kb. 8 perc olvasás
Boldog-boldogtalan poézise és bölcselete – Mo. XXI.
Bölcsességszerető és boldogságkutató vizsgálódások
Tompa Mihály:
Boldogság
Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére, boldogság?!
Karjaidban kik pihennek?
Ajkaid kik csókdossák?
Fényes orczád néha, néha,
Szemünk előtt megjelen;
Vagy csak a szív álma képzel
Kétes ködben, fellegen?
Széles ország-út az élet,
És mi rajta vándorok;
Elfáradunk, elepedünk,
Vérző lábunk tántorog;
S boldogságért esdekelvén,
Míg előre jár szemünk:
Csendes kunyhó vagy keresztfa
Közelébe érkezünk.
De a vándor a kis kunyhót
Elmellőzi botorul;
Öntagadás, türelemnek
Keresztjéhez sem borul;
A csalképet űzve, annyi
Fáradalmat elvisel;
S meglepvén az éj sietve:
Az útfelen alszik el.
Voltam ábránd! völgyeidben,
Hol szellő s lomb enyeleg;
Jártam oh vágy! szirttetődön,
Melly szédítő s meredek.
Hű csók mézét szítta ajkam,
Koszorus volt homlokom…
S ha valék-e boldog akkor?
Ne kérdjétek, nem tudom!
Szív, oh szív! ha boldog vagy már,
Ha több kéj nem fér beléd:
Mi remegtet, mi nyom mint a
Fa harmatos levelét?
Ah, miért kell a boldogságban
Öntudatlan érezni:
Hogy azt egy szempillantásban
El is lehet veszíteni?
Mért van, hogy ha szíved álma
Megvalósul, s a tied:
A szép bálványt összetörni
Maga a szív úgy siet!?
Csábít, vonz a fátyolos kép
Melly távolról int felénk,
Hogy megrontsa a kicsinylés,
Amit küzdve megnyerénk.
Zaklat a vágy, s űzve szívünk
Ösmeretlen tájakig:
Nem boldog ha kéjt nem ízlel,
Nem, ha azzal jól-lakik.
A bánatban örömet kér,
Az örömben bánatot;
Csendességből zajba vágyik,
S csendbe hogy ha zaklatott.
S míg az élet, mint az égbolt,
Hol borongós hol derűlt;
És megkóstol a halandó
Édeset és keserűt:
A végóra elközelget,
És szemét, hogy béfogják,
Életén átnézve kérdi:
Mi volt hát a boldogság?!
*
Kik a legjobb emberismerők?
A bűnügyi nyomozók vagy a szélhámosok,
a regényírók vagy a jellemszínészek, netán idős tanárok?
Vagy a papok, akik rengeteg gyónást, bűnvallást hallanak?
Vagy az orvosok, ápolók, akik látják a szenvedő beteget?
Vagy a taxisofőrök, a kocsmárosok, a fodrászok, a kurvák?
*
Miért pont Európában lett oly domináns,
Hogy vegyszerekkel akarják gyógyítani az embert,
S annak nemcsak a „testi”, de a „lelki” betegségeit is?
Ahogy a teljesítmény fokozására is szereket használnak…
(Akár homeopata módszerrel. Akár nem.)
*
A boldogság fokozható –
Mikor voltam a legeslegboldogabb?
Más lehet boldogabb mint én valaha is remélhetem?
Az emberek „boldogságmaximuma” összemérhető?
*
Vallomások és vallatások
Szerelmet vallani és bűnt bevallani
Mindkettőben van – más – nehézség.
*
Formaidőzítés
Potya vagy bravúr sorozat?
Mi mindentől függ, hogy milyen lesz
Például itt és most a kapus teljesítménye:
*
Sámson a vak, az egyik első terrorista?
Akinek a hajában volt és lett ismét az ereje
*
Archaikus – archívum – archaizál
Archaikus Apolló-torzó
Rainer Maria Rilke
Nem ismerhettük hallatlan fejét,
melyben szeme almái értek. Ám a
csonka test mégis izzik, mint a lámpa,
melybe mintegy visszacsavarva ég
nézése. Különben nem hintene
melle káprázatot s a csöndes ágyék
íves mosollyal, mely remegve lágy még,
a nemző középig nem intene.
Különben csak torzult és suta kő
lenne, lecsapott vállal meredő,
nem villogna, mint tigris bőre, nyersen,
s nem törnék át mindenütt busa fények,
mint csillagot: mert nincsen helye egy sem,
mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!
fordító: Tóth Árpád
*
Ki a bolond?
Aki magában beszél vagy parancsol a Napnak?
Aki vizet hord a tengerbe, aki ágyúval lő a verébre?
Aki csak szó szerint érti a meséket – a jótündért várja?
*
A szélhámos és s balek
*
Isten
Olyan mint a nyelv,
Mi teremtjük őt és ő teremt minket
S a grammatika előtt a császár is meghajol…
*
Találós kérdések:
• Minél többet adsz belőle, annál több lesz
• Ha megosztod, sokszorozódik vagy osztódik
*
A kenyérszaporítás csodája
Krisztus követhetetlensége,
Avagy megtalálni a „varázsigét”,
Amire megnyílnak a lezárt batyuk…
*
Rolling Stones
A gördülő kőre nem tapad a moha
*
Tű a szénakazalban
Hogyan lehet többmilliárd nőből az egy igazit megtalálni?
Azért nem ennyire lehetetlen, hogy jól válasszunk,
Hisz sok-sok minden szűkíti a kört:
Például az életkor, a földrajzi távolság, a nyelv, a kultúra,
a műveltség, az érdeklődési kör, a hivatás, az életstílus,
a vallási identitás és az anyagi helyzet, lakáshelyzet stb.
*
Rites du passage
Átvezető-bevezető rítusok?
Mikor válik valaki nagykorúvá?
Fokozatosan is, de ugyanakkor ünnepi aktusban is
(„A mennyiség átcsap minőségbe…”)
*
A lány születésétől készített kelengye,
Holtodig törlesztett hozomány, lakodalom
(Rövid dínom-dánom, hosszú szánom-bánom?)
*
Suba a subához, guba a gubához
(majd a fiatalok megismerve megszeretik egymást!?)
*
Jegyespárok
Jegy – eljegyzés – jegygyűrű – jegyajándék:
Nyilvános ígéret és vállalás – kihirdetés.
Illetve a jegykendő mint kapcarongy!
*
Művilág – művi, mesterkélt
Műkönnyek – krokodilkönnyek
Műláb és műszem(pilla)
Műmosoly és kamu étel-ital
*
Önként dugod a fejed a hurokba?
Önként leszel életfogytig adósrabszolga?
*
Be lehet-e bizonyítani,
Hogy jószándékból többet ártottak az emberek egymásnak,
Mint előre megfontolt aljas, gonosz, rossz, ártó szándékkal?!
*
La Fontaine: A holló meg a róka
Holló úr ült a fatetőn
Csőrébe sajt volt, jókora,
S kit a jóillat csalt oda,
A róka szólt hízelkedőn:
„Á, jónapot, te drága holló!
Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!
Nem tódítok, de hogyha hangod
Olyan, mint rajtad ez a toll, ó
Akkor a madarak között első a rangod.”
A holló erre rendkívül örül,
Torkán egy hangot köszörül,
Kitátja csőrét, földre hull a sajtja
A róka felveszi és egyre hajtja.
„A hizelgő, akármi fajta,
Azokból él, akiknek hízeleg:
Felér a sajttal ez a lecke – vedd.”
A holló ámul, pironkodva, végre
Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.
Kosztolányi Dezső fordítása.
*
Az élet nem játék –
Nem lehet önként bármikor kiszállni,
Megismételni, újrakezdeni, meg nem történtté tenni?
Az életből csak egy van – a lét a tét. Nincs feltámadás.
A kilőtt szem, a levágott kar, a megtiport szív úgy marad.
*
Az élet nem kívánságműsor
*
Ha szívesen és önzetlenül adnak, fogadd el,
Ha ütnek, fuss el – vagy az a legény, aki állja?
*
Akinek nem lehet tanácsot adni,
Annak egyáltalán nem lehet segíteni
*
Szívet cseréljen, aki hazát cserél
*
Minden kezdet nehéz, de egy jó kezdet, fél siker –
Kilendülni a tehetetlenségből, megadni az indító lökést
*
Atavisztikus félelem – vicctelenség:
Nincs bátorsága elsütni egy jó poént,
Nehogy vérig sértsen egy hatalmasságot,
Aki nem tréfásan vághat vissza…
*
Dsida Jenő:
Sírvers
A szabad ég alatt tanyáztam.
Gyermek voltam és karikáztam.
Míg karikám gurult előre,
ránéztem fűre, fára, kőre,
holdfényre, napra, csillagokra,
férfiakra és asszonyokra
s mindenen – legyen új vagy ódon –
elcsodálkoztam szörnyűmódon.
Nem nézve így lábam elébe,
e roppant gödör éjjelébe
zuhantam. – Istenem, ha árva
útfélen fekvő karikára
találsz, kérlek, keress meg engem:
E rút veremből végy ki engem
*
Aki verembe esett,
Az kiabálhat segítségért és megköszönheti azt,
Az türelmetlenkedhet, mint az agresszív kismalac,
Az beránthatja magához a segítő jobbot sorstársnak,
Az berendezkedhet ott, mintha amúgy így akarta volna
Az várhat csendben, mint a néma gyerek, akinek anyja sem…
*
Egy mindenkiért, mindenki egyért
*
Egy csónakban evezünk,
Együtt sírunk, együtt nevetünk
*
A saját fészkedbe piszkolsz?
*
Kígyót melengetni a kebleden
*
Ha előbb mindenkit bezárnak,
Majd feltételesen szabadlábra bocsátanak,
Akkor mindenki örül, hogy luk van a fenekén,
S nem fog, nem mer morogni, szót emelni semmiért
(vesd össze: kínai örömszerzés)
*
Anyám, az álmok nem hazudnak?
*
Megcsípem magam: nem álmodok?
*
Ha megnősülsz, megbánod.
Ha nem nősülsz meg, azt is megbánod…
*
Eklektikus ember
Egymással össze nem egyeztethető eszmék, elvek
Mint egy eklektikus épület –
Vagy az az emberábra, amikor más-más rajzol részeket,
De nem tudja, mit tett a többi – az egész torzszülemény…
*
Mizantróp
Kiből lesz embergyűlölő?
A szörnyszülöttből, a nyomorékból?
Vagy a magát mindenkinél különbnek gondolóból?
Az embert és az emberiséget megvetőből?
*
Korunk nyájembere – elbirkásodás,
Aki vakon megy a főkolompos után,
S nem lesz fekete bárány –
ha eltéved, visszahajtja a kutya vagy elpusztul…
*
Ady Endre
A KRISZTUSOK MÁRTÍRJA
Vad, nagyszerű rajongást oltott
Az Érnek partja énbelém,
Csupa pogányság volt a lelkem,
Gondtalan vágy és vak remény.
Forgott körültem zagyva módon
Lármával, vadul a világ
És én kerestem egyre-egyre
Valami nagy Harmóniát.
Paraszt Apollónak termettem,
Ki dalos, erős és pogány,
Ki szeretkezve és dalolva
Dől el az élet alkonyán.
Pogány erőtől, daltól, vágytól
A lelkem immár nem buzog,
Megöltek az evangélisták,
Az életbölcsek, krisztusok.
*
Menedékjog és menedékhely régen és ma.
Aki a templomba menekül, az védett személy?
Éjjeli menedékhely – pl. Gorkij legjobb színműve…
*
Menteni a menthetőt –
Kármentő a kocsmában (ha verekedés van)
*
Mi a büntetés?
Mitől lesz egy hátrányokozás büntetés,
És nem puszta bántalmazás vagy kifosztás stb.?
Ha a gyereket az apja pofon vágja, akkor az mi?
Az emberrablók megölhetnek, de nem büntethetnek!
*
Amikor nemcsak téged „büntetnek”,
– kitelepítés, internálás, Gulag stb. –
de élő családtagjaidat és utódaidat is
negatív diszkrimináció sújtja
*
A büntetéshez való jog
Versus politikai pszichiátria – osztályidegen
*
A bölcs maga elé néz, a balga vaktában megy
*
Nem lehet kellemesen élni anélkül, hogy
megfontoltan, becsületesen és igazságosan élnénk,
sem megfontolással, becsülettel és igazsággal élni
anélkül, hogy kellemesen élnénk.
Epikurosz
*
Hátamon a zsákom – hátizsákom,
S abban egy kis lakás – mint a csigának.
A nomád vándor szabadsága és a kevés szükséges, ami elég
*
Hallucináció
Az én fülem cseng – vagy csengetnek?
*
A szórakozott professzor figurája és legendái
(Pl. elfelejt enni vagy máshova megy haza stb.)
*
A fele sem tréfa?
Akkor most pisilünk!
Akkor most kakilunk!
*
Csak a mihaszna szerény?
Maga mire olyan szerény?
Minél többet tudsz, annál szerényebb leszel?
(a nagyobb gömbnek a felülete is növekszik…)
*
A szabadság és hűség paradoxona
*
Nincs olyan gyenge, hogy ne tudna neked sokat ártani –
Hát még a hatalmasok, gazdagok, erősek, a túlerősek stb.
De a legeslegtöbbet te árthatod magadnak –
Utánad is még a szeretteid, barátaid vannak elöl a sorban,
(S nem a még oly hatalmas, ravasz, aljas, buta ellenségek!)
*
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY
Jövendőlés az első oskoláról a Somogyban
Hát, múzsáknak szentelt
Kies tartomány!
Íly számkivetve volt
Nálad minden tudomány?
Hát csak sertést nevelt-é
Itt a makk s haraszt?
Hát csak kanásznak termett
A somogysági paraszt?
Istenem!
Senki sem
Vette észbe,
Hogy e részbe
Árva még Somogy!
Hány jó ész lett vaddá,
Hogy nem mívelték?
Hány polgár búnyikká?
Hogy jóba nem nevelték!
Dudva lenne a dudvák
Közt az ananász:
Kanász marad akinek
A nevelője kanász.
Hát már, hogy
A Somogy
— ly tudatlan,
Formálatlan,
Kié a hiba?
Debrecen és Patak
Messze estenek
Ide, hol a múzsák
Nem is esmértettenek.
Ami kevés pénz bejött,
Két-három póra,
Nagyobb dologra ment el —
Borra avagy disznóra.
A szegény
Pórlegény
Vagy bodnárnak,
Vagy betyárnak,
Vagy zsiványnak állt.
Óh, szomorú sorsa
Egy szép megyének!
Hol a magyar lelkek
Megvetve heverének.
Óh, nem fáj-é a szíve
Minden magyarnak,
Hogy a magyar fiakkal
Gondolni nem akarnak?
De tán jő
Oly idő,
Melyben nékünk
A vidékünk
Új Hélikon lesz. —