kb. 7 perc olvasás
Jézus vagy Pál? – A biblikusság bírálata
TÓTH KORNÉL FRIGYES írása
Máté 5,20: Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába.
A történelem során rengeteg kritika érte már a Bibliát, kétségbe vonták tudományosságát, történetiségét, eredetiségét, hitelességét, sőt a segítségével kiépített teológiai és ideológiai elképzeléseket is megpróbálták megkérdőjelezni. Én egész más oldalról szeretném megvizsgálni a Biblia tanításait, történetesen bizonyítani szeretném, hogy Pál apostol levelei nem követik Jézus tanításait, sőt érvénytelenítik azt, és szinte teljesen feleslegessé teszi mindenki számára, akik Pál tanításait Isten ihletett tanításaként fogadják el.
Isten Lelke számtalanszor próbált ébredést támasztani a gyülekezeteinkben. Jöttek a friss megtértek, megszaporodott a gyülekezet, de mivel az elöljárók téves irásmagyarázatai miatt képtelenek voltak valóban az Ő vezetésére támaszkodni, kénytelenek voltak elfogadni azokat az írásokat, amik már évszázadok óta visszafogják a Lélek működését a történelemben. És a lélek ébredése az éppen aktuális egyház megítélése után, a tőle való elszakadást követően, egy új egyház vagy gyülekezet megalapítását eredményezte. De mivel nem értették meg, hogy az egyház hibáinak gyökerei a Pál leveleinek az alkalmazásán alapszanak, ők is a leveleket hit által alapul véve gyülekezeti látásuk megalkotásánál csak egy újabb biblikus szervezett egyházzá váltak. Jézus evangéliuma továbbra is háttérbe szorult, és csak hivatkozási alappá változott. Pál levelei annyira agyafúrtak, Jézus tanításai annyira hiányosak, hogy az egyszeri megtért hívőt igen könnyen a biblikusság rabláncával kötözhették le a Biblia írástudói.
A Look magazin 1971. februári száma olvasóit fényképekkel teletűzdelve tájékoztatta a virággyermekek megtéréséről, a 60-as évek ellenkultúráját képviselő társadalmi mozgalmak színeváltozásával a keresztény eszmék egy új térhódításával lepte meg. A Look, Time és a Newsweek magazinok tájékoztattak az óceán partján várakozó emberek bemerítkezéséről, több egyetem professzora a jelenséget az amerikai történelem egy legjelentősebb eseményének tüntette fel.
Ezeket a megtérteket használják fel a keresztény írástudók arra, hogy a téves keresztény eszméket általuk hirdettetve újra igazoltnak láttassák. A megtérés még nem azt jelenti, hogy az evangélium hirdetését szolgálják, hanem azt, hogy a keresztény eszmék szolgálatára megnyerték őket, miközben azok Jézus követésében hiszik magukat. A keresztény fogalmazványok a hippiknél az élvezeteket ítélik meg, a narkót, a közösségi életet és a szabad szerelmet. Az élvezetekből való térítés kifejezetten keresztény elmélet (Pál alapján támadt fel az érzéki test megvetésének kötelező és szent gondolata), és nem evangéliumi, ahol a hamisságokból és gonoszságokból térítenének. Miért nem tesz bizonyságot egy keresztény írástudó egy kizsákmányoló mamut cég vezetőjének a megtéréséről, aki eladja a vagyonát, amit a dolgozóinak béréből halmozott fel, a munkásai fizetését a törvényes szabályok által jogosnak érezve de mégis megrövidítve szerzett és szétosztja a szegények között? Mert a keresztény írástudónak a hitetés, a hitre térítés a célja, nem pedig a hamisságok és gonoszságok leleplezése. A hitetés pedig a jól bevált Páli módszerekkel történik, tudniillik az élvezetek kárhoztatásán keresztül, a mennyei királyság ígérgetésével és a pokol kárhozatának kilátásba helyezésével. Ez történik 2000 éve a keresztény egyházakban, és ma is, amikor a szeretetben és békességben élő hippiket, motorosokat az élvezeteik kárhoztatásán keresztül fogják meg.
Nem változtat a térítés jellegén az sem, hogy valaki nem a narkóból, hanem okkult vallásából vagy fegyveres erőszakosságából tér meg. Őt ugyanúgy ennek a szemléletnek az árnyákába állítják megtérése után, jóllehet nem a Biblia ismeretének alapján tér meg az egyszeri ember, hanem Jézus szeretetének megtapasztalásán keresztül. De majd megismeri a Bibliát, közben pedig az írástudóknak nagy lehetőségük van elméjének a megfogására az nélkül, hogy a megtévesztésének látszata is felmerüljön. És ez sajnos azért is igaz, mert a legnagyobb keresztény prédikátor sem képes, vagy nem is mer az evangélium lényege, tanítása és célja megértésével különbséget tenni a hagyományos Pál féle kereszténység téves útjával való összevetésével.
Minden ébredést a keresztény írástudók rontanak el. A fenti említett mozgalom növekedését nem az állította le, hogy elfogyott volna a hippi, gengszter vagy a motoros Amerikában, hanem az, hogy hiteltelenné vált, mert a megtértek életmódja, viselkedése és gondolkodása feletti befolyást a régóta tévedéseiben fel nem ismert Pál apostoli eszmék elfogadtatásával próbálták folytatni. Az akkor megtértek, most kétségekkel és lelki problémákkal gyötörve próbálják elkerülni a gyülekezeteket, csalódtak elöljáróikban, a keresztény eszmék mintái hamisan kezdtek csengeni a fülükben. Akik pedig nem maradoznak el a gyülekezetekből, azok végeredményben önmaguk erejéből képtelenek megítélni az elméjüket és lelküket megkötöző keresztény eszmék téves vagy igaz voltát, mert az időközben vállukra nehezedő családi és munkahelyi terhek sem időt, sem energiát nem hagynak azt írástudók tévedéseinek vagy manipulációinak felülvizsgálatára.
Ezeket azonban sem a média, sem a keresztény elöljárók és az írástudók nem verik már nagydobra, de visszatérni a kiindulópontra már azért sem lehetett, mert azt időközben maga a keresztény mozgalom vagy az amerikai üzleti kultúra felszámolta. Talán azok a megtértek érzik tvábbra is sikeresnek magukat, akiket rámenősségük és hírük akkora tekintélyre emelt, hogy elöljáró pozíciót nyerve maguk is a befolyásolás nagy üzemeltetőivé válhattak. A mai számos tag inkább a tömeghatás igazi terméke, mint az Istennel való kapcsolat tényleges megtalálásának az eredménye lenne.
A mai keresztény mozgalom tehát nem Isten erejére támaszkodik, hanem az időközben elmúlt és egyben elaludt ébredés emlékeiből él, abból próbálja önmagát fenntartani, azoknak az éveknek a dicsőségéből merítve próbál még tért nyerni, miközben értetlenül áll az ébredés megszűnése előtt, de nagy létszámú tagságával még megpróbál időt és további tagokat nyerni. Ez ma éppen úgy érvényes a magyarországi keresztény ébredésekre,mint az amerikaiakra, több szabadegyházas, szabadkeresztény gyülekezet egy korábbi magyar vagy külfödi ébredés alapjain született, de mára már csak annak emlékeiből, hagyományaiból, és mintáiból él.
A keresztény élet mintája az, ha a hívő megtagadja önmagát, ellenáll a kísértéseknek, és Isten hasznos eszközének bizonyul a missziós munkában. A keresztény önmegtagadás alávetettséget jelent a Bibliának, a test kívánságainak elfojtását, beleértve a saját énről, a régi, ó-természetű emberről való lemondást, a keresztény idejének és energiájának átadását a misszós célok szolgálatába, nem pedig azon hamis gondolatoknak, gonosz indulatoknak a megtagadását, amelyek szeretetlenségből és igazságtalanságból származóan jellemezték vagy jellemzik még sötét dolgainkat A kísértések szintén nem a kívánságok mások megsértése melletti teljesítésének csábító elutasítását, hanem a test kívánságainak bármilyen teljesítésére jelentkező lehetőségek elutasítását jelenti, függetlenül attól, hogy a kívánságok lemondása közben a hívő megmarad hazugságaiban, vagy újabbakat gyűjt a tetejére. Az írástudók nem segítenek ezeknek a különbségeknek a meglátásában, mert maguk sem látják a különbséget. Mindegyik pásztor tömegeket akar maga alá, hogy ez által bizonyítsa Istentől eredeztetett tekintélyét. Ezzel szemben Jézus egy akolról és egy pásztorról beszél, mimódon jelöli önmagát bárki egy gyülekezet pásztorává? Maga a missziós szolgálat sem a közösségi élet és Isten gyermekeinek szellemi életét biztosító és fejlesztő körülmények megteremtését vagy kialakítását jelenti, hanem annak a gyülekezeti szerkezetnek a felépítését és biztosítását, amely már évszázadok óta az elöljárók és igehirdetők emberi tekintélyének és dicsőségének kialakítását, szószékeken és templomokban (mára ezek arénákra változtak) való megteremtését biztosítja. A keresztény fogalmazványokból is látszik, mennyire keresik a pásztori hatalmat sokan a hívők tömegei felett, és saját gyülekezetekről álmodoznak. Jóllehet ezt a korábbi írástudók által megalapozott téves minta szüli meg, de mindenkinek fontosabb a hatalomból való részesedés, mint az igazság keresése. Amikor gyűjtést szerveznek, inkább adakoznak a harmadik világ szegényei számára, mint hogy a helybeli megszorultakat számba vegyék, csakhogy elkerüljék a személyes segítség erejének, a valódi szeretetnek a megszületését, hogy ezt felcseréljék a jóval elidegenedettebb, és csak a szervezeti tekintélyt növelő hivatalos segítségekkel.
A keresztény eszme első alapelve az a hit, hogy megtanuljon maximálisan bízni a hívő a Biblia tekintélyében, tévedhetelenségében. Apró életfeladatokban (lakóhely, munkahely választása) komoly leckét kap az ember, hogy a Biblia megítélésétől függetlenül döntsön, mégis mikor a Biblia helyett, sőt a Biblia kiigazítására Isten közvetlen tanításaira kellene hagyatkozni, ezt egyáltalán nem meri megtenni. Olyan erős már benne az írástudók hitetlen biblikusságra vonatkozó magyarázatai, hogy ennek gondolatát már eleve a Sátán sugalmazásának véli.
Igaz ezekre a keresztény mozgalmakon belül Jézus mondása a kereszténység igehirdetőire. prédikátoraira, hitetőire éppen úgy, mint anno a korabeli írástudókra:
Máté 23,15: Megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt kereszténnyé (eredeti: zsidóvá) tegyetek, és miután azzá lett, a gyehenna fiává teszitek, hétszerte inkább magatoknál
Mert nem csak a megtérés számít, hiszen az csak út kezdete, hanem maga az út. Pál apostol tanulmányozásából pedig az igaz út eltűnik, mert az csak Jézus tanításaiból kerülne elő, nem Pál leveleiből, így megmarad a kezdeti állapot egyhelyben topogása.
Ha azonban érvénytelenítené bárki Pál leveleit, kihúzná a talajt a szervezett keresztény egyházak alól, azok másnapra becsukhatnák a kapuikat, és lehetőség nyílna valós közösségek alakulása felé, amelyben a vezető, a Mester, az Atya az Isten, a tagok pedig mindnyájan testvérek lennének.