kb. 4 perc olvasás
Mire megvénülünk…
Az ember időnként elgondolkodik arról, mi lesz vele idős korára. Valószínűleg ahányan vagyunk, annyiféle elképzelésünk van nyugdíjas éveinkről. (Az is lehet, hogy valakinek – koránál fogva – még semmilyen elképzelése nincs a dologról.) Abban valószínűleg mind reménykedünk, hogy viszonylagos anyagi biztonságban élhetünk majd, tető lesz a fejünk felett (amiért már nem tartozunk a banknak), gyermekeink többé-kevésbé sínen lesznek, unokáink természetesen a világ legszebb, legokosabb kölykei lesznek. Végre elolvassuk majd azt a rengeteg könyvet, melyek most hiába könyörögnek a polcról, hogy hééé, vegyél már kézbe, minek vettél meg, ha csak itt porosodom?! Kertészkedés, korongozás, templomi kórus… Egyre biztos nem gondolunk arra, hogy lassan, csendesen elhomályosul körülöttünk a világ.
Alzheimer-kór. Magyarországon körülbelül kétszázezer áldozatát tartják számon, meghatározóan a 65 év feletti korosztályból (ez a magyar lakosság kb. 2 százalékát jelenti). Kanadában ennél nagyobb a százalékos arány. A különbség valószínűleg annak tudható be, hogy a magyar baby boomer korosztály még lényegesen fiatalabb. Hidegországban ezért az illetékes szervek már most komoly aggodalmukat fejezik ki a következő két évtizedet meghatározó prognózis kapcsán. Megindult hát a felvilágosító kampány, a televízióban több közszolgálati hirdetés is fut a témában. Egy nemrégiben végzett felmérésből kiderült, hogy a 65 év felettiek egynegyede egyáltalán nem lenne képes felismerni az Alzheimer-kór korai tüneteit, pedig ebben a korosztályban minden ötödik percben valakinél elkezdődik a lassú halál.
Úgy gondolom, hogy más országokban sem jobb a helyzet a felvilágosítás terén, és bár barátunk a gugli, ha eszünkbe sem jut maga a kór, ha meg sem fordul a fejünkben a téma, akkor nem is fogunk rákeresni. És talán nem fogjuk észrevenni a tüneteket egyre idősödő szüleinknél, rokonainknál…
Rengeteg kutatást folytatnak a témában, de még mindig sok a homályos folt. Amit azonban lehet és érdemes róla tudni:
Bár az évek múltával némi feledékenység, szétszórtság teljesen természetes, az Alzheimer-kór NEM feltétlen következménye az öregedésnek. Nincs köze az érelmeszesedéshez és a stresszhez sem. Egyformán szedi áldozatait a nők és a férfiak közül is.
Nem állapítható meg egyértelmű örökletes hajlam, bár akinek a családjában már előfordult a betegség, annak érdemes résen lennie. A kutatók elképzelhetőnek tartják, hogy külső hatások játszanak közre az Alzheimer-kór kialakulásában – talán a vízben vagy a levegőben lévő valamilyen anyag. Ugyanakkor meghúzódhat valamilyen belső tényező is a háttérben, talán egy lassan dolgozó vírus vagy az immunrendszer elégtelensége. Mindezek azonban csupán elméletek, ami azonban egyre inkább egyértelműnek tűnik, hogy a betegséget nem egyetlen tényező okozza, hanem több faktor kölcsönhatása.
A kanadai Alzheimer Society a következő listát állította össze segítségképpen a potenciális áldozatoknak és azok családjának az Alzheimer-kór tíz legjellemzőbb tünetéről:
2. Rutinfeladatokkal való küszködés. A napi rutinfeladatok fokozatosan válnak problematikussá az alzheimeres ember életében. Olyan egyszerű dolgokról van szó, mint egy kávé bekészítése, egy vacsora összedobása, amit korábban becsukott szemmel is el tudott végezni az illető.
3. Nyelvi nehézségek. Teljesen normális, hogy időnként nem jut eszünkbe az adott szövegkörnyezetbe illő szó, kifejezés. Alzheimer-kór esetén azonban egészen egyszerű szavakat sem talál a beteg, vagy annyira helytelenül használja azokat, hogy mondatai értelmüket veszítik.
4. Tér- és időtévesztés. Megesik, hogy az ember hirtelen nem tudja megmondani, milyen nap van ma vagy éppen hová is akar menni, persze egy perc múlva aztán beugrik a dolog. Az alzheimeres ember azonban képes eltévedni saját utcájában, előfordulhat, hogy nem ismeri fel a megszokott környezetét, nem érti, hogyan került oda, ahol éppen van.
5. Csökkent ítélőképesség. Előfordulhat, hogy a beteg nem képes megítélni, hogy – az Alzheimer-kórtól független problémájával – kell-e orvoshoz fordulni vagy sem. Esetleg képtelen eldönteni, hogy aznap szükséges-e a nagykabát vagy elég egy póló.
6. Az absztrakt gondolkodásra való képesség romlása. Időről-időre ez is megeshet bárkivel, ám egy alzheimeresnél gyakran fordul elő olyan, hogy képtelen például értelmezni a gázszámlán vagy a bolti számlán szereplő számokat.
7. Eltűnt tárgyak. Tegye fel a kezét, aki nem kereste még a szemüvegét/kocsikulcsát, majd végül valami rettentő hülye helyen talált rá, és a mai napig sem érti, hogy is tehette oda. Sajnos az Alzheimerrel ezek az esetek mindennapossá válnak, kocsikulcsot a mélyhűtőbe, karórát a lisztesbödönbe….
8. Hangulat- és/vagy viselkedésbeli változások. Hirtelen hangulatváltozásokat figyelhetünk meg a betegeknél, méghozzá akár úgy is, hogy látszólag semmi nem váltja ki a feltörő örömöt, haragot vagy csendes szomorúságot.
10. Passzivitás. Mindannyian belefáradunk néha a napi rutinba, az időseknél ez az érzés fokozódhat. A kórban szenvedő emberekre azonban gyakran teljes passzivitás jellemző, állandó biztatás, noszogatás hiányában még egy kis sétára vagy akár fogmosásra sem lehet rávenni őket.
Mindannyiunk érdeke, hogy ismerjük ezeket a tüneteket. Ha még nem is magunkért, talán idősödő rokonainkért…
Cozumel
http://nostenyek.com/2011/03/01/mire_megvenulunk/
