kb. 2 perc olvasás
Társadalom gyerekcipőben
Demográfiai adatok – és ami mögöttük van
„Más vagyok, így fogadj el, / Visszanézned nem is kell, / A boldogságod találd meg, / És csinálj sok-sok gyermeket.”
A sláger szövege egyszerű és derűs, a dal jó, a benne foglaltak megvalósítása mégsem megy. Mi hiányzik hozzá a magyar társadalomból? Az egyszerűség? Vagy a derű? A válaszokat, a drasztikus népességfogyás és az elöregedés megállításának lehetőségeit a legutóbbi, 2011-es népszámlálás statisztikái és eredményei tükrében kereste a Családbarát-e a magyar társadalom? című demográfiai konferencia.
Mi jellemzi a magyar társadalmat a családok és a népesség szempontjából? Fogyó populáció, a szülőképes korban lévő nők számának csökkenése, az első gyermek megszületésének kitolódása, a gyermektelen nők számának gyarapodása, a termékenységi mutató romlása és öregedő népesség. Az elöregedett társadalom pedig elveszíti versenyképességét, a hagyományos családmodell visszaszorul, a házasodási kedv csökken. Ezek nem népszámlálással mérhető tények, hanem a szélsőséges individualizmus következményei. Mivel a részeredmények összefüggenek, rendszerré állnak össze, ezért a jelenlegi magyar demográfiai helyzeten is csak rendszerszerűen lehet változtatni, az egyes elemek javítgatása már nem elegendő – foglalta össze kíméletlenül a legutóbbi népszámlálás konklúzióit Németh Zsolt, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese.
Ha népesedésről beszélünk, az egyik legfontosabb számszerű adat, hogy a 15–49 éves korú, szülőképes nők aránya folyamatosan csökken, és a népszámlálás idején mindössze 39 százalékuk élt házasságban. Száz férjezett nőnek 179, míg 100 élettársi kapcsolatban élőnek 120 gyermeke született Magyarországon. 2011-ben tehát a megszületett gyermekek több mint felének éltek házasságban a szülei. Ez azt jelenti, hogy még mindig a hagyományos család a legbiztonságosabb intézmény a gyermekek felnevelésére és az emberi életre.
Hazánk népessége 1980-ban volt a csúcson, azóta – a főként határon túli magyar migráció mellett is – folyamatosan fogy a népesség. A 2011. október 1-jei adatok alapján Magyarországon 9 937 628 fő él. (260 687 fővel kevesebb, mint 2001. február 1-jén.) A korfánkon a lakosság fogyásán túl a társadalom elöregedése is látszik. Folyamatosan csökken a száz aktív felnőttre jutó gyermekek száma, az időskorúaké pedig állandóan nő. A korfa struktúrája visszafordíthatatlan erővel változik, s ez hazánk kultúrájára, mentalitására, gazdaságára és fenntarthatóságára is hatással van.
A népszámlálás egyik önként megválaszolható kérdése – a vallási hovatartozás – alapján is készültek összevetések a demográfiai helyzettel kapcsolatban. A vallás szociokulturális változó, és semmilyen egyházpolitikai érdek nem vezeti sem a kérdésfeltevést, sem a válaszadást. E tények ismerete nélkül nagyon nehéz lenne megérteni és tisztán látni bizonyos társadalmi folyamatokat, változásokat. A felekezeti hovatartozásra adott válaszok alapján azoknak, akik valamely vallási csoporthoz tartozónak mondták magukat, szignifikánsan magasabb volt a termékenységi mutatójuk, mint azoknak, akik nem válaszoltak a kérdésre, vagy úgy nyilatkoztak, hogy nem tartoznak vallási közösséghez.
A teljes cikket a nyomtatott változatban olvashatja.
http://ujember.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=
23214:t%C3%A1rsadalom-gyerekcip%C5%91ben
