kb. 1 perc olvasás
NAGY IMRE – NOÉ BÁRKÁJA FELÉ
*
Kányádi Sándor – Noé bárkája felé
Be kell hordanunk, hajtanunk mindent.
A szavakat is. Egyetlen szó,
egy tájszó se maradjon kint.
Semmi sem fölösleges.
Zuhoghat akár negyvenezer nap
és negyvenezer éjjel, ha egy
buboréknyi lelkiismeret-
furdalás sem követi a bárkát.
Mert leapad majd a víz.
És fölszárad majd a sár.
És akkor majd a megőrzött,
a meglévő szóból újra-
teremthetjük magát
az első búzaszemet
ha már igével élnünk
tovább nem lehet.
23:05, Péntek (május 6.), Duna II. Autonómia
Imre bácsi
magyar dokumentumfilm, 54 perc, 2008
rendező: Dékány István
operatőr: Bucsek Tibor, Buglya Sándor, Bálint Arthur
„Imre bácsiról az az én véleményem, hogy Imre bácsi nem festő, ő a mi legnagyobb lírai költőnk” – így vall a filmben az egykori barát, Kányádi Sándor. Nagy Imrére egész életében azt kutatta, hogy ki is ő valójában, ezért is festett olyan sok önarcképet. A filmben a festőt életének idősebb és fiatalabb tanúi emléktükrében villantja fel Dékány István rendező. Kirajzolódik vallomásaikból a szakma, a hivatás iránti feltétlen tisztelete, de számos érdekességet megtudhatunk hétköznapi szokásairól, életformájáról is. Kiderül például, hogy a szép erdélyi Apor-leány miért nem lett a felesége, hiába akarta – jóllehet már korosan -, akiről annyi aktot készített. Erről maga a modell vall a filmben.