„ESŐCSINÁLÓ”

Írta: Nagy Jenő · 2010. július 3.

kb. 1 perc olvasás

„ESŐCSINÁLÓ”

Majd azt mondta Illés Áchábnak: 
,,Menj fel, egyél, s igyál, mert nagy eső zuhogása hallatszik.” 
Fölment Ácháb, hogy egyen, s igyon, 
Illés pedig felment a Kármel csúcsára, 
lekuporodott a földre, arcát térdei közé tette, 
s azt mondta legényének:
,,Menj fel, s nézz a tenger felé.”
Ez, miután felment és arrafelé tekintett, azt mondta: ,
,Nincs semmi sem.” 
Erre ő ismét szólt neki: ,,Menj vissza, hétszer.” 
Hetedik alkalommal aztán íme, 
egy kis felhőcske szállt fel a tengerből, 
akkora, mint az ember lábnyoma. 
Erre ő így szólt: ,,Eredj fel és mondd Áchábnak: 
Fogass be szekeredbe, 
s menj le, hogy meg ne akadályozzon az eső.” 
Alighogy egyet-kettőt fordult, íme, elsötétedett az ég, 
s felhő, szél és hatalmas eső támadt. 
Felült tehát Ácháb és elment Jezreelbe, 
Illést pedig megszállta az Úr ereje, s ő felövezte derekát, 
s futott Ácháb előtt, amíg Jezreelbe nem ért.

1Kir 18,41-46