kb. 2 perc olvasás

Húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása
(Sigmaringeni Szent Fidél pap, vértanú, Szent György vértanú)
A nap liturgikus színe: fehér
Krisztus feltámadt! – Valóban feltámadt!
Húsvét a liturgikus év legnagyobb ünnepe.
A húsvéti mise a feltámadt Krisztust köszönti,
mert övé a hatalom és a dicsőség mindörökké.
Minket pedig arra int, hogy
a keresztségben új életre kelve
az odafönt valókat keressük.
S így remélhetjük, hogy
Krisztussal együtt
elnyerjük a feltámadás és az örök élet ajándékát.
Napi igehelyek
ApCsel 10,34a.37-43
Akkor Péter beszélni kezdett:
,,Valóban azt tapasztalom,
hogy Isten nem személyválogató,
Ti is tudjátok, hogy mi történt
Galileától kezdve egész Júdeában,
a János által hirdetett keresztség után;
hogy miképpen kente föl Isten
Szentlélekkel és erővel
a Názáretből való Jézust,
aki körüljárt, jót tett,
és meggyógyította mindazokat,
akiket az ördög a hatalmába kerített,
mert Isten vele volt.
Mi pedig tanúi vagyunk mindannak,
amit ő a zsidók országában és Jeruzsálemben tett.
Fára függesztve megölték őt.
De Isten harmadnapon feltámasztotta,
s megadta neki, hogy megjelenjen,
nem az egész népnek,
hanem Isten által előre kijelölt tanúknak,
minekünk, akik ettünk és ittunk vele,
miután halottaiból feltámadt.
Meg is parancsolta nekünk,
hogy hirdessük a népnek,
és bizonyítsuk,
hogy ő az,
akit Isten az élők és a holtak bírájává rendelt.
Róla tesz tanúságot az összes próféta,
hogy az ő neve által
mindenki elnyeri a bűnök bocsánatát,
aki csak hisz benne.”
1Kor 5,6b-8
Dicsekvéstek nem helyes.
Nem tudjátok,
hogy egy kevés kovász
az egész tésztát megkeleszti?
El a régi kovásszal,
hogy új tésztává legyetek,
hisz valójában kovásztalanok vagytok!
Mert húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták.
Üljünk tehát ünnepet,
de ne a régi kovásszal,
sem a rosszaság és a gonoszság kovászával,
hanem az egyeneslelkűség és az igazság kovásztalanságával.
Jn 20,1-9
Mária Magdolna
a hét első napján kora reggel,
amikor még sötét volt, a sírhoz ment,
és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól.
Elfutott tehát,
elment Simon Péterhez
és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett,
és azt mondta nekik:
,,Elvitték az Urat a sírból,
és nem tudjuk, hová tették!”
Erre Péter és a másik tanítvány elindultak,
és a sírhoz mentek.
Ketten együtt futottak,
de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter,
és elsőként ért a sírhoz.
Lehajolt,
és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be.
Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt,
és bement a sírboltba.
Látta letéve a gyolcsokat
és a kendőt, amely a fején volt,
nem a gyolcsok mellé helyezve,
hanem külön egy helyen, összehajtva.
Akkor bement a másik tanítvány is,
aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt.
Még nem értették ugyanis az Írást,
hogy fel kell támadnia halottaiból.
http://www.katolikusradio.hu/?m_id=1&m_op=view&date=2011-04-24&szin=feher
(a Katolikus Rádió ismét hallható Bp. környékén: 102,1 MHz)
Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminősége
- Babits Mihály – Az Isten és az ördög…2011.04.23.
- Kárhoztatók – magyar közmondások2011.04.23.
- MAURIAC (1885-1970)2011.04.23.