Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek

Nagy Jenciklopédia – Életminőség-vizsgáló tükör – XI.

Írta: Nagy Jenő · 2025. szeptember 5.

kb. 21 perc olvasás

Eugéniusz:

Nagy Jenciklopédia –

Életminőség-vizsgáló tükör – XI.

A boldog vagy boldogtalan ember

A bölcs vagy balga teremtmények

ppppppppppppp

Táltos paripák vagy állatorvosi lovak

Istengyermek-ördögcimbora/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön/társ-sorsjavító vagy rontó típuspéldatár

ppppppppppppppppp

Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények ill. okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppp

Népballadák

{Szűcs Mária balladája}

Este van este van

hatot üt az óra

minden eladó lány

készül a fonóba.

Szegény Szűcs Mária

ő is elment volna

ha az ég előtte

be ne borult volna.

Ha az ég előtte

beborult azonban

szegény Szűcs Mária

elment a fonóba.

Elment a fonóba

leült ott egy padra

kihívta egy legény

csak egy minutára.

Babám édes babám

mi bajod érkezett

Talán a vacsorád

nemigen jólesett?

Itt van egy kulacs bor

had igyál belőle

had viduljon tőle

a te gyönge szíved.

Nem kell a te borod

igyad te meg magad

ha te nem sajnáltad

szép leányságomat.

Sajnáltalak babám

amíg megcsaltalak

de most a jóisten

viselje gondodat

Lányok szép leányok

tőlem tanuljatok

a csalfa legénynek

csókot ne adjatok

mert a sok forró csók

nem esik hiába

hullatom a könnyem

a bölcső gombjára.

Anyám édesanyám

Még csak egyre kérem

engedjen szobámba

ruháim megnézzem.

Ruháim, ruháim

szegről lehulljatok

engem sirassatok,

engem gyászoljatok.

Anyám édesanyám

még csak egyre kérem

engedjen a kertbe

virágim megnézzem.

Virágok virágok

ti is hervadjatok

engem sirassatok

engem gyászoljatok.

Jó estét jó estét

jövendő anyósom

hol van a Mariskám

a kedves galambom.

Bent van a szobába

hófehér ágyába

bent van a szobába

hófehér ágyába.

Bemegy a vőlegény

lássa menyasszonyát

bemegy a vőlegény

lássa menyasszonyát.

Éles kést kiveszen

szívébe őti be

éles kést kiveszen

szívébe őti be.

Vérem a véreddel

egy patakon folyjék

testem a testeddel

egy sírba nyugodjon.

Harangoznak délre

fél tizenkettőre

most visznek egy új párt

ki a temetőbe

http://folkradio.hu/radio/album/felvetel/10465/este_van_este_van1

p 1.

p Isten nem ver bottal?!

p Akit nem ér el a földi igazságszolgáltatás,

p Az erkölcsbíróság, a közvélemény büntetése stb.

p Az sem ússza meg, amit elkövetett, elmulasztott,

p De folyamatosan lelkiismerete kínpadjára vonva?

p Vagy még ebben, de legkésőbb következő életében

p Mindezt duplán, sőt sokszorosan visszakapja?

p Vagy ezt csak a naiv, balek „keresztény” birkák

p hiszik így önmaguk olcsó megvigasztalására?

p Látens bűnözés

p A fizikai bántalomnak rögtön nyoma

p és akár jogi következménye is lehet,

p hisz arról készülhet bizonyíték erejű látlelet.

p És eldöntik, hogy nyolc napon túl, vagy belül.

p De meddig halmozódhat, és mikor tudódhat ki

p ha sértegetve és megalázva kínzod kisgyereked.

p vagy ha szexuálisan zaklatod, molesztálod stb.

p A pofonban sem a „fizikai fájdalom” a legrosszabb.

p Az arculütés egy – nyilvános – megszégyenítés…

p Cui bono

p Ki mindenkinek jó az,

p ha olyan sci-fi filmeket forgatnak,

p amelyben a Földet külső támadás éri?

p E hipotetikus helyzetben meg lehet mutatni,

p külső veszélyben képes az emberiség összefogni.

p De azt is igazolva látjuk, ill. láttatnák velünk, hogy

p horribilis pénzeket költhetnek a gazdag államok

p a tömegpusztító, űr- stb. fegyverek kísérletezésére,

p aminek töredékéből megszüntethető lenne az éhezés…

p Közkívánatra…

p Ma Amerika felhördülne,

p ha a rend visszaállításának céljából

p ENSZ-katonák vonulnának be Los Angelesbe.

p Holnap viszont hálásak lennének!

p Ez különösen igaz lenne,

p ha azt mondanák az embereknek,

p hogy a támadás kívülről (az űrből) jönne,

p ami létüket fenyegetné.

p Ekkor történne az, hogy a világ azt kérné,

p szabadítsák meg őket a gonosztól.

p Az egyetlen dolog, amitől az ember fél, az ismeretlen.

p Ha ezzel a helyzettel néznének szembe,

p az emberek maguktól mondanának le személyes jogaikról,

p hogy a világkormány garantálja nekik a jólétet.”

p Henry Kissinger 1991

p Végzetes gyorsulás

p A lejtő elején még megállhattál volna

p (ha lett volna, aki erőteljesen figyelmeztet)

p De ahogy lejjebb kerülsz, egyre jobban felgyorsulsz,

p s már csak életveszélyes manőverekkel próbálkozhatsz,

p és örülsz, ha kínkeservesen, csonkulva, de megúszod…!

p Vagy elhagyod magad, s ahogy lesz, úgy lesz a végén…

p Bűnbak

p Nincs bátorság az önvizsgálatra,

p helyette intenzíven bűnbakot keres,

p akire minden bűnt rá lehet olvasni,

p akit minden bajodért felelőssé lehet tenni,

p aki életed/közösséged romlásának a fő oka –

p majd mehet minden tovább a rossz vágányon…

p Ronda

p Legrosszabb

p cselekedeteink

p és tulajdonságaink

p sem lehetnek oly rondák,

p mint aminő ronda és gyáva,

p ha nem merjük bevallani őket.

p (Montaigne)

p A piszkos munka.

p Kivel lehet elvégeztetni?

p Hogy az én kezem tiszta maradjon.

p Nem én öltem, csak bérgyilkost fogadtam.

p Nem én kakiltam a kútba, csak a kávájára.

p Nem én raboltam, csak tippet adtam hozzá.

p Nem én voltam a merénylő, csak a felbújtó.

p Nem én öltem, én csak hadat üzentem.

p Nem én háborúztam, én csak pénzeltem

p (és így meg is gazdagodtam belőle)

p Megváltás

p Ha elrabolnak

p és pénzt vagy életet alapon

p váltságdíjat követelnek érted,

p kik és mennyit gyűjtenének?

p Nem kizárt: senki és semmit…

p Vagy még pont te kérnéd,

p ne hagyják zsarolni magukat?

p (főleg akkor, ha nem is a pénz,

p de erkölcsi megalkuvás a követelés)

p Rossz kezedet/vég

p Jó kezdet fél siker…!

p Ha csak kicsit célzol mellé,

p a célnál ez már óriási eltérés lesz

p Ha rossz irányba indulsz,

p pláne: ha ellenkező felé,

p akkor minél sebesebben mész,

p annál messzebb távolodsz a céltól

p A „segítő”

p Aki maga inkább rászoruló

p Aki nem tudja, pont az tanítja

p Vakon vezet vakvilágba világtalant

p Akin nehéz segíteni – a vesztébe rohan…

p Látszatfüggő

p Képtelen vagy elviselni a látszatokat.

p Belehalsz, ha nem mindenki látja a jóságod

p Pláne azt, ha jót teszel, de rossznak láthatják…

p (ahogyan ezt Mikszáth „vén gazembere” merte…)

p Érzéki csalódott

p Bedőlsz a látszatoknak:

p Pl. a Föld egy végtelen sík

p és a Nap mozog körülötte, felette…

p És minden fényeset aranynak veszel,

p és megverekszel érte akár életre-halálra,

p még ha az igazából csak szar ócskavas is.

p Rossz bürokrata

p Az a(z) – amúgy szakszerű – közigazgató,

p aki az ügyfélért kockázatot nem vállal,

p aki százféle oldalról is jól lefedezi magát.

p Aki nem mer méltányosságot gyakorolni.

p A törvény szellemét holt betűk fölé helyezni

p (és magával is így bánik – nem tesz kivételt…)

p Re-akciós

p Nem ágál, csak reagál

p Te mindig, magadtól is

p fekete bábukkal kezded,

p illetve folytatod a játszmát.

p Te így mindig csak reagálsz

p a fehérrel játszó lépéseire!?

p Kezdeményezések helyett

p csak viszontválaszok sorából

p áll, tevődik össze az életed…

p Beleélés-híján

p Nincs elemi empátiád

p Nem tudod magad a másik helyzetébe képzelni

p Nem tudsz vele gondolatjátékban helyet cserélni

p Nem tudsz hozzá alkalmazkodni, érte kiállni, áldozni.

p Így hogyan is tudnál baj/élettársat szerezni/megtartani…

p A király meztelen!?

p Mégis mindenki az új ruháját dicséri,

p Az udvari költők egyenesen himnikusan…

p S egy kis koncért, szemhunyásért cserébe

p te is az elnyomó zsarnokod dicsőíted…!?

p És sehol egy szabadszájú vagány kisgyerek,

p aki el merné hangosan kiáltani magát…

p Mire váró?

p Majd a másik

p Hátha a következő…

p Mindig jobbra vágynak,

p Mindig rosszabbat kapnak

p A jónál is jobb helyzet kell?

p A biztos jót meg hanyagolják…

p Végletek

p Az egyik lány nem válogat,

p igent mond az első jöttmentnek,

p zsákbamacskához megy feleségül.

p A másik addig-addig kéreti magát,

p míg senki, aki Valaki, el nem veszi.

p Legfeljebb az utolsó, a legalja…

p Demagógia

p Mindenki annak hisz,

p aki most a legtöbbet ígéri,

p de biztosíték, garancia híján.

p Aki azután semmit/keveset ad,

p vagy éppen jó sokat, de keserűt…

p Fokozatlan

p Vagy-vagy logika

p Aki nincs velem, az ellenem

p Ha nem barát, akkor ellenség vagy

p A két vég között nincsenek átmenetek

p És végképp nincs átjárás innen oda…!?

p Átnevező

p „Nominalizmus”

p Nevezd a vereséged győzelemnek

p Hívd csak a kudarcot nagy sikernek

p Nevezd a putridat villának, kastélynak

p Szólítsd a világcsúfját világszépnek

p Szépítgesd a hazugságot füllentésnek

p A magzatölést latinul nevezd: abortusz

p A megalkuvást címkézd át: kompromisszum

p Mond a népforradalmat zendülésnek

p Nevezd a balgaságod bölcsességnek

p stb.

p Bili

p Sokáig

p nem tesz szóvá

p semmilyen sérelmet.

p majd, amikor betelik nála a pohár,

p akkor azután fejedre borítja a bilit,

p és hidegháborús állófrontot nyit…

p Csigaház

p Minden értékét

p magánál tartja,

p utánfutóval jár és kel,

p még a pincsikutyáját se

p bízza rá a jószomszédokra…

p (mert hogy nincs is ilyen neki)

p x

Kádár Kata

Anyám, anyám, édösanyám!
Gyulainé édösanyám!
Én elvöszöm Kádár Katát,
Jobbágyunknak szép lëányát. –
.
Nem öngedöm, édös fiam,
Gyula Márton!
Hanem vödd el nagy uraknak
Szép lányát. –
.
Nem këll neköm nagy uraknak
Szép lëánya,
Csak këll neköm Kádár Kata,
Jobbágyunknak szép lánya. –
.
Elmehetsz hát, édös fiam,
Gyula Márton!
Kitagadlak, nem vagy fiam,
Sem ëgyször, sem máccor. –
..
Inasom, inasom, kedvesebb inasom,
Húzd elé hintómot, fogd bé lovaimot! –
.
Lovakot béfogták, útnak indútanak,
Ëgy keszkenyőt adott neki Kádár Kata:
Mikor e szénibe vörösre vátozik,
Akkor életöm is, tudd mëg, mëgvátozik. –
.
Mönyön Gyula Márton högyekön, vőgyekön,
Ëgyször vátozást lát a cifra keszkenyőn.
.
Inasom, inasom, kedvesebb inasom!
A főd az Istené, a ló az eböké.
Forduljunk, mett* vörös szén* már a keszkenyő,
Kádár Katának is immán* rég vége lött. –
.
A falu véginél vót a disznyópásztor:
Hallod-ë, jó pásztor! mi újság nállatok? –
.
Nállunk jó újság van, de neköd rossz vagyon,
Mett Kádár Katának immár vége vagyon,
A te édösanyád őtöt elvitette,
Feneketlen tóba belé is vettette. –
.
Jó pásztor, mútasd mëg, hol vagyon az a tó,
Arannyim mind tiéd, a lovam s a hintó. –
.
El is mönének ők a tónak széjire:
Kádár Kata lelköm, szólj ëgyet, itt vagy-ë? –
.
A tóba megszólalt Kádár Kata neki,
Hëzzája béugrék hamar Gyula Márton.

Édösanyja vízi búvárokot kűdött,
Megkapták mëghalva, ësszeölelközve;
.
Ëgyiköt temették ótár elejibe,
Másikot temették ótár háta mögi.
.
A kettőből kinőtt két kápónavirág,
Az ótár tetejin ësszekapcsolódtak,
Az anyjok odamönt, le is szakasztotta,
A kápónavirág hëzza így szólala:
.
Átkozott légy, átkozott légy,
Édösanyám, Gyulainé!
Éltömbe rossz vótál,
Most is mëggyilkótál. –

Kádár Kata

Anyám, anyám, édös szülőm,
Öngedje mëg szép kérésöm,
Hogy vögyem el Kádár Katát,
Jobbágyomnak szép lányát. –
Miklós úrfi szépön kéri;
Édösanyja nem ígéri:
Nem öngedöm, édes fiam,
Nem öngedi az én rangom. –
Miklós mondá az anyjának:
Kádár Katát szeretöm csak,
Csak ëgyedül Kádár Katát,
Jobbágyomnak szép lányát. –
Édösanyja azt feleli:
Abból ugyan nem lösz sömmi,
Vagyon lányok az uraknak,
Abból neköd is juttatnak. –
.
Miklós úrfi mëgbúsula,
Készül, indul búdosásra.
Szógám, szógám, édös szógám!
Nyergeljed még pej paripám!
Mönjünk, mönjünk, amíg látunk,
Lögyön örök búdosásunk! –
Miklós úrfi elindula,
Azt mëglátá Kádár Kata,
A kapuját mëgnyitotta,
Hogy Miklós bémönne rajta.
Ne nyiss kaput, Kádár Kata,
Nem mönyök én most bé rajta;
Henem* mönyök a világra,
Hótig tartó búdosásra. –
Kádár Kata mëgbúsula,
Miklós úrfihoz így szóla:
Állj még, kéncsöm, szép Miklósom,
Hogy adjam rád ëgypár csókom!
Adjak neköd ëgy bokrétát,
A kezedbe kézi ruhát!
Mikor ruhám vérrel hobzik,
S a bokrétám hërvadozik,
Hidd el, kéncsöm, hidd el neköm,
Akkor löszön veszedelmöm. –
.
Elindúnak, mönnek, mönnek
Hosszú útnak, röngetegnek.
A ruháját Miklós úrfi
Elévöszi, mëg-mëgnözi,
Hát a ruha vérrel hobzik,
Bokrétája hërvadozik.
Mind a kettő azt jelönti:
Kádár Katát most veszesztik.
Miklós úrfi mëgfordula,
Ëgy mónárgazdát talála,
Kihöz közéllovagola,
Kihöz ő eképpen szóla:
Hallod-ë te, mónárgazda!
Mi hír vagyon a faluba? –
.
Nincs ugyan ott sömmi ëgyéb,
Kádár Katát elvesztötték. –
Hallod-ë te, mónárgazda,
Vígy el ingöm éppen oda,
Hol elveszött Kádár Kata,
Jobbágyomnak szép lëánya.
Pej paripám tiéd lögyön
S mindön ékös őtözetöm. –
.
Mónárgazda szót fogada,
Miklós előtt elindula,
Őt elvitte arra helyre,
Feneketlen tó széjire,
Onnét bészólalt a tóba:
Élsz-ë, kéncsöm, Kádár Kata? –
Kádár Kata is szólalik:
Nállad nékül elig* telik. –
Miklós úrfi ezt hallotta,
Szűvit a bánat elfogta,
Kezit fejire kócsóta*,
Sorsát ő ott úgy síratta,
S beléereszködék hëzza
A nagy feneketlen tóba.
Ëgyikből nőtt muszkátaszál,
A másikból rózsmarintszál.
Addig s addig neveködtek,
Vízön föjül emelködtek,
Ëgymásba belészerettek
S ott is ësszeölelköztek.
.
Miklós anyja mönt sétáni,
Meg taláta őköt látni;
Vízi búvárt elhívatá,
Mind a kettőt kiásatá.
Az ëgyiknek csinátattak
Fejér márvánkő kopossót,
A másiknak csinátattak
Vörös márvánkő kopossót.
Az ëgyiköt eltemették
Elejibe az ótárnak,
A másikat eltemették
Háta megi az ótárnak.
Az ëgyikből neveködött
Fejér márván liliomszál,
A másikból neveködött
Vörös márván liliomszál.
Ott is addig neveködtek,
Amíg ësszeölelköztek.
.
Miklós anyja hogy mëglátá,
Mind a kettőt leszakasztá,
Talpa alá bétipodá
S tövisbokorra rakatá.
Ezt hogy látta Kádár Kata,
Kopossóból följajdula:
Éltünkbe űdözőnk vótál,
Békét hótunkba sem hattál.
Kiér Isten jót ne adjon,
Szeretetlen tássat adjon!
Kinyeretlenség találjon,
Mégis sönki mëg ne szánjon.

*
KRIZA JÁNOS GYŰJTÉSE

VADRÓZSÁK
Kriza János székely népköltési gyűjteménye
http://mek.niif.hu/06100/06191/html/index.htm

p 2

p Elszámolás

p Minden perccel,

p minden fillérrel

p elszámoltatod élettársad,

p már a házassági szerződésetek is

p több száz sűrűn gépelt oldalra rúg –

p mintha nem is a holtig együttélésre,

p de egyből a korai válásra készülnél…

p Naiv

p Annyira megbízol az embertársaidban,

p illetve annyira nyitott házat tartasz stb.,

p hogy a kulcsot a lábtörlő alatt hagyod,

p s ezt még „a gyengébbek kedvéért”

p ki is írod nagybetűkkel az ajtófélfára…

p Paranoia

p Az üldözési mániás.

p Aki mindenkire gyanakvó,

p mert szerinte sok mindenki az életére tör…

p Aki így próbál szerény személyének

p különleges fontosságot tulajdonítani.

p Aki így mindig stresszben/menekülésben van.

p Leginkább – és esélytelenül – önmaga elöl…

p Vakbizalom

p Kiben mennyire bízzál?

p Bízd a kecskére a káposztát,

p A riválisodra életed nagy szerelmét,

p Féltékeny pályatársadra a hagyatékodat,

p A piramisjáték szervezőre spórolt pénzed,

p És a veled barátkozó spiclire a féltett titkodat!

p Gyűjtögető

p A buzgó „kiscserkész”

p Gyűjtögesd a jópontokat,

p a mindennapi jócselekedetekért.

p Életed végén, majd, ha meghalsz,

p beválthatod jó helyekre a paradicsomba…

p Karitatív, jótékonysági akciókban jó volt,

p csak ép élete nem a helyes pályán futott…

p Állázadók

p Őfelsége örök ellenzéke

p Fizetett vagy „profi” forradalmár

p Éles helyzetet kerülő szalonforradalmár

p Folyton lázongó, vagy lázító békétlen,

p aki hátulról, a bunkeréből bujtogat,

p majd veled, mással viteti el a balhét.

p Aki miután meghirdeti az elvi harcot,

p a luxusautón a villájába elviharzott…

p Kvantitatív

p A mennyiség forradalmárjai

p A középszer lehúzó ereje és terrorja

p A könnyen manipulálható túlnyomó többség

p demokrata diktátorai és konformista alattvalói…

p Elcserélt gyerek

p Ő igazából egy királyfi,

p egy borsószem királylány,

p csak egy koldus rabolta el…

p Ő ennél előkelőbb, gazdagabb

p családot, miliőt, bánást érdemel

p (aminek minél előbb ki kell derülnie,

p vagy ha mégse, akkor indokolt a depije…)

p Rossz gazdálkodó

p Szűkös, véges, fogyatkozó

p Energiáidat az önigazolásra

p Vagy pedig panaszkodásra,

p És önsajnáltatásra fordítod

p (ez utóbbiban verhetetlen,

p a győzelemért még csal is)

p Becsületbíró

p Vitás erkölcsi ügyekben

p úgy teszel itt és most igazságot,

p hogy csak az egyik felet hallgatod meg

p (a másikkal már úgyis régóta

p perben, haragban vagy)

p El/lecsúszó

p Az ún. tökéletes bűntény

p Minden eshetőségre gondolsz?

p – mintha egy kisisten lennél -,

p csak arra a kis banánhéjra nem,

p amin elcsúszik a talpad/kivitelezésed…

p Vérszem

p Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba

p Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik

p Ha valami egyszer véletlenül valahogy sikerült,

p akkor vérszemet kapsz, és elszemtelenedsz,

p és így borítékolható a közeli bukásod…

p Alkalom

p szülte tolvaj,

p aki vérszemet kap,

p és addig jár a korsó a kútra…

p (s így elindul lefelé a kriminális karrier,

p a börtönben további kiképzést kaphat…)

p Reménytelen eset

p akinek nem lehet tanácsot adni,

p azon hogy a csudába lehetne segíteni?

p Aki vagy részeg, vagy őrült(en szerelmes)

p Akit megszállt a gonosz, aki önistenítő stb.

p Játékos

p Aki nem tud játszani

p Vagy komolytalanul, vagy vérre menően!?

p Csak épp a kettő közötti középút üresen marad…

p Ezért nem is hívja őt szinte soha senki játszótársnak.

p Langyos

p A kiköpött…

p Se hideg, se meleg nem vagy

p csak az a langyos, akit kiköp az Úr!

p (vagy egy szájból fújsz hideget-meleget)

p Pygmalion

p Az alkotó szerelmes lesz művébe, szobrába

p Az apa, anya szerelmes lesz képére formált fiába

p (vagy mint Nárcisz, szerelmes lesz a tükörképébe)

p a tanító-nevelő az általa kikupált tanítványába

p (My Fair Lady)

p Nárcisz

p Aki beleszeret,

p szerelmes lesz a tükörképébe,

p egy azonos nemű emberi lénybe,

p aki nem más, de mint épp ő maga,

p és már meg se látja

p az érte epekedő

p másnemű lényt…

p Álomvilág-

p átokföldlakó

p a

p Álmodban tiéd lett

p a világszép királylány

p (filmcsillag, szépségkirálynő)

p Reggel hiába lógott bilibe a kezed,

p ezt kész ténynek, valóságnak vetted.

p (el sem tudtad képzelni, milyen lenne,

p milyen balszerencse, ha be is következne)

p b

p Vagy soha nem merted elhinni,

p hogy rád is vár valahol a te királylányod,

p aki neked teremtetett a legeslegszebbnek

p S inkább maradtál magadnak, magadban.

p Vagy felszedtél valakit, aki adta magát,

p akiért semmi próbát nem kellett kiállni…

p Világvég

p Fordított rendes

p a legnagyobb önbecsapás az,

p ha már nem csak képmutató vagy,

p de a bűnöddel, mint erénnyel tüntetsz!

p És ha ez nem ütközik ellenállásba, sőt,

p akkor elmondhatjuk, hogy süllyed a világ…

p (bár még a Föld-Titanic zenészei játszanak…)

p Hipokrita

p Elegendő a jótett látszata?

p Képmutatásod a bűn hódolata az erény előtt…

p De ez csak egy közvetett, egy indirekt hódolat,

p Mert mégis okosabbnak gondolod, hogy ha

p Csak úgy teszel, mintha erényes lennél…

p Jónak tűnő

p Akkor és úgy akarsz jó lenni,

p hogy ez rögtön nyilvánvaló is legyen…

p (különösen akkor, ha magad sem tudod,

p vagy épp nagyon is tudod, hogy – nem – jót teszel)

p Farizeus

p Fehérre meszelt sírokhoz hasonlító,

p amelyek kívülről szépnek látszanak,

p de belül tele vannak a halottak csontjaival

p s mindenféle undoksággal.

p (a szúnyogot kiszűri, a tevét lenyeli)

p Farizeusok dala

p Megtérsz vagy megtörsz!

p Úgy megátkozlak

p Süketté és vakká teszlek:

p Meggyógyítottalak.

p Pénzéhes gazember leszel:

p Megvilágosítottalak.

p Lehetsz farizeus, csak kövess engem!

p Kiűzöm belőled a démonokat-holnap.

p Ma fáradt vagyok.

p Nagy dolgokat fog cselekedni-holnap-az Úr.”

p Víg Mihály verse

p x

Fehér László lovat lopott…

(A halálraítélt húga)

Fehér László lovat lopott

A fekete halom alatt.

Csörgött, csattant az ostora,

Gönc városa meghallotta.

Rajta, rajta, Gönc városa,

Fehér László el van fogva!

Fehér Anna meghallotta,

Beszaladt az istállóba.

– Fogd be, kocsis, a lovakat

Rakjunk rá sok aranyakat.

Elmegyünk majd Gönc városba

Bátyám szabadítására.

Börtöngazda, egek ura,

Adok neked sok aranyat,

Szabadítsd ki a bátyámat!

– Nem kell nékem az aranyod

Sem tizesed, sem százasod,

Háljál velem egy éjszaka

Ki lesz bátyád szabadítva!

– Börtöngazda, egek ura,

Mi csörög az istállóba?

– Aludj, aludj, szívem Anna,

Kocsisom lovát itatja.

Most jött haza egy órája

Réz annak a zabolája,

Csörög, csattog a szerszámja. –

Erre Anna semmit sem szól,

Végigsétál a folyosón,

Folyosórul folyosóra,

Fehér László ajtajára.

– Fehér László, édes bátyám,

Élsz-e még vagy meghaltál?

– Ne itt keresd a bátyádat,

Elvitték már a zsandárok.

– Átkozódni nem szokásom,

De ha megfog, azt se bánom.

Reád szálljon, úgy kívánom,

Gyilkosomat meg nem szánom!

Borod, búzád ne teremjen,

Szántófölded ne zöldeljen.

Zsebbe késed kiforduljon,

Az is a szivedbe álljon!

Kenyhec (Abaúj)

Néprajzi Intézet kézirattára

(Sztareczky Zoltán gyűjtése). (Dallammal)

Molnár Anna

(Az elcsalt feleség)

– Jere velem, Molnár Anna!

Rengetegre, hosszú útra.

– Nem mehetek, Ajgó Márton!

Vagyon nekem hütös társam,

Hütös társam, jámbor uram,

Karonülő kicsi fiam. –

Addig hítta, addig csalta,

Lóra kapta s elrabolta.

Elindulnak, mennek, mennek,

Hosszú útnak, rengetegnek;

Találtak egy burkos fára,

Leültek az árnyékába.

– Molnár Anna, édes kincsem!

Nézz egy kicsit a fejembe. –

Addig nézett a fejibe,

Míg elaludt az ölibe.

Föltekintett feje föli,

Burkos fának ága közi,

Hát ott vagyon hat szép leány

Fölakasztva egymás után;

Aj! gondolá ő magába,

A hetedik én leszek ma!

Könny szemibűl kicsordula

Ajgó Márton orcájára.

– Mér sírsz, mér sírsz, Molnár Anna!

– Nem sírok én, Ajgó Márton!

Harmat vagyon a faágon,

Az hullott le az orcádra.

– Hogy hullana harmat mostan,

Mikor épen álló dél van…

Készűlj, készűlj Molnár Anna!

Indulj föl a burkos fára!

– Nem megyek én, Ajgó Márton,

Nem szoktam én mászni fákon,

Mutass példát, menj előre,

Megtanulom majdég tőled. –

Ajgó Márton fölindula,

Éles kardja visszahulla.

– Add föl, add föl Molnár Anna!

– Mindjárt, mindjárt jó katona. –

Úgy fölhajtá éles kardját,

Ketté csapá gyenge nyakát,

– Úgy kell néked, Ajgó Márton

Mér csaltál ki a házamtól! –

Fölöltözék gúnyájába,

Talpig vörös angliába,

Fölfordula jó lovára,

Elvágtatott hazájába.

Ott megállott kapujába,

Békiáltott udvarába:

– Aluszol-e, jámbor gazda?

– Nem aluszom, jó katona!

– Adsz-e szállást éjszakára?

– Nem adhatok, jó katona:

Elhagyott a feleségem,

Síró gyermek tűzhelyemen.

– Attól ugyan adhatsz szállást,

Hallottam én gyermeksírást.

– No ha úgy van, jere bé hát,

Eltöltünk itt egy éjszakát.

– Hallod-e, te jámbor gazda!

Van-e jó bor a faluba?

Ha van jó bor a faluba,

Hozz egy kupát vacsorára.

– Aj, a jó bor messze vagyon,

S a gyermekem kire hagyom?

– Míg az apja odajárna,

Én viselek gondot rája. –

S hogy elmenjen, alig várja;

S míg a gazda borért jára,

Kigombolá a dolmányát

Megszoptatá síró fiát,

Megszoptatta, megcsókolta,

S a tűzhelyen elaltatta.

Hogy az apja megérkezik,

Sírást nem hall, csudálkozik,

A gyermek tán azér hallgat,

Hogy a háznál idegen van.

Leültek a vacsorához,

S szól a vendég a gazdához:

– Hallod-e, te jámbor gazda,

Egyet kérdek, felelj rea:

Feleséged ha még élne,

S élve hozzád hazajőne,

Megszídnád-e, megvernéd-e?

Még éltibe fölvetnéd-e?

– Meg se szídnám, meg se verném,

Még éltibe föl se vetném.

– Én vagyok a feleséged,

Kivel elmondtad a hitet. –

Ők egymásra ismerének,

Össze is ölelkezének,

Vígon is vacsorálának,

S holtig együtt maradának.

Udvarhelyszék

Magyar Népköltési Gyűjtemény

I.Székelyföldi gyűjtés. Bp. 1882.



EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás-otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

