kb. 7 perc olvasás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség vizsgáló: magyar mondattár
MIND EGY – Emberélet-lényeg ABC II.
Ön- és társismereti/szereteti tesztkönyvem
(Amit közvetlen-közvetve magamnak árthatok)
József Attila
VIGASZ
Ne hadd el magad, öregem,
bőröd ne bízd kereskedőre,
ki elád felhőt az egen
s a földön telket vesz belőle.
Inkább segít a kutya szőre
a teríthető betegen,
semhogy magát miértünk törje,
aki sorsunktól idegen.
Magának rág mind, aki rág,
a fogacskák azért fogannak.
S mert éhes rongy vagy, a fogát
elkoldulhatod-e a kannak?
Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak,
ki fűtve lakik öt szobát,
falain havas tájak vannak,
meztelen nők meg almafák?
Hihetsz-e? Szagos kis dorong
édes szivarja s míg mi morgunk,
ő langyos vízben ül s borong,
hogy óh, mi mennyire nyomorgunk!
Ha pincéjébe szenet hordunk,
egy pakli „balkánt” is kibont!
Szivére veszi terhünk, gondunk.
Vállára venni nem bolond…
Bús jószág, ne vetéld magad!
Együtt vágunk a jeges télnek.
A jégből csak lucsok fakad,
de hű társ – éhezők kísérnek.
S ha most a tyúkszemünkre lépnek,
hogy lábunk cipőnkbe dagad,
rajtad is mult. Lásd, harc az élet,
ne tékozold bizalmadat.
1933. október 19.
A szegény ránéz a gazdagra,
s ezt gondolja: „Jaj, de gazdag vagy te”.
A gazdag ránéz a szegényre, s ezt gondolja:
„Jaj, de szegény vagy te”.
A szegény belül, a lelke mélyén
így kiált a gazdag felé, teljes meggyőződéssel:
„Adj pénzt, adj pénzt”.
A gazdag belül, a lelke mélyén,
így kiált a szegény felé, éppoly meggyőződéssel:
„Nem adok, nem adok”.
Minthogy erről nem beszélhetnek,
társalgásuk folyton elakad.
(KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: KÍNAI KANCSÓ – 1931.)
*
A
lottóra
költöd pénzed,
mert ott mindenkinek egyenlő esélye van,
nem kell tudás, protekció, szorgalom stb.,
s még a legszegényebb ember is játszhat,
és fizetheti önként a hülyék adóját…
*
Hibernálva
Mintha téli álmot
aludnál, s nincs ébresztőd
Vészcsengő hiányos koporsó –
egy lelki tetszhalott vagy,
egy virtuális faládába szögezve,
akire ráadásul már hull a föld is…
*
Sírpalotára
gyűjtögető koldus,
aki maga alkotja meg
a saját gigantikus emlékművét,
nagyzási hóbortjának/önleértékelésének
kövekből kirakott, felépített bizonyságát…
*
Patchwork család
Elfogulatlanul, vagyis
részrehajlás nélkül igazságot tenni:
ha az én gyerekem, meg a tied
veri a mi közös utódunkat
Az egyikhez mostoha,
a másikkal kényeztető,
de a harmadikkal
irgalmasan igazságos vagy…
*
Lelkiismeret
Mesterségesen elaltatott,
tetszhalott állapotba nyugtatózott,
vagy nyílt cinizmussal ideig-óráig,
de így többnyire örökre bérbe adott
*
Egyáltalán
nem érdekel
mások megítélése –
kivonod magad minden
társadalmi kontroll alól
(vagy minden elvárásnak
görcsösen igyekszel megfelelni)
*
Az
áldott
magánosság hiány
Félsz hosszabb ideig elvonulni,
csendes magányban szemlélődni,
semmitől sem zavartatva meditálni,
ülepíteni, kiüresedni és feltöltődni…
*
Nincs,
nem lehet
magánkuckód –
a nyilvánosságba vagy vetve!
Tilos félrevonulni, elbújni, bezárkózni,
ablakot befüggönyözni, ajtót bezárni…
*
Mindig
a többséggel,
mindig az árral úszva,
vagy ellenkezőleg: mindig ellene –
dafke, csak azértis, különcködve,
ha a fene fenét eszik is!?
*
Nem ismered
a szabadon választott,
csak és kizárólag a kötelező gyakorlatokat.
Mint egy műkorcsolyázó, aki vezeti a versenyt,
amíg olyan kűrt is futni kell, amit már ő kreált…
*
Hadtáp
Túl sok a konzerv,
a túlfőtt, az agyonmelegített,
az elpépesített, az adalékokkal mérgezett,
a jéghideg/tűzforró, sótlan és elsózott stb.,
a sebtében elfogyasztott/betömködött „étel”
*
Kényszer-torkos
Sohasem tudhatod,
hogy legközelebb mikor ehetsz,
ezért, ha egyszer a fazékhoz jutsz,
torkig zabálsz, egészen a rosszullétig…
*
Vagy,
vagy nem vagy?
Levegőnek nézve,
átnézve rajtad:
hallgatás, semmibevétel:
mintha te nem is lennél…
*
Patthelyzet
Mint amikor
a sakkjátékban
senki sem tud lépni,
de sakkot sem kapott a király
*
Civilizált,
de nem kulturált:
vita, érvelés helyett
a net csúcstechnikán
a másik személyének,
és még a felemenőinek
a bántása, sértése folyik
egészen a karaktergyilkosságig…
*
A
győzelmedben
is csak vesztes vagy
Megnyerted a világot,
de lelkedben kárt vallottál
*
Csak azért
csepülöd magad, hogy
a másikból kiprovokáld
az azonnali cáfolatot,
s így még egyszer halljad,
ahogy szembe dicsérnek…
*
Egyszer élsz
és nem tudod, meddig!
Mégis fölösleges, sőt káros
dolgokra pazarolod drága időd
(vagy hagyod pofátlanul rabolni)
*
Áldozat?
Te szenvedted
el a nemi erőszakot,
mégis rád néznek úgy,
mint cinkos társ-tettesre…
*
Biztosra menni
Mint Chaplin Kölyök c. filmjében,
ahol az üvegező előtt megy az üvegtörő –
Mint amikor a meglevő depresszió elleni szerhez
„gyártanak” milliós nagyságrendben „betegeket” …
*
A balgák
a megszólástól,
és nem attól félnek,
hogy a lelkiismeretük
non stop kínpadra vonja őket
*
Tűz van!
Az kiabál,
akinek a háza ég
(mintha nem ő lenne bajban)
Akinek – még – nem ég a háza,
az meg közönyösen szemlélődik,
hisz ő csak a szomszéd ház lakója…
*
Az
ember
védekezhet
a sors csapásai ellen,
de tehetetlen a saját
szenvedélyei által idézett
szerencsétlenségekkel szemben…
*
Az igazságot
mindenki tudni véli,
de mindenki csak a magáét.
A sok fény viszálya – sötétség,
és csak ahol egyetlen nap süt,
ott van egyedül világosság.
*
A
szálkát
kipécézed
a más szemében,
a sajátodéban még
a gerendát sem veszed észre.
*
Aki
nagyon,
túl sokat ír/beszél,
hogy valószínűbb legyen:
talán igazság is lesz benne
(a sok hamis elfedi kevés igazát)
*
Későn
ébredsz, kelsz,
későn zártad estéd,
és indulsz el dolgodra,
és csak rohansz magad
és az események után,
de soha utol nem éred…
*
„Lesz,
ami lesz”
alapon elindul,
de mire már akarna,
addigra már nem tud
megállni a meredek lejtőn:
ahol egyre sebesebben száguld,
csak kár, hogy lefelé, a semmibe…
*
Örökre
gyerek maradsz,
mintegy gyámság alatt:
mindig mások döntenek arról,
mi – nem – szolgálja a te javadat…
*
Hiába
kívánhattál hármat –
még jó, ha nem lett rosszabb,
s nem maradt a kolbász az orrodon…
(de holtig nyomaszthat a kimaradt esély)
*
Nem
engedi
levágni a kisujját,
inkább odaadja életét…
Mindent vagy semmit elvű –
nem fogad el kisebb rosszat!
*
Csak
azért ölel
oly hevesen
és szorosan a „jóbarát”,
hogy gyengéid kipuhatolja,
s majd oda döfi tesi/lelki tőrét
*
Úgy
éheztetnek,
hogy ők eközben
szemed-szád-orrod előtt
épp a kedvenc ételeid falják…
(tantaluszi kín)
*
A
téged
kifosztóknál
kell alamizsnáért pitizned,
és minden fillérért hálálkodnod…
*
Gúny-
nevet kapsz,
ami fájó pontod éri,
amit rád ragasztanak,
és társaid kórusban szavalják…
*
Kifürkészik
hálószobatitkaid,
vagy te fecseged ki
a szesztestvéreknek,
és aztán azzal zsarolnak…
*
A
bókot
szexuális
zaklatásnak veszik
és rögtön beperelnek,
könnyen állásodba kerülhet…
*
A
„férfiak”
megcsonkítják magukat,
vagy buzit „játszanak” stb.,
hogy így mentesítsék magukat,
és ne ők védjék meg a hont…
*
A
Hatalom
bármikor megtilthatja
némely halott eltemetését…
(Antigoné, polgári engedetlenség)
*
Mindig
valami vicceset,
vagy blaszfémiát
kéne már mondani,
hogy végre rád figyeljenek!?
*
Aki
nem nevet
elég hangosan
a főnök ismételt
bugyuta-blőd viccein,
az megnézheti magát…
*
Falujukból
turisztikai látványosság,
otthonukból vendégfogadó,
a szűz lányukból kurva lesz…
*
Nem
szoktatnak
szobatisztaságra,
vagy felnőttkorban
hagyod elveszíteni azt,
és így végleg be is zárkózol…
*
Az
alkohol-
tilalom idején
még a gyalogosokat
is megszondáztatják,
csak józanul sétálhatsz
(feketén, a maffia pultja alól
amúgy is méregdrága az ital…)
*
Csak
semmi
három lépés távolság,
ő a gyerek/diák barátja:
egy bratyizó szülő/tanár…!?
*
Csak
semmi
erősebb színdinamika,
soha semmi vadítóbb-
felpörgető, bolondító zene?
*
Csak
semmi
spontaneitás
vagy „elragadtatás”:
szolid és józan mulatás,
„bulizás”, szerelmeskedés…
*
Sokat
akar a szarka,
de nem bírja a farka –
a kevesebb több lett volna…
(a mohóság miatt semmi se jut)
*
Sokat
markol,
de keveset fog –
mindenhez konyít,
de semmihez sem ért…
*
Az
életet
csak játéknak,
a játékot vérre menő
élethalálharcnak veszik…
*
Sosem
tudható, hogy
a vacsorájukért
mennyit kell fizetni –
gyomorgörccsel várják a fizető pincért,
vagy kutatják a menekülő útvonalakat…!
*
Akik
elnyerik
„jutalmul”
a halhatatlanságot,
hamar kétségbeesnek:
sehol a kegyelemdöfés!
*
Egy hét
dínom-dánom,
majd sok év szánom-bánom –
világraszóló lakodalmat csapsz,
hogy bekerülj a rekordok könyvébe,
majd hamarosan az adósok börtönébe
*
Ócsó mán a pásztor,
Nincsen becsületi!
A nagy gazdák előtt
Mind huncut a nevi.
Ha valamije van
Azt mondják, hogy lopta,
Ha semmije sincsen,
Hogy elkorhelkodta.
Hát a szegény pásztor,
Hogyne szomorkodna:
Kicsinke a kenyér,
Kevés a szalonna.
http://www.youtube.com/watch?v=NmPE5t1Ujjs
* * *
Mind egy,
de nagyon nem mindegy
A baj felismerése a gyógyulás kezdete –
egy ilyen jó kezdés már egy fél siker,
a mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,
és jó szellemben lélek-bátran változtassunk:
sokkal, de sokkal több múlik mirajtunk,
mint azt gyáva önigazolásból hinni szeretnénk…
*
Mások akár meg is ölhetnek, de ártani nem tudnak?
A barátaimtól – és önmagamtól – védjen meg isten,
– jó szándékkal kövezem/kövezik az utam a pokolba -,
a nyílt ellenségeimmel majd csak elbánok magam is…
Aki leginkább javam szolgálhatná, az árthat legtöbbet.
Hozzávetőleges fontossági sorrendben
pamit, legtöbbet önmagamnak
pamit, rengeteget, előszeretteim
pamit a születési körülményeim
pamit én a családomnak, barátaimnak
pamit én hatalmamtól függően másnak
pamit az álbarátok, vagy nyílt ellenségek
pamit a társadalmi intézmények, szokások
pamit a mesterek, szolgáltatók stb.
pamit a jó-rossz hivatásos segítők
pamit az írástudók, szellemi stb. elit
pamit az állam, hivatal, bürokrácia
pamit a globális – rejtett – hatalom
pamit az ún. jó-balszerencse
Hamupipőkéből is lehet királylány,
és a legkisebb szegény fiúból is király –
a teljes élet végső soron csak az egyes emberen múlik,
ha az aranyait megbecsüli és gyarapítja, nem hagyja veszni,
az aranyból nem csinál sarat, a sarat nem mondja aranynak,
de a sárból próbál aranyat, vaskorból aranykort csinálni…
