Az anyaföldből növő fű, fa, virág

Anyaföld – termőtalaj – magvetés – földművelés – növénytermesztés – nemesítés – honosítás – kertészkedés – vadvirág – erdő és mező – rét és legelő – ehető vagy mérgező – gyökér, szár és termés – aratás és szüret – napfény és víz – magtár – aszály és öntözés – trágya – dísznövény és takarmány – csíráztatás – palánta – oltás – Édenkert – vadon és sivatag – örökzöld – parazita, kártevő – növényvédelem – kenyérgabona – gyümölcs – gyógynövény – füveskönyv – virágének – virágnyelv – évszakok és időjárás – üvegház – vegetáció – Flóra stb. stb. stb. 1. Kertész leszek, fát nevelek, Kelő nappal én is kelek. Lá… Nem törődöm semmi mással, Csak a beoltott virággal. Lá… 2. Minden beoltott virágom Kedvesem lesz virág áron. Ha csalán lesz, azt se bánom, Igaz lesz majd a virágom. R. Ha már elpusztul a világ, Legyen a sírjára virág. Ha már elpusztul a világ, Legyen a sírjára virág. 3. Tejet iszok és pipázok, Jó híremre jól vigyázok. Nem ér engem veszedelem, Magamat is elültetem. R. 4. Kell ez nagyon, igen nagyon. Napkeleten, napnyugaton. Ha már elpusztul a világ, Legyen a sírjára virág. R. http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/1672/koncz-zsuzsa/kertesz-leszek-zeneszoveg.html & http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Jozsef-Attila-Hangzo-Helikon-5-19265/ Ady Endre A grófi szérűn Nyár-éjszakán a grófi szérün Reccsen a deszka-palánk S asztag-városban pirosan Mordul az égre a láng. Éjféli hajnal, szörnyű fény ez, Nincs párja, napja, neve. Fut, reszket a riadt mezőn Az égő élet heve. Koldus, rossz álmú zsellér ébred, Lompos, bús kutya csahol. Az egész táj vad fájdalom. S a gróf mulat valahol. Szenes kalászok énekelnek Gonosz, csúfos éneket: „Korgó gyomrú magyar paraszt, Hát mi vagyok én neked?” „Mért fáj neked az égő élet? Nincs benne részed soha. Ne sírj, grófodnak lesz azért Leánya, pénze, bora.” „Ne félj, a tél meg fog gyötörni, Mint máskor, hogyha akar. Élethez, szemhez nincs közöd, Grófi föld ez és magyar.” S mégis, amikor jön a reggel S pernyét fújnak a szelek, A grófi szérün ott zokog Egy egész koldus-sereg. Siratják a semmit, a másét, – A gróf tán épp agarász – Érzik titkon, hogy az övék E bús élet s a kalász.