Eugéniusz: Testamentum/Intelmek – II.

Eugéniusz: Testamentum/Intelmek – II.

Egy új magyar parainézis szabad ötletei

Csodás táltosparipa vagy egy állatorvosi ló

Bölcs-boldog arany/balga-boldogtalan vaskor



Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Bajok/tünetek ðdiagnózisok ð oki terápiák

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok



ARANY JÁNOS

A RÉGI PANASZ

„Eh! mi gondod a jövőre?

Eh! a múlttal mi közöd?

Könnyel a múlt sirja dombját

S a reménynek száraz lombját

Hasztalan mit öntözöd?

Századoknak bűne, átka

Mind csak téged terhel-e?

Nem talán még sokkal érzőbb,

Nem talán még sokkal vérzőbb

Honfitársid kebele?…”

Oh, tudom; de bánatomban

Meg nem enyhít társaság;

Mint szülétlen több gyerekre

Osztatlan száll s mindegyikre

Az egész nagy árvaság.

Sőt azáltal súlyosb részem,

Hogy míg a tett melege

Más sebét enyhőbbé tészi:

Ő, szegény, csak kínját érzi –

A lant méla gyermeke.

Hogy reméltünk! s mint csalódánk!

És magunkban mekkorát!…

Hisz csak egy pontot kerestünk:

Megtalálva, onnan estünk;

Így bukásunk lelki vád.

Mennyi seprő a pezsgésben,

S mily kevés bor!… Volt elég,

Kit nagy honszerelme vonzott

Megragadni minden koncot,

Nehogy más elkapja még.

Mennyi szájhős! mennyi lárma!

S egyre sűlyedt a naszád;

Nem elég csak emlegetni:

Tudni is kell jól szeretni,

Tudni bölcsen, a hazát.

Vagy nekünk már így is, úgy is

Minden módon veszni kell?

Egy világ hogy ránk omoljon?

Kül-erőszak elsodorjon?…

Vagy itt-benn rohadni el?

(1877 júl. 26)

pIstengyermekből ördögfajzat!?

Milyen ember – ne – maradj /légy fiam…!

p

1

p Aki a rendelt keskeny ösvény helyett széles úton sétál a szakadékba

p Aki a pünkösdi királyságát életfogytig tartónak, örökletesnek veszi

p Aki soha nem lesz kijelentő=felkiáltó, mindig nagy kérdőjel marad

p Aki nyílt vízen építené át a hajóját: minden értéket megkérdőjelez

p Aki emberkerülő lesz, ha néma gyereként anyja se érti: mi a baja

p Aki a szó/testnyelvi korlátjai miatt nem is tudja kifejezni, mi bántja

p Aki a nyájemberségtől taszítva végül a hétvégi különcködésnél köt ki

p Aki a nem szabadidős önmagával nem vállal azonosságot – kétéltű…!?

p Aki a napi kötelességmulasztó: napjait komponálgató frivol életművész

p Aki a mosdóvízzel együtt a gyereket is kiönti: rossz pap miatt istent is!?

p Aki a rajta esett legkisebb sérelemért is alig várja a nagy bosszú alkalmát

p Aki a romokban csak pusztulást, és nem egy jobb ház építése esélyét látja

p Aki a rossz alapra/homokra épített házat próbál toldozni, foltozni, díszíteni

p

p 2

p

p Aki a mocskos pohárba/tömlőbe önt újból tiszta vizet, és nem érti…

p Aki a mindennapok kisszerű bliccelős csatáiban őrlődik és kopik el

p Aki a mennyiséggel próbálja pótolni a minőséget (testi-lelki eledel)

p Aki a megalkuvását ésszerű kompromisszum álcájában jeleníti meg

p Aki a más szemében a szálkát is, magáéban még a gerendát se látja

p Aki a mamahotel létbiztonságában vészeli át a legszebb felnőtt éveit

p Aki még a makacs dolgokon, a ténykérdéseken hosszasan vitatkozik

p Aki a legősibb mesterséget űzi, hisz a teste ettől nem lesz kevesebb…

p Aki a legjobban érti s magyarázza, de a legkevésbé élvezi a vicceket

p Aki a legkisebb kockázattal szeretné bezsebelni a legnagyobb hasznot

p Aki a levert magas lécet utána erőfeszítés nélkül is átléphetőre teszi

p Aki a könnyebb ellenállás irányába halad: aprópénzre váltja talentumát

p Aki a könyvből lesve, itt-most puskázva udvarol, bókol és csókol és nemz

p

p 3

p

p Aki a kis tüzet még nem oltja el, kivár, a nagyot meg már nem tudja

p Aki kis horzsoláskor úgy jajveszékel, mint akit épp elevenen nyúznak

p Aki a kiadás-bevétel nyilvántartásával tart meg/dob egy kapcsolatot

p Aki a kecskére bízza a káposztát, a rókára meg a tyúkvédő felügyeletet

p Aki a jót mindig a saját érdemének, a rosszat csak balsorsának tudja be

p Aki a háta mögötti jóért a világvégére is elmegy, a rosszat házhoz hívja

p Aki „tékozló fiú”: egy kicsit fenegyerek, majd megtér apuci bukszájához

p Aki bölcs-víg éltető humor helyett sótlan, nevető fakutya, gyilkos gúnyos

p Aki boldogító igen-holtomiglan házas menny helyett köznapi pokolban él

p Aki barátai előtt titkolózik, de a titkos naplóját már a világhálóra írja ki

p Akinek öröme káröröm, vallása kárvallás, dala károgás, sorsa kárhozat

p Aki a lokális tevékeny közélet helyett közönyös/pótcselekvő politizálgató

p Aki a létfontos, elsajátított tudás helyett sok fölös-káros álismerettel bíró

p

p 4

p

p Akinél nincs jó mulatás, ének, tánc – csak semmi/tivornya, piálás

p Aki nem jó időérzékű/gazdálkodású, de időérzéketlen, időtékozló stb.

p Aki nem örvend jó egészségnek: ő a krónikus betegség elszenvedő

p Aki nem meri kutatni a betegsége okait – a protokoll gyáva áldozata

p Akit nem lehet meggyógyítani, mert nem akar/mer változtatni életén

p Akinek nincs jó barátja, sőt, még rosszabb: van álbarát/lelki hadviselő

p Aki hagyományőrző viselet/viselkedés helyett egy divat/idegenmajmoló

p Aki évhosszan-holtig tartó nemi élet helyett szex nyomorgó, perverzió stb.

p Aki értékes hírek-tájékozódás helyett ál-, rémhírfaló, és dezinformált stb.

p Aki építő-alkotó, értékteremtő munkás helyett lélekölő pénzkeresgélő robot

p Aki élménygazdag, látókörbővítő helyett ő rémálomút, drága tor-túra választó

p Aki életigenlő gyermekáldott helyett magzatgyilkos, vagy max. egykés átkozott

p Aki a kölcsönösen hasznos állatbarátság(talan) – se kutya-macska/állatbolond

p

p x

Arany János

BONCZÉK

Boncz urat, én dalom, el ne feledd!

Verebet fog, ha megénekeled,

Mert hiu a fiu rettenetes:

Hírre ha kap neve, szíve repes.

Nem fiu már ugyan Boncz, az öreg,

Sőt fia, Náci se mái gyerek,

De kifog ősz hajon, ócska koron

A pamacs, a kefe, bécsi korom.

Szép ösi birtokon él a család:

Kapja örökbe a hívatalát:

Napdíjon kezdte az impetrátor,

Nyugdíjon végzi a többi fráter.

S merje tagadni akárki fia;

Hogy nem a fő arisztokrácia!…

Fiai, lányai mind csupa Boncz,

Kit csak az új divat ingere vonz.

Játszik evésben-ivásban urast,

Félre dehogy tesz egy árva garast.

Volna hat annyi a jövedelem,

Jelszava: „a kiadást emelem!”

„Piszkos” az őneki, nem „zsenerőz”,

Aki – talán fukar és maga főz?…

Nem, hanem aki, – ha elveri mind, –

Ad neki ál-ökonómia-szint.

Már neki mindene drága legyen!

Hármat igér, ha te tartod egyen;

Tán nem is étel az, amit eszik,

Hanem az ár, ha magasra teszik.

Látszani, játszani vágy szerepet,

Otthon elég neki barna retek,

Mert mikor ingadoz a sulyegyen,

Tud takarítni, hogy – páholyt vegyen.

Élj „urasan”, apa és fia Boncz,

S hogy ki ne essék szádbul a konc,

Sose köszöntsd a lenyugvó napot,

Ami kel, annak emelj kalapot.

(1877 aug. 30)

És engem akkor oly érzés fogott el…

A szőlős gazda is, az egyszeri,

Magánkivűl s őrjöngve kacagott fel,

Látván, hogy szőlejét a jég veri,

Dorongot ő is hirtelen kapott fel,

Paskolni kezdé, hullván könnyei:

„No hát, no!” így kiált; „én uram isten!

Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!”

Arany János: Bolond Istók (II. ének – 7.)

*

Arany János –

HASADNAK RENDÜLETLENÜL

Hasadnak rendületlenűl

Légy híve, oh magyar!

Bölcsődtül kezdve sírodig

Ezt ápold, ezt takard.

A nagy világon ekivűl

Nincs más, amit mivelj:

Áldjon vagy verjen sors keze,

Itt enned, innod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor

Apáid vére folyt,

Ez a föld másra sem való,

Csak hogy eltékozold.

Itt küzdtenek honért a hős

Árpádnak hadai;

Bátorság volna ezt a hont

Neked fenntartani.

Szabadság! itten hordozák

Véres zászlóidat,

Szabad száj! itt csikorgatod

Véres fogaidat.

– – – – – – – – – – – – – – –

(1880 körül.)

Istengyermekből ördögfajzat!?

Milyen ember – ne – maradj /légy fiam…!

p 1

p

p Aki mindentudó, amiről ő még nem hallott, az biztosan nincs is?

p Aki veszély láttán homokba dugja a fejét, ami így már el is hárul

p Akinél a csak képzelt veszély eltereli figyelmét, elfedi a halálost

p Aki életgazdagító, lélektisztító szépművészet helyett giccset élvez

p Aki a borozó társas öröme, igazsága helyett absztinens/részeges

p Aki anyja/kedvese finom főztje helyett menza/moslék/méregevő

p Aki emelő, ösztönző, visszajelző társasélet helyett kóros magányban

p Aki nem válogat társaságot: korpa közé keveredik, felfalják a disznók

p Aki mögé és fölé már nem kell már hajcsár – ő zsákmányolja ki magát

p Akinek a „sorsközösség” az irigy vigasza: dögöljön a szomszéd tehene is

p Akinek „otthonában” demarkációs vonal: lak-elválasztó szögesdrótkerítés

p Akinél presztízskérdés, hogy semmiből nem enged, így szamárként szenved

p Akinek az édes-békés családi otthonból családi tűzfészek, dologház stb. lesz

p

p

p 2

p

p Aki nem dolgozik pontosan, szépen, ha már munkáján más keres jól…!

p Aki semmiben sem keres/talál örömet; kedvetlen, rossz kedélyű, savanyú

p Aki, ha nem tudja elérni azt, amire vágyik, akkor szerinte savanyú az a szőlő…

p Aki ugyan jót ehet, ihat, alhat, ölelhet, de soha nem a mindenséggel méri magát

p Aki rafinált (ön)áltató, aki ezért trükkösen ki is kerülgeti a megmérettetéseket

p Aki megtanult póker arcot vágni, és a vesztére ő végleg így maradt: ráfagyott

p Akinek a jeligéje: Legyen igazság, ha bele is pusztul a családja is (Kohlhaas)

p Aki már azt erénynek gondolja, ha ő nem hazudik, ha ő nem spicliskedik stb.

p Aki egy képmutató, egy hipokrita – de legalább ő még hódol az erénynek

p Aki már cinikus nyíltsággal a bűneivel, mint erénnyel dicsekszik, tüntet

p Aki egy hiú holló, az ő szájából a ravasz róka könnyen kiénekli a sajtot

p Aki, ha már egyszer kór-házban született, akkor már ott is akar meghalni

p Aki akaratlan is kiadja a mélyen szégyellt titkát – ez az ún. freudi elszólás

p

p

p 3

p

p Aki rest, de nem restelkedik, sőt, de majd legalább kétszer fárad…

p Akinek, ha ló nincs, a szamár is jó – a holtáig házassági megalkuvó

p Aki örül, hogy birkaiskola diák: ha oda se ballag, még jutalmat is kap

p Aki örökké aluszékony, mintha álompor lenne az italában – „alvajáró”

p Aki hálátlansága miatt magát fokozódó nehézségbe, izolációba navigálja

p Aki dafke mindent pont fordítva csináló – az örök dackorszakos ellenkező

p Aki csak pirrüszi győzelmeket arató, de a magát nagy háborút elvesztő

p Aki bíróságra jár pereskedni akár egy tyúkért, ahol legalább disznót veszt

p Aki becsületsértési ügyben nem párbajozik: helyett per/bosszú/övön alul ütés

p Aki a bátorság próbát gyáván kerülő/azon elbukó – vakmerően kompenzáló

p Aki a „Kinek van igaza/ki a bűnös” kérdést kar-birkózva eldöntő (szkander)

p Aki hazárdjátékra, pl. pilótajátékra/rulettre alapozza a napi megélhetését

p Aki a „- Kérem! – Köszönöm! – Elnézést – Bocsánat!” stb. stb. varázs-igétlen

p

p

p 4

p

p Aki lopja a napot és várja, hogy a sült galamb repüljön a szájába

p Aki azt hiszi, hogy az ő élete kész átverés show, de ő nincs beavatva

p Aki szeretné hinni, hogy a napi lélekölő kényszermunka is nemesíthet

p Aki azt a sebét tépi fel és mélyíti, vájkálja stb., ami még be sem hegedt

p Aki pont azt a csónakot fúrja ki, süllyeszti, amin ő maga is evez, utazik

p Aki azért tetteti magát butának/esik teherbe, hogy legyen, aki így elveszi

p Aki azért szül gyereket, hogy az eltartsa (ezért majd hamar sírba vigye…)

p Aki az ünnep közeledtével csak annak szabotálására/megúszására gondol

p Aki az öregek bölcsességeit csak illemből hallgatja – de az egyik fülén be…

p Aki az ellenségtől tanácskérő: milyen stratégiát és taktikát kövessen ellene?

p Aki az első nagy bűnt már jóvátehetetlennek érez – neki annyi, gyorsul a lejtőn

p Aki a mindennapi „ételével” mérgezi meg magát, a saját fogaival ássa ki a sírját

p Aki az asztali imát mechanikusan elhadarja, de az étkezéséből meg rítust csinál

p

p x

Arany László
TŰNŐDÉS

Virrasztok árva lámpa mellett,
Olyan nyomasztó a lehellet,
A lég olyan nehéz!
Künn a világ vigalma, zajja,
S a „honfiság” lármás zsivajja
Tompult morajba vész.

Mily felfuvott, önhitt dicsekvés,
Kótya-vetye, koncon veszekvés;
Dobot ver az ima;
Nincs időnk az időre várni,
S mit szánk, szemünk meg bír kívánni,
Mind kell, egyszerre, ma.

Remény, öröm jelzője-é ez? –
Oh félek, inkább vesztet érez,
Ki élni így siet;
Mint a hajósnép örvény szélén,
Már csak néhány percet remélvén,
Élvbe dől – s elsülyed.

S mindezt a költő némán lássa?
Nem volna-é szent hivatása
Mellt szegni ellenök:
„Megállj, korán e lázas eszmék.
Kitartás! A küzdőkre lesz még
Idő, pihenniök.”

Hajh, volt – alig egy emberöltő –
Szebb korszakunk, midőn a költő
Zenghetett szózatot;
Betölté égi hivatását
És tisztelék Olymp varázsát
És meghallgattatott.

Oh ti dicsők, kik telve hittel,
Haladtatok szent ihletettel
Az ifjodás terén;
Az éjhomályból fölverétek
Régi dicsőségünk’ – s tiétek
Volt a legszebb remény.

Aztán te, pezsgés nemzedéke!
Dalodban harcok lángja ége,
Mely gyújt, hol megjelen:
Buzdítva mást, csatára kelni,
Ágyuk zajában énekelni!
– Tied volt a jelen.

De sőt ti is, kik tört reménnyel
Küzködtetek tiranni kénnyel,
Viselve láncait:
Tudtátok, él, bár csendbe némult,
A nemzet s a megélt dicső múlt
Volt a jövőre: hit.

Volt célotok, mely vont előre;
Szent küzdelem a költő bére,
S ha zenge ajkatok,
Akár csatán, veszélybe híva,
Akár rabláncon, rejtve, tiltva:
Egy nemzet hallgatott.

S megértett és figyelt reátok,
Veletek érze, ti valátok
Testében az ideg.
Mily pálya, így, magasba törni,
Vagy a kétségb’esést kiölni,
S táplálni a hitet.

Ma álmainknak, íme, vége. –
Ha felvillan multunk emléke,
Fáj tőle a jelen:
Fáj a dics, amit elfed a múlt,
Fáj a viszály, mely ím megujult
S megujul szüntelen.

Nem áll magasztos cél előttünk,
Mint szétriadt nyáj tépelődünk,
Megrezzent bármi nesz,
A holnap is már fél-sötétség,
Lépnénk, de visszatart a kétség,
A tett aggályba vesz.

És a költő buzdíthat-é mást?
Ki még nem élt, csupán csalódást,
Hirdethet-é reményt?
Futók ösvényét hogy jelölje?
Az égi láng eltünt előle,
Nem lát semmerre fényt.

S ha szólna is tán, – hangja elhal;
Ki érti, annak biztató dal
Kételyén nem hat át;
Ki meg vakon hisz s ront előre,
Reá zúg a kételkedőre:
„Eladtad a hazát!”

S átok, gyanu, gúny égve terjed, –
Mindig erősebb lángra gerjed
E szenvedély loha
A vész ütött törzs így kiépül? –
Igen, fattyusarj nő tövébül
A fa, félek, soha.

1868

ppppppppppppp

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív vagy negatív végtelen lehetőségek tárháza

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…