kb. 6 perc olvasás
Arany János: PÁZMÁN LOVAG
PÁZMÁN LOVAG
Víg ballada
I
Vára öblös teremében
Jár alá s fel bajnok Pázmán,
Lépteit majd csillapitja,
Majd megindul szaporázván;
Lába, szíve, egyre tombol,
Visszadöng a tölgyfa padló:
Udvaron áll, kész nyeregben,
Nyihog, prüszköl, fú a vad ló.
Jár alá s fel bajnok Pázmán,
Lépteit majd csillapitja,
Majd megindul szaporázván;
Lába, szíve, egyre tombol,
Visszadöng a tölgyfa padló:
Udvaron áll, kész nyeregben,
Nyihog, prüszköl, fú a vad ló.
„Hova férjem? édes férjem?
Ily korán? ily éhgyomorral?
Panni! Gunda! hol maradtok?
Egy, kettő, a mézes borral!
Menten itt lesz, (boldog Isten!
Még hajamba’ nem volt fésű) –
Ha egy percig vár kegyelmed,
Lesz kalácsom, új sütésű.”
Ily korán? ily éhgyomorral?
Panni! Gunda! hol maradtok?
Egy, kettő, a mézes borral!
Menten itt lesz, (boldog Isten!
Még hajamba’ nem volt fésű) –
Ha egy percig vár kegyelmed,
Lesz kalácsom, új sütésű.”
Hallja Pázmán, elfordúlva,
Háza zengő fülmiléjét;
Csak pirosló füle látszik,
Az mutatja szenvedélyét;
Feje búbján holdvilág van,
Melyet érc-sisakkal föd be;
Nem felel, csak egyszer-kétszer
Kiköhent az őszi ködbe.
Háza zengő fülmiléjét;
Csak pirosló füle látszik,
Az mutatja szenvedélyét;
Feje búbján holdvilág van,
Melyet érc-sisakkal föd be;
Nem felel, csak egyszer-kétszer
Kiköhent az őszi ködbe.
„Rossz idő van, édes apjok!
Nem tanácslom… hűs a reggel.”
Mond az urhölgy, és befordul
S visszatér nagy köpönyeggel;
Várva, félve, tűrve, kérve
Áll mögötte, hogy feladja:
De bosszúsan tiltja hátrább
Könyökének mozdulatja.
Nem tanácslom… hűs a reggel.”
Mond az urhölgy, és befordul
S visszatér nagy köpönyeggel;
Várva, félve, tűrve, kérve
Áll mögötte, hogy feladja:
De bosszúsan tiltja hátrább
Könyökének mozdulatja.
„Mire véljem, drága férjem?
Honnan e rossz kedve márma?
Nem aludt jól? rosszul ébredt?
Kénye ellen volt a párna?
Én vetem fel, két kezemmel,
Én puhítom minden este -„
Szól, s mint harmat gyenge fűvön,
Remeg a szép asszony teste.
Honnan e rossz kedve márma?
Nem aludt jól? rosszul ébredt?
Kénye ellen volt a párna?
Én vetem fel, két kezemmel,
Én puhítom minden este -„
Szól, s mint harmat gyenge fűvön,
Remeg a szép asszony teste.
Indul Pázmán, meg se állván
Könnyes szemnek, rezgő szónak;
De nem mindjárt leli nyitját
(Sarka felől) az ajtónak.
Néz utána egy-két percig
Szegény ifju asszony, Éva:
Úgy nevetne! s úgy meg-sír, hogy!…
Soha, soha ilyen tréfa.
Könnyes szemnek, rezgő szónak;
De nem mindjárt leli nyitját
(Sarka felől) az ajtónak.
Néz utána egy-két percig
Szegény ifju asszony, Éva:
Úgy nevetne! s úgy meg-sír, hogy!…
Soha, soha ilyen tréfa.
Mikor aztán a küszöbnél
Azt se mondja: Isten áldjon,
Vas kezére omlik a nő,
Csókkal hinti, hogy megálljon.
De az, fogja, visszadobja,
Egyet mordul: „Vissza, kígyó!”
Ráfordítja a nagy kulcsot
S öve mellé szúrja: „Így jó!”
Azt se mondja: Isten áldjon,
Vas kezére omlik a nő,
Csókkal hinti, hogy megálljon.
De az, fogja, visszadobja,
Egyet mordul: „Vissza, kígyó!”
Ráfordítja a nagy kulcsot
S öve mellé szúrja: „Így jó!”
II
Visegrádon a király van heverő sorral,
Nem komoly tanácsot űl, nem hadi cselt forral,
Nincsenek is ma körötte nagyszakállu vének:
De van öröm, hejjehuja, tánc, muzsika, ének.
Nem komoly tanácsot űl, nem hadi cselt forral,
Nincsenek is ma körötte nagyszakállu vének:
De van öröm, hejjehuja, tánc, muzsika, ének.
Odamene jó lovag, bús-haragos Pázmány,
Lépte alatt nyög a föld, csikorog a márvány.
„Ki dörömböl? ki csörömpöl?” – „Ismeri fölsége:
Kinek az a jó bora volt, s nyalka felesége.”
Lépte alatt nyög a föld, csikorog a márvány.
„Ki dörömböl? ki csörömpöl?” – „Ismeri fölsége:
Kinek az a jó bora volt, s nyalka felesége.”
„Nosza hamar, a bolond! ülj le ide, Rikkancs!
– Gondolom én, mi a baj, hol töri a bakkancs –
Légy te király, én pedig egyszerü kiséret:
Mit te kiadsz, itt a szavam, álljon az itélet!”
– Gondolom én, mi a baj, hol töri a bakkancs –
Légy te király, én pedig egyszerü kiséret:
Mit te kiadsz, itt a szavam, álljon az itélet!”
Összeszedi a bolond sete-suta képét,
Úgy üli meg a király aranyos karszékét. –
Odakünn az öreg, ha ki útját állja,
Kilenc szobán keresztül döfi, taszigálja.
Úgy üli meg a király aranyos karszékét. –
Odakünn az öreg, ha ki útját állja,
Kilenc szobán keresztül döfi, taszigálja.
Megkövetem a király fölséges személyét:
Nagy harag és nagy panasz nyomja szivem mélyét;
Nem vagyok én boros ember – bor nekem a bánat!
Megkövetem, ha szabadabb szóra nyitom számat!
Nagy harag és nagy panasz nyomja szivem mélyét;
Nem vagyok én boros ember – bor nekem a bánat!
Megkövetem, ha szabadabb szóra nyitom számat!
Jöttek, uram, udvarodtól ifiú legények – –
„Mi dolog ez? s idehaza maradtak a vének?”
Nem az a baj, uram király, más nekem a gondom:
Odajöttek vadászni, fiatalok, mondom – –
„Mi dolog ez? s idehaza maradtak a vének?”
Nem az a baj, uram király, más nekem a gondom:
Odajöttek vadászni, fiatalok, mondom – –
„Vadasodat megrohanák? tilalomba törtek?”
Dehogy uram! annyi van ott, vigye el az ördög,
Annyi a vad erdeimen, se szeri, se száma –
De, ha szóhoz nem jutok, nem lesz vége márma.
Dehogy uram! annyi van ott, vigye el az ördög,
Annyi a vad erdeimen, se szeri, se száma –
De, ha szóhoz nem jutok, nem lesz vége márma.
Este magyar lakomán szívet melegíténk,
A királyért, hazáért, poharat üríténk –
„Teleitták magukat? összeverekedtek?”
Dehogy itták, dehogy itták! szépen lefeküdtek.
A királyért, hazáért, poharat üríténk –
„Teleitták magukat? összeverekedtek?”
Dehogy itták, dehogy itták! szépen lefeküdtek.
Reggel, uram, indulnak, köszönik a szállást –
„S nem fizetik, ugy-e bizony, a vacsorát, hálást?”
Beste kura fi…zetésért látni a vendéget!
Magyar ember nem teszi azt, tudja-e fölséged!
„S nem fizetik, ugy-e bizony, a vacsorát, hálást?”
Beste kura fi…zetésért látni a vendéget!
Magyar ember nem teszi azt, tudja-e fölséged!
Reggel, uram, valamennyi útnak ered szépen,
De az egyik visszaoson – ez a bajom épen –
Azt az egyet, uram király, a radnai Szűzre!
Megölöm, – ha ma jutok is a gyehenna-tűzre.
De az egyik visszaoson – ez a bajom épen –
Azt az egyet, uram király, a radnai Szűzre!
Megölöm, – ha ma jutok is a gyehenna-tűzre.
„Nagyon illő a panasz, jó lovagom, Pázmán;
Ilyen eset még nem esett magyar ember házán:
Útnak ered a vendég, visszaoson egyik;
Azt az egyet megölöd: nagyon helyes eddig.”
Ilyen eset még nem esett magyar ember házán:
Útnak ered a vendég, visszaoson egyik;
Azt az egyet megölöd: nagyon helyes eddig.”
Átkozom is!… Nem vagyok én se bolond, se részeg:
Hogy valaki jő-megy, azért gyilkosa nem lészek;
De mikor a küszöbön állt feleségem, Éva…
Ezer átok! megölöm, megölöm azt, még ma!
Hogy valaki jő-megy, azért gyilkosa nem lészek;
De mikor a küszöbön állt feleségem, Éva…
Ezer átok! megölöm, megölöm azt, még ma!
„Nagyon okos a beszéd, jó lovagom, Pázmán;
Hiba lenne, ha valahogy félremagyaráznám:
Feleséged a folyosón – vagy küszöbön álla:
Pedig, ugy-e, ritka eset volt ez eset nála?”
Hiba lenne, ha valahogy félremagyaráznám:
Feleséged a folyosón – vagy küszöbön álla:
Pedig, ugy-e, ritka eset volt ez eset nála?”
Gyilkolom is!… Uram király, értse meg a szómat!
Elrabolá földi kincsem’ és mennybeli jómat;
Megcsókolta – úgysegéljen! – szemeim láttára;
Hej, hogy elébb nem tudék kapni paripára!
Elrabolá földi kincsem’ és mennybeli jómat;
Megcsókolta – úgysegéljen! – szemeim láttára;
Hej, hogy elébb nem tudék kapni paripára!
„Fejedelmi hitemre! – és a hit nem szellő –
Meglakol a vakmerő, a semmirekellő!
Tegyen a kar igazságot! víjon veled szembe!
Hogy is hívják? a neve nem jut már eszembe.”
Meglakol a vakmerő, a semmirekellő!
Tegyen a kar igazságot! víjon veled szembe!
Hogy is hívják? a neve nem jut már eszembe.”
A nevét… azaz hogy… azt nem tudom épen!
De talán meglelem felséged körében. –
Ez az, uram! itt van, uram: kutya egye máját!
– S kimutatá a lovag… magyarok királyát.
De talán meglelem felséged körében. –
Ez az, uram! itt van, uram: kutya egye máját!
– S kimutatá a lovag… magyarok királyát.
III
Gyűl Visegrád kandi népe,
Férfi és nő, agg és gyermek:
Valami lesz a vár alján,
Hogy sorompót, sátort vernek;
A poroszlók ütlegéért
Nem adják e mai látást;
Otthon macska űl a padkán,
Ütheti a kő a rántást!
Férfi és nő, agg és gyermek:
Valami lesz a vár alján,
Hogy sorompót, sátort vernek;
A poroszlók ütlegéért
Nem adják e mai látást;
Otthon macska űl a padkán,
Ütheti a kő a rántást!
Kapu kordul, szárnya fordul,
Lobog a toll, a kürt harsan:
Jó vitézek, harcra készek,
Mind lejőnek, gyülve gyorsan.
Zárt sisakkal két levente
Olyan, mint a kéményseprő:
Ujjal mutat rá a gyermek,
Ölbe sír az aprócseprő.
Lobog a toll, a kürt harsan:
Jó vitézek, harcra készek,
Mind lejőnek, gyülve gyorsan.
Zárt sisakkal két levente
Olyan, mint a kéményseprő:
Ujjal mutat rá a gyermek,
Ölbe sír az aprócseprő.
„Félre, félre!… pálya mérve!
Fék szorosan! láncsa szögbe!
Jól vigyázz… fuss!” – Futnak aztán,
Dobog a föld, mintha nyögne;
Fogy a térség, nő az ember,
Paizs, dárda összeroppan:
Hátracsuklik a jó Pázmán,
S úgy leszáll, hogy szinte puffan.
Fék szorosan! láncsa szögbe!
Jól vigyázz… fuss!” – Futnak aztán,
Dobog a föld, mintha nyögne;
Fogy a térség, nő az ember,
Paizs, dárda összeroppan:
Hátracsuklik a jó Pázmán,
S úgy leszáll, hogy szinte puffan.
„Talpra bajnok! semmi, semmi:
Túlugortál a veszélyen -„
Szól amaz, felütve siskát;
A király az: éljen! éljen! –
„Éljen” mondaná a harcfi
Amint szeme könnybe lábog,
De szavak helyt vére buggyan
S vérrel együtt három zápfog.
Túlugortál a veszélyen -„
Szól amaz, felütve siskát;
A király az: éljen! éljen! –
„Éljen” mondaná a harcfi
Amint szeme könnybe lábog,
De szavak helyt vére buggyan
S vérrel együtt három zápfog.
„Isten engem!” a király mond,
„Nem akartam, jó levente;
Három ily fog! aranyt érő!
És még birta volna, nemde?
Három ily fog! úgy sajnálom,
Nem mondhatom ki eléggé:
Jó szerencse ha ezúttal
Közte nincs a bölcseségé.
„Nem akartam, jó levente;
Három ily fog! aranyt érő!
És még birta volna, nemde?
Három ily fog! úgy sajnálom,
Nem mondhatom ki eléggé:
Jó szerencse ha ezúttal
Közte nincs a bölcseségé.
De hogy, íme, jó tanáccsal
Fűszerezzem e kis tréfát:
Másszor űlj honn, ha bajod nincs,
És becsüld meg jobban Évát.”
Igy a fölség; de tanácshoz
Kalácsban se lett adósa:
Három fogért három falu
Lőn a díj: Som, Somogy, Pósa.
Fűszerezzem e kis tréfát:
Másszor űlj honn, ha bajod nincs,
És becsüld meg jobban Évát.”
Igy a fölség; de tanácshoz
Kalácsban se lett adósa:
Három fogért három falu
Lőn a díj: Som, Somogy, Pósa.
Vígan kocog haza Pázmán,
Tarsolyában kutyabőre;
Ám szekérrel asszonyához
Vásárfia ment előre.
Kérdi Éva, ezt is, azt is,
– Úgy jő neki, mint egy álom –
De a férje mind ezt hajtja:
„Tartsa Isten jó királyom!”
Tarsolyában kutyabőre;
Ám szekérrel asszonyához
Vásárfia ment előre.
Kérdi Éva, ezt is, azt is,
– Úgy jő neki, mint egy álom –
De a férje mind ezt hajtja:
„Tartsa Isten jó királyom!”
(1856 dec.)
Keresési eredmények
Provided to YouTube by Hungaroton Pázmán lovag · Arany János · Imre Sinkovits Magyar költők: Arany János …
2016. jan. 25. · Feltöltötte: Arany János – Topic
1.s Arany János: Pázmán lovag. 236 views236 views. • Jun 8, 2017. 4 0. Share Save. 4 / 0. Vajda Péter …
2017. jún. 8. · Feltöltötte: Vajda Péter Ének-zenei Általános és Sportiskola
Itt olvasható Arany János PÁZMÁN LOVAG című verse: Víg ballada I Vára öblös teremében Jár alá s fel bajnok …
2001. febr. 1. · Feltöltötte: SzalzikA
Színház – Hollós Korvin Lajos: Pázmán lovag
Magyarország, Bács-Kiskun, Kecskemét
Kecskemét, 1958. február 27. Gyulai Antal Pázmán lovag (fenn, b), Dobák Lajos Mátyás király (fenn, k), Dévay Camilla Ildikó, Pázmán lovag felesége (fenn, j), Németh József Magyar, hadvezérnagy (lenn, b) és Labancz Borbála Enikő (lenn, j) szerepében Hollós Korvin Lajos Pázmán lovag című művének próbáján. A darabot 1958. február 28-án mutatja be Gyökössy Zsolt rendezésében a Kecskeméti Katona József Színház. MTI Fotó: Bartal Ferenc
Dévay Camilla (Budapest, 1922. dec. 22.– ) színésznő. Dobák Lajos (Budapest, 1928. júl. 25.– ): Jászai Mari-díjas (1973) színész. Labancz Borbála (Hódmezővásárhely, 1930. ápr. 26.–Pécs, 1990. máj.): színésznő. Gyulai Antal; Péterfi: (Bp., 1911. júl. 18.– ): színész. Kecskeméti Katona József Színház