az alkalom szüli a tolvajt?
Valahogy keresed a téged könnyen kísértő alkalmat!
*
Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik
*
Ha utazik, akkor mindent pontosan előre megtervez,
Kétségbe is esik, ha egy homokszem kerül a gépezetbe
*
Nem is hallott még harangozni a kegyes csalásról,
Ezért úgy gondolja: mindig mindenkinek igazat kell mondani
*
Nem tudod/nem akarod világosan megkülönböztetni
A kis füllentést, lódítást, túlzást az ordas hazugságtól
*
Nem elég, hogy kifizettetik veled a drága adót,
Még engeded, hogy bűntudatossá is tegyenek: dohány
*
Egy életen át frusztrálod magad,
Hogy nem tudsz leszokni a – mértéktartó – dohányzásról
*
Nem akarsz semmiről sem tudni,
Mert akkor nem is vágysz rá, s nem érhet kudarc
*
Amit egész életedben csinálsz, az fedőtevékenység,
De senki sem tudja, még magad sem, hogy mit fed el?
*
Hiába jön a világ minden tájáról rengeteg ingyen adás,
A te „vevőkészüléked” le van butítva, mint egy néprádió
*
Nem fogod fel az ígéret, a fogadalom, az eskü súlyát,
Vagy papként/politikusként visszaél: nem számonkérhető
*
Nem akkor eszel, ha éhes vagy, netán még akkor se,
De falánk vagy és telhetetlen túlterhelve szerveidet
*
Rettenetes kórházi tortúráknak veted alá magad,
Pedig meddőséged/impotenciád nem szervi eredetű
*
Teátrális külsőségekkel nyilvánosan (elő)imádkozol,
De már előre tudod, mit fogsz mondani és visszahallani
*
Életed örökre becsukott vagy zárolt könyv,
Vagy olvashatatlan. Vagy titkosírással készült.
*
Nem adsz gyerekednek szabadon költhető zsebpénzt,
Nincs bizalom előleg, nem kap tévedési jogot: nem nő fel
*
Nem fogod fel, nem fogadod el,
Hogy az a kissrác már nagy kamasz, vagy ifjú felnőtt
*
Eltéveszted a házszámot
És a szomszédban kezdesz rendezkedni és rendelkezni
*
Angyali nyugalomban csücsülsz egy időzített bombán
Nem – kellő erővel – figyelmezteted társaid a veszélyre
*
Az időt csak lineáris dimenziójában érzékeled,
Nem fogod fel a ciklikusságát, az örök visszatéréseket
*
Mintha amnéziás lenne –
Aki elzárkózik az emlékeztetők, emlékezések elől
*
Minden nap szinte ugyanazt ismételő „automata,
Univerzális háztartási robotgép
*
Tátott szájjal várja a sültgalambot
*
Semmiből jön, a semmibe megy –
A köztes időt igyekszik kellemesen eltölteni
*
Mindegy miben, de valamiben hinni kell?
A balhited, tévhited, babonád is hegyeket mozgat
*
Akinek a kabátját elloptad,
Arról azt terjeszted, hogy kabátlopási ügybe keveredett
*
Annyira rettegsz egy rendőrpofontól,
Hogy már a kézfelemelésre is bármit másra vallasz
*
Vagy csak sírva vigadsz,
Vagy csak sírsz, de nem vigadsz
*
Aki fényes nappal úgy jár-kel az utcán
Mint éjszakai settenkedő tolvaj, megszégyenült kullogó
*
Aki úgy akarja társával az örök boldogságot elérni,
Hogy egyidejű kollektív öngyilkosságba hajszolja bele
*
Hazafias dacból nem tanulsz a megszállók nyelvén,
De azután már semmi más tárgyakat sem „ezektől”
*
Egy profi forradalmár,
Aki erkölcsi munkanélkülinek érzi magát
*
Az agyad még működik, de a szíved már halott
*
A szerelem teljesen elveszi az eszed,
Így könnyen a bolondját járatják veled
*
Aszketizmusoddal, önsanyargatásoddal tüntetsz,
Keresed a testi-lelki szenvedést, hogy lelked nemesítse
*
Szétaggodalmaskodod a családod életét,
A minimális kockázatot maximálisnak látod-láttatod
*
Majomparádé
Egy emberszabású főemlős szintjén létező
*
Akinél a gyerek nem „vendég a háznál”,
Le is építi a kapcsolatait, őt meg nem engedi felnőni
*
Idegen tollakkal ékeskedő
*
Aki rövidtávon gondolkodva elűzi anyja kérőit,
Hogy amíg ő megnő, addig teljesen kisajátíthassa
*
Aki még a szerelme gyerekére is féltékeny,
Mert azzal is időt tölt, törődik, puszilkodik stb.
*
Aki a szeretet nélküli szexuális vágyat
Teljesen azonosítja az ún. szerelemmel
*
Vakhitű fanatikus,
Aki feltétlen engedelmességet fogad szektavezérének
*
Aki mindig a középpontba akar lenni,
Ha máshogy nem, akkor botrányos viselkedéssel
*
Annyira szereted a társadat,
Hogy mindig a nyomában vagy, minden lépéséről tudsz
*
Addig mondogatták, míg bevetted:
A Jóisten téged a rosszkedvében teremtett
*
Ihlet nélkül, gyilkos rutinból
író, prédikáló, költő, tanító, szavaló, szónokló
*
Túlbuzgó filantrópból, a karitatív jótét lélekből
Emberkerülő, mizantróp magányos farkas, „remete”
*
Aki csak rontja a levegőt és a légkört
*
A cölibátussal takarózó nőgyűlölő
*
Otthonodból siralomházat varázsolsz
*
A zárt osztályon berendezkedsz,
Már csak itt érzed otthon magad
*
Egy munkaalkoholista, aki sajnálja az időt a játékra
*
Szent szörnyeteg
*
Éveken át kaparod a falat, hogy szökhess,
De előtte rosszul határoztad meg az irányt
*
Akasztott ember házában kötelet emlegető
*
Aki nem hiszi, hogy a holtak segíthetik az élőket,
És nemcsak az utódra hagyott materiális örökséggel
*
Spiritiszta asztaltáncoltató,
Hallucinált szellemeket idéző
*
Nyílt levélben teszed közzé gyónásod,
Majd ennek sikerén felbuzdulva
*
A Tróger az állatfarmból
Szemellenzős igahúzó barom
*
A magad karikatúrája vagy?
Napi 24 órában egész élethűen utánzod magad
*
Nem akarsz szabadon a híd alatt aludni,
Akkor már inkább behúzódsz a börtön adta védettségbe
*
Soha nem szemlélődsz a lomhán hömpölygő folyó partján,
Te csak árvízkor elemedben, amikor legény kell a gátra
*
Nem engeded meg magadnak
a lélek mindennapi fényűzéseit
*
Mindig csak elvegyülő, de soha nem kiváló
*
A jó helyzetnél is jobbat várva
Így a már elég jót is elpuskázza
*
A végszükségben is törvénytisztelő
*
Téged is leural a közvélemény a zsarnok közvélemény,
A 3-4 -5 gyerek miatt nyúlcsaládnak tartod magatokat
*
Nagyon sok gyereked van, s elvárnád,
Hogy pusztán ezért mindenki nagy tisztelettel övezzen
*
Már semmit nem gondolkozol, csak a súgóra figyelsz,
És mechanikusan mondod a hallott/félrehallott szavakat
*
Mint aki csak az előadás előtt egy nappal tudja meg,
Hogy másnap be kell ugrania egy Shakespeare főszerepbe
*
Te csak dublőr vagy az életed filmjében,
Vagy csak a másodszereposztásban játszol – beugróként
*
Aki csak a kisujját adta az ördögnek,
S most ha nem vágja le, akkor bekapja őt és bedarálja
*
Aki képtelen kidobni élethajójából a feleslegeset,
Így állandó a riadóhangulat: jaj, csak el ne süllyedjen
*
A bigott katolikus, aki elijeszti a gyerekét a hittől,
Aki világi hívságnak tartja még a strandra járást is
*
Saját levedben főve, zárt körben mozogva
úgy elhülyülsz, mint a belterjesen házasodók
***