kb. 8 perc olvasás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség vizsgáló: tipikus példák tára
LÉTROMLÁS TESZTKÖNYV II.
A bölcs magyar nyelv szellemi segítsége
Mind egy: a Rossz sokféle része/egysége-egésze
Vörösmarty Mihály
Mit csinálunk?
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak és danolnak.
Semmi baj sincs? semmi gondrém,
Hogy majd érte meglakolnak?
Van biz itt baj; de hiába
Enni csak kell az embernek;
S inni hogy ne kéne, ahol
Oly dicső borok teremnek;
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra.
Korhely-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, álmodoznak.
Semmi baj sincs? semmi gondrém,
Hogy az álmok megszakadnak?
Van biz itt baj; de hiába,
Olyan édes álmodozni!
S néha tán jobb, mint fejünkkel
Faltörősdit játszadozni:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Álmos-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, gondolkoznak.
És miről az istenadták?
Hogy tán élni kén’ a honnak!
Kár biz az; de már hiába,
Gondolatnak nincsen gátja,
És ha úgy van, amint mondják,
Gondolat a tettek bátyja:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Méla-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, hadakoznak.
Szörnyűség! – No nem kell félni,
Csak szavakkal kardlapoznak.
Kár a szóért; de hiába,
Szóból ért a magyar ember,
S gyakran a szó dolgokat szül,
Gyakran a szó éles fegyver:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Nyelves-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak s tán dolgoznak?
Félig-meddig: mert nem tudják,
Másnak lesz-e vagy magoknak.
Ennyi is kár; de hiába,
Munka jobb a koplalásnál,
S jobb az edzett kar, ha ép vagy,
Mint ha selymen sántikálnál.
És hogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Gyenge-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Szőnek, fonnak és akarnak –
Tán vakarnak? semmi tréfa!
Posztó is kell a magyarnak.
Hát takács-e a magyar nép?
Nem szégyenli a vetéllőt?
Semmi baj! tán összefűzi,
Amit a sors egybe nem szőtt:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Gépi-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
És, pedig – mit is beszéltem?
A vadásznak jó a cserje;
A költő hadd álmodozzék;
A kovács a vasat verje.
Minden ember, amihez tud,
Ahhoz lásson télen, nyáron,
S a paraszt borbély helyében
Úr szakállát ne kaszáljon.
És hogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Aki hitvány,
Félre tőlünk, menjen hátra!
1844. október – november 10.
Bajból nem gyöngyöt izzad, de tetézi
Senki nem osztozhat örök gyászodban
Nem mondod el, nem osztod bánatod
Harapófogóval sem húzható ki: mi a baja
Kiteregeti a világhálóra családi szennyest
A szesztestvér a „jóbarátod”, amíg fizetsz
Addig válogat, míg vénlány marad
Nem felejt: betelt a jó emléktárhely
Az elit bűnügyei 100 évre titkosak
Ha az „a divat”: fesd szürkére: lakás, bútor
Az ún. intézetis ifjak homoszexualitása
Börtönzárka életkép: kübli és „köcsög”
A pápai exkommunikáció következményei
A kiátkozott szabad préda: törvényen kívül
A vérbosszú csoporterkölcse vs. büntetőjog
Államvallás – inkvizíció: eretneküldözés
Ahogyan a Nyugat civilizálja a vadembert
Eszmeimport: erőszakos szervetlen „fejlődés”
A köznapi beszéd: trágár, istenkáromló stb.
A hierarchia/szent rend pejoratív szó
Kínzás repertoár – orvosi tortúrák
Süketnémák pár-beszéde a sötétben
Kihalt nép, nyelv, szokás, állat/növényfaj
A magyarok sem szaporodnak, elfogynak
Nem bántják, csak nem hagyják elaludni…
Rendszertelenül alvó, evő, székelő stb.
Szembe-dicsér, hátad mögött ócsárol
Nincs pletyka: személyes hírcserélgetés
A pletyka csak emberszólás, kibeszélés
A haldoklókat a kórházba deportálják
A természetes otthonszülés kriminalizált
Testi tápláléka bio, de a szellemi: méreg
Suttogó propaganda, rémhírterjesztés
Szülési horrortörténetek: médiás keringő
Illemhelytelen közterület: pelenkás öregek
Akut székrekedés, vagy krónikus hasmenés
Divide et impera: megosztva/leuralva
Mélyszegénység: a prostitúció melegágya
Hiánygazdaság: pult alóli protekció
Az állam a munkaadó – „szabadúszók”
A vagyonok eredete nem vizsgálható
Azért nem ítél, hogy őt se ítéljék meg/el
A könyvesboltok helyén patikák működnek
Mindenki elítélt: ideiglenesen szabadlábon
Nincs vér a pucájában – vére vízzé válik
Pedagógus pálya: presztízs/kontraszelekció
Már nincs amnesztia, közkegyelem
A bérgyilkos szakma anyagi elismerése
A kenyérrel dobó megkövezése
Kazuisztika: minden esetre van szabály
Katonai regula a művész/tudósképzésben
Nincs méltányos kivétel, csak szabály
Vörösmarty Mihály
A merengőhöz
Laurának
Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.
1843.
Apa-választás a spermabankból
Az éltető Nap halálsugarai a szabadban
A garázdaság, vandalizmus: legényvirtus
Asztaltáncoltató spiritiszta humbug
Lányok: fiús frizura, ruha, viselkedés…
Világgá ment, csellengő, kallódó fiatalok
Nyilvános vizsga-tétel gyereknemzésből
Jogosítvány kell még a házasodáshoz is
Utcán csak csoportban menetelve
Arzénos férjgyilkos asszonyok sokasága
Lassan gyűlik benned az alattomos méreg
Folyton pofákat vág, grimaszol, fintorog
Hangosan csak betűzve olvasó felnőttek
Nem önt bele lelket – kileheli a lelkét
Szüzessége nem nagy érték: kótyavetye
Az orvos beteg(ség)et gyártó és fenntartó
Az egyéni paraszti gazdálkodás üldözése
Tehetséges keresztényből „zsidó” janicsár
A sírás (megkönnyebbülés) nem katonadolog
Anyámasszony katonái – szolgálatmegtagadók
A befogadott menekülő kitúr: házad/hazád
Káin népe győzelmi tort ül Ábel utódain
Aki kapja marja/Kaparj kurta, neked is jut
A falra hányod a borsót (detoxikáló)
Államvallás: nincs lelkiismereti szabadság
Az igazat mondóknak betörik a fejét
Lefejezik az elitet: börtön, emigráció stb.
Besúgók, kémnők stb. „barátkoznak” veled
Demagóg, populista/dogmatikus politikusok
Tovább nyújtózkodsz, mint a takarod érne
Ünnepnap hittérítő/agitátor az otthonodban
Nyilvános a gyónás/önostorozó az önkritika
Máról holnapra betiltják a tudományod
Mindig csak a te rovásodra: vicc és tréfa
Egymásra uszított családok és nemzedékek
Amit a jégeső meghagy, maga veri el szőlőjét
Nem is tudható, ételedben mennyi a méreg
Az anyaföld is eladó, a bankok meg is szerzik
A biogazdákat kinyírják, a nagyüzem virágzik
Ellenőrizhetetlen kleptokrácia betonozódik be
A kleptománt még meg is tapsolják: bűvész
Idegen istent imádva lesz a nemzetből tömeg
A börtönbe semmi hír se jön be, se mehet ki
Az iskolai nemi felvilágosítás pornó filmekkel
Az veti rá az első követ, aki sokszor vétkezett
Tilos tréfálkozni, viccet mondani, ugratni stb.
Kifli lopásáért is már kézlevágás jár (drákói)
Eugenika, fajnemesítés: kasztrálás és sterilizálás
Állami párosítás gyereknemzésre: szép új világ
Tömegnyomor – tömegszállás – tömegpánik
Szabad a szervkereskedelem – kóma
A tömeg, a mennyiség rémuralma
Vörösmarty Mihály
KESERŰ POHÁR
Bordal
„Czilley s
a Hunyadiak”
szomorújátékból
Ha férfi lelkedet
Egy hölgyre föltevéd,
S az üdvösségedet
Könnyelműn tépi szét;
Hazug szemében hord mosolyt
És átkozott könyűt,
S míg az szivedbe vágyat olt,
Ez égő sebet üt;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Ha, mint tenlelkeden,
Függél barátodon,
És nála titkaid:
Becsűlet és a hon,
S ő sima orgyilkos kezét
Befúrja szívedig,
Míg végre sorsod árulás
Által megdöntetik;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Ha szent gondok között
Fáradtál honodért,
Vagy vészterhes csatán
Ontottál érte vért,
S az elcsábúltan megveti
Hű buzgóságodat,
S lesz aljas -, gyáva – és buták
Kezében áldozat;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Ha fájó kebleden
A gondok férge rág,
S elhagytak hitlenűl
Szerencse és világ,
S az esdett hír, kéj s örömed
Mind megmérgezve van,
S remélni biztosabbakat
Késő vagy hasztalan;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
S ha bánat és a bor
Agyadban frígyre lép,
S lassanként földerűl
Az életpuszta kép,
Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt
Ki el nem csüggedett.
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
De amig áll, és amig él,
Ront vagy javít, de nem henyél.
1843. augusztus 26. előtt
Életminőség ABC
Plusz-mínusz tétek
Szempontok, ötletek
az emberi élet minőségén
javító vagy rontó dolgokról –
a csodás magyar nyelv segítsége
a halál előtt teljességre törekvőknek:
az életlényegről egy-egy velős mondatban.
Amiktől függ, hogy lesz-e nekünk még időben
otthonunk, egészségünk, barátunk, szerelmünk,
hivatásunk, játszótársunk, humorunk, lelki békénk,
szabadságunk, létbiztonságunk, emberi méltóságunk, hazánk –
hogy bátor lélekkel neki merünk-e vágni a boldogságkeresésbe,
amire mindenkinek egyenlő esélye, ill. joga, sőt kötelessége van,
csak ne hagyja hamis istenkép által magát birkává/farkassá torzítani…
