kb. 2 perc olvasás
Tompa László:
Havasi tájékon
I.
Míg mind-tovább föl, fölfelé haladtam,
Magam számára, sziklák oldalában,
Utat keményen tusakodva vágtam,
Most fönt kevély kúp, alant sziklakatlan.
Még néha-néha szédít e szokatlan,
Merész magasság, botladoz a lábam,
Hogy hamar ismét haladjak szilárdan,
A lenti léttől, rögtől elszakadtan.
Itt nincs virág már, csak egy-egy gyopárszál.
Fent, a fenyőknél fentebb sasmadár száll.
Lent zuhanó víz csörtet vad zúgókba.
De csak tovább, föl, ösztökél a próba!
Magam magamért, hadd lám, meddig ér el,
Ha nekivág egy konok ősi székely?
II.
Sziklák kövéből, magas sziklaszálon
– Míg vihar zúgott alattam, felettem –
Kivert magamnak kunyhót építettem.
S most itt lakom. Itt mélyül el magányom.
Körül a tág ür, felhők lomha rendje.
Kopasz kövek közt kanyarog a vadnyom –
Erdők zúgásán edződik a hangom,
S szavam az eget veri néha zengve.
De most még várok, tudva: nemsokára
Egy nap fog jönni, friss, hajnali széllel,
Mely ködöt űz, s a kapukat kitárja.
Addig csak várok. S olykor-olykor éjjel
– Éh-csikasz ellen élesztgetve lángot –
Egy-egy csóvát az éjbe belevágok.
…
Tompa László (Betfalva, 1883. december 14. – Székelyudvarhely, 1964. május 13.) erdélyi magyar költő, műfordító.
Elemi iskoláit Segesváron, a gimnázium alsó osztályait Székelykeresztúron végezte, majd Nagyszebenben érettségizett. 1902–1907 között elvégezte a jogot Kolozsváron. Itt jelent meg nyomtatásban első verse az Egyetemi Lapok-ban.
Az egyetem elvégzése után Székelyudvarhelyre került közigazgatási gyakornoknak, 1918-ban vármegyei főlevéltárosnak nevezték ki. Az első világháborút a városban vészelte át, mert egy gyermekkori sérülése miatt nem sorozták be. 1919-től ő szerkesztette a helyi Székely Közlöny című lapot.
1920-tól kezdve több verse és műfordítása jelent meg Marosvásárhelyen, a Zord Idő című irodalmi lapban. Ebben az évben megnyerte a Zord Idő verspályázatát az Idegen falusi fogadóban című versével. Költeményei megjelentek az Erdélyi Szemle, a Napkelet, a Pásztortűz, az Ellenzék illetve az Erdélyi Helikon című lapokban.
1929-ben megkapta az Erdélyi Helikon nagydíját, 1941-ben a Baumgarten-díjat. 1943-ban lemondott a lapszerkesztésről és nyugdíjaztatását kérte, de 1944-ben elvállalta egy évre a magyar irodalom tanítását a székelyudvarhelyi gimnáziumban. 1955-ben kitüntették a Román Népköztársaság Állami Díjával.
Műfordítóként többek között Hans Christian Andersen, Johann Wolfgang von Goethe, Friedrich Hebbel, Hölderlin, Gottfried Keller, Nikolaus Lenau, Eduard Mörike, Rainer Maria Rilke, Friedrich Schiller, Theodor Storm és Stefan Zweig műveit tolmácsolta.
Kötetei:
Erdély hegyei között, 1921
Éjszaki szél, 1923
Ne félj, 1929
Hol vagy, ember? 1940