Magyar írástudók árulásai

Ebben a részben azokról-azoktól közlünk írásokat, akik talentumokat, pozíciójukat, szerencséjüket stb. stb. éppen nem a magyar élet javára, de a kárára használják. Aki a legtöbbet javíthat, az ronthat is. Mint a patikus, aki nem orvosságot, de mérget kever… Nem hús-vér emberekkel, de szellemiségekkel van csatánk. A fejétől büdös a hal. A szellem mozgatja az anyagot. Kivált, ha még ezek az értelmiségiek döntési helyre is kerülnek… S ráadául közpénzen folytatják szellemi nemzetirtó tevékenységüket… Mást, a jót kiszorítva, ellehetetelenítve, lejáratva, elhallgattava (mint ez egy jó neoliberálishoz – sajnos – annyira passzol) Nem mintha a konzervatív, nép-nemzeti tábor lemaradna abban, hogy a gyáva és jól fizető megalkuvásait bölcs kompromisszumnak maszkírozza… Ott tolonganak ők is például a Prima díjakért, amivel az eltelt 25 év népirtó rendszerét legitimálják. Tisztelet a kivételnek – mert az nagyon kevés, nagyon ritka… A barát-ellenség felismerő rendszer létkérdés az ember, a nép számára – és sokszor éppen az árthat nekünk a legtöbbet, aki padig csak álbarátunk, aki majdnem igazat mond, jót prédikál, szépet alkot, igazságosan dönt stb. A nyilvánvalóan életellenesekkel magunk is elbánunk. A „barátainktól” védjen meg az Isten. (szerkesztés alatt)